Ugrás a tartalomhoz

Atatürk reformjai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gg. Any (vitalap | szerkesztései) 2019. október 5., 22:16-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4E:11C0:4B00:9D5A:53FD:D1A9:7E79 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére)
Musztafa Kemal Atatürk latin kézírással ellátott ajándék fotója a szovjet nagykövetnek 1929-ből.

Atatürk reformjai (törökül: Atatürk Devrimleri vagy Atatürk İnkılapları) olyan politikai, jogi, kulturális, szociális és gazdasági reformok összessége, melyet Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság alapítója és elnöke vezetett be a török függetlenségi háború után, 1922 és 1938 között.

A Török Köztársaság közvelenül az Oszmán Birodalom összeomlása után jött létre 1923-ban. II. Abdul-Medzsid szultánt 1924-ben fosztották meg trónjától. Atatürk célja a reformokkal Törökország európai szintre emelése volt mind kulturális, mind gazdasági szempontból. Atatürk hitt a demokráciában és abban, hogy Törökország csakis demokratikus államként létezhet a 20. században:

A Nagy Török nemzetgyűlés az egyetlen, egyedüli képviselője az egyetlen, igazi Török Államnak.

[1]

Egy nap halandó testem elporlad, de a Török Köztársaság örökké állni fog.

[2]

Az olykor túl radikális reformokat öt csoportba lehet osztani.[3][4]

Politikai reformok[4]

  • Az oszmán szultánság eltörlése (1922. november 1.); az oszmán szultáni család tagjai száműzetésbe kényszerültek. Ezzel lehetővé vált, hogy a török nép a reprezentatív demokrácia elvének megfelelően szavazással kormányt válasszon.
  • Az új Török Köztársaság kikiáltása (1923. október 29.)
  • A kalifátus eltörlése (1924)

Szociális reformok[4]

Atatürk az új török ábécét magyarázza Kayseri népének. (1928. szeptember 20.)
Az első képviselőnők a török parlamentben, 1935-ben
  • A nemek közötti egyenlőség elismerése (1926–34)
  • A török fejfedő, a fez viselésének betiltása, az európai öltözködési szokások bevezetése (1925. november 25.)
  • A különböző vallási szekták és dervisrendek felszámolása (1925. november 30.)
  • A családnév használatának bevezetése (előzőleg csak a keresztnév, illetve toldaléknevek voltak használatban, pl: Ali fia, Mehmet; Orhan, a kovács) (1934. június 21.)
  • Címek és megkülönböztető nevek eltörlése (mint pasa, bej stb.) (1934. november 26.)
  • A Gergely-naptár és a nemzetközileg elfogadott mértékegységek bevezetése (1925–31)

Jogi reformok[4]

Vallásunk sohasem követelte meg a nőktől, hogy alacsonyabban álljanak a férfiaknál. Amit Isten parancsol a férfinak és a nőnek az, hogy együtt fedezzék fel a tudás és a tudomány világát. (…) A török nőnek a legfelvilágosultabbnak, legtisztességesebbnek, legerkölcsösebbnek kell lennie a világon.

– Atatürk[5]

  • 1930-ban a nők részleges, majd 1934. december 5-én teljes politikai jogot kaptak (jogot a választásra és a választhatóságra).
  • A muszlim bíróságok bezáratása, a muszlim jog, a saría eltörlése. (1924–1937)
  • Szekuláris jogszabályok átvétele Svájcból és más nyugat-európai országokból. (1924–1937)
  • Új büntetőtörvénykönyv bevezetése olasz modell alapján. (1926. március 1.)
  • Az állam és az egyház elválasztása, melyet az alkotmányban is rögzítettek. (1937. február 5.)

Oktatási és kulturális reformok[4]

A kultúra jelentése: olvasni, megérteni, látni, feldolgozni, amit látunk, gondolkodni és kiművelni az elmét.

– Atatürk[6]

  • A vallási iskolák eltörlése, nemzeti oktatási rendszer bevezetése (Az oktatás egységesítése) (1924. március 3.)
  • Új török ábécé bevezetése, melyet a latin ábécé alapján hoztak létre. Mindenkinek kötelező volt megtanulni az új írást, az arab írást betiltották. (1928. november 1.)
  • A Török Nyelvintézet (Türk Dil Kurumu) és a Török Történelmi Társaság (Türk Tarih Kurumu) létrehozása a török nyelv és történelem kutatásához. (1931–1932)
  • Az egyetemi oktatási rendszer reformja. (1933. május 31.)
  • Művészetek segítése (például szépművészeti múzeumok alapítása, támogatása).

Gazdasági reformok[4]

  • Ipari létesítmények telepítése, fejlesztése.
  • A 16. század óta érvényben lévő, ún. kapitulációk (a külföldieknek adott kivételezett gazdasági/politikai jogok) visszavonása.
  • A tömegközlekedés és a közlekedéshez szükséges infrastruktúra fejlesztése.
  • A tized fizetésének eltörlése.
  • Modern mezőgazdasági technikák és eszközök bevezetése, mintafarmok létrehozása.

Jegyzetek

  1. Ankara - Anıtkabir > 12. 23 NİSAN KULESİ (török nyelven). T.C. Kültür ve Turizm Bakanlığı. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  2. Remembering Atatürk. Hürriyet, 2008. november 11. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  3. USA PRD 75. o
  4. a b c d e f TTK
  5. Turkish Women and Their Rights. Atatürk Declares!. Ministry of Culture and Tourism. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  6. Culture. Atatürk Declares!. Ministry of Culture and Tourism. (Hozzáférés: 2017. január 18.)

Források

További információk