Alexandriai Hüpatia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Alexandriai Hüpatia (latinos írásmóddal: Hypatia, görögül: Υπατία) (kb. 355[1]415. március) matematikus, csillagász és filozófus. Ő az első ismert matematikusnő. Apja alexandriai Theón, aki szintén matematikával, csillagászattal, filozófiával és zenével foglalkozott az alexandriai Muszeionban.

Alexandria Hüpatia arcképe, Gasparo elképzelése szerint (1908-ból)

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diophantosz Aritmetikájához, Apollóniosz Konikájához és a matematikus, csillagász Ptolemaiosz műveihez írt magyarázatokat. Műveinek legendás híre volt az antik világban.

Athénbe ment filozófiát tanulni, majd onnan hazatért Alexandriába, és tanítani kezdett. Különösen az újplatóni és az arisztotelészi filozófiával foglalkozott mélyebben; összhangba kívánta hozni a két filozófiai rendszert. 383-ban a platonikus iskola tanára lett, 400-tól a vezetője. Bölcsességével nagy hatással volt környezetére; tudását a legmagasabb körökben is méltányolták. Távoli vidékekről is látogatták iskoláját. Nem csak a Muszeionban tartott előadásokat és felolvasásokat, hanem saját otthonában is.

Hüpatia látogatta a férfiak gyűléseit, és bölcsessége itt is nagy tiszteletnek örvendett. Megismerkedett a keresztény vallással, de hű maradt a hellenizmushoz. Szünesziosz püspök „anyám, nővérem és tisztelt tanítóm”-nak szólította; még a római prefektus – Oresztész – is tisztelője, sőt barátja volt. Hüpatia jó kapcsolatokat tartott fenn a politikusokkal.

A római prefektus ellensége volt Kürillosz püspök, aki úgy vélte, hogy Hüpatia ellene hangolja barátját, továbbá mágiával és a tömegek hipnotizálásával is vádolták. Kürillosz egyébként is türelmetlen és kegyetlen volt azokkal szemben, akiket a kereszténység ellenségeinek vélt, csak az alkalmat várta, hogy leszámoljon velük. Hüpatiát tanai miatt (neoplatonizmus és matematika) eretnekséggel vádolták. 415-ben a fanatizált tömeg megtámadta a Muszeionból hazatérő matematikusnőt, a Cesariumnak nevezett templomba vitték, és ott brutálisan megölték; ruháit letépték, testét kövekkel és kagylókkal összekaszabolták, testrészeit szétszórták Alexandriában. Más források szerint vadállatokkal tépették szét, Szókratész szerint maradványait elégették, a későbbi források is erre a leírásra támaszkodnak.

Hüpatia arcképe, Raffaello Az athéni iskola című képéről (részlet; a vatikáni freskó 1509–1511 között készült)

Művei közül csak egy levele maradt az utókorra, mert meggyilkolása után azokat elégette a feldühödött tömeg. Matematikai kommentárok mellett csillagászati canont is készített. Egyes források szerint a tudósnő fejlesztette ki az asztrolábiumot, de legalábbis értett a készítéséhez. Csillagászati előadásain, felolvasásain kísérleti eszközöket használt, amivel ámulatba ejtette hallgatóságát. A természettudományokban többre tartotta a kísérleti bizonyítást az elméleti okoskodásnál. Egyes történészek szerint a hidrométert ő találta föl, de erre kevés a bizonyíték. Műveiről tanítványai írásaiból van tudomása az utókornak.
Halálával az alexandriai matematikai iskola is hanyatlásnak indult: ugyan még az athéni iskola egy ideig működött, de hamarosan azt is bezárták.

Meggyilkolásának okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüpatia meggyilkolása Kürillosz püspöksége 4. évének böjti időszakában, azaz 415. márciusban történt.

Szókratész Szkholasztikosz szerint Hüpatia politikai irigységnek lett az áldozata. Alexandriában a 45. század fordulóján a politikai légkör nem kedvezett a pogányoknak. 391-ben Theophilosz alexandriai pátriárka leromboltatta az összes pogány templomot, és valószínűleg az alexandriai könyvtárban is megvizsgáltatta a könyveket, hogy melyek azok, amelyek a keresztény tanokkal nem egyeznek. Hüpatiához írt levelében arról panaszkodott tanítványa és csodálója, Szünesziosz (későbbi püspök), hogy a keresztények túlbuzgóságukban beperelték, mert tiltott könyveket tartott otthoni könyvtárában. Ilyen előzmények után érthető, hogy 415-ben a felizgatott tömeg követelte a pogány Hüpatia megbüntetését, aki varázslataival még a prefektusokat és a népet is maga mellé állította. A Kürillosz püspök és a római prefektus – Oresztész – közötti viszályt is a tudósnő praktikáinak tulajdonították. Így nem csoda, hogy meggyilkolása után a csőcselék éltette Kürilloszt, mint aki Alexandriát megszabadította a pogány asszonytól. Kürilloszt egyenesen új Theophilosznak nevezték, mint aki megtisztította a várost az utolsó bálványimádótól is.

Világtörténetében János kopt püspök Hüpatia megölésének leírásában Szókratész elbeszélésére hagyatkozott, de teljesen ellentétesen ítélte meg az eseményeket.

Hogy valójában ki szította az ellentéteket, azt nem lehet tudni, de lehet, hogy Hüpatián példát akartak statuálni. Hüpatia mai kutatói szerint ezzel a történettel a kései antik korban kereshetjük az előképét a későbbi boszorkányüldözéseknek. Az 5. század eleje nem volt mentes a hasonló üldözésektől. Már II. Konstantin császár dekrétuma alapján vetették a vadak elé Róma összes varázslóját. Egyiptomban keleti szokás szerint nem a vadak elé vetették őket, hanem vaskampókkal szaggaták meg, majd elégették a maradványaikat.

Utóélete a művészetekben, a tudományban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüpatia a későbbi korokban szimbólum lett. Briliáns elméje mellett csodálták rendkívüli szépségét, báját, kedvességét, már ókori tanítványai rajongtak érte, sőt voltak, akiket annyira elbűvölt, hogy szerelmesek lettek belé. A róla kialakult képet tovább erősítette a 18-19. században róla megjelent számtalan romantikus mű, amely a szép és okos nő harcát szimbolizálta a férfiak társadalmában.

Hüpatia rimae ("rianás") a Moltke kráter mögött (Apollo 10 fényképe)
  • Nevét őrzi a Hold egyik krátere, amelynek nagysága: 41x28 km, 1400 m mély, a Hold egyenlítőjétől délre: 4,3 fokon és nyugati hosszúság: 22,6 fokon található. A közelében vannak apjáról, Theonról, valamint Kürillosról és Theophilosról elnevezett kráterek is.
  • A Holdon a Hüpatia krátertől északra, a Mare Tranquillitatison az egyenlítőtől délre 1 fokkal található a Hüpatia Rimae (rianás), mely 180 km hosszú.
  • Róla neveztek el egy 1884 július 1-jén Knorre által felfedezett aszteroidát, mely a 238-as számot kapta.[2]
  • Nevét viseli több tudós társaság.
  • Életéről több regényes életrajz, dráma és vers is készült.
    • Kingsley: Hypatia or new foes with old face (regény)
    • Kálmán Mária: Hypatia (dráma 2. részben)
    • Leconte de Lisle: Hypatie et Cyrille (dráma)
    • Leconte de Lisle: Hypatie (vers)
    • Brian Trent: Remembering Hypatia (regény)
  • Ábrázolások; elképzelt rajzok, festmények róla:
    • Legelterjettebb arcképe, a Gasparo elképzelése szerinti rajz (1908-ban) egy füzetben jelent meg, ezt az ábrázolást használják a legtöbb helyen.
    • Hüpatia arcképét Raffaello Sanzio is megfestette Az athéni iskola című vatikáni freskóján, amely 1509 és 1511 között készült. A kép a különböző korokban élt híres filozófusokat, matematikusokat, csillagászokat ábrázolja; Platónt, Arisztotelészt, Eukleidészt, Ptolemaioszt; Platónban sokan Leonardo da Vinci portréját vélik fefedezni, míg Diogenészben Michelangelót festette meg. A háttérben Hüpatia elképzelt portréját ábrázolta.
    • Charles William Mitchell festményén Hüpatiát meggyilkolása előtti pillanatban ábrázolta, amint a Cesarium nevű templomban áldozatul esik a csőcseléknek (1885, Laing Art Gallery, Newcastle).
  • 1986 óta jelenik meg az USA-ban "Hypatia: A Journal of Feminist Philosophy" címmel [3] feminista filozófiai folyóirat. A szerkesztőség 2008. július 1. óta a Washington Egyetemen van. A szerkesztők Alison Wylie (University of Washington) és Lori Gruen (Wesleyan Egyetem), az olvasószerkesztő Sharyn Clough (Oregon State University).
  • Az Adobe "Hypatia Sans Pro" néven betűcsaládot nevezett el tiszteletére.
  • 2009-ben Agora (film) címmel filmet készítettek életéből, melynek rendezője Alejandro Amenábar.[4]

Ókori források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életéről kevés megbízható adat maradt fenn. Konstantinápolyi Szókratész antik keresztény 4-5. századi egyháztörténész írt róla Egyháztörténelem című könyvében, erre a műre vezethető vissza az összes későbbi életrajzi adat, valamint Szókratész tanítványának, kürenei Szünesziosz püspök írásaira és 154. levelére támaszkodtak Hüpatia későbbi életrajzírói. A 7. századi nikiui János kopt püspök Világkrónika című művében emlékezett meg a tudósnőről. A 10. századi bizánci Szuda-lexikon regényes feldolgozásban ír róla egy fejezetet, de ez a feldolgozás is régebbi forrásokból táplálkozott.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]