Újházi Ede
| Újházi Ede | |
 |
|
| Született | Debrecen  1841. január 28. |
| Elhunyt | Budapest  1915. november 5. (74 évesen) |
| Foglalkozása | színész |
Újházi Ede (Debrecen, 1841. január 28. – Budapest, 1915. november 5.) magyar színész, jellemkomikus, a realista színjátszás egyik úttörője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életrajza
Mint előkelő család gyermeke jó nevelésben részesült, azonban szüleinek ellenzése dacára iskolai tanulmányainak végeztével a színészi pályára lépett: 1864-ben kardalosnak állt Szigeti Imre soproni színtársulatához, innen a Bényei-Laczkó-társulathoz, majd a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, 1867-ben Kassára Latabár Endréhez szerződött. 1870-ben a Nemzeti Színház tagja, 1888-ban az Operaház játékmestere is lett, 1910-től a Nemzeti Színház örökös tagja. 1891. június 17-én nőül vette Székely Kornélia színésznőt. Huszonöt éven át a Színiakadémia tanára volt, 1913-ban ment nyugdíjba. Sikert természetes játékmodorának köszönhette. Érzelmes, meleg humorral ábrázolta az élet elesettjeit és kisemmizettjeit. Elhunyt 1915. november 5-én éjjel 12 óra 50 perckor, élete 74., Novák Margittal kötött házassága 3. évében; örök nyugalomra helyezték 1915. november 6-án délután a Kerepesi úti temetőben a református egyház szertartása szerint.
[szerkesztés] Fontosabb szerepei
- Címszerep (Halévy: Constantin abbé);
- címszerep (Hauptmann: Crampton mestere);
- Bariolo (Beaumarchais: Sevillai borbély és Figaro házassága);
- Pontyi (Bessenyei György: A filozófus);
- Szilvai professzor (Szigligeti Ede: Liliomfi);
- Tiborc (Katona József: Bánk bán);
- Pál apostol (Madách Imre: Az ember tragédiája);
- Gonosz Pista (Tóth Ede: A falu rossza);
- Göre Gábor (Gárdonyi Géza: A bor).
Shakespeare-szerepeket is játszott.
[szerkesztés] A „Leves”
Esküvői ebédek, lakodalmak kedvelt első fogása az Újházy tyúkhúsleves. De mitől, mi okból Újházy ez a leves? A válasz egyszerű: a névadó Újházy Ede a századelő neves színésze. Újházy Ede magas, nehéz testű ember volt. Széles harcsabajuszos, mély és dörmögő hangú, - a megszólalása a színpadon és az életben is mindig eseményszámba ment. A szakma leginkább jeles szerepeiről emlegeti. A nagyközönség szemében gasztronómia-történeti alak is. Pályafutását számos legenda övezi, ezek egyike „tyúklevesének” története, mely elválaszthatatlan a mai Gundel elődjétől, a Wampeticstől. Ott született a nevezetes leves.
Újházy Ede látogatásai során elbeszélte, hogy ő az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves kedvelője. Másnap a figyelmes főszakács kedveskedett neki a későbbi tyúkhúsleves első változatával. A Mester megkóstolta. További utasításokat adott a készítéshez. Így alakult, finomodott olyanná, ami a századfordulótól napjainkig a rangosabb vendéglátóhelyek kínálatából még véletlenül sem hiányozhat.
Nagy Endre író, konferanszié, színigazgató írta meg leghitelesebben az Újházy tyúkhúsleves készítésének igazi titkát:
„Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált. Egy ilyen tányér leves a beteget talpra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi.”
„Színész volt, nagy művész, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy maradandó emléke mégis van: a vendéglők étlapján a Chateaubrand-ok, Wellingtonok között ott szerepel az Újházy-leves is.”
[szerkesztés] Munkái
- Benedix, A nőgyűlölő, vígjáték 1 felvonásban, ford. Bpest, 1875. (Nemzeti Színház Könyvtára 66.).
- Bayard, A czárnő foglya, vígjáték 2 felvonásban, ford. U. ott, 1875.
- Régi színészekről. Bródy Sándor előszavával. U. ott, 1908.
- A reggeli gyakorlat. Víg katonai életkép énekbetétekkel. U. ott, 1909. (Kabaré-kincstár 13.). Kéziratban: Aszalai uram leányai. L'Arronge után magyar színre alkalmazta. (Először a Nemzeti Színházban 1878. június 28.).
[szerkesztés] Irodalom
- Hevesi Sándor: Az igazi Shakespeare (Budapest, 1919)
- Bálint Lajos: Újházy Ede Nagy magyar színészek (Budapest, 1957)
- Balázs Mester: Történetek terített asztalokról és környékükrõl (ISBN 963-9207-18-7)
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Saját gyászjelentése
