„Gyarmatosítás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
/* fajtái
11. sor: 11. sor:
[[File:World 1898 empires colonies territory.png|bélyeg|350px|Gyarmatbirodalmak a világon 1898-ban]]
[[File:World 1898 empires colonies territory.png|bélyeg|350px|Gyarmatbirodalmak a világon 1898-ban]]


==A gyarmatosítás előzményei, okai==
== A gyarmatosítás fajtái ==
* A telepes gyarmatosítás magába foglalja a telepesek nagyarányú bevándorlását a [[Gyarmat (terület)|gyarmat]]okra, gyakran vallási, politikai vagy gazdasági okok miatt. A gyarmatosításnak ez a formája nagyrészt a korábbi lakosság telepesekkel való kiszorítását célozza,<ref>Compare: Veracini, Lorenzo (2010). Settler Colonialism: A Theoretical Overview. Cambridge Imperial and Post-Colonial Studies Series (reprint ed.). Basingstoke: Springer. p. 17. ISBN 9780230299191. Retrieved 29 January 2019. In this chapter, I interpret the settler colonial situation as primarily premised on the irruption into a specific locale of a sovereign collective of settlers.</ref> ahol nagyszámú telepes vándorol ki a gyarmatokra és alapít településeket.<ref name=":1">{{Cite book |title= The Shadow of Colonialism on Europe's Modern Past |last1=Healy |first1=Roisin |last2=Dal Lago |first2=Enrico |publisher=Palgrave Macmillan |year=2014 |isbn=978-1-137-45075-3 |location=New York |page=126}}</ref> [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]] , [[Kanada]] , az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] , [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrika]] (''és vitatottabb mértékben [[Izrael]]'') a telepes gyarmatosítás által létrejött államok példái.<ref>{{Cite journal |jstor = 40388468|last1 = Barker|first1 = Adam J.|title = The Contemporary Reality of Canadian Imperialism: Settler Colonialism and the Hybrid Colonial State|journal = American Indian Quarterly|volume = 33|issue = 3|pages = 325–351|year = 2009|doi = 10.1353/aiq.0.0054|s2cid = 162692337}}</ref><ref>{{Cite journal |last=Glenn |first=Evelyn Nakano |date=2015 |title=Settler Colonialism as Structure: A Framework for Comparative Studies of U.S. Race and Gender Formation |url=http://ieas.unideb.hu/admin/file_9708.pdf |journal=Sociology of Race and Ethnicity |volume=1 |pages=52–72 |doi=10.1177/2332649214560440 |number=1|s2cid=147875813 }}</ref><ref>{{Cite journal |last=Veracini |first= Lorenzo |date=2007 |title=Historylessness: Australia as a settler colonial collective |journal=Postcolonial Studies |volume=10 |issue=3 |pages=271–285 |doi=10.1080/13688790701488155|s2cid= 144872634 |hdl=1885/27945 |hdl-access=free }}</ref><ref>{{Cite journal |jstor = 41575861|last1 = Gold|first1 = Dore.|title = The Myth of Israel as a Colonialist Entity: An Instrument of Political Warfare to Delegitimize the Jewish State|journal = Jewish Political Studies Review|volume = 23|issue = 3/4|pages = 84–90|year = 2011}}</ref>

* A kizsákmányoló gyarmatosítás kevesebb gyarmatosítót foglal magába, és a természeti erőforrások vagy a munkaerő kizsákmányolására összpontosít. Ez a forma kereskedelmi állomásokból, valamint nagyobb [[Gyarmat (terület)|gyarmat]]okból áll, ahol a gyarmatosítók alkotják a politikai és gazdasági közigazgatás nagy részét. [[Afrika]] és [[Ázsia]] európai gyarmatosítása nagyrészt a kizsákmányoló gyarmatosítás égisze alatt zajlott.<ref>{{cite book |last=Murray |first=Martin J. |title=The Development of Capitalism in Colonial Indochina (1870–1940) |year=1980 |publisher=University of California Press |location=Berkeley |isbn=0-520-04000-7 }}</ref>

==Az újkori gyarmatosítás előzményei, okai==
A gyarmatosítás lehetősége és oka a világ különböző területeinek egyenlőtlen fejlődésében rejlett. A későbbi gyarmatok területének legnagyobb része [[trópusok|tropikus]] és [[szubtrópusok|szubtrópusi]] területeken feküdt.
A gyarmatosítás lehetősége és oka a világ különböző területeinek egyenlőtlen fejlődésében rejlett. A későbbi gyarmatok területének legnagyobb része [[trópusok|tropikus]] és [[szubtrópusok|szubtrópusi]] területeken feküdt.


A lap 2022. február 14., 14:33-kori változata

 Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik.
Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre!
Legutóbbi módosítás: 2022. február 14.

A gyarmatosítás (latin eredetű szóval kolonizáció, illetve kolonializmus) a nemzeti államoknak a határaikon túl eső idegen területek, a gyarmatok megszerzésére, lakóinak alávetésére, természeti kincseinek az anyaország érdekében történő kiaknázására, munkaerejének kizsákmányolására irányuló tevékenység.[1] A hódítók és a leigázottak kulturálisan elidegenülnek egymástól, a gyarmatosítók kulturális és faji fölényt éreznek magukban a gyarmatok népei iránt.[2]

Bár a gyarmatosítás ősidők óta létezik, a fogalom a legerősebben a 15. századtól kezdődő európai gyarmati időszakhoz kapcsolódik, amikor egyes európai államok gyarmatosító birodalmakat hoztak létre. Az újkori gyarmatosítás kora 1500 körül kezdődött, miután európai felfedezték az Afrika déli partjait körülvevő tengeri útvonalat (1488) és Amerikát (1492). A felfedezésekkel, a hódítással és betelepítéssel az olyan államok, mint Portugália, Spanyolország, Hollandia, Franciaország és Anglia gyarmatosítottak szerte a világon, terjesztve az európai intézményeket és kultúrát. Rákényszerítették a vallásukat, a nyelvüket és más kulturális jellemzőiket a leigázott területekre. A gyarmatosítás az imperializmushoz kapcsolódik, de különbözik attól.[3]

Eleinte az európai gyarmatosító országok a merkantilizmus politikáját követték, amelynek célja a hazai gazdaság megerősítése volt, így a megállapodások általában az anyaországgal való kereskedésre korlátozták a gyarmatot. A 19. század közepére azonban a Brit Birodalom feladta a merkantilizmust és a kereskedelmi korlátozásokat, és elfogadta a szabad kereskedelem elvét, kevés korlátozással vagy vámmal.

A világ gyarmatosítása az európai nemzetek által előmozdította a eurocentrizmus (wd) ideológiáját,[4] amelynek középpontjában a nyugati civilizáció áll és előnyben részesíti azt a nem nyugati civilizációkkal szemben.

Gyarmatbirodalmak a világon 1800 körül
Gyarmatbirodalmak a világon 1898-ban

A gyarmatosítás fajtái

  • A telepes gyarmatosítás magába foglalja a telepesek nagyarányú bevándorlását a gyarmatokra, gyakran vallási, politikai vagy gazdasági okok miatt. A gyarmatosításnak ez a formája nagyrészt a korábbi lakosság telepesekkel való kiszorítását célozza,[5] ahol nagyszámú telepes vándorol ki a gyarmatokra és alapít településeket.[6] Ausztrália , Kanada , az Egyesült Államok , Dél-Afrika (és vitatottabb mértékben Izrael) a telepes gyarmatosítás által létrejött államok példái.[7][8][9][10]
  • A kizsákmányoló gyarmatosítás kevesebb gyarmatosítót foglal magába, és a természeti erőforrások vagy a munkaerő kizsákmányolására összpontosít. Ez a forma kereskedelmi állomásokból, valamint nagyobb gyarmatokból áll, ahol a gyarmatosítók alkotják a politikai és gazdasági közigazgatás nagy részét. Afrika és Ázsia európai gyarmatosítása nagyrészt a kizsákmányoló gyarmatosítás égisze alatt zajlott.[11]

Az újkori gyarmatosítás előzményei, okai

A gyarmatosítás lehetősége és oka a világ különböző területeinek egyenlőtlen fejlődésében rejlett. A későbbi gyarmatok területének legnagyobb része tropikus és szubtrópusi területeken feküdt.

Karl Marx álláspontja szerint:[12][13]

„ a túlságosan tékozló természet az embert úgy vezeti kezénél fogva, mint a gyermeket a járószalag. Az ilyen természet az ember saját fejlődését nem teszi szükségszerűséggé. A tőke szülőhazája nem a trópusi éghajlat túlburjánzó növényzetével, hanem, a mérsékelt égöv. ”
– Karl Marx

A természeti körülményeknek a fékező hatása elsősorban Fekete-Afrikában érvényesült, ahol a „túlburjánzó természet” az emberi megélhetést elemi fokon gyakorlatilag munka nélkül is biztosította.[14] Szerepe volt azonban a világ más részein is elmaradott társadalmi formák konzerválódásában, mint az ázsiai termelési módra jellemző faluközösségek, főleg Indiában és Kínában, patriarchális-törzsi viszonyok az arab világban, latifundiumok Latin-Amerikában. A fennálló társadalmi rend védelmében különösen erős konzerváló, fékező szerepet játszottak az uralkodó vallási-ideológiai rendszerek, a buddhizmus, a konfucianizmus, a hinduizmus, az iszlám.[12]

Története

Az újkori gyarmatosítás kora a 15. század végi nagy földrajzi felfedezések idején kezdődött a portugál és spanyol hajósok és hódítók tevékenységével. A köztük kialakult rivalizálás megszüntetése érdekében született 1494-ben a tordesillasi szerződés, ami a világ első felosztása volt a gyarmatosító hatalmak között. Ez azonban nem volt sokáig érvényben, mivel a hollandok, franciák és az angolok nem nyugodtak bele abba, hogy kiszorítják őket a gyarmatok kincseiből.[15]

A gyarmatosító tevékenység a 18. század derekáig jórészt az Észak- és Dél-Amerika, Afrika és Ázsia partjain létrehozott kereskedelmi telepekre és erődökre korlátozódott. Ezután a gyarmatosító hatalmak fokozatosan kiterjesztették befolyásukat a belső területekre is, azokat katonai és gazdasági ellenőrzésük alá vonták. A gyarmatosításnak ebben a szakaszában a kereskedelmi tevékenység, illetve a gyarmati javak egyszerű erőszakos eltulajdonítása dominált. Ez döntő mértékben járult hozzá az ipari forradalom kibontakozásához Angliában, amint azt Brooks Adams amerikai történész részletesen kifejtette.[16] A gyarmatokról érkezett tőke ugyanis lehetővé tette 18. század végi műszaki felfedezések ipari méretű alkalmazását. Az angliai ipari forradalom aztán visszahatott a brit gyarmatosítás jellegének megváltozására is, a kereskedelmi tőke által végzett gyarmatosítást felváltotta az ipari tőke gyarmatosító tevékenysége, az olcsó iparcikkek exportja. Ezzel és ekkor vált Anglia a „világ műhelyévé”. Más gyarmatosító hatalmaknak ugyanakkor nem sikerült a beözönlő kincseket megfelelő produktivitással felhasználni, az ipari fejlődés céljaira fordítani, amint azt Spanyolország esete is bizonyítja. A spanyol gazdaságnak inkább ártott a beérkező nemesfém tömege, élősdi jellegűvé tette az országot, és a Spanyol Birodalom gyarmatainak nagy többsége már a 19. század elején kiharcolta függetlenségét.

A 19. században az Amerikai Egyesült Államok, Németország, Oroszország, Japán és Belgium is a jelentősebb gyarmatosítók közé lépett, elérkezett az imperializmus kora. A 20. század elejére a világ felosztása befejeződött, a Föld területének négyötöde gyarmati uralom alá került. Az újabb gyarmatosító hatalmaknak azonban már nem jutott elég szabad terület, ezért a gyarmatok újrafelosztására törekedtek, ami az első világháború egyik fő kiváltó oka lett.[1]

A gyarmatosítás kiváltotta a meghódított népek ellenállását, a 18. század végétől megindultak a jelentősebb nemzeti felszabadító mozgalmak. A spanyol gyarmatbirodalom bomlott fel a legkorábban, az amerikai kontinens gyarmatai – Kanada kivételével – már a 19. század elején elnyerték függetlenségüket.[1]

A gyarmati rendszer felbomlása a második világháború után felgyorsult, majd a hatvanas évek elejére gyakorlatilag befejeződött. Az ENSZ 1960. december 14-i határozatával leszögezte, hogy a gyarmatosítás összeegyeztethetetlen az alapvető emberi jogokkal, így ellentétben áll az ENSZ Alapokmányával, és ezzel azt gyakorlatilag törvényen kívül helyezte.[17] Az imperializmus kora lejárt, a nagyhatalmak ezentúl a gyarmatosítás klasszikus hatalmi módszerei helyett gazdasági eszközökkel, a neokolonializmus révén igyekeztek érvényesíteni az érdekeiket.[1]

A gyarmatbirodalmak alakulása a világon 1876 és 1914 között

A 19. század végén, a 20. század elején lényegében befejeződött az imperializmus gyarmati rendszerének kiépítése. A hat legnagyobb gyarmattartó hatalom birtokba vette (a gyarmatok esetében), vagy legalábbis gazdasági ellenőrzése alá vonta (a félgyarmatok esetében) Ázsia, Afrika, Latin-Amerika területének gyakorlatilag az egészét. A nagyhatalmak között azonban óriási különbségek alakultak ki a régebbi és az olyan újonnan érkezett gyarmattartók között, mint Németország. Jól szemlélteti ezt az alábbi táblázat is, amely Supan és Hübner német földrajztudósok adatai alapján készült.[18][19] Ez a nagy különbség az imperialista államok gyarmati lehetőségei között az egyik legfontosabb oka lett az első világháború kirobbanásának.

  Gyarmatok (1876) Gyarmatok (1914) Anyaország (1914) Összesen (1914)
Terület (mió km²) Lakosság (mió fő) Terület (mió km²) Lakosság (mió fő) Terület (mió km²) Lakosság (mió fő) Terület (mió km²) Lakosság (mió fő)
Anglia 22,5 251,9 33,5 393,5 0,3 46,5 33,8 440,0
Oroszország 17,0 15,9 17,4 33,2 5,4 136,2 22,8 169,4
Franciaország 0,9 6,0 10,6 55,5 0,5 39,6 11,1 95,1
Németország - - 2,9 12,3 0,5 64,9 3,4 77,2
Egyesült Államok - - 0,3 9,7 9,4 97,0 9,7 106,7
Japán - - 0,3 19,2 0,4 53,0 0,7 72,2
A 6 nagyhatalom összesen 40,4 273,8 65,0 523,4 16,5 437,2 81,5 960,6
Belgium, Hollandia, Portugália,
Spanyolország, Olaszország gyarmataival 		- - - - - - 9,9 45,3
Félgyarmatok (Perzsia, Kína, Törökország) - - - - - - 14,5 361,2
Egyéb országok - - - - - - 28,0 289,0
Az egész világ összesen - - - - - - 133,9 1657,0

A táblázat „egyéb országai” között nagy súllyal szerepeltek a formálisan független, de tulajdonképpen félgyarmati sorban, az Egyesült Államok túlnyomó befolyása alatt lévő latin-amerikai országok.[20]

Gyarmatok

Bővebben: Egykori gyarmatok és függő területek listája

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Akadkislex
  2. ↑ Osterhammel 1995: 19-21. o.
  3. ↑ Margaret Kohn – Kavita Reddy: Colonialism. Fall 2017. 2017. Hozzáférés: 2022. február 14.  
  4. ↑ Hans Köchler: Demokratie und neue Weltordnung: ideologischer Anspruch und machtpolitische Realität eines ordnungspolitischen Diskurses. AG Wissenschaft und Politik , 1992, 9., 26. o.
  5. ↑ Compare: Veracini, Lorenzo (2010). Settler Colonialism: A Theoretical Overview. Cambridge Imperial and Post-Colonial Studies Series (reprint ed.). Basingstoke: Springer. p. 17. ISBN 9780230299191. Retrieved 29 January 2019. In this chapter, I interpret the settler colonial situation as primarily premised on the irruption into a specific locale of a sovereign collective of settlers.
  6. ↑ The Shadow of Colonialism on Europe's Modern Past. New York: Palgrave Macmillan, 126. o. (2014). ISBN 978-1-137-45075-3 
  7. ↑ (2009) „The Contemporary Reality of Canadian Imperialism: Settler Colonialism and the Hybrid Colonial State”. American Indian Quarterly 33 (3), 325–351. o. DOI:10.1353/aiq.0.0054.  
  8. ↑ Glenn, Evelyn Nakano (2015. május 29.). „Settler Colonialism as Structure: A Framework for Comparative Studies of U.S. Race and Gender Formation”. Sociology of Race and Ethnicity 1, 52–72. o. DOI:10.1177/2332649214560440.  
  9. ↑ Veracini, Lorenzo (2007. május 29.). „Historylessness: Australia as a settler colonial collective”. Postcolonial Studies 10 (3), 271–285. o. DOI:10.1080/13688790701488155.  
  10. ↑ (2011) „The Myth of Israel as a Colonialist Entity: An Instrument of Political Warfare to Delegitimize the Jewish State”. Jewish Political Studies Review 23 (3/4), 84–90. o.  
  11. ↑ Murray, Martin J.. The Development of Capitalism in Colonial Indochina (1870–1940). Berkeley: University of California Press (1980). ISBN 0-520-04000-7 
  12. ↑ a b Salgó 7. o.
  13. ↑ FOL 512. o.
  14. ↑ FOL 512. o.
  15. ↑ Salgó 8. o.
  16. ↑ Salgó 14. o.
  17. ↑ FOL 499. o.
  18. ↑ Lenin-Imp 78. o.
  19. ↑ Salgó 168. o.
  20. ↑ Salgó 173. o.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kolonialismus című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk

Kapcsolódó szócikk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gyarmatosítás&oldid=24682947”