Latifundium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A latifundium jelentése nagybirtok.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy kiterjedésű magánbirtok, általában összefüggő területen. Főként rabszolgák művelték a területeket, amelyeken különösen jelentős volt az állattartás.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a gazdálkodási formát először a Római Birodalom idejében jegyezték fel az i. e. 2. században. A késő ókorban számuk dinamikusan növekedett, a Nyugatrómai Birodalomban visszaszorították a kis és közepes földbirtokokat. Ma Latin-Amerikában létezik hasonló, bár nem konkrétan rabszolgatartásra, hanem a szabad, de kiszolgáltatott olcsó munkerőre épül. A XIX.-XX. század fordulóján Magyarországon is közszájon forgott a kifejezés.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Officina egyetemes lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-87-2
  • Dömötör Attila: Történelmi lexikon - Saxum Kiadó 1999.