Pozitív pszichológia

Martin Seligman szerint a pszichológia (különösen annak pozitív ága) az egyének és közösségek nagyobb örömét elősegítő valós lehetőségeket vizsgálhat és támogathat.

A pozitív pszichológia a pszichológia egy újabb ága, melynek célját 2000-ben fogalmazta meg Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály: "Úgy véljük, hogy a pozitív emberi tevékenység pszichológiája fejlődése során tudományos megértésre talál, és hatásos beavatkozást fog jelenteni az egyének, családok és közösségek gyarapításához." A pozítív pszichológusok azt kutatják, hogy "találhatnak és táplálhatnak zseniket és tehetségeket", és "hogyan tehetik a normális életet még teljesebbé", nem csak a mentális betegségek kezelésével. A pozitív pszichológia térnyerésének célja ugyanakkor nem a hagyományos pszichológia leváltása, hanem annak kiegészítése.

A pozitív pszichológia annak tudományos tanulmányozásával, hogy mi az, ami sikerült, nem pedig az, ami kudarcot vallott mind az egyének, mind a közösségek szintjén, a tudomány reneszánszát várja. Az újfajta megközelítés nagy érdeklődést váltott ki a témában, 2002 körül, egyetemi órák keretében Martin Seligman, Michael Frish és mások is pozitív pszichológiát kezdtek el tanítani. 2006-ig csupán csekély érdeklődés mutatkozott a nagyközönség részéről, amikor is ugyanezen témakörben egy Harvard Egyetemi kurzus különösen népszerűvé vált.

Több humanista pszichológus-mint például Abraham Maslow, Carl Rogers, és Erich Fromm-dolgozott ki elméletet és gyakorlatot az emberi boldogságra vonatkozóan. Ezen humanista pszichológusok elméletei az emberek kivirágzásáról manapság empirikus támogatásra találtak a pozitív pszichológusoknál. Közben a pozitív pszichológia több irányba is elmozdult.

A pozitív pszichológia jelenlegi kutatói például Martin Seligman, Ed Diener, Csíkszentmihályi Mihály, Christopher Peterson, Carol Dweck, Barbara Fredrickson, Sonja Lyubomirsky, Kennon Sheldon, Jonathan Haidt, Shelley Taylor, C. R. Snyder, Robert Biswas-Diener, Albert Bandura, Charles S. Carver, Robert Emmons, Michael McCullough, és Phil Zimbardo. Ezek a tudósok mindannyian befolyásos és széles körben hivatkozott cikkeket publikálnak. A pozitív pszichológia keretein kívül ezek a tudósok kiváló minőségű munkát végeznek, a főáramban publikálnak, felső kategóriás pszichológiai folyóiratokban. Ez azért fontos, mert a pozitív pszichológia végül is egy külön téma a pszichológiatudományon belül.

Háttér

A pozitív pszichológia 1998-ban vált a pszichológia egyik új ágává, amikor is Martin Seligman, akit a modern pozitív pszichológiai elmozdulás atyjának tartanak, az American Psychological Association elnökeként, megválasztása alatti témául ezt választotta, habár a kifejezés Maslow-tól származik, 1954-es könyvéből, Motiváció és személyiség címmel, és már az 50-es évektől mutatkoztak jelek arra vonatkozóan, hogy a pszichológusok egyre inkább a szellemi egészséget támogatják, a betegség puszta gyógyítása helyett. Seligman kifejtette, hogy a klinikai pszichológia fél évszázada "egy témára összpontosított csupán - a mentális betegségekre", visszhangozva ezzel Maslow megjegyzéseit. A pszichológusokat arra ösztökélte, hogy folytassák a pszichológia korábbi küldetését, a tehetség táplálását és a normális élet fejlesztését.

Az első pozitív pszichológiai csúcstalálkozót 1999-ben tartották. Az első nemzetközi konferencia a pozitív pszichológiáról 2002-ben volt. 2009 júniusában tartották az első világkonferenciát a témában.

Történelmi gyökerek

A pozitív pszichológia a 20. századi humanista pszichológiából ered, mely erőteljesen koncentrált a boldogságra és beteljesülésre. Még korábbról elsősorban a filozofikus és vallási források hatása érezhető, hiszen a tudományos pszichológia egészen a 19. század végéig nem érte el modern formáját (lásd: A pszichológia története)

A Júdaizmus a boldogságról alkotott Isteni parancs elméletét támogatja: a boldogság és a jutalom az Isteni parancs követéséből ered.

Az ókori görögöknél többféle tan is létezett. Szókratész az önismeretet tartotta a boldogsághoz vezető útnak. Platón barlanghasonlata a nyugati gondolkodókra volt hatással, akik szerint a boldogság a mélyebb értelem megtalálásában található. Arisztotelész szerint a boldogság, vagy eudaimonia a teljes életen át végzett, erénnyel összeegyeztethető racionális tevékenységekből áll össze. Az epikureánusok az egyszerű örömök élvezetén át vélték elérni a boldogságot. A sztoicisták szerint objektív és ésszerű viselkedéssel maradhatunk boldogok.

A kereszténység a boldogság Isteni parancs elméletét követte. A középkorban, a kereszténység tanai szerint, igazi boldogságot csak a halál után lelhetünk. A hét főbűn a földi önös élvezetekről és a nárcizmusról szól. Másrészt, a négy legfőbb erény és három teológikus erény hivatott megvédeni a bűnöktől.

A reneszánsz és felvilágosodás korában az individualizmus vált értékké. Ezzel egy időben, a kreatív embereknek megnőtt a tekintélye, mivel ők most már művészek voltak, nem csak iparosok. Az utilitáriánus filozófusok, mint John Stuart Mill szerint az erkölcsös tevékenységek a legtöbb ember számára maximalizálják a boldogságot. Ezért a boldogság empirikus tudományát kell használni annak megállapításához, hogy mely cselekvés erkölcsös. Thomas Jefferson és a demokrácia más támogatói szerint az "élet, szabadság és boldogság keresése" elidegeníthetetlen jogok, és ez szentesíti a kormány megdöntését.

A romantikusok az egyén érzelmeinek kifejezését értékelték, és saját érzelmi "igazi énjüket" keresték, melyet nem akadályoznak társadalmi szokások. Ugyanebben az időben, a szerelem és intimitás vált a legfőbb motivációs tényezővé a házasodásnál.

Módszerek

A "boldogság" több különböző érzelmi és szellemi jelenséget foglal magában (lásd lejjebb). Az értékelés egyik formája Ed Diener élettel való elégedettségi skálája. Az öt kérdéses felmérés egész jól tükrözi a barátoktól és családtól származó benyomásokat, és a szorongás alacsony elterjedtségét.

Az "emlékező én" nem a legjobb információforrás a "tapasztalati én" örömszerzéséhez

A hosszú távú, átfogó értékelések helyett néhány módszer egy tevékenységnek a következőre való pozitív hatását próbálja meg azonosítani. Néhány kutató csipogót használ az önkéntesek jelenlegi helyzetére vonatkozó részletek leírására történő figyelmeztetéshez. Hasonlóképp másik önkéntesek minden reggel az előző napjukról részletes naplóbejegyzést vezetnek. A kutatók a rövid távú "élmény minta" módszerek hosszútávú értékelésekkel történő összehasonlításával érdekes ellentmondást fedeztek fel. Mégpedig az utóbbiak nem teljesen pontosak; az emberek nem feltétlen értik hogy egyik pillanatról a másikra mi teszi az életüket élvezetessé. A szülők értékelései például a gyermeket nevezik az öröm forrásának, míg a 'tapasztalat minta' szerint a gyerekfelügyeletet nem találták élvezetesnek más tevékenységekhez képest.

Ezt ellentmondást Daniel Kahneman pszichológus a 'tapasztalati én' és az 'emlékező én' által észlelt boldogság megkülönböztetésével magyarázza. Kahneman magyarázata szerint amikor a tapasztalatainkra reflektálunk, csúcs-vég hatás (például hogy a nyaralás drámai részeire, valamint hogy mi történt a végén, emlékszünk a leginkább) szerű memóriatorzítások nagy szerepet játszanak. Egyik tanulmánya a vastagbéltükrözéses betegeknél még meglepőbb eredményt ír le. A beavatkozással járó eljárás 60 másodperces megtoldásával Kahneman lényegében elérte, hogy a betegek a vastagbéltükrözést élvezetesebbnek találják. Ezt azzal érte el, hogy a plusz 60 másodperc alatt a vastagbéltükröző készüléket nem mozgatták, hiszen igazából a mozgatás a kellemetlen érzés forrása. Ezért Kahneman az emlékező én eljárás végére összpontosító hajlamához folyamodott. Az ilyen eredmények segítenek magyarázatot adni az érzelmi előrejelzésben - az emberek jövőbeni érzelmi állapotának előrejelzési képességében rejlő emberi hibára.

Michael Argyle a pszichológiai jólét tágabb mérési eszközeként az Oxfordi boldogság kérdőívet fejlesztette ki. A megközelítést a boldogság elméleti modelljének hiánya, és az önbizalom, célérzék, társas érdeklődés, kedvesség, humorérzék és látványos elismerés elképzelésekkel való túlságosan sok átfedése miatt kritizálják.

Idegtudományi megközelítés

Az idegtudomány valamint az agyról készült képek a boldogság és boldogtalanság tudományos megértéséhez növekvő lehetőséget mutatnak. Habár a boldogság bármely kielégítő objektív mérésének elérése lehetetlennek tűnik, a boldogsággal kapcsolatba hozható néhány fiziológiai folyamat mérhető. Stefan Klein A boldogság tudománya című könyvében a idegbiológiai rendszerek (például dopaminergikus, ópiátok) dinamikáját a pozitív pszichológia és társas pszichológia elképzeléseivel és eredményeivel köti össze.

A nóbeldíjas Eric Kandel és a kutató Cynthia Fu eredményei alapján a szorongás pontosan megállapítható csupán az FMRI agyvizsgálat alapján. Az érzelmekért felelős idegi kapcsolatok feltérképezésének segítségével az elképzelés szerint a tudósok a agypásztázáshoz hasonló módszerek használatával képesek lesznek a "boldogság" különböző módon történő eléréséről többet is mondani.

Evolúciós megközelítés

A fejlődéses megközelítés egy másfajta megközelítés a boldogság vagy életminőség mikéntjének megértéséhez. A következő kérdésekre összpontosít: Milyen részei vannak az agynak melyek az embert a pozitív és negatív tudatállapot megkülönböztetésében segítik, és ezek a részek hogyan fejlesztik az ember túlélési vagy szaporodási képességét? Úgy véli, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a boldogság megértése felé és az embereknek meglévő agyi képességeinek legjobb kihasználása felé mutat. Ez az elképzelés hivatalosan és részleteiben Bjorn Grinde fejlődéstani biológus Darvini boldogság című könyvében található.

Általános tapasztalatok téma szerint

A populáris kultúrában a boldogság egy nagyon népszerű téma, különösen a nyugati világban. A boldogságot elősegítő tényezőkkel kapcsolatos hiedelmek eloszlatására több vizsgálatot is végeztek. Habár a szó: "boldogság" sok mindenre vonatkozhat, a következők azokat a kutatásokat részletezik, melyek általában ehhez kapcsolhatók.

Kor

A változó kori krízis az emberi élet során tapasztalható első komolyabb csökkenés a boldogságban. Tapasztalatok szerint a 40-50 év közötti időszakot kivéve, a legtöbb ember egyre boldogabbá válik öregkorára. A kutatók meghatározták, hogy az emberek mind a 20-as mind a 70-es éveikben boldogabbak, mint a középkorúak, habár a boldogság mértéke különböző arányban változik (a szorongás érzése vagy a dühösség 20 év fölött általában csökken, az aggodalmaskodás 50 év felett lecsökken, az élvezet nagyon lassan csökken, végül 50 év felett elkezd növekedni, stb.). Ezek a tapasztalatok évtizedek adataiból, és négy kohorsz csoport vizsgálatából származnak; az adatok azoknak a lehetőségeknek a kockázatát elkerülik, hogy a középkorúak boldogságának csökkenése egyedi, a középkorban elszenvedett tapasztalatoknak köszönhető a populációban, például egy háborúnak. A tanulmány a jövedelmekre, munkaviszonyra és szülőségre (a gyermektelenség ellentéteként) vonatkozóan is ellenőrzött, annak érdekében, hogy a kor hatása elkülöníthető legyen. A kutatók ahhoz az állításhoz nyertek alátámasztást, hogy a boldogságban az egyénen belül a kor előrehaladtával változások tapasztalhatók.

Ennek többféle oka is lehet. Pszichológiai faktorok, mint például a nagyobb önazonosság és több választási lehetőség; a vágyak kontrollálása és valósabb elvárások felállítása; a halál felé közeledés több cél követésére ösztönöz; a társasági készségek fejlődése, mint például a megbocsátás, időt vesz igénybe; vagy a boldogabb emberek hosszabb ideig élnek és valamivel felülreprezentáltabbak az öregebb korosztályban. A korral járó kémiai változások is szerepet játszhatnak.

Más tanulmányok azt találták, hogy az öregebb személyek ugyan több egészségi problémát jeleznek, viszont összességében kevesebb problémájuk van. A fiatal felnőttek agresszívabbak, aggódóbbak, szorongóbbak, több anyagi gondjuk van, problémásak a kapcsolataik és a karrier stressz is hatással van rájuk. A kutatók rámutatnak arra is, hogy az idősebb kori szorongás legtöbbször a passzivitás és inaktivitás miatt lép fel - azt javasolják, hogy még idősebb korban is végezzenek olyan tevékenységeket, melyek boldoggá teszik őket.

A boldogság megvásárlása

Ha valaki eléri a középosztályt, a pénzt úgy érdemes költeni, hogy a munka és társasági életbeli kötelezettségei élvezhetőek legyenek

A Botladozás a boldogságban című könyvben Daniel Gilbert pszichológus kutatása alapján a pénz jelentős különbséget a szegényeknél okozhat (ahol az alap szükségletek még nincsenek kielégítve), de ez a hatás nagyrészt lecsökken, mihelyst az egyén átkerül a középosztályba (ez az úgynevezett Easterlin paradoxon). Egy tanulmány szerint a pénz nem jelent támogató szerepet a boldogságban 75.000 dolláros (15 millió forintos) éves fizetés felett, és 100%-ban túlértékelik az emberek a gazdagság hatását. Richard Esterlin közgazdasági professzor megjegyzi, hogy a munkával való elégedettség nem a fizetéstől függ. Más szavakkal, a luxus javakra fordítható plusz pénz nem növeli a boldogságot olyan mértékben, mint az élvezetes munka vagy a társasági kapcsolatháló. Gilbert ezért hajthatatlan a véleményében, mely szerint az embereknek nagyon erősen kell dolgozniuk azon, hogy olyan munkákat találjanak, amik számukra megfelelőek, és ezek közül kiválasztani azt, melyet egy életen keresztül is képesek végezni (ez azt jelenti, hogy a kiválasztott hivatás figyelemmel van a társas igényeikre is).

Egy még újabb tanulmány megkérdőjelezi az Easterlin paradoxont. Több országból összegyűjtött részletesebb adatok alapján a GDP és a jólét között pozitív kapcsolatot találtak, és nincs olyan pont, ahol a gazdagabb országok szubjektív jólétének növekedése megállt volna. A gazdasági növekedés ezek alapján inkább növeli a jólétet.

A gazdagság szoros kapcsolatban áll az élettel való elégedettséggel, de a pénz és érzelmi jólét közötti kapcsolatot gyengének találták. A pénz hajszolása miatt az emberek kevesebb szabadidős tevékenységet végeznek és kevesebb idejük marad a kapcsolataikra is, pont azokra a dolgokra, melyek boldogságot okozhatnak, és a boldogsághoz hozzájárulhatnak.

Kimutatták, hogy a pénz az embereket megakadályozza abban, hogy a hétköznapi tapasztalatokat is megízlelhessék. Egy, a dolgozó felnőttekre vonatkozó tanulmány szerint a gazdag egyének alacsonyabb szinteket mutattak a megtapasztalásban (abban a képességben, hogy kiszélesítsék pozitív érzelmeiket), mint szegényebb társaik.

A kutatások azt is rendszeresen kimutatták, hogy azok a nemzetek boldogabbak, ahol az emberek szükségleteiket ki tudják elégíteni. Néhány tanulmány viszont azt állítja, hogy az emberek boldogabbak, ha tapasztalatszerzésre költhetnek pénzt, fizikai dolgok helyett.

A lottónyertesek magasabb boldogsági szintet mutatnak közvetlenül a nyerés után. Viszont, ahogy a kutatások mutatják, pár hónap vagy év alatt a boldogságszintjük lecsökken és visszatér a normális alaphelyzetbe. Ez azt sugallja, hogy a pénz nem okoz hosszú távú boldogságot.

Képzettség és intelligencia

Thomas Gray angol író azt mondta, hogy "Ahol a tudatlanság boldogság, az ostobaság bölcsesség." A kutatások szerint sem a jó oktatás, sem a magas IQ nem növeli a boldogságot. Anders Ericsson szerint 120 feletti IQ csökkenő hatással van a sikerre. A 120 feletti IQ feltételezhetően nincs nagy ráhatással a sikerhez hasonló boldogság kritériumokra (kivéve az olyan karriert, mint például az elméleti fizika, ahol a magas IQ inkább vetíti előre a sikerességet). Efelett az IQ szint felett egyéb tényezők számítanak inkább, mint a társas képességek, vagy egy jó mentor. Az intelligencia és oktatás egyik fő előnye egyszerűen a középosztály szükséglet szintjének elérhetővé tétele (ahogy feljebb is olvasható, az ennél nagyobb gazdagság nem sokat számít a boldogság szempontjából).

Martin Seligman szerint "Mint professzor, nem szeretem ugyan, de az intellektuális erények - mint a kíváncsiság, a tanulás szeretete - kevésbé szorosan kapcsolhatók a boldogsághoz, mint a személyközi erények, például a kedvesség, hála és szerethetőség képessége."

Szülőség

Habár a szülőség néhány esetben a felnőtté válás szükséges lépéseként van számon tartva, a tanulmányok abban a tekintetben vegyesek, hogy a szülők boldogabbnak tekinthetők, mint a nem szülők. A néphagyomány szerint ugyan a gyerek közelebb hozza a szülőket, a kutatások viszont azt mutatják, hogy a párok kevésbbé elégedettek az első gyermek megszületése után. A gyermekáldás örömeit beárnyékolja a szülőséggel járó felelősség. Amikor mennyiségileg mérték önbevallások segítségével, a kutatások azt mutatták, hogy a szülők minden mást jobban szeretnek a gyerekre való odafigyelésen kívül. Más szempontból nézve, az önbevallást készítő szülők boldogabbak a nem szülőknél. Ez abból is adódhat, hogy a már amúgy is boldog embereknek nagyobb valószínűséggel van gyermeke, vagy hosszabb távon, a gyermek több értelmet ad az életnek. Egy másik tanulmány szerint három gyermekig a házasult párok boldogsága növekedett, de nem igaz ugyanez más gyermekkel rendelkező csoportokra. A gyermektelenséget támogatók fenntartják azt a nézetüket, miszerint ez annak köszönhető, hogy a szülőség terhe nélkül élvezhetünk egy boldog, termékeny életet.

Több tanulmány ezzel szemben úgy találta, hogy a szülők kevésbbé boldogok gyerekekkel. A nem szülőkkel összehasonlítva a szülőknek alacsonyabb a jóléti szintjük, és az életelégedettségük. Ezen túl a szülők a szorongás és aggódás érzését a nem szülőkhöz képest többször megtapasztalják. Viszont amikor a gyerek nélküli szülőket az "üres fészkű" családokhoz hasonlítják (ahol a gyerekek felnőttek, és elhagyták a szülői házat), a szülőség pozitív kapcsolatban van az érzelmi jóléttel. Az emberek a 1970-es években terhesebbnek találták a szülőséget, mint az 1950-es években. Ez annak is tulajdonítható, hogy a foglalkoztatásban és a házassági kapcsolatokban szociális változások voltak. A hagyományos családoknál, olyan családoknál, ahol az anya vigyáz a gyerekre és az apa dolgozik, volt a legmagasabb a páros kapcsolatokkal való elégedettség (csak kicsivel az átlag felett), míg az anyák 40%-a, akik 35 vagy több órát dolgoznak egy héten, a házassággal való elégedetlenséget és általános boldogtalanságot jeleztek. A férfiak kevésbbé boldoggá váltak a gyerek születése után a gazdasági nyomás és a szülői szerep felvételének hatására. A szülők között konfliktus keletkezik, amikor nem kívánják a hagyományos szerepeket, vagy növekszik a szerepek száma. A gyermeknevelésben a nő és a férfi között tapasztalható egyenlőtlen felelősségek hozzájárulnak az elégedettségbeli különbségekhez. Azok az apák voltak a legelégedetlenebbek, akik dolgoztak és egyenlő mértékben osztoztak a gyereknevelés felelősségében. A kutatások alapján az egyedülálló szülőknek nagyobb mértékben aggodalmaskodnak és több lelki problémájuk van a házasultakhoz képest.

Időjárás

Van bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a naposabb éghajlat nem jelez nagyobb boldogságot. Egy kutatás szerint mind a kaliforniaiak, mind a közép-nyugatiak az előbbi régió boldogságrátáját magasabbnak várták a naposabb környezet miatt. Valójában a kaliforniai és a közép-nyugati boldogság értékelés nem mutatott lényeges különbséget. Más kutatók szerint a minimális napi napsütés mennyiség 30 perc.

Ebből következően az időjárás soha nem boldogság befolyásoló tényező. Néhány pszichológus szerint a napsütés változásának hatása viszont okozhat időszakos viselkedésbeli változást.

Vallás

Több tanulmány vizsgálta a vallás és boldogság közötti kapcsolatot.

Változások a boldogság szintjében

Daniel Kahneman

Az ember érzelmekre épülő élvezeti alkalmazkodása megmagyarázza, hogy miért nincs a szépségnek, hírességnek és pénznek hosszútávú hatása a boldogságra (ezeket a tényezőket másképpen élvezeti futópadnak is nevezik). A kutatások azt mutatják, hogy csak az elmúlt három hónapban történt események befolyásolják a boldogság szintjét. Az adaptációs hajlamot tisztán érzékeltetik azok a tanulmányok, melyek szerint a lottónyertesek a nyeremény utáni években nem boldogabbak. Más tanulmányok rámutatnak, hogy néhány év alatt az alvégtagi sérültek majdnem ugyanolyan boldogok, mint a nem sérült csoport (p. 48). Daniel Kahneman magyarázata szerint ugyanis "nem mozgássérültek teljes idejükben... a figyelem megosztásának köszönhetően". Az elfogultsági hatások, lottónyeremények és alsóvégtagi bénulások, nem változtatják meg a tapasztalatokat az általunk hitt irányban, vagy olyan nagy mértékben, mint ahogyan azt gondolnánk. Az alkalmazkodás után a bénult személy csaknem az alap boldogsági szintjére tér vissza. Ez az alkalmazkodás sokkal lassabb olyan, az életet megzavaró eseményeknél, mint szeretteink halála, vagy valakinek a munkájának az elvesztése. Ezek az események a boldogság szintjében éveken keresztül mérhető változást mutatnak. Az alkalmazkodás tehát valóban csökkenti több élethelyzet érzelmi hatását, de nem annak teljességében.

Néhány kutató szerint a nagy boldogság adagok az ember befolyása alatt állnak

A kutatások azt jelzik, hogy a genetika a személy alap boldogságszintjének meghatározásában jelentős szerepet játszik, David Lykken szerint. Sonja Lyubomirsky, A boldogság mikéntje című könyvében hasonlóképp vitatja, hogy az emberek boldogsága egy genetikusan beállított pont körül alakul. A boldogság 30-50%-ban a genetikától függ. A kutatók tisztában vannak azzal, hogy az iker-tanulmányok alapján a genetika 50%-ban befolyásolja a boldogságot. Az egymástól szétválasztott ikrek csaknem ugyanolyan boldogsági szintet mutattak. Fontos megjegyezni, hogy a személy alap boldogság szintje a genetika által nem teljesen meghatározott, és még csak a korai élet tapasztalatok sem befolyásolják. Az egyén genetika által meghatározott alap szintjének megemelése részben tevékenységeket és szokásokat magába foglaló tényezőktől függ. Néhány boldogság növelő szokás a hála, elismerés, és akár az önzetlen viselkedés. Egyéb, a boldogság növelését segítő szokások és technikák a kutatásokból fejlődtek, melyeket ezen a lapon külön is bemutatunk.

Az új szokások gyakorlása és a szorongásellenes szerek mellett, a jobb edzés és az egészségesebb étkezés erős hatást gyakorol a kedvünkre. Az edzést valójában gyakran "varázslat" vagy "csoda" drognak is nevezik, hivatkozva a széles körűen bizonyított előidézett hatásaira.

Nem

A nemek hatása a jólétre ellentmondásos abban az értelemben, hogy amíg a férfiak kevésbbé érzik magukat boldognak mint nők,^[forrás?] a szorongásra a nők mégis fogékonyabbak. A nők a férfiakhoz képest nagyobb valószínűséggel teljesítik céljaikat (anyagi és családdal kapcsolatos vágyaikat) korábbi életkorban, ezzel növelve az életelégedettségük és általános boldogságuk. Az életük későbbi szakaszában viszont a férfiak teljesítik céljaikat, és elégedettebbek a családi életükkel és pénzügyi helyzetükkel, és ennek eredményeképp az általános elégedettségük meghaladja a nőkét. További lehetséges magyarázat, hogy a nők több változatban (és szélsőségben) tapasztalnak meg érzelmeket, annak ellenére, hogy a nők általában boldogabbak.

Házasság

Martin Seligman leírja, hogy "A pénzzel ellentétben, melynek legtöbbször kis hatása van, a házasság erősen köthető a boldogsághoz.... Véleményem szerint, a a vizsgálóbizottság még nem tudja pontosan, mi okozza azt a bizonyított tényt, hogy a házas emberek boldogabbak, mint a nem házasodottak." (pp. 55–56). A házas emberek nagyobb boldogságszintet és jólétet mutatnak, mint az egyedülállók. Kevés adat található az egyéb lehetősségekkel, mint például a többszereleműséggel kapcsolatban. Másrészről viszont, a házasult és nem házasult emberek boldogsági szintje között legalább egy jelentős német tanulmány nem talált különbséget.

Személyiség

Egy érzelmileg biztos (a neurotikus ellentéte) személyiséggel nagy mértékben jár együtt boldogság. Az érzelmi biztonság nem csak a negatív érzelmekre való hajlamot csökkenti, hanem nagyobb társas intelligenciát is jelez - mely a másokkal való kapcsolatok kezelésében segít (ez egy fontos része a boldogságnak, részletesebben kifejtve lejjebb).

A nyitott alkatú személyiség fejlesztése ugyanezért hozható összefüggésbe a boldogsággal: kapcsolatokat épít és támogatja a csoportokat. Néhány ember szerencsés lehet, mivel sok személyiségelmélet hagy teret annak, hogy az egyéneknek a hosszútávú viselkedés és gondolkodásra van valamennyi befolyása. A genetika tanulmányok azt mutatják, hogy az egyéni jólétért felelős öt jellegzetesség örökölhetőségét a személyiségért felelős gének (vagyis nyitottság, idegrendszer erőssége és lelkiismeretesség) és egy általános tényező köti össze. Az újabb kutatások szerint van boldogság gén, az 5-HTT nevű gén.

Társas kapcsolatok

George Vaillant "A boldogság megtalálása a Harvard után" című cikkében a "sikeres élet" fontos élethelyzeteiről szóló tanulmánnyal kapcsolatos következtetéseit írja le. Az 1940-es években Arlie Bock, a Harvard Egészségügyi Szolgálatának felelőse, as 1942, 43, 44-es évfolyamokban végzett 268 Harvardi diák segítségével egy tanulmányba kezdett. Azt vizsgálta, hogy milyen élethelyzetek teremtik meg a "sikeres élet" lehetőségét. 1967-ben George Vaillant segített a tanulmány folytatásában, a diákok közül többekkel az életük alakulásáról készült utólagos interjúkkal. 2000-ben Vaillant ismét megkérdezte ezeket a diákokat az életük alakulásáról. A jellegzetességek közül az egészséget, szoros kapcsolatokat, és a problémáik kezelését vizsgálta. George Vaillant azt találta, hogy a sikeres élet kulcs szempontja az egészség és a szoros kapcsolatok.

2008-ból egy széles körben publikált tanulmány a British Medical Journalban azt írja le, hogy a társas hálózatokban lévő boldogság emberről emberre terjed. A kutatók a Framingham Szív Tanulmányban 5000 személyt vizsgáltak 20 éven keresztül, átlagban három ember távolságra egymástól boldog és boldogtalan csoportokat figyeltek meg. A boldogság leginkább szoros kapcsolatokkal rendelkezők, mint barátság, testvérek, házastársak és szomszédok között terjedt, és a kutatás szerint a boldogság a hálózaton keresztül sokkal egyenletesebben terjedt, mint a boldogtalanság. Továbbá, a boldogságra a társasági háló felépítése hatással volt, és a középponthoz legközelebb eső emberek (sok baráttal rendelkezők, és a barátaik is sok baráttal rendelkeznek) sokkal nagyobb valószínűséggel voltak boldogabbak, mint a hálózat perifériáján lévők. A boldog emberekkel közelebbi viszonyban lévők pedig nagyobb valószínűséggel lesznek maguk is boldogok. Az eredmények összességében azt mutatják, hogy a boldogság a népesség körében vírusszerűen terjed. A legjobb barát eltárolja/puffereli az egyén negatív élettapasztalatait. Amikor valakinek jelen van a barátja, a kortizol szint lecsökken, és az önértékelés növekszik.

Az ideggazdász Paul Zak többek között az erkölcsöt, oxitocint és bizalmat tanulmányozta. Zak a kutatásai alapján azt javasolja, hogy az emberek a bizalom-érzés szokásának elsajátításához többször öleljék meg egymást. "Nyolc ölelés egy nap és boldogabb leszel, és a világ is egy jobb hellyé válik".

Kultúra

A kultúrákon belüli egyéni jólét internetes oldala a boldogság nemzetközi szinten tapasztalható különbségeibe nyújt betekintést. A Kaliforniai Egyetem professzora, Eunkook M. Suh, valamint a Minnesotai Egyetem (ma a Virginiai Egyetem) professzora, Shigehiro Oishi a különböző kultúrák jólét és boldogság elérését segítő dolgokról alkotott nézetinek fő elemeit vizsgálja. Hogy a jólét mennyire különbözhet, azt egy 43 országban tanuló 6.000 diákkal készített tanulmány mutatja be, melyben az "egyéni jólétet" egy 1-7-es skálán kellett osztályozni. A pontozás nagymértékben eltért, Kína 3.3-as eredményt kapott, Brazília 6.2-t. Más tanulmányok azt mutatják, hogy ennek a változatosságnak két fő tényezője az ország jóléte, valamint a hogy az adott ország individualista vagy kollektivista (egyén vagy közösség központú). Az írók részleteiben is bemutatják, hogy ez a két tényező hogyan játszik szerepet.

Politikai nézetek

Néhány tanulmány vitatja, hogy a konzervatívok (jobboldal) általában boldogabbak mint a liberálisok (baloldal). Egy lehetséges magyarázat szerint a jövedelmi egyenlőtlenségek szélesebb elfogadottsága kevésbé aggódó természethez vezet. A Nagy Völgy Állami Egyetem pszichológia professzora, Luke Galen megemlíti, hogy a politikai elkötelezettség fontos, mivel ez egyfajta világi nézet, mely a valláshoz hasonlóan a halálfélelemmel való megbirkózásban segít (lásd még Terror Menedzsment Elmélet és vallás és boldogság).

Szenvedés

A kutatások azt mutatják, hogy az erősségek építésére történő összpontosítás a szenvedő emberek egyfajta segítése. A megelőzés kutatók felfedezték, hogy vannak olyan erősségek, melyek a szellemi betegségek ellen ütközőként szolgálnak: ilyenek többek között a bátorság, jövőbeállítottság, optimizmus, hit, munka erkölcs, remény, őszinteség, kitartás és a folyamra, megérzésre való hajlandóság.

“

”

A szenvedés egy jelzésértékű viselkedés is lehet, hogy az ember szeretne változtatni, ahogyan az ötletek is, melyek az ember gondos figyelmét és megfontolását igénylik. A pszichológia elismeri, hogy a szenvedés kezelhető és csökkenthető de nem megszűntethető, és a pozitív pszichológiai ág sem cáfolja ezt; A Pennsylvania Egyetem Pozitív Pszichológia Központjának magyarázata szerint: "A pszichológia törekvése az emberi problémák megszűntetésére érthető és természetesen nem elhanyagolható. Az emberi szenvedés tudományosan körüljárt megoldásokat igényel. A szenvedés és jólét mindemellett az emberi természet részei, és a pszichológusoknak mindkettőre oda kell figyelniük." A pozitív pszichológia, tapasztalati bizonyítékok által vezérelve, a fájdalom és szenvedés gyakorlati megközelítéseire, valamint a szenvedés minimális szinten tartásához az erősségek és erények művelésére összpontosít (lásd még A karakterek erősségei és erényei).

Peterson szerint a Buddhisták azon kijelentése hogy "az élet szenvedés" úgy értelmezhető, mint egy olyan valóság, amelyet az embereknek el kell fogadniuk, valamint felhívás az erények művelésére.

Jordan Peterson kutató és klinikai pszichológus a Buddhisták kijelentésére hivatkozik, mely szerint "az élet szenvedés". Peterson nem gondolja, hogy ez a nézőpont pesszimista lenne, inkább realisztikus, és megerősíti, hogy az élet szigorúságának elfogadása az embert attól az elvárástól szabadíthatja meg, hogy mindig boldognak kell lenni. Ez a felismerés teljes mértékben segítheti az egyént a szenvedés kezelésében, mely többé már nem váratlan. Petersonnak fontosak az erények, mivel ezek adnak eszközt az embernek a szenvedéstől való megszabaduláshoz (például a nem érthető igazságok elfogadásában való erősség). Peterson fenntartja továbbá, hogy a szenvedést téves filozófiák (melyek elutasítják, hogy a természetes szenvedés létezik) tovább rontották.

Seligman a pozitív pszichológiát általában hasonló keretek között tárgyalja. Seligman úgy hiszi, hogy a pozitív pszichológia "nem luxus", és azt mondja, hogy "a pozitív pszichológia leginkább mindannyiunkért van, gondterheltekért és gondtalanokért, kiváltságosokért vagy nyomorgókért, szenvedőkért vagy gondtalanokért. Egy jó beszélgetés élvezete, a hála ereje, a kedvesség vagy bölcsesség vagy szellemiség vagy alázatosság előnyei, az értelem keresése és a "mindhalálig tartó nyugtalankodás" ellenszere mindannyiunk velünk született jogai."

Kutatás

Általános áttekintés

A téma néhány kutatója leszögezi, hogy a pozitív pszichológia felvázolható három, egymással átfedésben lévő kutatási területtel:

1. A kellemes élet, vagy az "élvezetes élet" kutatása azt vizsgálja, hogy az emberek hogyan tapasztalják, tervezik, és ízlelik meg optimális esetben a pozitív érzéseket és érzelmeket, melyek a normál élet részei (pl. kapcsolatok, hobbik, érdeklődés, szórakozás, stb.).
2. A jó életről szóló tanulmány, vagy az "elfoglalt élet" az alámerülés, elmélyedés és folyam előnyös hatásait vizsgálja, amit az egyén akkor érez, amikor optimálisan elfoglalja magát elsődleges tevékenységeivel. Ezeket az állapotokat akkor érezni, amikor pozitív kapcsolat van az egyén erősségei és a feladat között, amit végez, vagyis amikor biztosan érzi, hogy a feladatot, amivel szembesült, el tudja végezni. (Kapcsolódó elképzelést lásd, önhatékonyság)
3. Az értelmes élet vagy "kapcsolódó élet" vizsgálata arra kíváncsi, hogy honnan származik az egyének pozitív jóérzése, valahova való tartozása, a dolgoknak történő értelem adása és az a cél hogy valami önmagunknál nagyobb és állandóbb dolog részesei és hozzájárulói legyünk (például a természet, társadalmi csoportok, szervezetek, mozgalmak, hagyományok, hitrendszerek).

Ezek a kategóriák úgy tűnik, széles körben nem vitatottak, és nem elfogadottak a kutatók által az alatt a 12 év alatt, ami alatt ez az akadémiai terület létrejött.

A visszafordító hatás

A "pozitív érzelmek visszafordító hatása" címmel megjelent cikkében Barbara Fredrickson és társai azt feltételezik, hogy a pozitív érzelmek visszafordítják a negatív érzelmek keringési hatásait. Amikor az emberek stresszesek, a szívritmusuk, vércukor szintjük, immunellenállásuk és egyéb alkalmazkodó képességük megnövekszik, az azonnali reakcióhoz szükségesen optimalizálva. Amennyiben a stressz elmúlásával az egyének nem kontrollálják ezeket a változásokat, az betegséghez, keringési rendellenességhez és megnövekedett halálozáshoz vezethet. Mind a laborvizsgálatok, mind pedig a kérdőíves kutatások azt bizonyítják hogy a pozitív érzelmek segítenek a korábban stressz alatt álló embereknek a pszichológiai alapszintjükre relaxálódni.

Emelkedettség

Az utálat több évnyi kutatásának eredményeképp a Virginiai Egyetem professzora, Jonathan Haidt és mások annak ellentétét kezdték el tanulmányozni, és megalkották az "emelkedettség" fogalmát. Az emelkedettség egy erkölcsi érzelem, és kellemes érzés. Magával vonja a morális cselekvésre való törekvést, és a "jócselekedetet"; mint érzelem, biológiai eredetű, és néha a mellkas kitágulásának érzésével, vagy a bőrön érezhető bizsergéssel jellemezhető.

Szélesít és épít

A pozitív érzelmek szélesít és épít elmélete azt sugallja, hogy a pozitív érzelmek (pl. boldogság, érdeklődés, megérzés) kiszélesítik az egyén öntudatát és az újszerű megismerésére való hajlandóságát, sokszínű és próbálkozó gondolkodását és tevékenységét. Idővel ez a kiterjesztett viselkedési készlet készségeket és erőforrásokat képez. Például egy tájképpel kapcsolatos kíváncsiság értékes navigációs képességgé válik; egy idegennel való kellemes kapcsolat támogató barátsággá válik; a célnélküli fizikai játék gyakorlássá és fizikai kiválósággá válik.

Ez ellentétben áll a negatív érzelmekkel, melyek szűken behatárolt, túlélésre összpontosító cselekvéseket produkálnak. Például az aggodalom mint negatív érzelem a sajátos harcolj vagy fuss válaszhoz vezet, az azonnali túlélés elérése érdekében.

Erősségek és erények

A Személyiség erősségei és erényei (CSV) című kézikönyv továbbfejlesztett változata a kutatóközösség részéről az első próbálkozás az emberek pozitív pszichológikus jellegzetességeinek azonosítására és osztályozására. Ahogy A mentális betegségek diagnosztikus és statisztikus kézikönyve (DSM) az általános pszichológiát, a CSV az elméleti keretet szolgáltatja, ezzel segítve az erősségek és erények megértését és a pozitív pszichológia számára gyakorlati alkalmazások fejlesztését. A kézikönyv az erény hat osztályát azonosítja (azaz, "alap erények"), huszonnégy mérhető, személyiségre jellemző erősségből kiindulva.

A CSV bevezetése alapján ezt a hat erényt a kultúrák jelentős része, a történelem során jónak tartotta, ezek a jellegzetességek gyakorlóiknál a boldogság növekedéséhez vezettek. A pszichológiai kutatások körének szellemi jólétre vonatkozó kiszélesítése mellett ez az egyetemlegesség megkérdőjelezi a pozitív pszichológia irányadói számára a morális relativitást, és szerintük "evolucionálisan fogékonyak" vagyunk bizonyos erényekre, melyeknek biológiai alapjuk van..

A Komédiásokat a humor mestereinek tartják

Ezeknek az erényeknek és erősségeknek a felépítése a következő:

1. Bölcsesség és tudás: kreativitás, kíváncsiság, nyitott gondolkodás, tanulás szeretete, távlatok, innováció
2. Bátorság: bátorság, kitartás, becsületesség, életerő
3. Emberiesség: szerelem, kedvesség, társas intelligencia
4. Igazságosság: állampolgárság, becsületesség, vezetés
5. Mértékletesség: megbocsátás és könyörületesség, alázatosság, óvatosság, önkontroll
6. Kitűnőség: a szépség megbecsülése és kiválóság, hála, remény, humor, spiritualitás

Az erények fenti öt kategóriába történő besorolása vitatott. A 24 azonosított erősség pontosabban besorolható lehet három vagy négy kategóriába: szellemi erősségek, személyek közti kapcsolatok erősségei és az önmegtartóztatás erősségei vagy másképpen személyek közti kapcsolatok erősségei, bátorság, életerő és óvatosság

Pozitív tapasztalatok

Figyelmesség

A figyelmesség az újdonság aktív kereséseként definiálható, de úgy is meg lehet határozni, mint nem ítélkező, nem versengő, elfogadó, türelmes, megbízható, nyitott, érdeklődő és elengedő. Előnye a csökkent stressz, aggodalom, depresszió és krónikus fájdalom.

Flow, az áramlat

A flow, vagy a bevonódottság állapota intenzív koncentrációval, az éntudatosság hiányával, a helyzet feletti kontroll érzésével jellemezhető, valamint azzal az érzéssel, hogy "az idő csak úgy elrepült". A flow (áramlat-élmény) egy belső jutalmazó tapasztalat, és segíthet az egyén céljainak elérésében (pl. megnyerni egy játékot), vagy készségek fejlesztésében (pl. jobb sakkjátékossá válni).

Spiritualitás

A spiritualitást a szellemi egészséggel, az anyagi megélhetés irányításával, családműködéssel, szülőséggel és együttműködéssel azonosítják. A spiritualitás az élet céljának és értelmének megtalálásához is vezethet. A spiritualitás előnyeiről szóló kutatás ugyanakkor legtöbbször keresztmetszeti kérdőíveket használó tanulmányokra korlátozódik.

Alkalmazás

A pozitív pszichológia praktikus alkalmazásai közé tartozik az egyének és szervezetek számára történő segítségnyújtás az erősségek felmérésében, és azok megfelelő jóléti szintjének növeléséhez és fenntartásához való felhasználása. Kezelőorvosok, tanácsadók, edzők és különböző pszichológiai szakértők, valamint személyügyi osztályok, üzleti stratégák és mások használják az új módszertant és technikákat, mellyel a nem feltétlen elmebetegségben szenvedő vagy mentális problémákkal küzdő egyének erősségeit kiszélesítik és ráépítenek.

Diana Hales kutató az érzelmileg egészséges embert úgy jellemzi, mint aki rugalmasságot és alkalmazkodókészséget mutat különböző helyzetekben, értelmet és megerősítést lát az életben, valamint "belátja hogy az én nem az univerzum középpontja", könyörületes és képes az önzetlenségre, megnövekedett mélységet és elégedettséget talál intim kapcsolataiban, és aki képes kontrollálni értelmét és testét.

A bruttó nemzeti termék, mint elsődleges mérőeszköze a nemzet sikerének, bruttó nemzeti boldogsággal való helyettesítésének támogatói gyakran hivatkoznak a pozitív pszichológiai kutatásokra.

Fizikai nevelés

A gyerekek természetes módon játszanak, és a pozitív pszichológia ezt a mozgás iránti lelkesedést szeretné fenntartani idősebb korban is. A pozitív pszichológia keretein belül a diákok megtanulhatják, hogyan élvezzék a fizikai tevékenységeket. A pozitív pszichológia célja, hogy az élmények minőségét fejlessze a legalapvetőbb építő kockánál. Az érdekes, kihívást jelentő és élményt nyújtó fizikai aktivitás belsővé teszi és hitelesíti a boldogság érzését a diákokban. A diákok számára a fizikai tevékenységek pozitív pszichológiai megközelítése eszközt ad a részvéttel teljes, kellemes és tartalmas élet elsajátításához.

Az oktatásban

A pozitív pszichológia előnyös az iskolák és diákok számára, mivel ösztönzi az egyéneket, hogy a legjobbat tegyék abból amit tudnak, míg a szidalmazás pont az ellenkezőjét éri el. Clifton és Rath elemzi Dr. Elizabeth Hurlock 1925-ös kutatását, aki egy olyan tanulmányt készített, ahol a negyedik, ötödik és hatodik osztályozott vagy dicséretet, bírálatot kapott vagy figyelmen kívül hagyták bizonyos matematikai feladatok megoldása után. A tanulmány szerint azok a diákok, akik dícséretet kaptak, 71%-al javultak, akiket bíráltak, csak 10%-al, és akik nem kaptak visszajelzést, csak 5%-al. Ez a korai tanulmány szemlélteti, hogy a dicséret a leghatékonyabb mód a fejlődés elősegítésében.

Clifton és Rath szerint százból kilencven-kilenc ember szeretné, ha pozitív emberekkel lenne körülvéve. Az emberek szerint hatékonyabban lehet dolgozni pozitív emberek környezetében. A pozitív érzelmek ragadósak, így egy pozitív tanár vagy diák segíthet a többi diáknak pozitívvá válni és a legjobb képességük szerint dolgozni. Ha egy negatív személy van, a teljes környezet pozitív rezgését képes lerombolni. Clifton és Rath úgy hiszi, hogy a 'pozitív érzelem nélkülözhetetlen napi szükséglet a túléléshez'.

2008-ban a pozitív pszichológia egy teljes iskolai bevezetése történt a Geelong Általános Iskolában (Viktória, Ausztrália) a Pennsylvániai Egyetem Pozitív Pszichológia Központjával közösen. Ennek részeként a tanító személyzet a pozitív pszichológia alapelveiről és gyakorlatáról kapott egy bevezető tréninget. A Pozitív Pszichológia Központ személyzete folyamatos támogatást nyújtott egy éves ott-tartózkodás mellett.

Staats, Hupp és Hagley (2008) a pozitív pszichológia segítségével vizsgálta az akadémiai őszinteséget, meghatározva azokat a pozitív jellegzetességeket, amiket a hősök mutattak, majd meghatározták, hogy ezen jellemzők megléte a diákokban felhasználható-e jövőbeni puskázási szándékuk előrejelzéséhez. A kutatásuk eredménye 'a hősiesség hatásos munkamodellje az akadémiai környezetben' (Staats, Hupp & Hagley, 2008).

Klinikai pszichológia

A klinikai pszichológia megváltoztatása a célja egy erősségekre alapozott megközelítésnek oly módon, hogy a pozitív és negatív működésre irányuló figyelem egyenlően legyen súlyozva a szorongás megértésének és kezelésének kísérletekor. Ennek az alapját képezi több tapasztalati megfigyelés is. Pozitív jellegzetességek ugyanúgy kapcsolatban lehetnek negatív életeseményekkel, melyek szorongást valószínűsítenek (így tehát csupán a negatív életesemények tanulmányozása félrevezető eredményekhez vezethet). Azok a beavatkozások, melyek az erősségekre és a pozitív érzelmekre összpontosítanak, ugyanannyira hatásosak a szorongás kezelésében, mint más gyakran használt megközelítések, például a kognitív viselkedésterápia. A pozitív klinika pszichológia fogalma és más fogalmak kissé elmaradottnak tűnnek, mivel ezen a területen mindig voltak olyan tudósok és klinikusok, akik az életminőség lehetséges formáival foglalkoztak. Amíg a pozitív pszichológia a klinikai pszichológiát tájékoztathatja, nem sokat segít az együttműködés tovább szélesítése ennél a pontnál. A klinikai beállításokkal kapcsolatos emberi tapasztalatok szélességének és mélységének vizsgálata során felmerülő prioritások megváltoztatásáról van tehát szó.

A munkahelyen

A pozitív pszichológia az üzletvezetési gyakorlatban is megjelent, de Wong & Davey (2007) megjegyzi, hogy bár a menedzserek behozhatják az elképzelést a munkahelyre, mégsem mindig van meg a képességük a munkavállalók felé való pozitív alkalmazására. Továbbá, a pozitív pszichológia átlátható szervezeteknél alkalmazható, ha szeretnék, hogy a munkavállalók örömmel fogadják és elköteleződjenek mellette. A menedzsereknek meg kell továbbá érteniük, hogy a pozitív pszichológia puszta bevezetése nem fogja legyőzni az iránta való elkötelezettségben rejlő kihívásokat. Bár segíthet az alkalmazottaknak az új elképzelésekhez és menedzsment gyakorlatokhoz való pozitívabb hozzáállás kialakításában.

S. Lyubomirsky és társa a The Benefits of Frequent Positive Affect: Does Happiness Lead to Success? cikkükben azt írják: "A keresztmetszeti vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a boldog munkások többszörösen előnyös helyzetben vannak a kevésbbé boldog társaikkal szemben. A magas szubjektív jóléttel bíró egyének sokkal biztosabbak a felvételiken, pozitívabban értékelik a felettesek miután munkát kaptak, kiváló teljesítményt és termelékenységet mutatnak, és jobban teljesítenek menedzseri pozíciókban. Ők azok, akik kisebb valószínűséggel mutatnak nemkívánatos munkahelyi magatartást és kiégést."

Megfelelően alkalmazva a pozitív pszichológia a munkavállalók számára több lehetőséget biztosít a képességeik használatához valamint a felelősségek változtatásához. Ugyanakkor figyelmeztetni kell arra, hogy a változó munkakörülmények és szabályok szorongáshoz vezethetnek a munkavállalók között, amennyiben a kísérlethez nincs megfelelő támogatottság a menedzsment részéről. Ez leginkább azokra a munkavállalókra érvényes, akiknek egy nem reális célokkal és célkitűzésekkel rendelkező vállalat elvárásainak kell megfelelnie.

Hogyan tudja a vállalat a változást bevezetni? Lewis és társa (2007) kifejlesztette az elismerő kérdőívet (AI), ami egy integrált, vállalati szintű módszer a szervezetfejlesztés megközelítéséhez. Az elismerő kérdőív a szervezeti leleményesség több emberi pszichológiai folyamaton át történő kialakulásának megértésén alapszik, mint például a pozitív érzelmi állapotok, elképzelések, társas kapcsolatok és a társas valóság felépítése.

Büntetettek rehabilitációja

A büntetettekkel való foglalkozás hagyományosan a veszteségeikre fókuszált (a társasági életre, iskoláztatásra stb.) és más "bűnözést megelőző/kriminogén" kockázati tényezőkre. A rehabilitáció legtöbbször a közösség javára végzett erőltetett kezelés vagy képzés formáját ölti. Ezzel a megközelítéssel kapcsolatos tapasztalatok nem mindig eredményesek. A pozitív pszichológia újabban támadást indított a rehabilitációval kapcsolatban a "jó életmodell" megjelenésével, Tony Ward, Shadd Maruna és mások által kifejlesztve: "Az egyének azért vesznek részt, ... mert úgy gondolják, hogy egy ilyen tevékenység vagy javítja az életminőségüket (és belülről jövő céljaikat), vagy legalább is jónak tűnik az bírók, esküdtszékek és családtagok számára (egy külső cél)."

Egyéb jövőkutatások

A pozitív pszichológia kutatását és gyakorlatát sokan követik és fejlesztik manapság különböző országokban szerte a világon. Kanadában például, a Briercrest Főiskolán Charles Hackney a pozitív pszichológiát a harcművészetek általi személyes fejlődés témához használja, és Paul Wong, A Személyes Kifejeződés Nemzetközi Hálózatának vezetője, a pozitív pszichológia egzisztenciális megközelítését vizsgálja.

Megismerő és viselkedéselméleti változásokkal együtt egy 'erős hatás' is megfigyelhető, mely sokkal könnyebb, összetettebb és igazolt tanulmányterület, különösképp az észlelési és motivációs válaszok kapcsolódásának összefüggéseiben. Hogy a kutatók tovább tudjanak haladni, szükség van a korábbi elméletek és módszerek meghaladására, és inkább a kortárs kutatások ösztönzésére, mondja Isen (2009). Chang (2008) szerint a érzelmi intelligencia pozitív hatása nem végleges, és a tudósok különböző úton fejleszthetik az érzelmi intelligenciát; habár több elemzésre lenne szükség a pszichológiára való pozitív hatás meredekségének méréséhez.

Akadémiai programok

A Pennsylvaniai Egyetem Pozitív Pszichológia Központja egy mesterprogramot indított a pozitív pszichológia témájában (MAPP), melyet "a pozitív pszichológiának a világon való első okleveles képzése"-ként említenek. Ez a viszonylag új okleveles képzés James Pawelski, Ph.D, az Alkalmazott Pszichológia Központjának "vezető tudós"a irányítása alatt van. A program ügyintézésén kívül Pawelski a "pozitív beavatkozás" ról is tart képzést. A Főiskolások John C. Dalton Intézetében tartott órán, Pawelski a képzést havi intenzív órákkal egybe kötött online kurzusként írja le, melyet "anélkül lehet végezni, hogy megszakítanád karriered". A képzés "feltárja a pozitív pszichológia történetét, elméleteit, és az alap kutatási módszereket", "olyan problémákra összpontosít, mint a pozitív érzelmek tapasztalati tanulmányozása, erősségre alapozott személyiség, és egészséges szokások", valamint támogatja a diákokat "a pozitív pszichológiai ezen szempontjainak ... mindennapi szakmai környezetben" való használatában.

A Claremont Egyetem Viselkedés- és Szervezettudományi Iskolájának akadémiai programja M.A. és Ph.D. szinten oktatja a diákoknak a pozitív pszichológiát és annak részeit, az iskola Minőségi Élet Kutatási Központjával közösen. A program "célja(i) kiváló okleveles képzés nyújtása és a gyakorlati tudás felhasználásának ösztönzése", hangsúlyozva a "mintavételi eljárásokat ugyanúgy, mint a hagyományosabb kísérleti és látszólag kísérleti tervezést, felméréseket és interjúkat, az egyetemi kar és a diákok a kutatásaikat az élethosszig tartó folyamatokra és a viselkedések kimenetelére összpontosítják, mivel ezek az életminőséget befolyásolják".

Kritika

Sample (2003) megjegyzi, hogy a Washington állambeli George Washington Egyetem klinikai pszichiátere, Steven Wolin vitatja, hogy a pozitív pszichológia tanulmány a pozitív pszichológiával kapcsolatos korábbi gondolatok ismétlése.

Lazarus (2003) a Pszichológiai Kérdésekben írt egy fontos korai kritikát, valamint egy követő választ a kritikákra.

Snyder és Lopez (részletezve Held 2004, p. 17) figyelmeztet a pozitív pszichológia területét érő lehetséges káros hatásokra a médiában a pozitív pszichológiára vonatkozó nyilatkozatokban a tudományos közösség várható felkapottságának köszönhetően. A kutatókat figyelmeztetve, Snyder és Lopez azt javasolja, hogy maradjanak a tudományos szakmaiság keretein belül, és használják a kutatásokat vagy tanulmányokat megfelelően.

A Pulitzer díjas Chris Hedges maró stílusban írt annak, amit ő "pozitív pszichológiának" hív a társadalmi veszélyeiről, mind a truthdig.com hasábjain, és még inkább 2009-es könyvében, az Empire of Illusion-ban. Hedges szerint a "pozitív pszichológiát" alkalmazó vállalatok a munkavállalóikat folyamatos boldogságra kényszerítik. Egy hasonló verzióban, Hedges kritizálja a "pozitív pszichológiát" a vonzás törvényével kapcsolatban. Hedges azonban osztozik egy népszerű félreértésben: az állandó boldogság szándéka (például, állítólag vállalatoknál), vagy a vonzás törvénye a populáris médiákban a pszichológusok által nincsenek komolyan figyelembe véve.

Barbara Ehrenreich alaposan kritizálta a "pozitív pszichológiát" Derűs-oldal: avagy hogyan ásta alá Amerikát a pozitív gondolkodás hajthatatlan reklámozása című könyvében, interjúkban és óráin. Ehrenreich megvitatja, hogyan akadályozza a megszállott pozitív gondolkodás a termékeny cselekvéseket, okoz téves helyzetfelismeréseket, és hogy az embereket hibáztatják hogy nem képzelődnek elég erősen és így "bevonzzák" a hibázást még olyan helyzetekben is amikor "tömegek vesztették életüket." Azonban mindezen kritikák a pszichológusokra érvényesek. Ehrenreich valójában összekavarja a pszichológia pozitív ágát a populáris pozitív gondolkodással - a vonzás törvényével, amit a szakemberek nem vesznek komolyan.

A pozitív pszichológia Held (2004) által leírt néhány negatív jellemzője tartalmazza az irányzat által nem konzisztensen kezelt negatív szempontokat. Felvetette néhány pszichológus pozitív pszichológia alkalmazásának leegyszerűsített megközelítését. Held az 'egy kaptafa' megközelítést nem találja hasznosnak a pozitív pszichológia területének előmenetelében, és javasolja az egyéni különbségek figyelembe vételét az alkalmazásnál.

Held (2004) vitatta, hogy bár a pozitív pszichológia hozzátesz a pszichológia területéhez, de nem hibák nélkül. A Humanista Pszichológia 2004-es cikkében, 44. kiadás, 1. olyan témákba nyújtott betekintést, mint a pozitív pszichológia negatív hatásai, a pozitív pszichológiai irányzatban lévő negativitás és a pszichológia területén tapasztalható megosztottság, melyet a pszichológusok pozitív pszichológiára vonatkozó eltérő véleménye okoz.

Zagano és Gillespie (2006) a kortárs pozitív pszichológiák hasonlóságát a világi jelenségek és Loyolai Szent Ignác szellemiségével érzékelteti, mely a 16. századra vezethető vissza itt: Phyllis Zagano és C. Kevin Gillespie, "Szent Ignáci szellemiség és pozitív pszichológia", Az út, 45:4 (2006. október) 41-58.

Filozófiai kifogások is felhozhatók a megközelítéssel szemben. Arthur Schopenhauer és követői például valószínűleg a "pozitív" megközelítés híveit hibáztatják az emberi gondolatok és személyek illúzióra és elutasításra való hajlama miatt, mivel az élet végül is teljesen hiábavaló. A Marxista elméleti szakemberek a pozitív pszichológia fejlődését valószínűleg mint az elidegenedés eszközét látják. Ezek az ellenérvek kiemelik a különbséget a filozófia (mely általában megköveteli, hogy valakinek igaz hiedelmei legyenek, még ha ezeknek a hiedelmeknek negatív és kellemetlen következményei is vannak), és a pszichológia között, mely hisz az emberek "jólétében" vagy "működésében", ahogy azt a terület elképzeli.

Lásd még

• Boldogság
• Érzelmi intelligencia
• Eudaimonia
• Gross national happiness
• Happiness economics
• Az élet értelme
• Psychological resilience
• A humor elmélete

Precursors to Positive Psychology:

• Humanistic psychology
• Maslow szükséglet hierarchiája
• Szükségletek és motiváció Henry Murray

Források

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Positive Psychology című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Argyle, Michael (2001). The Psychology of Happiness. Routledge.
• Benard, Bonnie (2004). Resiliency: What We Have Learned. San Francisco: WestEd
• Csíkszentmihályi Mihály (1990). Flow: The Psychology of Optimal Experience. HarperCollins Publishers.
• Haidt, Jonathan (2005). The Happiness Hypothesis. Basic Books.
• Haidt, J. (2003). Elevation and the positive psychology of morality. In C. L. M. Keyes & J. Haidt (Eds.) Flourishing: Positive Psychology and the Life Well-lived. Washington DC: American Psychological Association. (pp. 275–289).
• Kahneman, Daniel, Diener, Ed, Schwarz, Norbert (2003). Well-Being: The Foundations of Hedonic Psychology. Russell Sage Foundation Publications.
• Kashdan, T.B. (2009). Curious? Discover the Missing Ingredient to a Fulfilling Life. New York, NY: HarperCollins.
• Keyes & J. Haidt (Eds.) Flourishing: Positive Psychology and the Life Well-lived. Washington DC: American Psychological Association. (pp. 275–289).
• McMahon, Darrin M. (2006). Happiness: A History. Atlantic Monthly Press.
• Robbins, B.D (2008). What is the good life? Positive psychology and the renaissance of humanistic psychology. The Humanistic Psychologist, 36(2), 96-112.
• Sample, I 2003, How to be happy, The Guardian UK, 18 May 2010, http://www.guardian.co.uk/society/2003/nov/19/1
• Seligman, Martin (1990). Learned Optimism: How to Change Your Mind and Your Life. Free Press.
• Seligman, M.E.P. (2004). Can Happiness be Taught?. Daedalus journal, Spring 2004.
• Snyder, C.R., and Lopez, Shane J. (2001) Handbook of Positive Psychology. Oxford University Press.
• Biswas-Diener, Robert, & Diener, Ed. (2004). The psychology of subjective well-being. Daedalus, (133)2, 18-25
• Held, BS 2004, ‘The Negative Side of Positive Psychology’, Journal of Humanistic Psychology, Vol. 44 No. 1, pp. 9–41, retrieved 27 April 2010, PsycINFO database.

További olvasmányok

• Gable, S. L., & Haidt, J. (2005). What (and why) is positive psychology? Review of General Psychology, 9, 103-110. Full text
• Economic Downturn: Can Money Buy Happiness? WhyFiles.org
• Niemiec, R., & Wedding D. (2008). Positive Psychology at the Movies: Using Using Films to Build Virtues and Character Strengths. Cambridge, MA: Hogrefe. [2]
• Eric Fromm, The anatomy of human destructiveness (New York, Holt, Rinehart and Winston [1973]) ISBN 0-03-007596-3

Külső hivatkozások

• Happiness assessment and tips based on positive psychology
• Action For Happiness is a UK movement committed to building a happier society based on Positive Psychology
• SearchHappiness.com Articles about Positive Psychology and Mindfulness
• APA Division 17, Section on Positive Psychology American Psychological Association Division 17, Society of Counseling Psychology, Section on Positive Psychology - dedicated to the study and promotion of positive psychology.
• Ed Diener, Positive Psychology, University of Illinois site.
• Positive Psychology Center at the University of Pennsylvania
• Positive Psychology at Claremont Graduate University
• Martin Seligman presentation on positive psychology (Video) at TED conference
• Authentic Happiness: A commentary on Martin Seligman's book
• Debating Human Happiness - a conversation between Martin Seligman, Steven Pinker, and Robert Wright
• Publications on elevation and other subjects within positive psychology, such as "What (and Why) Is Positive Psychology?" (pdf)
• Meaning and Happiness - Research on meaning and happiness from the perspective of positive psychology
• Centre for Confidence - Resources for positive psychology including information on Professor Carol Dweck's work on 'mindsets'
• Life Coach Access - A directory of life coaches to help increase quality of life using the principles of positive psychology
• International Positive Psychology Association - to promote the science and practice of positive psychology and to facilitate communication and collaboration among researchers and practitioners around the world who are interested in positive psychology
• Zone Positive - Created to help people thrive in their personal and professional life using the tenets of positive psychology
• A course in happiness An authentic happiness formula for well-being, meaning and flourishing - ISBN 978-1-4563-7413-6
• Author Gretchen Rubin's exploration: The Happiness Project
• How to be happy - Site for positive thinking as a way of life