Pozitív pszichológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martin Seligman szerint a pszichológia (különösen annak pozitív ága) az egyének és közösségek nagyobb örömét elősegítő valós lehetőségeket vizsgálhat és támogathat.

A pozitív pszichológia a pszichológia egy újabb ága, melynek célját 2000-ben fogalmazta meg Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály: "Úgy véljük, hogy a pozitív emberi tevékenység pszichológiája fejlődése során tudományos megértésre talál, és hatásos beavatkozást fog jelenteni az egyének, családok és közösségek gyarapításához."[1] A pozítív pszichológusok azt kutatják, hogy "találhatnak és táplálhatnak zseniket és tehetségeket", és "hogyan tehetik a normális életet még teljesebbé"[2], nem csak a mentális betegségek kezelésével. A pozitív pszichológia térnyerésének célja ugyanakkor nem a hagyományos pszichológia leváltása, hanem annak kiegészítése.

A pozitív pszichológia annak tudományos tanulmányozásával, hogy mi az, ami sikerült, nem pedig az, ami kudarcot vallott mind az egyének, mind a közösségek szintjén, a tudomány reneszánszát várja. Az újfajta megközelítés nagy érdeklődést váltott ki a témában, 2002 körül, egyetemi órák keretében Martin Seligman, Michael Frish és mások is pozitív pszichológiát kezdtek el tanítani. 2006-ig csupán csekély érdeklődés mutatkozott a nagyközönség részéről, amikor is ugyanezen témakörben egy Harvard Egyetemi kurzus különösen népszerűvé vált.[3]

Több humanista pszichológus-mint például Abraham Maslow, Carl Rogers, és Erich Fromm-dolgozott ki elméletet és gyakorlatot az emberi boldogságra vonatkozóan. Ezen humanista pszichológusok elméletei az emberek kivirágzásáról manapság empirikus támogatásra találtak a pozitív pszichológusoknál. Közben a pozitív pszichológia több irányba is elmozdult.

A pozitív pszichológia jelenlegi kutatói például Martin Seligman,[2] Ed Diener,[2] Csíkszentmihályi Mihály,[2] Christopher Peterson,[2] Carol Dweck, Barbara Fredrickson,[2] Sonja Lyubomirsky,[4][5] Kennon Sheldon,[6] Jonathan Haidt, Shelley Taylor, C. R. Snyder,[2] Robert Biswas-Diener,[7] Albert Bandura, Charles S. Carver, Robert Emmons, Michael McCullough, és Phil Zimbardo. Ezek a tudósok mindannyian befolyásos és széles körben hivatkozott cikkeket publikálnak. A pozitív pszichológia keretein kívül ezek a tudósok kiváló minőségű munkát végeznek, a főáramban publikálnak, felső kategóriás pszichológiai folyóiratokban. Ez azért fontos, mert a pozitív pszichológia végül is egy külön téma a pszichológiatudományon belül.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pozitív pszichológia 1998-ban vált a pszichológia egyik új ágává, amikor is Martin Seligman, akit a modern pozitív pszichológiai elmozdulás atyjának tartanak,[8] az American Psychological Association elnökeként, megválasztása alatti témául ezt választotta,[9] habár a kifejezés Maslow-tól származik, 1954-es könyvéből, Motiváció és személyiség címmel,[10] és már az 50-es évektől mutatkoztak jelek arra vonatkozóan, hogy a pszichológusok egyre inkább a szellemi egészséget támogatják, a betegség puszta gyógyítása helyett.[11][12] Seligman kifejtette, hogy a klinikai pszichológia fél évszázada "egy témára összpontosított csupán - a mentális betegségekre",[13] visszhangozva ezzel Maslow megjegyzéseit.[14] A pszichológusokat arra ösztökélte, hogy folytassák a pszichológia korábbi küldetését, a tehetség táplálását és a normális élet fejlesztését.[2]

Az első pozitív pszichológiai csúcstalálkozót 1999-ben tartották. Az első nemzetközi konferencia a pozitív pszichológiáról 2002-ben volt.[2] 2009 júniusában tartották az első világkonferenciát a témában.[15]

Történelmi gyökerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pozitív pszichológia a 20. századi humanista pszichológiából ered, mely erőteljesen koncentrált a boldogságra és beteljesülésre. Még korábbról elsősorban a filozofikus és vallási források hatása érezhető, hiszen a tudományos pszichológia egészen a 19. század végéig nem érte el modern formáját (lásd: A pszichológia története)

A Júdaizmus a boldogságról alkotott Isteni parancs elméletét támogatja: a boldogság és a jutalom az Isteni parancs követéséből ered.[2]

Az ókori görögöknél többféle tan is létezett. Szókratész az önismeretet tartotta a boldogsághoz vezető útnak. Platón barlanghasonlata a nyugati gondolkodókra volt hatással, akik szerint a boldogság a mélyebb értelem megtalálásában található. Arisztotelész szerint a boldogság, vagy eudaimonia a teljes életen át végzett, erénnyel összeegyeztethető racionális tevékenységekből áll össze. Az epikureánusok az egyszerű örömök élvezetén át vélték elérni a boldogságot. A sztoicisták szerint objektív és ésszerű viselkedéssel maradhatunk boldogok.[2]

A kereszténység a boldogság Isteni parancs elméletét követte. A középkorban, a kereszténység tanai szerint, igazi boldogságot csak a halál után lelhetünk. A hét főbűn a földi önös élvezetekről és a nárcizmusról szól. Másrészt, a négy legfőbb erény és három teológikus erény hivatott megvédeni a bűnöktől.[2]

A reneszánsz és felvilágosodás korában az individualizmus vált értékké. Ezzel egy időben, a kreatív embereknek megnőtt a tekintélye, mivel ők most már művészek voltak, nem csak iparosok. Az utilitáriánus filozófusok, mint John Stuart Mill szerint az erkölcsös tevékenységek a legtöbb ember számára maximalizálják a boldogságot. Ezért a boldogság empirikus tudományát kell használni annak megállapításához, hogy mely cselekvés erkölcsös. Thomas Jefferson és a demokrácia más támogatói szerint az "élet, szabadság és boldogság keresése" elidegeníthetetlen jogok, és ez szentesíti a kormány megdöntését.[2]

A romantikusok az egyén érzelmeinek kifejezését értékelték, és saját érzelmi "igazi énjüket" keresték, melyet nem akadályoznak társadalmi szokások. Ugyanebben az időben, a szerelem és intimitás vált a legfőbb motivációs tényezővé a házasodásnál.[2]

Módszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "boldogság" több különböző érzelmi és szellemi jelenséget foglal magában (lásd lejjebb). Az értékelés egyik formája Ed Diener élettel való elégedettségi skálája. Az öt kérdéses felmérés egész jól tükrözi a barátoktól és családtól származó benyomásokat, és a szorongás alacsony elterjedtségét.[16]

Az "emlékező én" nem a legjobb információforrás a "tapasztalati én" örömszerzéséhez

A hosszú távú, átfogó értékelések helyett néhány módszer egy tevékenységnek a következőre való pozitív hatását próbálja meg azonosítani. Néhány kutató csipogót használ az önkéntesek jelenlegi helyzetére vonatkozó részletek leírására történő figyelmeztetéshez. Hasonlóképp másik önkéntesek minden reggel az előző napjukról részletes naplóbejegyzést vezetnek.[16] A kutatók a rövid távú "élmény minta" módszerek hosszútávú értékelésekkel történő összehasonlításával érdekes ellentmondást fedeztek fel. Mégpedig az utóbbiak nem teljesen pontosak; az emberek nem feltétlen értik hogy egyik pillanatról a másikra mi teszi az életüket élvezetessé. A szülők értékelései például a gyermeket nevezik az öröm forrásának, míg a 'tapasztalat minta' szerint a gyerekfelügyeletet nem találták élvezetesnek más tevékenységekhez képest.[16][17]

Ezt ellentmondást Daniel Kahneman pszichológus a 'tapasztalati én' és az 'emlékező én' által észlelt boldogság megkülönböztetésével magyarázza. Kahneman magyarázata szerint amikor a tapasztalatainkra reflektálunk, csúcs-vég hatás (például hogy a nyaralás drámai részeire, valamint hogy mi történt a végén, emlékszünk a leginkább) szerű memóriatorzítások nagy szerepet játszanak. Egyik tanulmánya a vastagbéltükrözéses betegeknél még meglepőbb eredményt ír le. A beavatkozással járó eljárás 60 másodperces megtoldásával Kahneman lényegében elérte, hogy a betegek a vastagbéltükrözést élvezetesebbnek találják. Ezt azzal érte el, hogy a plusz 60 másodperc alatt a vastagbéltükröző készüléket nem mozgatták, hiszen igazából a mozgatás a kellemetlen érzés forrása. Ezért Kahneman az emlékező én eljárás végére összpontosító hajlamához folyamodott. Az ilyen eredmények segítenek magyarázatot adni az érzelmi előrejelzésben - az emberek jövőbeni érzelmi állapotának előrejelzési képességében rejlő emberi hibára.[17]

Michael Argyle a pszichológiai jólét tágabb mérési eszközeként az Oxfordi boldogság kérdőívet[18] fejlesztette ki. A megközelítést a boldogság elméleti modelljének hiánya, és az önbizalom, célérzék, társas érdeklődés, kedvesség, humorérzék és látványos elismerés elképzelésekkel való túlságosan sok átfedése miatt kritizálják.[19]

Idegtudományi megközelítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az idegtudomány valamint az agyról készült képek a boldogság és boldogtalanság tudományos megértéséhez növekvő lehetőséget mutatnak. Habár a boldogság bármely kielégítő objektív mérésének elérése lehetetlennek tűnik, a boldogsággal kapcsolatba hozható néhány fiziológiai folyamat mérhető. Stefan Klein A boldogság tudománya című könyvében a idegbiológiai rendszerek (például dopaminergikus, ópiátok) dinamikáját a pozitív pszichológia és társas pszichológia elképzeléseivel és eredményeivel köti össze.[20]

A nóbeldíjas Eric Kandel és a kutató Cynthia Fu eredményei alapján a szorongás pontosan megállapítható csupán az FMRI agyvizsgálat alapján.[21] Az érzelmekért felelős idegi kapcsolatok feltérképezésének segítségével az elképzelés szerint a tudósok a agypásztázáshoz hasonló módszerek használatával képesek lesznek a "boldogság" különböző módon történő eléréséről többet is mondani.

Evolúciós megközelítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fejlődéses megközelítés egy másfajta megközelítés a boldogság vagy életminőség mikéntjének megértéséhez. A következő kérdésekre összpontosít: Milyen részei vannak az agynak melyek az embert a pozitív és negatív tudatállapot megkülönböztetésében segítik, és ezek a részek hogyan fejlesztik az ember túlélési vagy szaporodási képességét? Úgy véli, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a boldogság megértése felé és az embereknek meglévő agyi képességeinek legjobb kihasználása felé mutat. Ez az elképzelés hivatalosan és részleteiben Bjorn Grinde fejlődéstani biológus Darvini boldogság című könyvében található.[22]

Általános tapasztalatok téma szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A populáris kultúrában a boldogság egy nagyon népszerű téma, különösen a nyugati világban. A boldogságot elősegítő tényezőkkel kapcsolatos hiedelmek eloszlatására több vizsgálatot is végeztek. Habár a szó: "boldogság" sok mindenre vonatkozhat, a következők azokat a kutatásokat részletezik, melyek általában ehhez kapcsolhatók.

Kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A változó kori krízis az emberi élet során tapasztalható első komolyabb csökkenés a boldogságban. Tapasztalatok szerint a 40-50 év közötti időszakot kivéve, a legtöbb ember egyre boldogabbá válik öregkorára. A kutatók meghatározták, hogy az emberek mind a 20-as mind a 70-es éveikben boldogabbak, mint a középkorúak, habár a boldogság mértéke különböző arányban változik (a szorongás érzése vagy a dühösség 20 év fölött általában csökken, az aggodalmaskodás 50 év felett lecsökken, az élvezet nagyon lassan csökken, végül 50 év felett elkezd növekedni, stb.).[16][23][24] Ezek a tapasztalatok évtizedek adataiból, és négy kohorsz csoport vizsgálatából származnak; az adatok azoknak a lehetőségeknek a kockázatát elkerülik, hogy a középkorúak boldogságának csökkenése egyedi, a középkorban elszenvedett tapasztalatoknak köszönhető a populációban, például egy háborúnak. A tanulmány a jövedelmekre, munkaviszonyra és szülőségre (a gyermektelenség ellentéteként) vonatkozóan is ellenőrzött, annak érdekében, hogy a kor hatása elkülöníthető legyen. A kutatók ahhoz az állításhoz nyertek alátámasztást, hogy a boldogságban az egyénen belül a kor előrehaladtával változások tapasztalhatók.

Ennek többféle oka is lehet. Pszichológiai faktorok, mint például a nagyobb önazonosság és több választási lehetőség; a vágyak kontrollálása és valósabb elvárások felállítása; a halál felé közeledés több cél követésére ösztönöz; a társasági készségek fejlődése, mint például a megbocsátás, időt vesz igénybe; vagy a boldogabb emberek hosszabb ideig élnek és valamivel felülreprezentáltabbak az öregebb korosztályban. A korral járó kémiai változások is szerepet játszhatnak.[23][24][25][26]

Más tanulmányok azt találták, hogy az öregebb személyek ugyan több egészségi problémát jeleznek, viszont összességében kevesebb problémájuk van. A fiatal felnőttek agresszívabbak, aggódóbbak, szorongóbbak, több anyagi gondjuk van, problémásak a kapcsolataik és a karrier stressz is hatással van rájuk. A kutatók rámutatnak arra is, hogy az idősebb kori szorongás legtöbbször a passzivitás és inaktivitás miatt lép fel - azt javasolják, hogy még idősebb korban is végezzenek olyan tevékenységeket, melyek boldoggá teszik őket.[27]

A boldogság megvásárlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha valaki eléri a középosztályt, a pénzt úgy érdemes költeni, hogy a munka és társasági életbeli kötelezettségei élvezhetőek legyenek

A Botladozás a boldogságban című könyvben Daniel Gilbert pszichológus kutatása alapján a pénz jelentős különbséget a szegényeknél okozhat (ahol az alap szükségletek még nincsenek kielégítve), de ez a hatás nagyrészt lecsökken, mihelyst az egyén átkerül a középosztályba (ez az úgynevezett Easterlin paradoxon).[28] Egy tanulmány szerint a pénz nem jelent támogató szerepet a boldogságban 75.000 dolláros (15 millió forintos) éves fizetés felett, és 100%-ban túlértékelik az emberek a gazdagság hatását.[29] Richard Esterlin közgazdasági professzor megjegyzi, hogy a munkával való elégedettség nem a fizetéstől függ. Más szavakkal, a luxus javakra fordítható plusz pénz nem növeli a boldogságot olyan mértékben, mint az élvezetes munka vagy a társasági kapcsolatháló.[30] Gilbert ezért hajthatatlan a véleményében, mely szerint az embereknek nagyon erősen kell dolgozniuk azon, hogy olyan munkákat találjanak, amik számukra megfelelőek, és ezek közül kiválasztani azt, melyet egy életen keresztül is képesek végezni (ez azt jelenti, hogy a kiválasztott hivatás figyelemmel van a társas igényeikre is).

Egy még újabb tanulmány megkérdőjelezi az Easterlin paradoxont. Több országból összegyűjtött részletesebb adatok alapján a GDP és a jólét között pozitív kapcsolatot találtak, és nincs olyan pont, ahol a gazdagabb országok szubjektív jólétének növekedése megállt volna. A gazdasági növekedés ezek alapján inkább növeli a jólétet.[31]

A gazdagság szoros kapcsolatban áll az élettel való elégedettséggel, de a pénz és érzelmi jólét közötti kapcsolatot gyengének találták.[32] A pénz hajszolása miatt az emberek kevesebb szabadidős tevékenységet végeznek és kevesebb idejük marad a kapcsolataikra is, pont azokra a dolgokra, melyek boldogságot okozhatnak, és a boldogsághoz hozzájárulhatnak.[29]

Kimutatták, hogy a pénz az embereket megakadályozza abban, hogy a hétköznapi tapasztalatokat is megízlelhessék. Egy, a dolgozó felnőttekre vonatkozó tanulmány szerint a gazdag egyének alacsonyabb szinteket mutattak a megtapasztalásban (abban a képességben, hogy kiszélesítsék pozitív érzelmeiket), mint szegényebb társaik.[33]

A kutatások azt is rendszeresen kimutatták, hogy azok a nemzetek boldogabbak, ahol az emberek szükségleteiket ki tudják elégíteni.[34] Néhány tanulmány viszont azt állítja, hogy az emberek boldogabbak, ha tapasztalatszerzésre költhetnek pénzt, fizikai dolgok helyett.[35]

A lottónyertesek magasabb boldogsági szintet mutatnak közvetlenül a nyerés után. Viszont, ahogy a kutatások mutatják, pár hónap vagy év alatt a boldogságszintjük lecsökken és visszatér a normális alaphelyzetbe. Ez azt sugallja, hogy a pénz nem okoz hosszú távú boldogságot.[36]

Képzettség és intelligencia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thomas Gray angol író azt mondta, hogy "Ahol a tudatlanság boldogság, az ostobaság bölcsesség."[37] A kutatások szerint sem a jó oktatás, sem a magas IQ nem növeli a boldogságot.[16] Anders Ericsson szerint 120 feletti IQ csökkenő hatással van a sikerre. A 120 feletti IQ feltételezhetően nincs nagy ráhatással a sikerhez hasonló boldogság kritériumokra (kivéve az olyan karriert, mint például az elméleti fizika, ahol a magas IQ inkább vetíti előre a sikerességet). Efelett az IQ szint felett egyéb tényezők számítanak inkább, mint a társas képességek, vagy egy jó mentor.[38] Az intelligencia és oktatás egyik fő előnye egyszerűen a középosztály szükséglet szintjének elérhetővé tétele (ahogy feljebb is olvasható, az ennél nagyobb gazdagság nem sokat számít a boldogság szempontjából).[39]

Martin Seligman szerint "Mint professzor, nem szeretem ugyan, de az intellektuális erények - mint a kíváncsiság, a tanulás szeretete - kevésbé szorosan kapcsolhatók a boldogsághoz, mint a személyközi erények, például a kedvesség, hála és szerethetőség képessége."[16]

Szülőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár a szülőség néhány esetben a felnőtté válás szükséges lépéseként van számon tartva, a tanulmányok abban a tekintetben vegyesek, hogy a szülők boldogabbnak tekinthetők, mint a nem szülők. A néphagyomány szerint ugyan a gyerek közelebb hozza a szülőket, a kutatások viszont azt mutatják, hogy a párok kevésbé elégedettek az első gyermek megszületése után.[40] A gyermekáldás örömeit beárnyékolja a szülőséggel járó felelősség.[41] Amikor mennyiségileg mérték önbevallások segítségével, a kutatások azt mutatták, hogy a szülők minden mást jobban szeretnek a gyerekre való odafigyelésen kívül. Más szempontból nézve, az önbevallást készítő szülők boldogabbak a nem szülőknél. Ez abból is adódhat, hogy a már amúgy is boldog embereknek nagyobb valószínűséggel van gyermeke, vagy hosszabb távon, a gyermek több értelmet ad az életnek.[42][43] Egy másik tanulmány szerint három gyermekig a házasult párok boldogsága növekedett, de nem igaz ugyanez más gyermekkel rendelkező csoportokra.[44] A gyermektelenséget támogatók fenntartják azt a nézetüket, miszerint ez annak köszönhető, hogy a szülőség terhe nélkül élvezhetünk egy boldog, termékeny életet.

Több tanulmány ezzel szemben úgy találta, hogy a szülők kevésbé boldogok gyerekekkel. A nem szülőkkel összehasonlítva a szülőknek alacsonyabb a jóléti szintjük, és az életelégedettségük.[45] Ezen túl a szülők a szorongás[41] és aggódás[46] érzését a nem szülőkhöz képest többször megtapasztalják. Viszont amikor a gyerek nélküli szülőket az "üres fészkű" családokhoz hasonlítják (ahol a gyerekek felnőttek, és elhagyták a szülői házat), a szülőség pozitív kapcsolatban van az érzelmi jóléttel.[41] Az emberek a 1970-es években terhesebbnek találták a szülőséget, mint az 1950-es években. Ez annak is tulajdonítható, hogy a foglalkoztatásban és a házassági kapcsolatokban szociális változások voltak.[46] A hagyományos családoknál, olyan családoknál, ahol az anya vigyáz a gyerekre és az apa dolgozik, volt a legmagasabb a páros kapcsolatokkal való elégedettség (csak kicsivel az átlag felett), míg az anyák 40%-a, akik 35 vagy több órát dolgoznak egy héten, a házassággal való elégedetlenséget és általános boldogtalanságot jeleztek. A férfiak kevésbé boldoggá váltak a gyerek születése után a gazdasági nyomás és a szülői szerep felvételének hatására.[40] A szülők között konfliktus keletkezik, amikor nem kívánják a hagyományos szerepeket, vagy növekszik a szerepek száma.[40] A gyermeknevelésben a nő és a férfi között tapasztalható egyenlőtlen felelősségek hozzájárulnak az elégedettségbeli különbségekhez. Azok az apák voltak a legelégedetlenebbek, akik dolgoztak és egyenlő mértékben osztoztak a gyereknevelés felelősségében.[47] A kutatások alapján az egyedülálló szülőknek nagyobb mértékben aggodalmaskodnak és több lelki problémájuk van a házasultakhoz képest.[41]

Időjárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Van bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a naposabb éghajlat nem jelez nagyobb boldogságot. Egy kutatás szerint mind a kaliforniaiak, mind a közép-nyugatiak az előbbi régió boldogságrátáját magasabbnak várták a naposabb környezet miatt. Valójában a kaliforniai és a közép-nyugati boldogság értékelés nem mutatott lényeges különbséget.[16] Más kutatók szerint a minimális napi napsütés mennyiség 30 perc.[48]

Ebből következően az időjárás soha nem boldogság befolyásoló tényező. Néhány pszichológus szerint a napsütés változásának hatása viszont okozhat időszakos viselkedésbeli változást.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több tanulmány vizsgálta a vallás és boldogság közötti kapcsolatot.

Változások a boldogság szintjében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ember érzelmekre épülő élvezeti alkalmazkodása megmagyarázza, hogy miért nincs a szépségnek, hírességnek és pénznek hosszútávú hatása a boldogságra (ezeket a tényezőket másképpen élvezeti futópadnak is nevezik). A kutatások azt mutatják, hogy csak az elmúlt három hónapban történt események befolyásolják a boldogság szintjét.[49] Az adaptációs hajlamot tisztán érzékeltetik azok a tanulmányok, melyek szerint a lottónyertesek a nyeremény utáni években nem boldogabbak.[16] Más tanulmányok rámutatnak, hogy néhány év alatt az alvégtagi sérültek majdnem ugyanolyan boldogok, mint a nem sérült csoport. Daniel Kahneman magyarázata szerint ugyanis "nem mozgássérültek teljes idejükben... a figyelem megosztásának köszönhetően". Az elfogultsági hatások, lottónyeremények és alsóvégtagi bénulások, nem változtatják meg a tapasztalatokat az általunk hitt irányban, vagy olyan nagy mértékben, mint ahogyan azt gondolnánk. Az alkalmazkodás után a bénult személy csaknem az alap boldogsági szintjére tér vissza. Ez az alkalmazkodás sokkal lassabb olyan, az életet megzavaró eseményeknél, mint szeretteink halála, vagy valakinek a munkájának az elvesztése. Ezek az események a boldogság szintjében éveken keresztül mérhető változást mutatnak.[16] Az alkalmazkodás tehát valóban csökkenti több élethelyzet érzelmi hatását, de nem annak teljességében.

Néhány kutató szerint a nagy boldogság adagok az ember befolyása alatt állnak

A kutatások azt jelzik, hogy a genetika a személy alap boldogságszintjének meghatározásában jelentős szerepet játszik, David Lykken szerint.[16] Sonja Lyubomirsky, A boldogság mikéntje című könyvében hasonlóképp vitatja, hogy az emberek boldogsága egy genetikusan beállított pont körül alakul. A boldogság 30-50%-ban a genetikától függ.[50] A kutatók tisztában vannak azzal, hogy az iker-tanulmányok alapján a genetika 50%-ban befolyásolja a boldogságot. Az egymástól szétválasztott ikrek csaknem ugyanolyan boldogsági szintet mutattak.[51] Fontos megjegyezni, hogy a személy alap boldogság szintje a genetika által nem teljesen meghatározott, és még csak a korai élet tapasztalatok sem befolyásolják. Az egyén genetika által meghatározott alap szintjének megemelése részben tevékenységeket és szokásokat magába foglaló tényezőktől függ. Néhány boldogság növelő szokás a hála, elismerés, és akár az önzetlen viselkedés.[16] Egyéb, a boldogság növelését segítő szokások és technikák a kutatásokból fejlődtek, melyeket ezen a lapon külön is bemutatunk.

Az új szokások gyakorlása és a szorongásellenes szerek mellett, a jobb edzés és az egészségesebb étkezés erős hatást gyakorol a kedvünkre. Az edzést valójában gyakran "varázslat" vagy "csoda" drognak is nevezik, hivatkozva a széles körűen bizonyított előidézett hatásaira.[52][53]

Nem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemek hatása a jólétre ellentmondásos abban az értelemben, hogy amíg a férfiak kevésbé érzik magukat boldognak mint nők,[forrás?] a szorongásra a nők mégis fogékonyabbak.[54] A nők a férfiakhoz képest nagyobb valószínűséggel teljesítik céljaikat (anyagi és családdal kapcsolatos vágyaikat) korábbi életkorban, ezzel növelve az életelégedettségük és általános boldogságuk. Az életük későbbi szakaszában viszont a férfiak teljesítik céljaikat, és elégedettebbek a családi életükkel és pénzügyi helyzetükkel, és ennek eredményeképp az általános elégedettségük meghaladja a nőkét.[55] További lehetséges magyarázat, hogy a nők több változatban (és szélsőségben) tapasztalnak meg érzelmeket, annak ellenére, hogy a nők általában boldogabbak.[26]

Házasság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Martin Seligman leírja, hogy "A pénzzel ellentétben, melynek legtöbbször kis hatása van, a házasság erősen köthető a boldogsághoz.... Véleményem szerint, a a vizsgálóbizottság még nem tudja pontosan, mi okozza azt a bizonyított tényt, hogy a házas emberek boldogabbak, mint a nem házasodottak." (pp. 55–56[56]). A házas emberek nagyobb boldogságszintet és jólétet mutatnak, mint az egyedülállók.[57] Kevés adat található az egyéb lehetősségekkel, mint például a többszereleműséggel kapcsolatban. Másrészről viszont, a házasult és nem házasult emberek boldogsági szintje között legalább egy jelentős német tanulmány nem talált különbséget.[58]

Személyiség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy érzelmileg biztos (a neurotikus ellentéte) személyiséggel nagy mértékben jár együtt boldogság. Az érzelmi biztonság nem csak a negatív érzelmekre való hajlamot csökkenti, hanem nagyobb társas intelligenciát is jelez - mely a másokkal való kapcsolatok kezelésében segít (ez egy fontos része a boldogságnak, részletesebben kifejtve lejjebb).[26]

A nyitott alkatú személyiség fejlesztése ugyanezért hozható összefüggésbe a boldogsággal: kapcsolatokat épít és támogatja a csoportokat. Néhány ember szerencsés lehet, mivel sok személyiségelmélet hagy teret annak, hogy az egyéneknek a hosszútávú viselkedés és gondolkodásra van valamennyi befolyása. A genetika tanulmányok azt mutatják, hogy az egyéni jólétért felelős öt jellegzetesség örökölhetőségét a személyiségért felelős gének (vagyis nyitottság, idegrendszer erőssége és lelkiismeretesség) és egy általános tényező köti össze.[59] Az újabb kutatások szerint van boldogság gén, az 5-HTT nevű gén.[60]

Társas kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

George Vaillant "A boldogság megtalálása a Harvard után" című cikkében a "sikeres élet" fontos élethelyzeteiről szóló tanulmánnyal kapcsolatos következtetéseit írja le. Az 1940-es években Arlie Bock, a Harvard Egészségügyi Szolgálatának felelőse, as 1942, 43, 44-es évfolyamokban végzett 268 Harvardi diák segítségével egy tanulmányba kezdett. Azt vizsgálta, hogy milyen élethelyzetek teremtik meg a "sikeres élet" lehetőségét. 1967-ben George Vaillant segített a tanulmány folytatásában, a diákok közül többekkel az életük alakulásáról készült utólagos interjúkkal. 2000-ben Vaillant ismét megkérdezte ezeket a diákokat az életük alakulásáról. A jellegzetességek közül az egészséget, szoros kapcsolatokat, és a problémáik kezelését vizsgálta. George Vaillant azt találta, hogy a sikeres élet kulcs szempontja az egészség és a szoros kapcsolatok.[61]

2008-ból egy széles körben publikált tanulmány a British Medical Journalban azt írja le, hogy a társas hálózatokban lévő boldogság emberről emberre terjed.[62] A kutatók a Framingham Szív Tanulmányban 5000 személyt vizsgáltak 20 éven keresztül, átlagban három ember távolságra egymástól boldog és boldogtalan csoportokat figyeltek meg. A boldogság leginkább szoros kapcsolatokkal rendelkezők, mint barátság, testvérek, házastársak és szomszédok között terjedt, és a kutatás szerint a boldogság a hálózaton keresztül sokkal egyenletesebben terjedt, mint a boldogtalanság. Továbbá, a boldogságra a társasági háló felépítése hatással volt, és a középponthoz legközelebb eső emberek (sok baráttal rendelkezők, és a barátaik is sok baráttal rendelkeznek) sokkal nagyobb valószínűséggel voltak boldogabbak, mint a hálózat perifériáján lévők. A boldog emberekkel közelebbi viszonyban lévők pedig nagyobb valószínűséggel lesznek maguk is boldogok.[62] Az eredmények összességében azt mutatják, hogy a boldogság a népesség körében vírusszerűen terjed.[63][64] A legjobb barát eltárolja/puffereli az egyén negatív élettapasztalatait. Amikor valakinek jelen van a barátja, a kortizol szint lecsökken, és az önértékelés növekszik.[65]

Az ideggazdász Paul Zak többek között az erkölcsöt, oxitocint és bizalmat tanulmányozta. Zak a kutatásai alapján azt javasolja, hogy az emberek a bizalom-érzés szokásának elsajátításához többször öleljék meg egymást. "Nyolc ölelés egy nap és boldogabb leszel, és a világ is egy jobb hellyé válik".[66]

Függőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a boldogságról van szó, néhány ember a jóérzés eléréséhez rövidebb utat választ. Ezek a lehetőségek olyan tapasztalatok, melyek pozitív érzelmeket keltenek magunk között anélkül, hogy meg kellene dolgozni érte. Ilyen rövidítés például a bevásárlás, drogok, csokoládé, szerelem nélküli szex és tv. Vegyük észre, hogy mindezen példa esetében a hozzászokás lehetősége mennyire fenn áll. Amikor a boldogságot ilyen könnyen megtapasztalhatjuk, annak számunkra nem tudatosult ára van. Annak az ára akkor érthető, amikor ezek a rövidítések, másként függőségek jelentik a boldogság egyedüli forrását.[67] Az Amy Krentzman által készített, A pozitív pszichológia használata a szerhasználatban, függőségben és felépülésben című elemzésben megállapítja, hogy az egyéneknek a közösséghez való hozzájárulást és annak építését a pozitív pszichológia három területe teszi lehetővé. A kellemes élet a múltra, jelenre és jövőre nézve jó érzést jelent. Ennek a függőséggel való összekapcsolásához az alkoholizmust vették például. Az alkohol és a pozitív hatás vizsgálata alapján a népesség többsége azonosítja az ivást az élvezettel. Az alkohol hatására érzett élvezetet fizikai élvezetnek nevezik, mely azonnali, de tövid életű érzékelt öröm. A kutatók tisztázni szeretnék, hogy az öröm önmagában nem segít egy jól élt élethez, és az élet többről szól mint az élvezet. Az elfoglalt élet olyan pozitív jellegzetességekkel kapcsolható össze mint például a személyiség erősségei. Seligman és Peterson (2004)-es A személyiség erősségei és erényei: kézikönyv és osztályozás alapján néhány példa a személyiség erősségeire a bátorság, tisztesség, állampolgárság, alázat, óvatosság, hála és remény, melyek a gyógyulás során mind megtalálhatók. Amíg a függőségbe való leereszkedés a személyiség erősségeinek hiányát, ugyanakkor a gyógyulás folyamata a személyiség erősségeinek rendberakását mutatja, a fentiekhez hasonló példákban. Végül, az értelmes élet a pozitív szervezetek szolgálatát és abban való tagságot jelent. Pozitív szervezetekre példa a család, munkahely, társas csoportok, és általában a közösség. Az anonim alkoholisták csoportjait is tekinthetjük pozitív szervezeteknek. Az ilyen programokban meglévő tagság a pozitív hatások erősítését és a személyiség erősségeinek támogatását teszi lehetővé, mely ahogy az elfoglalt életnél látni lehetett, támogathatja a függőség leküzdését.[67]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kultúrákon belüli egyéni jólét internetes oldala a boldogság nemzetközi szinten tapasztalható különbségeibe nyújt betekintést. A Kaliforniai Egyetem professzora, Eunkook M. Suh, valamint a Minnesotai Egyetem (ma a Virginiai Egyetem) professzora, Shigehiro Oishi a különböző kultúrák jólét és boldogság elérését segítő dolgokról alkotott nézetinek fő elemeit vizsgálja. Hogy a jólét mennyire különbözhet, azt egy 43 országban tanuló 6.000 diákkal készített tanulmány mutatja be, melyben az "egyéni jólétet" egy 1-7-es skálán kellett osztályozni. A pontozás nagymértékben eltért, Kína 3.3-as eredményt kapott, Brazília 6.2-t. Más tanulmányok azt mutatják, hogy ennek a változatosságnak két fő tényezője az ország jóléte, valamint a hogy az adott ország individualista vagy kollektivista (egyén vagy közösség központú). Az írók részleteiben is bemutatják, hogy ez a két tényező hogyan játszik szerepet.[68]

Politikai nézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány tanulmány vitatja, hogy a konzervatívok (jobboldal) általában boldogabbak mint a liberálisok (baloldal). Egy lehetséges magyarázat szerint a jövedelmi egyenlőtlenségek szélesebb elfogadottsága kevésbé aggódó természethez vezet.[69] A Nagy Völgy Állami Egyetem pszichológia professzora, Luke Galen megemlíti, hogy a politikai elkötelezettség fontos, mivel ez egyfajta világi nézet, mely a valláshoz hasonlóan a halálfélelemmel való megbirkózásban segít (lásd még Terror Menedzsment Elmélet és vallás és boldogság).[70][71][72]

Szenvedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kutatások azt mutatják, hogy az erősségek építésére történő összpontosítás a szenvedő emberek egyfajta segítése. A megelőzés kutatók felfedezték, hogy vannak olyan erősségek, melyek a szellemi betegségek ellen ütközőként szolgálnak: ilyenek többek között a bátorság, jövőbeállítottság, optimizmus, hit, munka erkölcs, remény, őszinteség, kitartás és a folyamra, megérzésre való hajlandóság.[73]

A szenvedés egy jelzésértékű viselkedés is lehet, hogy az ember szeretne változtatni, ahogyan az ötletek is, melyek az ember gondos figyelmét és megfontolását igénylik.[74] A pszichológia elismeri, hogy a szenvedés kezelhető és csökkenthető de nem megszűntethető, és a pozitív pszichológiai ág sem cáfolja ezt; A Pennsylvania Egyetem Pozitív Pszichológia Központjának magyarázata szerint: "A pszichológia törekvése az emberi problémák megszűntetésére érthető és természetesen nem elhanyagolható. Az emberi szenvedés tudományosan körüljárt megoldásokat igényel. A szenvedés és jólét mindemellett az emberi természet részei, és a pszichológusoknak mindkettőre oda kell figyelniük."[73] A pozitív pszichológia, tapasztalati bizonyítékok által vezérelve, a fájdalom és szenvedés gyakorlati megközelítéseire, valamint a szenvedés minimális szinten tartásához az erősségek és erények művelésére összpontosít[73][75] (lásd még A karakterek erősségei és erényei).

Peterson szerint a Buddhisták azon kijelentése hogy "az élet szenvedés" úgy értelmezhető, mint egy olyan valóság, amelyet az embereknek el kell fogadniuk, valamint felhívás az erények művelésére.

Jordan Peterson kutató és klinikai pszichológus a Buddhisták kijelentésére hivatkozik, mely szerint "az élet szenvedés". Peterson nem gondolja, hogy ez a nézőpont pesszimista lenne, inkább realisztikus, és megerősíti, hogy az élet szigorúságának elfogadása az embert attól az elvárástól szabadíthatja meg, hogy mindig boldognak kell lenni. Ez a felismerés teljes mértékben segítheti az egyént a szenvedés kezelésében, mely többé már nem váratlan. Petersonnak fontosak az erények, mivel ezek adnak eszközt az embernek a szenvedéstől való megszabaduláshoz (például a nem érthető igazságok elfogadásában való erősség). Peterson fenntartja továbbá, hogy a szenvedést téves filozófiák (melyek elutasítják, hogy a természetes szenvedés létezik) tovább rontották.[76]

Seligman a pozitív pszichológiát általában hasonló keretek között tárgyalja. Seligman úgy hiszi, hogy a pozitív pszichológia "nem luxus", és azt mondja, hogy "a pozitív pszichológia leginkább mindannyiunkért van, gondterheltekért és gondtalanokért, kiváltságosokért vagy nyomorgókért, szenvedőkért vagy gondtalanokért. Egy jó beszélgetés élvezete, a hála ereje, a kedvesség vagy bölcsesség vagy szellemiség vagy alázatosság előnyei, az értelem keresése és a "mindhalálig tartó nyugtalankodás" ellenszere mindannyiunk velünk született jogai."[77]

Elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Széleskörű elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A téma néhány kutatója[56]Sablon:Rp leszögezi, hogy a pozitív pszichológia felvázolható három, egymással átfedésben lévő kutatási területtel:

  1. A kellemes élet, vagy az "élvezetes élet" kutatása azt vizsgálja, hogy az emberek hogyan tapasztalják, tervezik, és ízlelik meg optimális esetben a pozitív érzéseket és érzelmeket, melyek a normál élet részei (pl. kapcsolatok, hobbik, érdeklődés, szórakozás, stb.). Martin Seligman szerint a neki tulajdonított figyelem ellenére a boldogság ezen legmúlandóbb része a legkevésbé fontos.[16]
  2. A jó életről szóló tanulmány, vagy az "elfoglalt élet" az alámerülés, elmélyedés és folyam előnyös hatásait vizsgálja, amit az egyén akkor érez, amikor optimálisan elfoglalja magát elsődleges tevékenységeivel. Ezeket az állapotokat akkor érezni, amikor pozitív kapcsolat van az egyén erősségei és a feladat között, amit végez, vagyis amikor biztosan érzi, hogy a feladatot, amivel szembesült, el tudja végezni. (Kapcsolódó elképzeléseket lásd, önhatékonyság és játék)
  3. Az értelmes élet vagy "kapcsolódó élet" vizsgálata arra kíváncsi, hogy honnan származik az egyének pozitív jóérzése, valahova való tartozása, a dolgoknak történő értelem adása és az a cél hogy valami önmagunknál nagyobb és állandóbb dolog részesei és hozzájárulói legyünk (például a természet, társadalmi csoportok, szervezetek, mozgalmak, hagyományok, hitrendszerek).

Ezek a kategóriák úgy tűnik, széles körben nem vitatottak, és nem elfogadottak a kutatók által az alatt a 12 év alatt, ami alatt ez az akadémiai terület létrejött. Martin Seligman eredetileg ezt a három kategóriát vezette be, de azóta az utolsó kategóriát, az "értelmes életet" három különböző kategóriába sorolja. A végeredmény angol rövidítése PERMA (magyarul PEKÉE, vagyis pozitív érzelmek, elfoglaltság, kapcsolatok, értelem és cél, valamint eredmények).[78]

A pozitív érzelmek szélesít és épít elmélete azt sugallja, hogy a pozitív érzelmek (pl. boldogság, érdeklődés, anticipáció)[79] kiszélesítik az egyén öntudatát és az újszerű megismerésére való hajlandóságát, sokszínű és próbálkozó gondolkodását és tevékenységét. Idővel ez a kiterjesztett viselkedési készlet készségeket és erőforrásokat képez. Például egy tájképpel kapcsolatos kíváncsiság értékes navigációs képességgé válik; egy idegennel való kellemes kapcsolat támogató barátsággá válik; a célnélküli fizikai játék gyakorlássá és fizikai kiválósággá válik. Ez ellentétben áll a negatív érzelmekkel, melyek szűken behatárolt, túlélésre összpontosító cselekvéseket produkálnak. Például az aggodalom mint negatív érzelem a sajátos harcolj vagy fuss válaszhoz vezet, az azonnali túlélés elérése érdekében.[79]

A család napjának közös ünneplését megörökítő kép

Philip Zimbardo professzor szerint a boldogságot "időben" is érdemes elemezni. Zimbardó megállapítása alapján az emberek életének fontos pontjainak vegyérték (pozitív vagy negatív) mellett fontos az időtényező (múlt, jelen, vagy jövőbeállítottság) alapján történő csoportosítása is. Ez alapján a személyek közti konfliktusok egy részénél például nem a tevékenység élvezete okoz feszültséget, hanem hogy valaki az öröm átélésének későbbre halasztásával járó kockázatot jobban szereti. Zimbardó hisz abban is, hogy a kutatások alapján a boldog élet elképzeléseinek egy optimális egyensúlya kimutathatóvá válik; a múltunk pozitív vonatkozásainak újraátélésére való összpontosításunknak erősnek kell lennie, melyet a pozitív jövőben való hitnek kell követnie, és végül mérsékelt (nem túlzó) mennyiségben a jelen élvezetével töltsük el az időt.[80]

Alább a kutatások Seligman osztályozásának (pl. az "élvezetes", "jó" vagy "értelmes" élet) leginkább megfelelő (de nem szigorúan vett) sorrendjében találhatók. Mivel ezek még ködös besorolások, az egyik részben kifejtett kutatás hasonlóképp fontos lehet egy másikban.

A kellemes élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A futáshoz hasonló egyszerű gyakorlat kulcsfontosságú a boldogság érzéséhez.[81]

Abraham Maslow a szükséglethierarchiát dolgozta ki, melyben az egyszerűbb vágyaknak (alapvető fiziológiai, biztonsági) a társas szükségletek (például intimitás) megléte előtt kell teljesülniük, és természetesen mielőtt az egyén további fogalmi szükségleteket szeretne követni (pl. erkölcs).

Bizonyítékok alapján a negatív érzelmek rombolóak lehetnek. A "pozitív érzelmek visszafordító hatása" címmel megjelent cikkében Barbara Fredrickson és társai azt feltételezik, hogy a pozitív érzelmek visszafordítják a negatív érzelmek keringési hatásait. Amikor az emberek stresszesek, a szívritmusuk, vércukor szintjük, immunellenállásuk és egyéb alkalmazkodó képességük megnövekszik, az azonnali reakcióhoz szükségesen optimalizálva. Amennyiben a stressz elmúlásával az egyének nem kontrollálják ezeket a változásokat, az betegséghez, keringési rendellenességhez és megnövekedett halálozáshoz vezethet. Mind a laborvizsgálatok, mind pedig a kérdőíves kutatások azt bizonyítják hogy a pozitív érzelmek segítenek a korábban stressz alatt álló embereknek a pszichológiai alapszintjükre relaxálódni.[82] Más kutatások szerint a fizikai gyakorlatok számos előnyeinek egyike a jó közérzet.[81]

A jó élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jólét mint jó életnek az elképzelései az Arisztotelészi eudaimoniából származnak. Egy sor elképzelés nőtt ki ebből a modellből, ilyen például az önhatékonyság, személyes hatásosság, folyam, figyelmesség stb.

Az önhatékonyság az egyén hite abban a képességben, hogy egy feladatot saját erőből képes megoldani. Az alacsony önhatékonyságot sokan a depresszióval azonosítják; a magas önhatékonyság segíthet a bűnözésből, étkezési problémákból való kilábalásban, valamint egy egészséges életstílus fenntartásában. A magas önhatékonyság javítja továbbá az immun rendszert, segít a szorongás leküzdésében, és csökkenti a fájdalmat.[83] Ehhez kapcsolódó, de valamennyire különböző felfogás a személyes hatásosság, amely elsősorban a tervezés és az eredmények megvalósításának módszereire összpontosít.

Folyam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyam, vagy a bevonódottság állapota intenzív koncentrációval, az éntudatosság hiányával, a tökéletes kihívás átélésével (se nem unalmas, se nem túlhajtott), valamint azzal az érzéssel jellemezhető, hogy "az idő csak úgy elrepült". A folyam (áramlat-élmény) egy belső jutalmazó tapasztalat, és segíthet az egyén céljainak elérésében (pl. megnyerni egy játékot), vagy készségek fejlesztésében (pl. jobb sakkjátékossá válni).[84] Bárki átélheti a folyam különböző vonatkozásait, ilyen például a játék, kreativitás és munka. A folyam megtapasztalásához az egyénnek a készségeinek megfelelő arányú kihívásra van szüksége. Ezért ha valaki bizonyos vonatkozásban túlképzett, sok kihívásra, vagy ha képzetlen, kevesebb kihívásra van szüksége. Ha valaki túl sok kihívással szembesül, az aggódáshoz, ha valaki számára nincs elég kihívás, az unalomhoz vezet.[84] A kihívás állapotának megfelelően a folyam természetesen ideiglenesen kimerítő és szorongásteli, mivel azonban ez az jóságos szorongás nem krónikus szorongás, ezért nem ártalmas.

Csikszentmihályi a folyam kilenc jelző elemét azonosítja: 1. Az út minden pontján pontos célok találhatók, 2. A visszajezés az egyén cselekedeteire azonnali, 3. Egyensúly található a kihívások és képességek között, 4. A cselekvés és a tudatosság kapcsolatban vannak, 5. A zavaró hatások a tudatból ki vannak zárva, 6. A sikertelenség nem nyugtalanít, 7. Az öntudatosság megszűnik, 8. Az idő érzékelése eltorzul, 9. A tevékenység "öncélúvá" válik (önmagában végződő, saját magáért végzett)[85]

Kicsattanó egészség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Figyelmesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előnye a csökkent stressz, aggodalom, depresszió és krónikus fájdalom.[86]

Az értelmes élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utálat több évnyi kutatásának eredményeképp a Virginiai Egyetem professzora, Jonathan Haidt és mások annak ellentétét kezdték el tanulmányozni, és megalkották az "emelkedettség" fogalmát. Az emelkedettség egy erkölcsi érzelem, és kellemes érzés. Magával vonja a morális cselekvésre való törekvést, és a "jócselekedetet"; mint érzelem, biológiai eredetű, és néha a mellkas kitágulásának érzésével, vagy a bőrön érezhető bizsergéssel jellemezhető.

Optimizmus és gyámoltalanság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jó munka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erősségek és erények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Személyiség erősségei és erényei (CSV) című kézikönyv továbbfejlesztett változata a kutatóközösség részéről az első próbálkozás az emberek pozitív pszichologikus jellegzetességeinek azonosítására és osztályozására. Ahogy A mentális betegségek diagnosztikus és statisztikus kézikönyve (DSM) az általános pszichológiát, a CSV az elméleti keretet szolgáltatja, ezzel segítve az erősségek és erények megértését és a pozitív pszichológia számára gyakorlati alkalmazások fejlesztését. A kézikönyv az erény hat osztályát azonosítja (azaz, "alap erények"), huszonnégy mérhető, személyiségre jellemző erősségből kiindulva.[87]

A CSV bevezetése alapján ezt a hat erényt a kultúrák jelentős része, a történelem során jónak tartotta, ezek a jellegzetességek gyakorlóiknál a boldogság növekedéséhez vezettek. A pszichológiai kutatások körének szellemi jólétre vonatkozó kiszélesítése mellett ez az egyetemlegesség megkérdőjelezi a pozitív pszichológia irányadói számára a morális relativitást, és szerintük "evolucionálisan fogékonyak" vagyunk bizonyos erényekre, melyeknek biológiai alapjuk van.[87]Sablon:Rp

Ezeknek az erényeknek és erősségeknek a felépítése a következő:

  1. Bölcsesség és tudás: kreativitás, kíváncsiság, nyitott gondolkodás, tanulás szeretete, távlatok, innováció
  2. Bátorság: bátorság, kitartás, becsületesség, életerő
  3. Emberiesség: szerelem, kedvesség, társas intelligencia
  4. Igazságosság: állampolgárság, becsületesség, vezetés
  5. Mértékletesség: megbocsátás és könyörületesség, alázatosság, óvatosság, önkontroll
  6. Kitűnőség: a szépség megbecsülése és kiválóság, hála, remény, humor, spiritualitás

Az erények fenti 6 kategóriába történő besorolása vitatott. A 24 azonosított erősség pontosabban besorolható lehet három vagy négy kategóriába: szellemi erősségek, személyek közti kapcsolatok erősségei és az önmegtartóztatás erősségei[88] vagy másképpen személyek közti kapcsolatok erősségei, bátorság, életerő és óvatosság [89] Ezek az általános jellemzők, valamint azok csoportosítása, függetlenül fejlődtek az értékekről szóló irodalomban. Paul Thagard írt le néhány példát, Jeff Shrager műhelymunkályát is magába foglalva, mely a nagyon kreatív emberek szokásait próbálta felfedezni.[90]

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pozitív pszichológia praktikus alkalmazásai közé tartozik az egyének és szervezetek számára történő segítségnyújtás az erősségek felmérésében, és azok megfelelő jóléti szintjének növeléséhez és fenntartásához való felhasználása. Kezelőorvosok, tanácsadók, edzők és különböző pszichológiai szakértők, valamint személyügyi osztályok, üzleti stratégák és mások használják az új módszertant és technikákat, mellyel a nem feltétlen elmebetegségben szenvedő vagy mentális problémákkal küzdő egyének erősségeit kiszélesítik és ráépítenek.

Diana Hales kutató az érzelmileg egészséges embert úgy jellemzi, mint aki rugalmasságot és alkalmazkodókészséget mutat különböző helyzetekben, értelmet és megerősítést lát az életben, valamint "belátja hogy az én nem az univerzum középpontja", könyörületes és képes az önzetlenségre, megnövekedett mélységet és elégedettséget talál intim kapcsolataiban, és aki képes kontrollálni értelmét és testét.[91]

A bruttó nemzeti termék, mint elsődleges mérőeszköze a nemzet sikerének, bruttó nemzeti boldogsággal való helyettesítésének támogatói gyakran hivatkoznak a pozitív pszichológiai kutatásokra.[92]

Fizikai nevelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyerekek természetes módon játszanak, és a pozitív pszichológia ezt a mozgás iránti lelkesedést szeretné fenntartani idősebb korban is. A pozitív pszichológia keretein belül a diákok megtanulhatják, hogyan élvezzék a fizikai tevékenységeket. A pozitív pszichológia célja, hogy az élmények minőségét fejlessze a legalapvetőbb építő kockánál. Az érdekes, kihívást jelentő és élményt nyújtó fizikai aktivitás belsővé teszi és hitelesíti a boldogság érzését a diákokban. A diákok számára a fizikai tevékenységek pozitív pszichológiai megközelítése eszközt ad a részvéttel teljes, kellemes és tartalmas élet elsajátításához.[93]

Az oktatásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pozitív pszichológia előnyös az iskolák és diákok számára, mivel ösztönzi az egyéneket, hogy a legjobbat tegyék abból amit tudnak, míg a szidalmazás pont az ellenkezőjét éri el. Clifton és Rath[94] elemzi Dr. Elizabeth Hurlock 1925-ös kutatását, aki egy olyan tanulmányt készített, ahol a negyedik, ötödik és hatodik osztályozott vagy dicséretet, bírálatot kapott vagy figyelmen kívül hagyták bizonyos matematikai feladatok megoldása után. A tanulmány szerint azok a diákok, akik dícséretet kaptak, 71%-al javultak, akiket bíráltak, csak 10%-al, és akik nem kaptak visszajelzést, csak 5%-al. Ez a korai tanulmány szemlélteti, hogy a dicséret a leghatékonyabb mód a fejlődés elősegítésében.

Clifton és Rath szerint[94] százból kilencven-kilenc ember szeretné, ha pozitív emberekkel lenne körülvéve. Az emberek szerint hatékonyabban lehet dolgozni pozitív emberek környezetében. A pozitív érzelmek ragadósak, így egy pozitív tanár vagy diák segíthet a többi diáknak pozitívvá válni és a legjobb képességük szerint dolgozni. Ha egy negatív személy van, a teljes környezet pozitív rezgését képes lerombolni. Clifton és Rath[94] úgy hiszi, hogy a 'pozitív érzelem nélkülözhetetlen napi szükséglet a túléléshez'.

2008-ban a pozitív pszichológia egy teljes iskolai bevezetése történt a Geelong Általános Iskolában (Viktória, Ausztrália) a Pennsylvániai Egyetem Pozitív Pszichológia Központjával közösen. Ennek részeként a tanító személyzet a pozitív pszichológia alapelveiről és gyakorlatáról kapott egy bevezető tréninget. A Pozitív Pszichológia Központ személyzete folyamatos támogatást nyújtott egy éves ott-tartózkodás mellett.[95]

Staats, Hupp és Hagley (2008) a pozitív pszichológia segítségével vizsgálta az akadémiai őszinteséget, meghatározva azokat a pozitív jellegzetességeket, amiket a hősök mutattak, majd meghatározták, hogy ezen jellemzők megléte a diákokban felhasználható-e jövőbeni puskázási szándékuk előrejelzéséhez. A kutatásuk eredménye 'a hősiesség hatásos munkamodellje az akadémiai környezetben' (Staats, Hupp & Hagley, 2008).[96]

Klinikai pszichológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klinikai pszichológia megváltoztatása a célja egy erősségekre alapozott megközelítésnek oly módon, hogy a pozitív és negatív működésre irányuló figyelem egyenlően legyen súlyozva a szorongás megértésének és kezelésének kísérletekor.[97] Ennek az alapját képezi több tapasztalati megfigyelés is. Pozitív jellegzetességek ugyanúgy kapcsolatban lehetnek negatív életeseményekkel, melyek szorongást valószínűsítenek (így tehát csupán a negatív életesemények tanulmányozása félrevezető eredményekhez vezethet).[98] Azok a beavatkozások, melyek az erősségekre és a pozitív érzelmekre összpontosítanak, ugyanannyira hatásosak a szorongás kezelésében, mint más gyakran használt megközelítések, például a kognitív viselkedésterápia.[99][100] A pozitív klinika pszichológia fogalma és más fogalmak kissé elmaradottnak tűnnek, mivel ezen a területen mindig voltak olyan tudósok és klinikusok, akik az életminőség lehetséges formáival foglalkoztak. Amíg a pozitív pszichológia a klinikai pszichológiát tájékoztathatja, nem sokat segít az együttműködés tovább szélesítése ennél a pontnál. A klinikai beállításokkal kapcsolatos emberi tapasztalatok szélességének és mélységének vizsgálata során felmerülő prioritások megváltoztatásáról van tehát szó.

A munkahelyen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pozitív pszichológia az üzletvezetési gyakorlatban is megjelent, de Wong & Davey (2007)[101] megjegyzi, hogy bár a menedzserek behozhatják az elképzelést a munkahelyre, mégsem mindig van meg a képességük a munkavállalók felé való pozitív alkalmazására. Továbbá, a pozitív pszichológia átlátható szervezeteknél alkalmazható, ha szeretnék, hogy a munkavállalók örömmel fogadják és elköteleződjenek mellette.[102] A menedzsereknek meg kell továbbá érteniük, hogy a pozitív pszichológia puszta bevezetése nem fogja legyőzni az iránta való elkötelezettségben rejlő kihívásokat. Bár segíthet az alkalmazottaknak az új elképzelésekhez és menedzsment gyakorlatokhoz való pozitívabb hozzáállás kialakításában.[103]

S. Lyubomirsky és társa a The Benefits of Frequent Positive Affect: Does Happiness Lead to Success? cikkükben azt írják: "A keresztmetszeti vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a boldog munkások többszörösen előnyös helyzetben vannak a kevésbé boldog társaikkal szemben. A magas szubjektív jóléttel bíró egyének sokkal biztosabbak a felvételiken, pozitívabban értékelik a felettesek miután munkát kaptak, kiváló teljesítményt és termelékenységet mutatnak, és jobban teljesítenek menedzseri pozíciókban. Ők azok, akik kisebb valószínűséggel mutatnak nemkívánatos munkahelyi magatartást és kiégést."

Megfelelően alkalmazva a pozitív pszichológia a munkavállalók számára több lehetőséget biztosít a képességeik használatához valamint a felelősségek változtatásához. Ugyanakkor figyelmeztetni kell arra, hogy a változó munkakörülmények és szabályok szorongáshoz vezethetnek a munkavállalók között, amennyiben a kísérlethez nincs megfelelő támogatottság a menedzsment részéről. Ez leginkább azokra a munkavállalókra érvényes, akiknek egy nem reális célokkal és célkitűzésekkel rendelkező vállalat elvárásainak kell megfelelnie.[104]

Hogyan tudja a vállalat a változást bevezetni? Lewis és társa (2007) kifejlesztette az elismerő kérdőívet (AI), ami egy integrált, vállalati szintű módszer a szervezetfejlesztés megközelítéséhez. Az elismerő kérdőív a szervezeti leleményesség több emberi pszichológiai folyamaton át történő kialakulásának megértésén alapszik, mint például a pozitív érzelmi állapotok, elképzelések, társas kapcsolatok és a társas valóság felépítése.[105]

Büntetettek rehabilitációja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A büntetettekkel való foglalkozás hagyományosan a veszteségeikre fókuszált (a társasági életre, iskoláztatásra stb.) és más "bűnözést megelőző/kriminogén" kockázati tényezőkre. A rehabilitáció legtöbbször a közösség javára végzett erőltetett kezelés vagy képzés formáját ölti. Ezzel a megközelítéssel kapcsolatos tapasztalatok nem mindig eredményesek. A pozitív pszichológia újabban támadást indított a rehabilitációval kapcsolatban a "jó életmodell" megjelenésével, Tony Ward, Shadd Maruna és mások által kifejlesztve: "Az egyének azért vesznek részt, ... mert úgy gondolják, hogy egy ilyen tevékenység vagy javítja az életminőségüket (és belülről jövő céljaikat), vagy legalább is jónak tűnik az bírók, esküdtszékek és családtagok számára (egy külső cél)."[106]

Egyéb jövőkutatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pozitív pszichológia kutatását és gyakorlatát sokan követik és fejlesztik manapság különböző országokban szerte a világon. Kanadában például, a Briercrest Főiskolán Charles Hackney a pozitív pszichológiát a harcművészetek általi személyes fejlődés témához használja, és Paul Wong, A Személyes Kifejeződés Nemzetközi Hálózatának vezetője,[107] a pozitív pszichológia egzisztenciális megközelítését vizsgálja.

Megismerő és viselkedéselméleti változásokkal együtt egy 'erős hatás' is megfigyelhető, mely sokkal könnyebb, összetettebb és igazolt tanulmányterület, különösképp az észlelési és motivációs válaszok kapcsolódásának összefüggéseiben. Hogy a kutatók tovább tudjanak haladni, szükség van a korábbi elméletek és módszerek meghaladására, és inkább a kortárs kutatások ösztönzésére, mondja Isen (2009).[108] Chang (2008) szerint a érzelmi intelligencia pozitív hatása nem végleges, és a tudósok különböző úton fejleszthetik az érzelmi intelligenciát; habár több elemzésre lenne szükség a pszichológiára való pozitív hatás meredekségének méréséhez.[109]

Akadémiai programok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pennsylvaniai Egyetem Pozitív Pszichológia Központja egy mesterprogramot indított a pozitív pszichológia témájában (MAPP), melyet "a pozitív pszichológiának a világon való első okleveles képzése"-ként említenek.[110] Ez a viszonylag új okleveles képzés James Pawelski, Ph.D, az Alkalmazott Pszichológia Központjának "vezető tudós"a irányítása alatt van. A program ügyintézésén kívül Pawelski a "pozitív beavatkozás" ról is tart képzést.[110] A Főiskolások John C. Dalton Intézetében tartott órán, Pawelski a képzést havi intenzív órákkal egybe kötött online kurzusként írja le[111], melyet "anélkül lehet végezni, hogy megszakítanád karriered". A képzés "feltárja a pozitív pszichológia történetét, elméleteit, és az alap kutatási módszereket", "olyan problémákra összpontosít, mint a pozitív érzelmek tapasztalati tanulmányozása, erősségre alapozott személyiség, és egészséges szokások", valamint támogatja a diákokat "a pozitív pszichológiai ezen szempontjainak ... mindennapi szakmai környezetben" való használatában.[112]

A Claremont Egyetem Viselkedés- és Szervezettudományi Iskolájának akadémiai programja M.A. és Ph.D. szinten oktatja a diákoknak a pozitív pszichológiát és annak részeit, az iskola Minőségi Élet Kutatási Központjával közösen. A program "célja(i) kiváló okleveles képzés nyújtása és a gyakorlati tudás felhasználásának ösztönzése", hangsúlyozva a "mintavételi eljárásokat ugyanúgy, mint a hagyományosabb kísérleti és látszólag kísérleti tervezést, felméréseket és interjúkat, az egyetemi kar és a diákok a kutatásaikat az élethosszig tartó folyamatokra és a viselkedések kimenetelére összpontosítják, mivel ezek az életminőséget befolyásolják".[113]

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sample (2003) megjegyzi, hogy a Washington állambeli George Washington Egyetem klinikai pszichiátere, Steven Wolin vitatja, hogy a pozitív pszichológia tanulmány a pozitív pszichológiával kapcsolatos korábbi gondolatok ismétlése.

Lazarus (2003) a Pszichológiai Kérdésekben [114][115] írt egy fontos korai kritikát, valamint egy követő választ a kritikákra.

Snyder és Lopez (részletezve Held 2004, p. 17) figyelmeztet a pozitív pszichológia területét érő lehetséges káros hatásokra a médiában a pozitív pszichológiára vonatkozó nyilatkozatokban a tudományos közösség várható felkapottságának köszönhetően. A kutatókat figyelmeztetve, Snyder és Lopez azt javasolja, hogy maradjanak a tudományos szakmaiság keretein belül, és használják a kutatásokat vagy tanulmányokat megfelelően.[116]

A Pulitzer díjas Chris Hedges maró stílusban írt annak, amit ő "pozitív pszichológiának" hív a társadalmi veszélyeiről, mind a truthdig.com hasábjain, és még inkább 2009-es könyvében, az Empire of Illusion-ban. Hedges szerint a "pozitív pszichológiát" alkalmazó vállalatok a munkavállalóikat folyamatos boldogságra kényszerítik. Egy hasonló verzióban, Hedges kritizálja a "pozitív pszichológiát" a vonzás törvényével kapcsolatban. Hedges azonban osztozik egy népszerű félreértésben: az állandó boldogság szándéka (például, állítólag vállalatoknál), vagy a vonzás törvénye a populáris médiákban a pszichológusok által nincsenek komolyan figyelembe véve.

Barbara Ehrenreich alaposan kritizálta a "pozitív pszichológiát" Derűs-oldal: avagy hogyan ásta alá Amerikát a pozitív gondolkodás hajthatatlan reklámozása[117] című könyvében, interjúkban és óráin.[118][119][120][121] Ehrenreich megvitatja, hogyan akadályozza a megszállott pozitív gondolkodás a termékeny cselekvéseket, okoz téves helyzetfelismeréseket, és hogy az embereket hibáztatják hogy nem képzelődnek elég erősen és így "bevonzzák" a hibázást még olyan helyzetekben is amikor "tömegek vesztették életüket."[122] Azonban mindezen kritikák nem a pszichológusokra érvényesek. Ehrenreich valójában összekavarja a pszichológia pozitív ágát a populáris pozitív gondolkodással - a vonzás törvényével, amit a szakemberek nem vesznek komolyan.

A pozitív pszichológia Held (2004) által leírt néhány negatív jellemzője tartalmazza az irányzat által nem konzisztensen kezelt negatív szempontokat. Felvetette néhány pszichológus pozitív pszichológia alkalmazásának leegyszerűsített megközelítését. Held az 'egy kaptafa' megközelítést nem találja hasznosnak a pozitív pszichológia területének előmenetelében, és javasolja az egyéni különbségek figyelembe vételét az alkalmazásnál.[116]

Held (2004) vitatta, hogy bár a pozitív pszichológia hozzátesz a pszichológia területéhez, de nem hibák nélkül. A Humanista Pszichológia 2004-es cikkében, 44. kiadás, 1. olyan témákba nyújtott betekintést, mint a pozitív pszichológia negatív hatásai, a pozitív pszichológiai irányzatban lévő negativitás és a pszichológia területén tapasztalható megosztottság, melyet a pszichológusok pozitív pszichológiára vonatkozó eltérő véleménye okoz.[116]

Zagano és Gillespie (2006) a kortárs pozitív pszichológiák hasonlóságát a világi jelenségek és Loyolai Szent Ignác szellemiségével érzékelteti, mely a 16. századra vezethető vissza itt: Phyllis Zagano és C. Kevin Gillespie, "Szent Ignáci szellemiség és pozitív pszichológia", Az út, 45:4 (2006. október) 41-58.

Filozófiai kifogások is felhozhatók a megközelítéssel szemben. Arthur Schopenhauer és követői például valószínűleg a "pozitív" megközelítés híveit hibáztatják az emberi gondolatok és személyek illúzióra és elutasításra való hajlama miatt, mivel az élet végül is teljesen hiábavaló. A Marxista elméleti szakemberek a pozitív pszichológia fejlődését valószínűleg mint az elidegenedés eszközét látják. Ezek az ellenérvek kiemelik a különbséget a filozófia (mely általában megköveteli, hogy valakinek igaz hiedelmei legyenek, még ha ezeknek a hiedelmeknek negatív és kellemetlen következményei is vannak), és a pszichológia között, mely hisz az emberek "jólétében" vagy "működésében", ahogy azt a terület elképzeli.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Precursors to Positive Psychology:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Seligman, Martin E.P., Csíkszentmihályi Mihály (2000.). „Positive Psychology: An Introduction”. American Psychologist 55 (1), 5–14. o. DOI:10.1037/0003-066X.55.1.5. PMID 11392865.  
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n Compton, William C,. 1, An Introduction to Positive Psychology. Wadsworth Publishing, 1–22. o (2005). ISBN 0-534-64453-8 
  3. Ben-Shahar, Ben (2007) "Happier - Learn the Secrets to Daily Joy and Lasting Fulfillment", First Edition, McGraw-Hill Co.
  4. http://www.faculty.ucr.edu/~sonja/ppl.html
  5. http://www.authentichappiness.sas.upenn.edu/newsletter.aspx?id=70
  6. Kennon M. Sheldon Curriculum Vita
  7. http://www.intentionalhappiness.com/about.htm
  8. Goldberg, Carey. "Harvard's crowded course to happiness." The Boston Globe. March 10, 2006.
  9. Time Magazine's cover story in the special issue on "The Science of Happiness", 2005
  10. Note: the last chapter is entitled "Toward a Positive Psychology".
  11. J. Secker. „Current conceptualizations of mental health and mental health promotion”, Health Education Research (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) „... Amongst psychologists ... the importance of promoting health rather than simply preventing ill-health date back to the 1950s (Jahoda, 1958). ... see page 58” 
  12. Dianne Hales. „An Invitation to Health, Brief: Psychological Well-Being 2010-2011 Edition”, Wadsworth Cengage Learning (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) „see page 26 for discussion on Positive Psychology regarding Martin Seligman's conception” 
  13. Seligman, Martin E.P. (2002). Authentic Happiness: Using the New Positive Psychology to Realize Your Potential for Lasting Fulfillment. New York: Simon and Schuster. p. xi. ISBN 0-7432-2297-0.
  14. "The science of psychology has been far more successful on the negative than on the positive side. It has revealed to us much about man’s shortcomings, his illness, his sins, but little about his potentialities, his virtues, his achievable aspirations, or his full psychological height. It is as if psychology has voluntarily restricted itself to only half its rightful jurisdiction, than the darker, meaner half." (Maslow, Motivation and Psychology, p. 354).
  15. Reuters, Jun 18, 2009: First World Congress on Positive Psychology Kicks Off Today With Talks by Two of the World's Most Renowned Psychologists
  16. ^ a b c d e f g h i j k l Wallis, Claudia. „Science of Happiness: New Research on Mood, Satisfaction”, TIME, 2005. január 9. (Hozzáférés ideje: 2011. február 7.) 
  17. ^ a b Daniel Kahneman: The riddle of experience vs. memory | Video on. Ted.com. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  18. Oxford Happiness Questionnaire by Michael Argyle and Peter Hills, a survey of current level of happiness. See also discussion in Hills, P., & Argyle, M. (2002). The Oxford Happiness Questionnaire: a compact scale for the measurement of psychological well-being. Personality and Individual Differences, 33, 1073–1082.
  19. Kashdan, Todd B. (2004.). „The assessment of subjective well-being (issues raised by the Oxford Happiness Questionnaire)”. Personality and Individual Differences 36 (5), 1225–1232. o. DOI:10.1016/S0191-8869(03)00213-7.  
  20. Klein, Stefan. The Science of Happiness. Marlowe & Company (2006). ISBN 1-56924-328-X 
  21. Diagnosis - Radiolab. Wnyc.org. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  22. Grinde, Bjorn (2002.). „Happiness in the perspective of evolutionary psychology”. Journal of Happiness Studies 3 (4), 331–354. o. DOI:10.1023/A:1021894227295.  
  23. ^ a b Bakalar, Nicholas. „The Guardian, Happiness May Come With Age, Study Says. "...by almost any measure, people get happier as they get older, and researchers are not sure why"”, Nytimes.com, 2010. május 31. (Hozzáférés ideje: 2011. november 12.) 
  24. ^ a b Alok Jha, science correspondent. „Happiness is being young or old, but middle age is misery”, Guardian, 2008. január 29. (Hozzáférés ideje: 2011. november 12.) 
  25. Bakalar, Nicholas. „The Guardian, Happiness May Come With Age, Study Says”, Nytimes.com, 2010. május 31. (Hozzáférés ideje: 2011. november 12.) 
  26. ^ a b c Age and happiness: The U-bend of life”, The Economist, 2010. december 16. (Hozzáférés ideje: 2011. február 7.) 
  27. Vedantam, Shankar. „Older Americans May Be Happier Than Younger Ones”, The Washington Post, 2008. július 14. 
  28. The happiness–income paradox revisited — PNAS. Pnas.org, 2010. december 13. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  29. ^ a b Aknin, L.; Norton, M.; Dunn, E. (2009.). „From wealth to well-being? Money matters, but less than people think”. The Journal of Positive Psychology 4 (6), 523–7. o. DOI:10.1080/17439760903271421.  
  30. Easterlin, R. (2008). Income and happiness: towards a unified theory. The Economic Journal, 11(473), 465-484.
  31. Stevenson, B., Wolfers, J. (2008) Economic growth and subjective well-being: Reassessing the easterlin paradox. Brookings Papers on Economic Activity, 39(1), 1-102.
  32. Kahneman D, Deaton A (2010. September). „High income improves evaluation of life but not emotional well-being”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 107 (38), 16489–93. o. DOI:10.1073/pnas.1011492107. PMID 20823223.  
  33. Quoidbach J, Dunn EW, Petrides KV, Mikolajczak M (2010. June). „Money giveth, money taketh away: the dual effect of wealth on happiness”. Psychol Sci 21 (6), 759–63. o. DOI:10.1177/0956797610371963. PMID 20483819.  
  34. Levy, Francesca. „Forbes article "Table: The World's Happiest Countries"”, Forbes.com, 2010. július 14. (Hozzáférés ideje: 2011. november 12.) 
  35. Dunn EW, Aknin LB, Norton MI (2008. March). „Spending money on others promotes happiness”. Science 319 (5870), 1687–8. o. DOI:10.1126/science.1150952. PMID 18356530.  
  36. Brickman, Philip, Coates & Janoff-Bulman (1978.). „Lottery Winners and Accident Victims: Is Happiness Relative?”. Journal of Personality and Social Psychology 36 (8), 917–927. o. DOI:10.1037/0022-3514.36.8.917.  
  37. Ignorance is bliss | Define Ignorance is bliss at Dictionary.com. Dictionary.reference.com. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  38. http://www.coachingmanagement.nl/The%20Making%20of%20an%20Expert.pdf
  39. Comparing countries: The rich, the poor and Bulgaria”, The Economist, 2010. december 16. (Hozzáférés ideje: 2011. február 7.) 
  40. ^ a b c Twenge JM, Campbell WK, Foster CA (2003. augusztus 1.). „Parenthood and Marital Satisfaction: A Meta-Analytic Review”. Journal of Marriage and Family 65 (3), 574–583. o. DOI:10.1111/j.1741-3737.2003.00574.x.  
  41. ^ a b c d Evenson, Ranae J., Simon (2005. December). „Clarifying the Relationship Between Parenthood and Depression”. Journal of Health and Social Behavior 46 (4), 341–358. o. DOI:10.1177/002214650504600403.  
  42. The joys of parenthood”, The Economist, 2008. március 27. 
  43. Brooks, Arthur C.. Gross National Happiness: Why Happiness Matters for America – and How We Can Get More of It. Basic Books (2008). ISBN 978-0-465-00278-8 
  44. doi:10.1007/s10902-009-9168-z
    This citation will be automatically completed in the next few minutes. You can jump the queue or expand by hand
  45. Umberson, D.; Gove, W. (1989.). „Parenthood and psychological well-being: theory, measurement, and stage in the family life course”. Journal of Family Issues 10 (4), 440–462. o. DOI:10.1177/019251389010004002.  
  46. ^ a b McLanahan, S.; Adams, J. (1987.). „Parenthood and psychological well-being”. Annual Review of Sociology 13, 237–257. o.  
  47. Ferri, E., Smith, K. (1996). Parenting in the 1990s. London: Family Policy Studies Centre.
  48. Aaronson, Lauren: Happiness Is a Beach, Sometimes. Psychology Today. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  49. Diener, Ed, Fujita & Suh (1996.). „Events and Subjective Well-Being: Only Recent Events Matter”. Journal of Personality and Social Psychology 70 (5), 1091–1102. o. DOI:10.1037/0022-3514.70.5.1091.  
  50. Lykken, D.; Tellegen, A. (1996.). „Happiness is a stochastic phenomenon”. Psychological Science 7 (3), 186–9. o. DOI:10.1111/j.1467-9280.1996.tb00355.x.  
  51. Lykken, David, Tellegen (1996. May). „Happiness is a Stochastic Phenomenon”. Psychological Science 7 (3).  
  52. http://www.aakp.org/aakp-library/Physical-Activity-and-Exercise/ American Association of Kidney Patients, "Physical Activity and Exercise: The Wonder Drug".
  53. USA: National Center for Biotechnology Information, "The miracle drug". Ncbi.nlm.nih.gov, 2011. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  54. Strickland, B. (1992.). „Women and depression”. Current Directions in Psychological Science 1 (4), 132–5. o.  
  55. Plagnol, A.; Easterlin, R. (2008.). „Aspirations, attainments, and satisfaction: life cycle differences between american women and men”. Journal of Happiness Studies 9 (4), 601–619. o. DOI:10.1007/s10902-008-9106-5.  
  56. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Seligman2002 nevű ref-eknek
  57. Orden SR, Bradburn NM (1968. május 1.). „Dimensions of Marriage Happiness”. American Journal of Sociology 73 (6), 715–731. o.  
  58. "Marriage Is Not the Key to Happiness", by Anne Becker, Psychology Today, March 18, 2003.
  59. Weiss A, Bates TC, Luciano M (2008. March). „Happiness is a personal(ity) thing: the genetics of personality and well-being in a representative sample”. Psychol Sci 19 (3), 205–10. o. DOI:10.1111/j.1467-9280.2008.02068.x. PMID 18315789.  
  60. Nordqvist, Christian: Happiness Gene Located. Medical News Today
  61. Shenk J (2009.). „Finding happiness After Harvard”. Wilson Quarterly 33, 73–74. o.  
  62. ^ a b (2008.) „Dynamic spread of happiness in a large social network: longitudinal analysis over 20 years in the Framingham Heart Study”. BMJ 337 (768), a2338. o. DOI:10.1136/bmj.a2338. PMID 19056788.  
  63. Belluck, Pam. „Strangers May Cheer You Up, Study Says”, New York Times, 2008. december 5. (Hozzáférés ideje: 2010. április 10.) 
  64. Rob Stein,"Happiness Can Spread Among People Like a Contagion, Study Indicates," The Washington Post, December 5, 2008, Page A08
  65. Adams, Ryan E., Bukoeski & Santo (2011.). „The Presence of a Best Friend Buffers the Effects of Negative Experiences”. Developmental Psychology 47 (6), 1786–1791. o. DOI:10.1037/a0025401.  
  66. Paul Zak. Trust, morality -- and oxytocin. 2011. TED lecture.
  67. ^ a b Krentzman, A. R. (2012, September 17). Review of the Application of Positive Psychology to Substance Use, Addiction, and Recovery Research. Psychology of Addictive Behaviors. Advance online publication
  68. Eunkook, S. (2002). Subjective Well-Being Across Cultures. Retrieved March 19, 2011, http://free-books-online.org/psychology/cross-cultural-psychology/subjective-well-being-across-cultures/
  69. doi:10.1111/j.1467-9280.2008.02124.x
    This citation will be automatically completed in the next few minutes. You can jump the queue or expand by hand
  70. Stage Podcast, Episode 104 - Profiles of the Godless: Results from the Non-Religious Identification Survey, Luke Galen. Centerforinquiry.net, 2011. december 5. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  71. Personality and social integration factors distinguishing nonreligious from religious groups: The importance of controlling for attendance and demographics, 2011, Luke Galen and Jim Kloet, Archive for the Psychology of Religions
  72. Reasonable Doubts Podcast, Luke Galen, "Terror Management: How Our Worldviews Help Us Deny Death. ". Doubtreligion.blogspot.com, 2010. június 30. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  73. ^ a b c University of Pennsylvania. Positive Psychology Centre. Frequently Asked Questions.. Ppc.sas.upenn.edu. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  74. M Elizabeth Lewis Hall, Richard Langer, Jason Mcmartin. (2010). The Role of Suffering in Human Flourishing: Contributions from Positive Psychology, theology, and philosophy. Journal of Psychology Theology. Volume: 38, Issue: 2, Publisher: BIOLA University, Pages: 111-121. Mendeley.com. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  75. Masten AS (2001. March). „Ordinary magic. Resilience processes in development”. Am Psychol 56 (3), 227–38. o. DOI:10.1037/0003-066X.56.3.227. PMID 11315249.  
  76. TVO.ORG | Video | TVO - Jordan Peterson on The Necessity of Virtue. TVO, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  77. Martin P Seligman. "Does Suffering Trump Happiness?" (2003). Authentic Happiness Website. Pennsylvania University. Retrieved April 3, 2012. Authentichappiness.sas.upenn.edu. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  78. THE WORLD QUESTION CENTER 2011— Page 2. Edge.org. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  79. ^ a b Compton, William C,. 2, An Introduction to Positive Psychology. Wadsworth Publishing, 23–40. o (2005). ISBN 0-534-64453-8 
  80. Philip Zimbardo prescribes a healthy take on time | Video on. Ted.com. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  81. ^ a b Best Benefit of Exercise? Happiness, Robin Loyd, Fox News, May 30, 2006.
  82. Fredrickson BL, Mancuso RA, Branigan C, Tugade MM (2000. December). „The Undoing Effect of Positive Emotions”. Motiv Emot 24 (4), 237–258. o. PMID 21731120.  
  83. Bandura A (1977. March). „Self-efficacy: toward a unifying theory of behavioral change”. Psychol Rev 84 (2), 191–215. o. DOI:10.1037/0033-295X.84.2.191. PMID 847061.  
  84. ^ a b Flow: The Psychology of Optimal Experience. New York: Harper & Row (1990). ISBN 0-06-016253-8 
  85. "In the zone": enjoyment, creativity, and the nine elements of "flow". MeaningandHappiness.com. (Hozzáférés: 2010. november 11.)
  86. Brown, K. W., Ryan, R. M., & Creswell, J. D. (2007). Mindfulness: Theoretical foundations and evidence for its salutary effects. Psychological Inquiry, 18, 211-237.
  87. ^ a b Peterson, Christopher, Seligman, Martin E.P.. Character strengths and virtues: A handbook and classification. Oxford: Oxford University Press (2004). ISBN 0-19-516701-5 
  88. (2010.) „The structure of virtue: An empirical investigation of the dimensionality of the virtues in action inventory of strengths”. Personality and Individual Differences 48 (6), 714–719. o. DOI:10.1016/j.paid.2010.01.007.  
  89. Brdr, I. & Kashdan, T.B. (2010). Character strengths and well-being in Croatia: An empirical investigation of structure and correlates. Journal of Research in Personality, 44, 151-154.
  90. Thagard, P. (2005). How to be a successful scientist. In M. E. Gorman, R. D. Tweney, D. C. Gooding & A. P. Kincannon (Eds.), Scientific and technological thinking (pp. 159- 171). Mawah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates.
  91. Dianne Hales. „An Invitation to Health, Brief: Psychological Well-Being 2010-2011 Edition”, Wadsworth Cengage Learning, 26. oldal (Hozzáférés ideje: 2010. május 18.) 
  92. Chip Conley: Measuring what makes life worthwhile | Video on. Ted.com. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  93. Cherubini, Jeffrey (2009. September). „Positive Psychology and Quality Physical Education”. Journal of Physical Education, Recreation & Dance 80 (7), 42–47, 51. o.  
  94. ^ a b c Clifton, D, Rath, T 2005, ‘Every moment matters’, How full is your bucket? Positive strategies for work and life, Gallup Press, New York, pp. 47-51
  95. Seligman M, Ernst R, Gillham J, Reivich K, Links M (2009.). „Positive education: positive psychology and classroom interventions”. Oxford Review of Education 35 (3), 293–311. o. DOI:10.1080/03054980902934563.  
  96. Staats S, Hupp JM, Hagley AM (2008. July). „Honesty and heroes: a positive psychology view of heroism and academic honesty”. J Psychol 142 (4), 357–72. o. DOI:10.3200/JRLP.142.4.357-372. PMID 18792648.  
  97. Lee Duckworth A, Steen TA, Seligman ME (2005.). „Positive psychology in clinical practice”. Annu Rev Clin Psychol 1, 629–51. o. DOI:10.1146/annurev.clinpsy.1.102803.144154. PMID 17716102.  
  98. Cohen LH, McGowan J, Fooskas S, Rose S (1984.). „Positive Life Events and Social Support and the Relationship Between Life Stress and Psychological Disorder”. American Journal of Community Psychology 12 (5), 567–587. o. DOI:10.1007/BF00897213.  
  99. Seligman ME, Steen TA, Park N, Peterson C (2005.). „Positive psychology progress: empirical validation of interventions”. Am Psychol 60 (5), 410–21. o. DOI:10.1037/0003-066X.60.5.410. PMID 16045394.  
  100. (2009.) „Enhancing well-being and alleviating depressive symptoms with positive psychology interventions: A practice-friendly meta-analysis”. Journal of Clinical Psychology 65 (5), 467–487. o. DOI:10.1002/jclp.20593. PMID 19301241.  
  101. Wong & Davey (2007) (PDF). (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  102. Oxford Handbook of Positive Psychology and Work. Oxford University Press (2010). ISBN 978-0-19-533544-6 
  103. Britton, Pam: What Is Happiness Psychology and Why Should Smart Entrepreneurs Care?. (Hozzáférés: 2011. október 11.)
  104. Snyder, C & Lopez, J. 2002, Handbook of Positive Psychology, Oxford University Press [1]
  105. Lewis S, Passmore J, Cantore S (2008.). „Positive psychology and managing change”. The Psychologist 21 (11), 932–4. o.  
  106. Tony Ward/Shadd Maruna, Rehabilitation. London, New York: Routledge 2007, p. 120)
  107. International Network on Personal Meaning and Meaning of Life. Meaning.ca, 1999. március 15. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  108. Isen, A.M, 2009, "Positive Affect as a Source of Human Strength", In C. R. Snyder & S.J. Lopez (eds.), Handbook of positive psychology, pp 179-195, New York: Oxford University Press, retrieved fromhttp://www.ebscohost.com/, April, 2010.
  109. Chang, Kelly B. T, 2008, ‘Can We Improve Emotional Intelligence’, Emotional Intelligence; Perspectives on Educational and Positive Psychology, Peter Lang Publishing Inc., New York, pg 25-45
  110. ^ a b Positive Psychology. Ppc.sas.upenn.edu. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  111. James Pawelski Part I 2009. YouTube, 2010. január 25. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  112. Master of Applied Positive Psychology (MAPP) Program | Penn LPS. Sas.upenn.edu. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  113. Positive Psychology at Claremont Graduate University. Cgu.edu, 2006. november 30. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  114. Does the Positive Psychology Movement Have Legs?, Lazarus, Richard S., Psychological Inquiry, Vol 14(2), Apr 2003, 93-109.
  115. The Lazarus Manifesto for Positive Psychology and Psychology in General. Lazarus, Richard S., Psychological Inquiry, Vol 14(2), Apr 2003, 173-189.
  116. ^ a b c Held 2004
  117. Barbara Ehrenreich (2009)Bright-sided: How the Relentless Promotion of Positive Thinking Has Undermined America MacMillan.
  118. Author Barbara Ehrenreich on Bright-Sided: How the Relentless Promotion of Positive Thinking Has Undermined America interview on Democracy Nowhttp://www.democracynow.org/2009/10/13/author_barbara_ehrenreich_on_bright_sided Retrieved 2012-07-27.
  119. Barbara Ehrenreich talk at Books Inc., September 2006http://fora.tv/2006/09/25/Barbara_Ehrenreich Retrieved 2012-07-27.
  120. Ehrenreich: Did Positive Thinking Crash US Economy? talk at The Commonwealth Club, October 2009http://fora.tv/2009/10/24/Bright-Sided_Barbara_Ehrenreich Retrieved 2012-07-27.
  121. Smile or Die: The Tyranny of Positive Thinking talk at The RSA, February 2010http://fora.tv/2010/01/11/Smile_or_Die_The_Tyranny_of_Positive_Thinking Retrieved 2012-07-27.
  122. Rhonda Byrne (2006) The Secret, p. 28.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Positive Psychology című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Argyle, Michael (2001). The Psychology of Happiness. Routledge.
  • Benard, Bonnie (2004). Resiliency: What We Have Learned. San Francisco: WestEd
  • Csíkszentmihályi Mihály (1990). Flow: The Psychology of Optimal Experience. HarperCollins Publishers.
  • Haidt, Jonathan (2005). The Happiness Hypothesis. Basic Books.
  • Haidt, J. (2003). Elevation and the positive psychology of morality. In C. L. M. Keyes & J. Haidt (Eds.) Flourishing: Positive Psychology and the Life Well-lived. Washington DC: American Psychological Association. (pp. 275–289).
  • Kahneman, Daniel, Diener, Ed, Schwarz, Norbert (2003). Well-Being: The Foundations of Hedonic Psychology. Russell Sage Foundation Publications.
  • Kashdan, T.B. (2009). Curious? Discover the Missing Ingredient to a Fulfilling Life. New York, NY: HarperCollins.
  • Keyes & J. Haidt (Eds.) Flourishing: Positive Psychology and the Life Well-lived. Washington DC: American Psychological Association. (pp. 275–289).
  • McMahon, Darrin M. (2006). Happiness: A History. Atlantic Monthly Press.
  • Robbins, B.D (2008). What is the good life? Positive psychology and the renaissance of humanistic psychology. The Humanistic Psychologist, 36(2), 96-112.
  • Sample, I 2003, How to be happy, The Guardian UK, 18 May 2010, http://www.guardian.co.uk/society/2003/nov/19/1
  • Seligman, Martin (1990). Learned Optimism: How to Change Your Mind and Your Life. Free Press.
  • Seligman, M.E.P. (2004). Can Happiness be Taught?. Daedalus journal, Spring 2004.
  • Snyder, C.R., and Lopez, Shane J. (2001) Handbook of Positive Psychology. Oxford University Press.
  • Biswas-Diener, Robert, & Diener, Ed. (2004). The psychology of subjective well-being. Daedalus, (133)2, 18-25
  • Held, BS 2004, ‘The Negative Side of Positive Psychology’, Journal of Humanistic Psychology, Vol. 44 No. 1, pp. 9–41, retrieved 27 April 2010, PsycINFO database.

További olvasmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]