Hét főbűn

Hieronymus Bosch: A hét főbűn

Jan van Eyck: Az utolsó itélet

Hieronymus Bosch: Az utolsó itélet

Hans Memling: Az utolsó itélet

A Római katolikus egyház tanítása szerint az első emberpár óta az emberiségnek hajlama van a bűnők elkövetésére. A mózesi tízparancsolaton kívül, ahol szabályozva van az emberek közti alapvető érintkezési szabályok tiltó formában. Ezek elkövetését az egyház halálos bűnnek tartja. Az egyén tulajdonságai között rejtőzik a hét főbűn, amelyek meglétükkel hajlamokat adnak a tízparancsolatban megjelölt bűnük elkövetésére. Megkeresték melyek azok a negatív érzelmek, amelyek kíváltják a halálos bűnök elkövetését. Hét ilyet különítettek el, ezek a hét főbűnök, az emberi bűnök forrásai.

Tartalomjegyzék

1 A hét főbűn
2 1. A kevélység (lat. superbia)
3 2. A fösvénység (gör. filargüria, lat. avaritia)
4 3. A bujaság (lat. luxuria)
5 4. Az irigység (lat. invidia)
6 5. A torkosság (lat. gula): mértéktelenség evésben-ivásban
7 6. A harag (lat. ira)
8 7. A jóra való restség (lat. acedia)
9 Képek
10 Kapcsolódó szócikkek
11 Hivatkozás
12 Forrás
13 Ajánlott irodalom

A hét főbűn [szerkesztés]

Fontosságuk abban áll, ha ezeket a rossz emberi tulajdonságokat legyőzzük, akkor nem fogjuk elkövetni a tízparancsolatban felsorolt súlyosabb tiltások egyikét sem. Például a "ne lopj!" tiltásnak az alapja lehet az itt említett irigység vagy harag, vagy akár a jóra való restség is.

1. A kevélység.
2. A fösvénység.
3. A bujaság.
4. Az irigység.
5. A torkosság.
6. A harag.
7. A jóra való restség.

Régebben 8. bűnként a hazugságot is említették.

1. A kevélység (lat. superbia) [szerkesztés]

A kevélység a büszkeség elfajulása; míg a büszke ember nagy becset tulajdonít személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképpen másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz, tartja magát nagyra, nagyobbra. A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét lenézi. A kevély ember rendszerint hiú is, a kevélység az öntudat túltengése, önmagunk mások fölé helyezése.

2. A fösvénység (gör. filargüria, lat. avaritia) [szerkesztés]

Zsugoriság : a megszerzett véges javakhoz való rendetlen ragaszkodás- E ragaszkodás megmutatkozhat a szerzés túlzó vágyában (kapzsiság) és a megszerzett dolgok rendetlen birtoklásában. A birtoklás túlzottságát jelzi, hogy a fösvény a számára szükséges mértékben sem válik meg javaitól, nem költi pénzét, esetleg nagy vagyon birtokában is nyomorog. A fösvénység a világ javainak túlzott szeretete, az azokhoz való beteges ragaszkodás. A fösvény ember mindent magának akar, mindent meg akar szerezni, és semmit sem tud kiengedni a kezei közül. Azt hiszi maga rendelkezik az anyagi javaival, gazdagságát csak a saját ügyességének köszönheti. Ezért a fösvénység a kevélység édes gyermeke. Aki magát Isten fölé helyezi, az előbb-utóbb azt hiszi, az egész teremtett világ őérte van, és ezért minden őt illeti meg. A Lukács evangéliumban szereplő gazdag ember is ilyen ember volt. Mindene megvolt, csak a másik ember felé való érzékenysége veszett el. Lenézte, talán utálta is Lázárt. Mindenképpen bosszantotta, mert nem illet bele az ő gazdag életről alkotott képébe. Ez a fösvénység legnagyobb veszélye. Vakká tesz a rászorulókkal, mert a fösvény nem veszi észre a szükséget szenvedőt.

3. A bujaság (lat. luxuria) [szerkesztés]

A nemi gyönyör rendetlen kívánásának vagy élvezésének bűnös készsége. A buja emberből hiányzik a nemi élet kontrollja. Az Istentől kapott, bennünk jelen lévő természetes nemi vágyat öncélú élvhajhász aktussá silányítja. Mert a buja ember nem tud őszintén szeretni, nem akarja magát egy életre elkötelezni társa mellett, nem kíván boldogítani, hanem éppen ellenkezőleg: isteníti a szabadosságot, mindig csak kapni, leszakítani kíván. A bujaság nem ismer féket és gátat a nemi kapcsolatban, nem törődik azzal, ha bemocskolja mások becsületét, ha vét az emberi együttélés egyik alapvető és isteni parancsolaton nyugvó szabálya ellen: „Ne kívánd felebarátod házastársát…”

4. Az irigység (lat. invidia) [szerkesztés]

Mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat, mely önmagára nézve rossznak látja a másik lelki vagy anyagi javait. Gyümölcse a káröröm. Az irigység rejtettebb megnyilvánulásai: Az irigy ember nehezen viseli mások tudásban, tiszteletben, világi javakban v. az életszentségben való gyarapodását; elhúzódik a szerencsés embertől, örül, ha az bajba jut; szívesen hallgat megszóló és rágalmazó beszédet; mások dicséretét kisebbíti, kedvetlenül és közönyösen beszél róluk, jó cselekedeteiket túlzott iróniával magasztalja, s ezzel eltorzítja; a másokat dicsérő beszédet kedvetlenül hallgatja, félbeszakítja, gúnyt űz belőle, vagyis akadályozza a tisztelet születését iránta; a jót elhallgatja, v. félremagyarázza, a jó szándékot kétségbe vonja.

5. A torkosság (lat. gula): mértéktelenség evésben-ivásban [szerkesztés]

A mértékletesség, amelyet a táplálkozás megszorításán kezdünk és a böjtön át folytatunk, csodálatos hatású általános jellemtulajdonsággá bővülhet, amely egész lényünkre kiterjed. Az a láthatatlan körző, amely határt szab minden vágyunknak, önműködőleg kezd tevékenykedni és nem engedi mértéktelenül tágulni életköreinket. Valami különös gépezetet indítunk el belül a lelkünkben, amely mértéket oszt, és amely mindig fékez, helyes mértéket követel. Ha bánat ér, nem engedi, hogy a túlzott bánkódás leterítsen.. ha megijedünk, hirtelen valami átláttatja velünk a félelem értelmetlenségét, ha kétségek gyötörnek vagy féltékenység dúl bennünk, valami csitítani kezd és védőernyővel látja el a túlzott hevülést. ^[1]

6. A harag (lat. ira) [szerkesztés]

A harag az emberi lélek azon indulata, mely a megsértett, megrövidített, várakozásaiban megcsalatkozott, szokásaiban megzavart, önérzetében sértett ember lelkében ezen dolgok okozója ellen támad. A harag, a megtorlással párosulva bosszúvá válik. Ha ez az érzés hirtelen, nagy erővel támad fel a hirtelen harag (méreg) nevet kapja.
Jézus értünk halt meg a keresztfán, hogy mi bocsánatot nyerjünk és ne menjünk a kárhozatra. Nekünk nem kell meghalnunk embertársunkért, de tudnunk kell elengedni , megbocsátani egymásnak. Annál is inkább mert a harag nemcsak az egymás közötti viszonyt, de a saját lelkünket is mérgezi és tönkreteszi belső nyugalmunkat. ^[2]

7. A jóra való restség (lat. acedia) [szerkesztés]

vonakodás a szükséges áldozathozataltól vagy erőfeszítéstől.
"Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak." ^[3] - írja a Biblia
A henyélés minden bűnnek a forrása és hasznos tevékenység nélkül elsorvadunk és tartástalan lényekké vedlünk. Mahátma Gandhi, kalkuttai Teréz anya és még többen a másoknak való önzetlen szolgálattal kerültek a világ legkiemelkedőbb emberei közé.

Képek [szerkesztés]

Balthasar Esterbauer festett szobrai a németországi comburgi kolostor templomának szószékén
1. Kevélység (superbia)
2. Fösvénység (avaritia)
3. Bujaság (luxuria)
4. Irigység (invidia)
5. Torkosság (gula)
6. Harag (ira)
7. Jóra való restség (acedia)