Innováció

Az innováció egy kreatív ötletből születő folyamatot jelöl, amely megvalósítja az ötletet. Az innováció elméleti alapjai legelőször 1934-ben Schumpeter tanulmányában jelentek meg. Ennek nyomán ma a következő típusait különböztetjük meg: új termék bevezetése, új gyártási mód bevezetése, új piac megnyitása, új nyersanyag- vagy félkész termék-forrás megszerzése, iparági átszervezés. A második modernizáció elméletének (Garai László) nyomán az innovációt ma már a gép helyett az ember--gép-rendszerre értelmezzük. A kreativitástól annyiban különbözik, hogy olyan folyamatot jelöl, amelynek egyik első állomása maga a kreativitás, vagyis az alkotóerő, új ötlet, elképzelés, koncepció, amely alapja lehet minden fejlesztésnek. A kreativitás (például feltalálói ötlet) akkor válik innovációvá, ha meg is valósul (a feltalált dolog, eszköz gyártása megindul), vagyis ha az ötletet, elképzelést végül a napi gyakorlatban is alkalmazzák, ha tehát a kreativitás innovatív produktummá válik. Az innováció nem azonos a reformmal, ez utóbbi átfogó, makroszintű modernizációs eljárást jelent, míg innováción a mikroszinten zajló fejlesztések értendők” – foglalja össze az innováció lényegét Százdi Antal. Az innováció mint idegen szakkifejezés magyarosítására tett javaslat az újdonságművelés.

A nyelvészetben

A nyelvészetben innovációnak nevezik azokat a szavakat és nyelvi formákat, amelyek egy adott nyelv saját belső fejlődésének eredményeként jöttek létre.

Innováció és fenntarthatóság

Nagyon nagy a jelentősége, hogy mi az innováció célja. Korunkban az innováció jelentős részének a munkaerő megtakarítás a célja. Ennek oka, hogy a gépi munka járulékai kisebbek, mint az élőmunkáé. A közmegegyezés szerint a gépi munka sok külsődleges (externális) költségét nem számolják be az élőmunkával való összehasonlításkor. A munkaerő megtakarító innováció így elbocsátásokat okoz. Ez az egyik tényező amely a gazdaságot folyamatos növekedésre kényszeríti, hogy az ilyen innováció által munkanélkülivé váltaknak új elhelyezkedési lehetőségek jöjjenek létre. Ha ezek az innovatív változtatások az élőmunka kiváltása mellett nem csökkentik az adott termelésből fakadó környezetterhelést, akkor amiatt, hogy ehhez hozzáadódik az új munkahelyek létrehozásának és működésének környezetterhe az egész rendszer természetre gyakorolt terhelő hatása nő. Ebben tehát megmutatkozik a fenntarthatatlanság egyik jellemzője: a gazdasági cél (kevesebb élőmunkával megoldott termelés) társadalmi hatása negatív és nagyobb környezetterhelést jelent. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fenntarthatóság innováció ellenes lenne, szükség van technikai újításokra, azonban ezek önmagukban nem elegendőek.

Lásd még

• Találmány
• Minőség

Külső hivatkozások

• A Magyar Innovációs Szövetség honlapja
• Bernáth J. – Mezei Gy.: Szakmai fejlesztés, szaktanácsadás, szakértés. Budapest, Etnikum Kiadó, 1998.
• Gáspár L.: Innovációs folyamatok menedzselése az iskolában. Budapest, Okker Oktatási Iroda, 1996.
• Papanek G. – Pakucs J. – Rohács J. – Hronszky I. – Rechnitzer J.: A magyar kis-közepes vállalatok innovációs képességének fejlesztése. Budapest, 2002.
• Pietrasinski, Zbignew: Alkotó vezetés. Budapest, Gondolat, 1977.
• Steller, Lea-Katharina: Hogyan súg a retorika, avagy a hangsúlyozás szerepe az innovációban. In: „Nyelv, meggyőzés, érvelés” konferencia. Budapest, 2003.
• Százdi A.: Szakmai fejlesztés az iskolában (In: Új Pedagógiai Szemle 1999. július)
• Vajday A.: Kommunikáció az üzleti életben – Beszélni tudni kell (In: Euro-line Manager)
• dr. Antos László: „Az innováció, mint szakkifejezés magyarosítása” (In: Technika Műszaki Szemle, 2010/9)