Az élet értelme

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Honnan származunk? Mik vagyunk? Merre tartunk?
A poszt-impresszionista Paul Gauguin egyik leghíresebb festménye

Az élet értelme egy általános filozófiai kérdés az emberi élet vagy létezés céljával, jelentőségével és értelmével kapcsolatban. A megfogalmazás több kapcsolódó kérdéssel kifejezhető, mint Miért vagyunk itt?, Miről szól az élet? és Mi értelme a létezés egészének?. Ezek megválaszolása számos filozófiai, tudományos és teológiai elméletnek volt tárgya a történelem során. Számos válasz született különböző kulturális és ideológiai háttérrel.

Az élet értelme mélyen keveredik a létezés, az öntudat, a boldogság filozófiai és vallási értelmezésével, és olyan elméleteket érint, mint a szimbolikus jelentés, ontológia, érték, cél, jó és rossz, szabad akarat, elméletek Istenről, Isten létezése, lélek, halál utáni élet. A tudományos munkák közvetettebbek, az univerzumról való empirikus tények rögzítésével a tudomány keretet és változókat ad a kapcsolódó vitákhoz. Egy alternatív, nem kozmikus/vallási eredetű, emberközpontú kérdés a "Mi az én életemnek az értelme?" Az emberi lét értelmére vonatkozó kérdés értéke a végső valósággal, az önazonossággal vagy szenteltség érzésével egyeztethető össze.

Tartalomjegyzék

Kérdések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meditáló filozófus (részlet) Rembrandt -tól

Az élet értelmével kapcsolatban többféle kérdést lehet feltenni, például

A kérdésekre adott, egymással versengő válaszok és érvek széles köre a tudomáyos elméletektől, a filozófiai, teológiai és spirituális magyarázatokig terjed.

Nyugati filozófiai nézőpontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élet értelmének filozófiai megközelítései azok az ideológiák, melyek az életet az ideálokkal vagy az emberek által alkotott elvont fogalmakkal magyarázzák.

Ókori görög filozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Plátó és Arisztotelész az Athéni iskola freskón, Raffaellotól.

Platón[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Platón egyike a legkorábbi, legbefolyásosabb filozófusoknak mind a mai napig - leginkább az egyetemlegesség létezéséről alkotott realista nézőpontjának köszönhetően. Az árnyak elméletében az egyetemleges dolgok fizikailag nem léteznek, mint a tárgyak, hanem szellemként, mennybéli árnyakként. A köztársaságban, Szókratész karakterének a dialógusa írja le az Isten alakját. Az Isten ideája az Isten ekgonos-a (leszármazottja), az istenség ideális, tökéletes természete, így az igazságosság abszolút mértéke.

A Platónizmus korában az élet értelme a tudás legmagasabb szintjének megszerzésében rejlik, mely idea az Isten (árnyéka), amelyből minden jó és igazságos dolog haszna és értéke származik. Az ember létezése során köteles az Istent követni, de senki nem lehet sikeres ebben a törekvésben filozófai érvelés nélkül, mely hozzásegít az igazi tudáshoz.

Arisztotelizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arisztotelész, Platón egyik követője egy másik, korai, befolyásos filozófus volt, aki (mint a metafizika és episztemiológia) vitatta, hogy az etikai tudás nem bizonyos tudás, hanem általános tudás. Mivel ez nem egy elméleti tudomány, az egyénnek annak érdekében, hogy 'jó' legyen, tanulnia és gyakorolnia kell, így ha az egyén virtuózzá szeretne válni, nem elég csak azt tanulmányozni, hogy létezik virtus, virtuóznak is kell lennie, virtuóz cselekedeteken keresztül. Ennek érdekében Arisztotelész megalkotta a virtualitás fogalmát:

„Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is, nyilván valami jóra irányul. Helyes tehát az a megállapítás, hogy "jó az, amire minden irányul".[...]
Mindennek célja van, és ez a cél a "jó".”

Nikomakhoszi etika 1.1

Ha az A cselekedet a B cél elérése érdekében történik, akkor a B célnak is van célja, legyen ez a C cél, és a C célnak is van célja, és így folytatódik a minta egészen addíg, amíg valami meg nem állítja a végtelen fejlődést. Arisztotelész megoldása a legfőbb jó, mely a maga kedvéért kívánatos, önmaga célja. A legfőbb jó nem kívánatos valami más jó elérése céljából, és minden egyéb 'jó' a maga kedvéért kívánatos. Ennek eredménye az eudaemonia elérése, amit általában "boldogságnak", "jólétnek", "kivirágzásnak" és "kiválóságnak" fordítanak.

„Mi a legfőbb jó minden cselekedetben? Úgyszólva, csaknem teljes a megegyezés; tanulatlan és tanult emberek egyaránt boldogságnak hívják, és a boldogságot egyenlőnek tekintik a jó és sikeres élettel. A boldogság értelmében azonban eltér a véleményük.”

Nikomakhoszi etika 1.4

Cinizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hellenisztikus időkben a cinista filozófusok szerint az élet célja, hogy erényes, a természettel összeegyeztethető életet éljünk. A boldogság az önhatékonyságtól, és a magasfokú szellemi magatartástól függ; a szenvedés a téves értékítélet következménye, mely negatív érzelmeket és ennek eredményeként bűnös jellemet eredményez.

A cinista élet elutasítja a hagyományos jólét, erő, egészség és hírnév utáni vágyat, szabaddá válva a konvencionális cselekedetek követése során szerzett tapasztalatok által.[21][22] Gondolkodó teremtményként az ember szigorú képzéssel érheti el a boldogságot, az emberiség számára természetes élettel. A világ mindenkié, így a szenvedést az értékes és értéktelen szokások és társadalmi konvenciók szerinti téves megítélése eredményezi.

Kürénéi hedonizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kürénéi hedonizmus, melynek alapítója Kürénéi Arisztipposz, egy korai Szókratészi iskola volt, mely Szókratész tanainak csak az egyik oldalát hangsúlyozta - mégpedig azt, hogy a boldogság az erkölcsi cselekedetek egyik vége, és hogy az öröm a legfőbb jó; tehát a hedonisztikus világnézet, amiben a testi örömök intenzívebbek, mint a szellemiek. A küreánusok előnyben részesítették az azonnali kielégülést a hosszú távon elérthez képest; a megtagadás kellemetlen boldogtalanság.[23][24]

Epikureizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Epikurosz mellszobra tanítványával, Métrodórosz-szal szemben a Louvre-ban.

Epikurosz szerint a legfőbb jó a mérsékelt örömökben található, a nyugalmas és félelemtől mentes (ataraxia) állapotot tudással, barátsággal és erényes, mérsékelt élettel lehet elérni; a testi fájdalom (apónia) megszűnik a világ működésének, és az egyén vágyai határának az ismeretében. Összekapcsolva, a fájdalomtól és félelelmtől való megszabadulás a boldogság legmagasabb formája. Az epikuristák által hirdetett egyszerű örömök élvezete a szextől és a vágytól részben aszkétikus tartózkodást jelent:

Amikor azt mondjuk, hogy ... az öröm a végső cél, nem a bőkezű, vagy érzéki örömökre gondolunk, ahogy azt néhány tudatlan, elfogult vagy önfejű félremagyarázás alapján tesszük. Örömön a testi fájdalom és a lélek gondjainak hiányát értjük. Nem az ivászatoknak és mulatságoknak töretlen sorozata, nem a szexuális vágy, és nem is a hal és egyéb luxus terítéken lévő ételek élvezete hoz kellemes életet; hanem a józan érvelés, minden választás és nem választás okának kivizsgálása, és minden olyan hiedelemnek a száműzése, mely által a legnagyobb zavar uralkodik el a lélekben.[25]

Az élet epikuroszi értelmezése elutasítja a halhatatlanságot és misztikumot; van a lélek, de ugyanúgy mint a test, halandó. Nincs halál utáni élet, így nem kell félni a haláltól sem, mivel "a halál nem jelent semmit számunkra; ami felbomlik, érzékelése megszűnik, és amit nem érzünk, semmit nem jelent számunkra."[26]

Sztoikus filozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sztoicizmus tanítása szerint az értelmes és erkölcsös életnek harmóniában kell lennie az univerzum isteni rendjével, amely magával vonja az egyén egyetemleges logos-ának (céljának), minden ember alapvető értékének a felismerését. Az élet értelme a szenvedéstől való megszabadulás az apatheia-n (görögül: απαθεια, szenvedésmentesség) keresztül, mely objektiv, "józan ítéletű", nem közömbös viselkedést jelent.

A sztoicisták elsődleges irányelvei az erény, indíték és természeti törvény, megmaradva a személyes önkontroll és a szellemi erő fejlesztésénél, melyek segítenek megszabadulni a romboló érzelmektől. A sztoikus nem akarja elfojtani az érzelmeket, csak a szellemi problémákat akarja elkerülni, a józan ítélet és belső nyugodság fejlesztésével, szorgalmasan gyakorolt logika, elmélkedés és koncentráció által.

A sztoikus etika alapja, hogy maga a jó a lélekben lakozik, a bölcsességben és önkontrollban hitelesítve, így fejlesztve az egyén lelki jólétét: "Az erény az akaratban létezik, mely a természettel egyetértésben áll."[26] A szabály érvényes az egyén személyes kapcsolataira így: "harag, irigység és féltékenység mentesnek kell lenni".[26]

A felvilágosodás filozófiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: A felvilágosodás filozófiája

A gyarmatosítás és a felvilágosodás megváltoztatták az európai filozófia természetét, valamint elterjesztették azt a világban. Az Isten iránti odaadás és alárendeltség nagyrészt kicserélődött az elidegeníthetetlen természetes (vagy Istenadta) jogok eszméjével és az értelem lehetőségeivel, a szeretet és könyörület egyetemes ideái utat nyitottak a szabadság, egyenlőség és állampolgárság polgári eszméinek. Az élet értelmének felfogása is megváltozott, kevésbé Isten és az emberiség, ehelyett inkább az egyén és a társadalom kapcsolatára összpontosítva. Ebben a korban elterjedtek azok az elméletek amelyek egyenrangúvá tették az értelmes létezést a társadalmi renddel.

Liberalizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klasszikus liberalizmus a 17. és 18. században a növekvő, jómódú, vagyonosok osztálya és az Európát uraló, fennálló arisztokrata és vallásos rendek közti konfliktusokból kialakult eszmék összessége. A liberalizmus elidegeníthetetlen természetes jogokkal bíró létformaként osztályozza az emberiséget (amibe beletartozik a saját munkával létrehozott vagyon megtartásának joga), és eszközöket keresett a jogok közösségek közötti egyensúlyozásához. Nagyjából, az egyén szabadságát tekinti a legfontosabb célnak,[27] mivel csak a szabadság biztosításával védhetők meg az egyéb alapvető jogok.

Sokféle formája és származtatása létezik a liberalizmusnak, de az élet értelméről való központi elgondolásuk visszavezethető három alapeszmére. A korai gondolkodók, mint John Locke, Jean-Jacques Rousseau és Adam Smith, a természeti állapotban látták az emberiség kezdetét, majd a munkaerőn és tulajdonon keresztül értelmet nyert a létezés, és végül a társadalmi szerződés segítségével olyan környezetet hoztak létre, amely támogatta a már elért eredményeket.

Kantianizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Immanuel Kant-ot a legbefolyásosabb gondolkodónak tartották a felvilágosodás korában.

A Kantianizmus filozófiája Immanuel Kant etikára, episztemiológiára és metafizikára épülő munkáin alapszik. Kant deontológiai elméletéről ismert, melyben egy erkölcsi kötelesség létezik, a "kategorikus imperatívusz", mely a kötelesség fogalmából származik. A kantiánusok úgy gondolják, hogy minden cselekedet valami alapelvnek megfelelően történik, és ahhoz, hogy a cselekedetek etikusak legyenek, ragaszkodniuk kell a kategorikus imperatívuszhoz.

Egyszerűsítve, a teszt arról szól, hogy az egyénnek egyetemlegesítenie kell az alapelvet (képzeljük el, hogy minden ember e szerint cselekedett), és ezután látja, hogy még mindig megvalósítható-e az alapelv a világon, ellentmondás nélkül. Kant az Alapmunkában egy embert hoz példának, aki úgy kért kölcsön pénzt, hogy nem szándékozta visszafizetni. Ez egy ellentmondás, mivel abban az esetben, ha ez egy egyetemleges cselekedet lett volna, senki sem adott volna többet kölcsön pénzt, mivel tudta volna, hogy azt sohasem fogja visszakapni. Ennek a cselekedetnek az alapelve, Kant szerint, ellentmondást okoz az elgondolhatóságban (és így ellentmond a tökéletes kötelességnek).

Kant visszautasította azt is, hogy egy cselekedet következményei bármilyen módon hozzájárulnának azon cselekedet erkölcsi értékéhez. Azzal érvelt, hogy a fizikai valóság kívül áll az egyén teljes kontrollján, és így nem lehet felelős azokért az eseményekért, amik történnek benne.

19. századi filozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: 19. századi filozófia

Utilitarizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jeremy Bentham

Az utilitarizmus eredete egészen Epikuroszig vezethető vissza, mint felfogás azonban Jeremy Benthamnak tulajdonítható,[28] aki úgy találta, hogy a természet az emberiséget két önálló tanítónak rendelte alá, a fájdalomnak és az örömnek, majd, ebből a morális felfogásból kiindulva származtatta a hasznosság szabályát: jónak tekinthető az, ami a legnagyobb boldogságot okozza a legtöbb ember számára. Az élet értelmét mint a "legnagyobb boldogság alapelv" határozta meg.

Jeremy Bentham volt James Mill, a kor jelentős filozófusának, valamint John Stuart Mill apjának legfőbb támogatója. A fiatalabb Mill Bentham elvei alapján tanult, átírva és összefoglalva apjának több munkáját is.[29]

Nihilizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nihilizmus szerint az élet célzott értelem nélkül létezik.

Friedrich Nietzsche a nihilizmust a Föld, és főképp az emberi létezés kiüresítéseként határozta meg annak értelméből, céljából, érthető igazságából és alapértékeiből; még tömörebben, a nihilizmus a "legnagyobb értékek elértéktelenítését" jelenti.[30] A nihilistát az Isten halott ideológia természetes eredményeként látva, és ragaszkodva ahhoz, hogy ezen túl kell lenni, a nihilista élet-tagadó értékeivel kapcsolatos kérdések új értelmet adnak a Földnek.[31]

A nihilizmus elutasít minden hatalmi igényt a tudásra és igazságra, ezáltal a létezés jelentőségét az ismert igazság nélkül vizsgálja. A szubjektív és valószínűleg szavatolhatatlan értékhez való ragaszkodás helyett a nihilisták szerint: "nincs semminek sem értéke", az erkölcsök értéktelenek, azok csupán a társadalom téves ideáljai.

A világ vége, John Martintól.

Martin Heidegger számára a nihilizmus egy olyan irányzat, ahol a létezés elfelejtődik, és értékké változik, más szavakkal, a létezés lecsökkentése az értékért cserében.[30] Nietzsche-hez hasonlóan Heidegger is Isten halálában látta a nihilizmus lehetséges forrását:

Ha Isten, minden valóság szupra-érzékelő alapja és célja, halott; ha a gondolatok szupra-érzékelő világa elszenvedte kötelességeinek elvesztését, és mindezek felett, éltető és felépítő erejét, akkor nem marad más, amihez az ember ragaszkodhat, és ami által irányíthatja magát.[32]

Albert Camus francia filozófus kijelenti, hogy az emberi állapot képtelensége, hogy az emberek külső értékeket és értelmet keresnek egy olyan világban, amelynek nincs, és amely számukra közömbös. Camus írt az érték-nihilistákról, például Meursaultról,[33] valamint a nihilisztikus világban lévő értékekről, ahol az emberek igyekeznek "hősi nihilisztikussá" válni, a képtelenséggel szemben méltósággal élni, "világi szentségben", testvéri együttérzésben, és fellázadni a világ közömbössége ellen, valamint meghaladni azt.[34]

20. századi filozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd: Analitikus filozófia, Kontinentális filozófia

A jelenkorban radikális változások tapasztalhatóak az ember létezés felfogásában. A modern tudomány nagyban újraírta az emberiség kapcsolatát a természettel, a gyógyászat és a technológia megszabadított a régebbi korok egyes betegségeitől, és a filozófiában - különösen a „nyelvi fordulat” [2] követően - megváltozott az elgondolása annak hogy milyen a kapcsolatuk az embereknek magukkal és egymással.

Az élet értelmének kérdése adott válaszokban hasonlóan nagy változások történtek: az emberi létezés biológiai és tudományos újraértékeléstől (mint a pragmatizmusban és a logikai pozitivizmusban), az életnek cselekvéssel értelemet adó elméleteken át (egzisztencializmus, humanizmus), a népszerű aforizmák és hitek széles választékáig melyek megpróbálnak megfogalmazni némi értelmet a létezésnek.

Pragmatizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pragmatikus filozófusok szerint az élet praktikus és hasznos megértése fontosabb, mint a haszontalan absztrakt igazságok keresése az életről. Egy pragmatikusnak az élet értelme csak a tapasztaláson keresztül található meg.

Egzisztencializmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egzisztencializmus szerint minden férfi és nő a saját életének lényegét (értelmét) hozza létre; az élet nincs földön túli istenség vagy földi hatalmasság által meghatározva, az egyén szabad. Ezáltal az egyén fő erkölcsi irányelvei a cselekvés, szabadság és a döntés, az egzisztencializmus tehát szemben áll a racionalizmussal és a pozitivizmussal. Az élet értelmének keresése során az egzisztencialista azt nézi, hogy az ember hol találhat értelmet az életében, olyan folyamatban, melyben csupán az okot felhasználni az értelem forrásaként nem elégséges; ez olyan érzelmeket kelt mint az aggodalom és a félelem, érezhető a szabad akarat figyelembe vételében, és a halál elkísérő bizonyosságában. Jean-Paul Sartre szerint a létezés megelőzi a lényeget; az egyén életének (lényege) csak annak létrejötte után keletkezik.

Soren Kierkegaard a "szökésről" beszél, azzal érvel, hogy az élet tele van képtelenségekkel, és az egyénnek a saját értékeit egy közömbös világban kell megtalálnia. Az egyén értelmesen (kétségbeesés- és aggodalomtól mentesen) tud élni valami végeshez való feltétel nélküli elkötelezettségben, és ezt az értelmes életet az elkötelezettségnek szenteli, az ebben rejlő sebezhetőség ellenére.[35]

Arthur Schopenhauer azzal a kijelentéssel válaszolt a "Mi az élet értelme?" kérdésre, hogy az egyén élete az egyén akaratát tükrözi, és az akarat (élet) egy célnélküli, ésszerűtlen, és fájdalmas utazás. Az üdvözülés, megszabadítás és a szenvedéstől való megszabadulás az ízléses tervezéssel, a másokkal való együttérzéssel, és önsanyargatással érhető el.[36][37]

Friedrich Nietzsche szerint csak akkor éri meg az életet élni, ha az egyén életét ösztönző célok vannak. Ennek megfelelően a nihilizmust ("minden ami történik értelmetlen") cél nélküliségnek tekintette. Állítása szerint az aszkétizmus elutasítja az egyén részvételét a világi létben; kijelentette, hogy az értékek nem tárgyszerű tények, melyek ésszerűen szükségesek, egyetemleges kötelezettségeket jelentve: értékeléseink a világ értelmezései, és nem annak tényleges, önmagában való visszatükröződései, és így minden gondolat valamilyen szemszögből való.[31]

Abszurdizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"... a létezés egésze ellen, azzal dacolva, magában akar maradni vele, mindvégig elviselni, csaknem legyőzni kínszenvedéseit. A segítség lehetőségében bízni, nem beszélve arról a képtelenségből fakadó segítségről, mely szerint Isten számára minden dolog lehetséges;- nem, azt nem fogja megtenni. És bárki mástól segítséget várni;- nem, azt a világ minden kincséért sem fogja megtenni; a segítség keresése helyett inkább önmaga szeretne maradni;- a pokol minden kínszenvedésével, ha így kell lennie."

Soren Kierkegaard, A halálos betegség[38]

Az abszurdista filozófiában a Képtelenség az egyén értelemkeresése és az univerzum nyilvánvaló érelmetlensége közti harmónia alapvető hiányából fakad. Mint egy értelem nélküli világban értelmet kereső élőlénynek, az embereknek három lehetőségük van az ellentmondás feloldására. Kierkegaard és Camus a megoldást A halálos betegség (1849) és Sziszifusz legendája (1942) című munkáikban írják le:

  • Öngyilkosság (avagy, "elmenekülni a létezésből"): egy lehetőség, ahol a személy egyszerűen véget vet az életének. Mind Kierkegaard és Camus elveti a létjogosultságát ennek a lehetőségnek.
  • Vallásos hit egy földön túli királyságban vagy lényben: a megoldás szerint az egyén olyan valóság létezésében hisz, mely a Képtelenségen túlmutat, és, így van értelme. Kierkegaard megállapítja, hogy bármely, a Képtelenségen túliba vetett hitnek a nem érzékelhető és tapasztalatilag nem bizonyítható (ma leginkább a "hit szökésének" nevezett) dolognak ésszerűtlen, de talán szükséges vallásos elfogadására van szüksége. Camus szerint ugyanakkor ez "pszichológiai öngyilkosság".
  • A képtelenség elfogadása: ez egy olyan válasz, melynél az egyén elfogadja sőt magáévá teszi a Képtelenséget, és ennek ellenére folytatja az életét. Camus ezt a megoldást helyeselte, míg Kierkegaard "démoni őrültségnek" nevezte: "Leginkább azon a gondolaton dühöng, hogy az örökkévalóság a nyomorúságát elvenni ment bele a fejébe!"[39]

Humanizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "boldog ember" szimbolizálja a Szekuláris humanizmust.

A szekuláris humanizmus szerint az emberi faj folyamatos szaporodás által segített, irányítás nélküli evolúciós előrehaladással jött létre, a természet szerves részeként, mely önmagától létezik.[40][41] A tudás nem természetfeletti forrásból jött létre, hanem emberi megfigyelésekből, kísérletezésekből, és ésszerű elemzésekből (a tudományos módszertan): a világegyetem természete olyan, amilyennek megismerjük.[40] Hasonlóképpen, "az értékek és a valóság" "értelmes vizsgálat által" meghatározottak,[40] és "megtapasztalás által ellenőrzött emberi szükségletekből és érdeklődésből fakadnak", vagyis kritikus intelligencia által.[42][43] "Amennyire tudjuk, a teljes személyiség egy társas és kulturális közegben tevékenykedő biológiai szervezet funkciója."[41]

Az emberek határozzák meg az ember célját, természetfeletti hatás nélkül; az emberi személyiség (általános tudat) tehát az emberi lény életének a célja; a humanizmus megpróbálja fejleszteni és kiteljesíteni:[40] "A humanizmus megerősíti képességeinket és felelősségünket a személyes kiteljesedéssel teljes etikus élethez, mely az emberiség nagyobb javára törekszik".[42] A humanizmus célja a felvilágosult önérdek előmozdítása és a közös jó minden ember számára. Azon előfeltételekre épít, hogy az egyén boldogsága az emberiség, mint egész jólétével kibogozhatatlanul össze van kapcsolva, részben azért, mivel az emberek társas állatok, akik értelmet látnak a személyes kapcsolatokban, és mivel a kulturális haladás midenki számára, aki része a kultúrának, előnyös.[41][42]

A poszthumanizmus és transzhumanizmus (néha együtt használt) filozófiai alirányzatok a humanista értékek kiterjesztései. Az emberiség és minden élet legnagyobb fokú megvalósíthatóság felé történő előrehaladását kell keresni ahhoz, hogy a reneszánsz humanizmus a 21. századi technotudományos kultúrával összeegyeztethető legyen, vagyis minden élő teremtménynek joga van meghatározni a személyes és társas "élet értelmét".[44]

Humanisztikus-pszichoterapikus nézetből az élet értelmének kérdése átfogalmazható a "Mi az én életem értelme?" kérdésre[45] Ahelyett, hogy a kozmikus vagy vallásos kérdésekre összpontosítanánk az átfogó céllal kapcsolatban, ez a megközelítés a kérdés erőteljes személyességet hangsúlyozza. Több kezelés során alkalmazott eljárás van erre a kérdésre, például Viktor Frankl a "dereflekciót" említi, ami nagyban átfordítja, és felhagy az állandó önmagunkra történő odafigyeléssel, az élettel való kapcsolatot erősítve. Egészében véve, a kezelések során alkalmazott eljárás lényege hogy az élet értelmével kapcsolatos kérdés az élettel való szoros kapcsolódás hatására elpárolog. A kérdés sokkal egyértelműbb aggályokba fordul mint például "Milyen tévhit hatása alatt állok?", "Mi akadályoz meg abban hogy élvezzek dolgokat?", "Miért nem figyelek a szeretteimre?". Lásd még: exisztencialista terápia és Irvin Yalom

Logikai pozitivizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A logikai pozitivizmus kérdése: "Mi az élet értelme?", "Mi értelme van a kérdésnek?"[46][47] és "Ha nincsenek tárgyi értékek, akkor az élet értelmetlen?"[48] Ludwig Wittgenstein és a logikai pozitivizmus válasza:[forrás?] "Nyelvileg kifejezve a kérdés értelmetlen"; mivel az életben az "x értelme" kifejezés általában x következményeit, vagy x jelentőségét, vagy x figyelemre méltó részét stb. jelenti, így amikor az élet értelme, mint fogalom "x"-szel egyezik, az "x értelme" kifejezésben az állítás visszahatóvá válik, és emiatt képtelenséggé, vagy arra a tényre vonatkozik, hogy a biológiai élet szükséges ahhoz, hogy értelme legyen az életnek.

Egy ember életében az élet dolgai (emberek, események) az egész részeként nyernek értelmet (jelentőséget), viszont külön értelme az életnek önmagában, eltekintve azoktól a dolgoktól, nem megkülönböztethető. Egy személy életének az értelme (önmagának, másoknak) az elért eredményeiből, mint örökség, család, stb. következő életeseményeknek köszönhető, de az a kifejezés, hogy az életnek, önmagában, van értelme, a nyelv téves használata, mivel a jelentőség minden jegye, vagy következménye csak az életben értelmezhető (az élőhöz), így a kifejezés bemutatása hibás. Bertrand Russell leírta, hogy habár azt találta, hogy a kínzás utálata ugyan nem olyan, mint a brokkolié, viszont nem talált kielégítő, kísérleti módszert ennek bebizonyítására:[26]

Ha pontosak szeretnénk lenni azzal kapcsolatban, hogy mit értünk azon, amikor azt mondjuk, hogy ez vagy az "az Isten", nagy nehézségekbe ütközünk. Bentham hitvallása, hogy az Isten öröm, ádáz ellentétet ébreszt fel, és a disznók filozófiájának nevezték. Sem ő, sem ellenzői nem jutottak egyezségre. Egy tudományos kérdés szerint mindkét oldal számára lehet bizonyítékokat előhozni, és a végén az egyik oldal tűnik majd jobban alátámasztottnak - vagy, ha nem ez történik, akkor a kérdés eldöntetlen marad. Viszont egy kérdésben, hogy vagy ez vagy az a végső Isten, sehogy sincs bizonyíték; mindegyik vitázót csak a saját érzelmei vezérlik, és ugyanazon szónoki eszközöket fogják használni és hasonló érzelmeket fognak felkavarni másokban ... Az "értékekkel" kapcsolatos kérdések - vagyis hogy mi jó vagy mi rossz saját szempontból, hatásaitól függetlenül - a tudomány területén kívülre esik, mivel a vallás védelmezői határozottan érvényesülnek. Úgy vélem, hogy ebben igazuk van, de egy további következtetést is felállítok, melyet nem vázolnak, mégpedig azt, hogy az "értékekkel" kapcsolatos kérdések teljesen a tudás tárgykörén kívül esnek. Azaz, amikor azt állítják, hogy ennek vagy annak "értéke" van, a saját érzelmeinknek adunk hangsúlyt, nem pedig egy ténynek, mely akkor is igaz kell hogy legyen, ha érzelmeink eltérnek.[49]

Posztmodernizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A posztmodernista gondolkodás látásmódja szerint az emberi természet-nagyjából-a nyelv, vagy az emberi közösség szerkezete és intézményei által megalkotott. A filozófia egyéb ágaihoz képest a posztmodernista a priori vagy örökölt értelmet az emberi létezésben ritkán keres, ehelyett az adott értelem elemzésére vagy bírálatára összpontosít, annak érdekében, hogy ésszerűsítse vagy újjáépítse azt. Bármi, ami az "élet értelmére" emlékeztet, posztmodern értelemben, csak társadalmi és nyelvi keretben érthető, és a hatalmi rendszerek elkerüléseként kell követni, melyek a beszédbe és kölcsönhatásokba már beágyazódtak. A posztmodernista a nyelv megkötéseinek tudatosságát a korlátok elkerüléséhez szükségesnek tartja, de a különböző elméletek ennek a folyamatnak a természetéről különféleképp vélekednek: az értelem személyek általi gyökeres átalakításától (mint dekonstukcionizmus) az olyan elméletekig terjedően, melyekben az egyének a nyelv és közösség elsődleges kiterjesztései, valós önállóság nélkül (mint a poszt-strukturalizmusban). Összességében, a posztmodernista a mögöttes rendszerekben keresi az értelmet, melyek az értelmet létrehozzák vagy kiróják, nem mint a világ másodlagos tüneményszerű megjelenései.

Naturalista panteizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A naturalista panteizmus szerint az élet értelme a természettel és környezettel való törődés és gondoskodás.

Antropozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rudolf Steiner által létrehozott antropozófia szerint a létezés alapvetően a tudat fejlődésének van alávetve. Az antropozófia azokról a szellemi lényekről is beszél, amelyekről a vallások istenekként szólnak, és még e lények is folyamatos fejlődésen mennek keresztül. Eszerint az élet értelme: a fejlődés, mindenekelőtt szellemi, tudatállapotbéli fejlődés, de ez lelki és testi fejlődés nélkül nem megy. Voltaképpen az evolúció is ennek kísérő következménye. Azt nem lehet kijelenteni, hogy az emberi individuum földi életének ezen kívül is előre meghatározott értelme volna. Az ember saját maga adhat csak értelmet az individuális életének. Viszont ezt egy olyan környezetben és feltételek között kénytelen tenni, amelyben az embert a szellemi teremtői szabadságra és szeretetre rendelték. (A fejlődésben nincs olyan értelemben véletlen, ahogy erről az evolúció tanában beszélnek.) Eszerint a lelki-szellemi, morális fejlődés vezet majd el az emberi szabadsághoz, aminek elérésére az ember szükségszerű módon van alávetve. Ez azonban nem szabadságra való eleve elrendeltetés, mert a fejlődés jelenlegi korszakától, az emberi szabadság egyre intenzívebb kibontakozásának következtében az egyes ember sorozatban olyan döntéseket is hozhat, úgy rendezheti - részlegesen már szabadon - az életét, aminek következtében a szabadságot a földi fejlődés végére el fogja elérni. [3],[4]

Kelet-Ázsiai filozófiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mohizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mohista filozófusok szerint az élet célja az egyetemleges, részrehajlás nélküli szeretet. A mohizmus a részrehajlás nélküli gondoskodás filozófiáját támogatja - egy ember egyenlőképp kell hogy törődjön minden egyéb személlyel, független a jelenlegi kapcsolatuktól.[50] Az embert a mohista gondolkodásban a részrehajlás nélküli törődés kifejeződése teszi igazzá. A részrehajlás nélküliség pártolását más kínai filozófiai iskolák támadták, leginkább a konfuciánusok, akik úgy hitték, hogy a szeretet ugyan feltétel nélküli kell hogy legyen, viszont nem lehet válogatás nélküli. Például egy gyermeknek inkább a szüleit, mint véletlenszerű idegeneket szeressen.

Konfucianizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A konfucianizmus a tudomány és oktatás szükségességének megfelelően elismeri az emberi természetet. Mivel az emberiséget pozitív és negatív behatások is érik, a konfucionisták szerint a szoros kapcsolatokon és érvelésen, valamint a negatív hatás csökkentésén keresztül történő erény elérése a cél. A normális életen lévő hangsúly a tudós Tu Wei-Ming idézetéből is látszik, "a szokásos emberi létben ismerhetjük fel az élet végső értelmét."[51]

Legalizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legalista hit szerint az élet céljának megtalálása egy értelmetlen erőfeszítés. A legalisták szerint csak a gyakorlati tudás értékelhető, különösképp mivel az az állam feladatához és teljesítményéhez köthető.

Vallásos nézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élet értelmének vallásos nézetei azon ideológiák, melyek az életet külső, magától értetődő, nem pedig emberek által meghatározott céllal magyarázzák.

A nagy vallások kiemelkedése elmozdulást mutat a természettel való személyes kapcsolattól az áhítatosságra és a teljes üdvözülésre való összpontosítás felé. A keresztény, muszlim és szikh hitekben ez az Istennek való alávetettségben testesül meg: az üdvözülést nem az ember hozza létre személyesen tetteivel, hanem inkább az Istentől kapott kegynek a jelképe, melyet az Isteni parancsok szerinti élettel lehet elnyerni. Az élet értelmeként és céljaként ennek az üdvözülésnek az elnyerése jelent meg.

A keleti hagyományokban, mint a buddhizmus és hinduizmus, szintén elmozdult az elsődleges figyelem a személyes felszabadulás felől a felszabadulás absztraktabb elméletei felé. Összességében ez a kor a szeretet és együttérzés eszményeit megnövelte és kiterjesztette, és az emberi szenvedés nagyobb szerepet kapott, mint a korábbi filozófiákban.

Nyugati vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A három fő Ábrahámi vallás szimbólumai – Zsidóság, Kereszténység és Iszlám

Kereszténység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Megváltó Krisztus szobra a Corcovado hegyen Rio de Janeiro-ban a kereszténység szimbóluma,[52] mely a Jézus Krisztus általi megváltást ábrázolja.

Noha a kereszténység a zsidóságban gyökerezik és sok mindenben osztozik az utóbbi ontológiájával, alapvető hittételei Jézus Krisztus Újszövetségben leírt tanításain alapulnak. A kereszténységben az élet célja megtalálni az isteni üdvüzülést Isten kegyelmén és Krisztus közbenjárásán keresztül. Az Újszövetség arról szól, hogy Isten közösségre vágyik az emberrel mind az evilági, mind a túlvilági életben, de ez a közösség csak akkor lehetséges, ha az ember bűnei bocsánatot nyertek (János 3:16–21, 2 Péter 3:9).

A keresztény nézet szerint az emberiség Isten képére volt teremtve, de az első szülők leszármazottai a bűnbeesés által megörökölték az eredendő bűnt. Krisztus keresztre feszítésének, halálának és feltámadásának szentsége által ez a tisztátalan állapot meghaladható (Rómaiak 6:23). Az eszköz amely által elérhető, különbözik az egyes keresztény felekezetek szerint, de mindegyiknek az alapja a Jézusba, keresztrefeszítésébe és feltámadásába vetett hit, mint az Istennel való kapcsolat kezdő pontja. Az Istenben való hit megtalálható az Efézusi levél 2:8-9 nél – "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Biblia). Egy újabb keresztény teológiai párbeszéd Jézust mint annak kinyilatkoztatóját mutatja be, hogy az élet értelme az, hogy erősítsük az emberi szenvedésre adott könyörületes válaszunkat.[53] Mindazonáltal az elfogadott keresztény nézet szerint az emberek Jézus engesztelő halálában való hit által igazulnak, az Isten és ember közötti korlát, amit a bűn hozott létre, leomlik, és megengedi Istennek hogy megváltoztassa az embereket és új szívet adjon nekik az ő akarata szerint, és lehetőséget ad a változásra. Ez az amire az "újjászületett" vagy "megmentett" szavakkal csaknem mindig hivatkoznak.

A hét főbűn, Hieronymus Bosch
Hans Memling: Az Utolsó Ítélet, Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, aki megméri lelkeket és a kárhozottakat a Pokolba irányítja.

A Westminster Kiskátéban az első kérdés: "Mi a fő célja az Embernek?". A válasz: "Az ember fő célja, hogy dicsőitse Istent, és örökké imádja." Istennek szüksége van a kinyilatkoztatott erkölcsi törvénynek való engedelmességre, mely ezt mondja: "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből; és felebarátod, mint önmagad."[54] A Baltimori Káté azt a kérdést válaszolja meg, hogy "Miért teremtett téged az Isten?" "Isten azért teremtett, hogy megismerjem, szeressem és szolgáljam őt ebben a világban, és hogy örökké boldog legyek vele a mennyországban."[55]

Pál apostol szintén válaszol erre a kérdésre Athénban, Aeropagus hegyén: "És az egész emberi nemzetséget egy vérbõl teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait. Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem."[56]

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (Mormonok) tanítása szerint a földi élet értelme hogy tudást és tapasztalatot szerezzünk.[57] A mormonok szerint Isten, az Atya először lélekként teremtette meg az embereket, a tökéletesség felé haladás lehetőségével. A földi élet ebben a fejlődésben alapvető állapot - ahol a fizikai test, a választás szabadságával együtt ideális környezetet teremt a tanulásnak és fejlődésnek.[57] Ádám bűnbe esése szükséges lépés volt mivel csak a halandóságban rejlő ellentét segítségével tudja az emberiség megkülönböztetni a jót és a rosszat. (Mózes első könyve 3:22, 2 Nephi 2:11[58]). Isten útmutatást ad a halandóknak, hogyan válasszanak jó és gonosz között a kiválasztott póféták megnyilatkozása segítségével. Az útmutatásban megtalálható a bűnbánat, mint élethosszig tartó fejlődési folyamat, a bűn elhagyásával és a hibákból tanulás által az emberiség folyamatosan jobb választásokat hoz. A folyamat során a megkeresztelt emberek heti rendszeres sákramentumokkal segítségül hívják Krisztus bűnhődésének tisztító erejét (Lukács 22:17-20). A bűnhődés tisztító ereje által válnak a halandók méltóvá, hogy visszatérjenek az Atyához, ahol a halandóság által nyert bölcsességre építkezhetnek (A Tan és a szövetségek 130:18-19[59]) és egyúttal teljesíthetik a végső céljukat, ami az örömmel való teljesség elérése Isten dicsőségének öröksége (Rómaiak 8:16-17, Galáciaiak 4:7)—más szavakkal, intelligenciája által (A Tan és a szövetségek 93:36; 50:24).

Iszlám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Iszlám vallásban az ember alapvető célja a teremtő Allah (Isten) imádása a Koránban megfogalmazott isteni utasításokhoz és a próféták hagyományaihoz ragaszkodva. A földi élet csupán egy teszt, meghatározza az egyén földön túli életét, vagy a Jannat-ban (Paradicsom) vagy a Jahannam-ban (Pokol).

Allah elégedettségéhez, a Korán szerint, minden muszlimnak kötelessége Istenben, kinyilatkoztatásaiban, az angyalaiban, prófétáiban és az ítélet napjában[60] hinni. A Korán a teremtés célját a következőképp fogalmazza meg: "Áldott legyen az, kinek a kezében van az uralom, Ő mindenre Képes. Aki megteremtette a halált és az életet, hogy próbára tegyen titeket, melyikőtök cselekszik jobban. Ő a Legyőzhetetlen, a Felettébb Megbocsátó." (Korán 67:1–2) és "A dzsinneket és az embereket azért teremtettem, hogy Engem szolgáljanak." (Korán 51:56) Az engedelmesség kifejeződik Isten egységes hatalmában, neveiben és jelzőiben. A földi lét egy teszt; ahogyan cselekszünk (viselkedünk), meghatározza, hogy a lelkünk a Jannat-ba (Mennyország) vagy Jahannam-ba (Pokol) kerül.[61][forrás?]Az iszlám öt oszlopa minden muszlimra kiterjedő kötelezettség; ezek: Shahadah (a bizalom gyakorlása); Salah (szertartásos ima); Zakah (adakozás); Sawm (Ramadán böjt) és Hajj (Mekkai zarándoklat).[62] A Hadísz munkákból származnak, elsősorban a Sahih Al-Bukhari-ból és Sahih Muslim-ból.

A Kalámok közti hiedelmek különbözőek. A Sunni eleve elrendeltetésről alkotott képe az isteni elrendelés;[63], míg a Shiia az isteni igazságot fogadja el; a Sufik ezoterikus nézetei szerint az univerzum csak az Isten örömére jött létre; A teremtés egy nagy játék, ahol Allah a legnagyobb nyeremény.

Bahá'i hit[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kőgyűrű jel az emberiség Istennel való kapcsolatát szimbolizálja

A Bahá'i vallás az emberiség egységességét hangsúlyozza.[64] A Bahá'i-ok szerint az élet értelme a szellemi növekedésre és az emberiség szolgálatára összpontosít. Az emberi lények valójában szellemi lények. Az emberek anyagi világban zajló élete kiterjeszti a növekedésnek, az isteni jellemzők és erények fejlesztésének lehetőségeit, és ehhez Isten prófétáit küldte.[65][66]

Zsidóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsidó világképben az élet értelme az élet felmagasztalásában rejlik, mind ebben a világban ('Olam HaZeh) és az eljövendő világban ('Olam HaBa) is. Az élet felmagasztalásának legfontoabb útja a "mitzvot" (Isteni parancsolatok a Tórában) megtartása, melyek közül a legfontosabb az Izráel Egy Istenének szolgálata és felkészülés az eljövendő világra. A zsidó vallásban Isten nem befolyásolt vagy jutalmazott imádás által, de az embernek használ az Istenhez való közel kerülés az imádságok és a szív szolgálata által, kihozván a benne rejlő szent és isteni természetet. A Tóra, egyéb fontos értékei mellett követi az igazság, könyörület, béke, jóság, kemény munka, jólét, alázatosság és tanulás elveit.[67][68] Az "Olam Haba"[69] tanítása az egyén lelki felmagasztalásáról szól, mely által az Istenhez kapcsolódunk és készülünk az "Olam Haba"-ra; A zsidó gondolkodás az "Olam Hazeh"t (evilágot) használja önmaga felemeléséhez.[70] Az "Al shlosha devarim," a Pirkei Avot egy ismert Mishnahja a szóbeli törvény egyik első tanítására, Simeon az igazságosra vonatkozik, amely ezt mondja: "a Föld három dolgora épül: a Tórára, a könyörületességre, és a szerető jóság cselekedeteire." Ez az elképzelés magyarázza továbbá a zsidók gondolkodásmódját mindennek az értelmével kapcsolatban.

A zsidók legfontosabb vonása az egyedülálló, örök, páratlan, egy, oszthatatlan, abszolút létező imádása, aki a világegyetemet teremtette és uralkodik felette. Az Izrael Egy Istenével való közelség, és a Tórában a Föld javára kinyilatkoztatott törvényekhez való ragaszkodás a zsidóság központi elképzelése. A hagyományos zsidó felfogás szerint az Isten frigyre lépett a zsidó emberekkel a Sínai hegyen, a Tórában található törvényeinek és parancsolatainak kinyilatkoztatásával. A rabbi zsidóságnak a Tóra írott Pentateuch (Tóra) és szóbeli hagyományos törvényekből (később átírva szentírásnak) áll.

Kabbalisztikus szempontból, az élet értelme az Egy Istenhez való kapcsolódás. Kabbala rögzíti, hogy csak Isten létezik, habár a "Klipot" (héjak/test) elválaszt Isten szentségétől, ezért az élet értelme ezeknek a héjaknak az eltávolítása és kapcsolódás Istenhez.

Zoroasztrianizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zoroasztrianizmus egy a prófétája, Zarathustra után elnevezett vallás, melyről feltételezik, hogy a zsidó hitvilágot és az abból származó vallásokat befolyásolta.[71] A zoroasztriánusok szerint az Univerzumot egy transzcendens Isten, Ahura Mazda teremtette, akihez minden imádat feltétel nélkül irányul. Ahura Mazda teremtése az asha, igazság és rend, és az antitézissel, druj, hazugsággal, rendezetlenséggel ellentétben áll. (Lásd még Zoroasztriánus eszkatológia).

Amióta az emberiség a szabad akaratot gyakorolja, az embereknek felelősséget kell vállalni az erkölcsi döntéseikért. A szabad akarat által az embereknek tevőlegesen kell résztvenniük az egyetemes konfliktusok kezelésében, helyes gondolatokkal, jó szavakkal és cselekedetekkel, a boldogság eléréséhez és a káosz távol tartásához.

Dél-Ázsiai vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hindu filozófiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dévanágari írással írt arany Aum. Az Aum szent a hindu, jain és buddhista vallásokban.

A hinduizmus egy vallási felekezet, sokféle hiedelemmel és tradícióval. Mivel a hinduizmus az értelmes élet egyfajta kifejezése volt hosszú időn keresztül, külön vallássá történő átnevezése előtt, a hindu tanítások mellékes és kiegészítő jelleggel bírtak természetükből adódóan, általában nem kizárólagosan, ösztönző és elfogadó tartalommal.[72] A hívők szerint az átman (szellem, lélek) - az ember igazi énje- örök.[73] Ez részben azokból a hindu hiedelmekből fakad, hogy a szellemi fejlődés több életen keresztül zajlik, és a céloknak az egyén fejlettségi állapotának kell megfelelnie. Négy lehetséges célja van az emberi életnek: Kāma (kívánság, vágy, szerelem és érzéki gyönyör), Artha (jólét, boldogulás, dicsőség), Dharma (becsületesség, kötelesség, erkölcsösség, virtus, etika), olyan utalásokat is magába foglalva mint ahimsza (nem erőszakos), satya (igazság) és moksa (megszabadulás, például a szamszárától, a reinkarnációtól).[74][75][76]

A hinduizmus minden tanában az élet értelme össze van kötve a karmával (okozati cselekvés), szamszárával (a születés és újjászületés ciklusa), és a moksával (megszabadulás). A létet mint az átman (a nyugati lélek fogalmához hasonló) több életen át való vándorlását képzelik el, és végső céljának a karmától való megszabadulást tekintik. Az élet részletes céljai általában megtalálhatók a jógákban (tevékenységek) vagy dharmában (helyes életmód), amelyek célja a még kedvezőbb újjászületések elérése, bár ezek ugyanolyan előnyös cselekedetek a jelenlegi életben is. A hagyományos hinduista iskolák gyakran imádják a Devákat, akik Ísvara megtestesülései (személyes vagy választott Isten); ezek a Devák ideális formák, akikkel azonosulhatnak, mint szellemi fejlődési formák.

Röviden, a cél az egyén alapvető igazságának felismerése. Ez a tanítás adódik tovább a Mahāvākyasban ("Tat Tvam Asi", "Aham Brahmāsmi", "Prajñānam Brahma" és "Ayam Ātmā Brahma").

Advaita és Dvaita hinduizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kései iskolák a Védákat átértelmezték, elsősorban a Brahmanra fókuszálva, "A Egy a Második nélkül",[77] mint egy központi Isten-szerű alak.

A monista Advaita Védántában átman véglegesen megkülönböztethetetlen Brahmantól, és az élet célja annak ismerete vagy felismerése, hogy az átman (lélek) azonos Brahmannal.[78] Az Upanisadoknál, ha valaki ismeri az átmant, mint a személy magját vagy önmagát, az ráismer as Brahmannal való azonosságra, és ezáltal elérheti a moksát (megszabadulás, szabadság).[73][79][80]

A Dualista Dvaita Védántának és más bhakti iskoláknak is dualista szemléletű a megközelítése. Brahmant mint legfelsőbb lényt látják személyiséggel és megtestesült tulajdonságokkal. Az átman létezése Brahmantól függ; az élet értelme a moksa elérése Isten szeretete és kegyelme által.[79]

Vaishnavizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vaisnavizmus a hinduizmus egy ága, amelyben az elsődleges hit Visnu vagy Nárájana azonosítása. Ez a hit szemben áll a Krisna-központú hagyományokkal, mint a Vallabha, Nimbaraka és Gaudiya, melyekben Krisna az Egy és Egyedüli Felsőrendű Isten és minden isteni természetű eszme földi megtestesülésének forrása.[81]

A Vaishnava teológiában megtalálhatók a hinduizmus központi hiedelmei, a monoteizmus, reinkarnáció, szamszára, karma, és a különböző jóga rendszerek, külön kiemelve a Visnunak való odaadást (bhakti) a bhakti jóga által, Visnu neveinek gyakori éneklésével (bhajan) együtt, meditálva a megjelenésén (dharana), deity imádságot előadva (puja). A deity imádság gyakorlatai elsősorban a Pañcaratra, valamint különböző szamhiták szövegére hivatkoznak.[82]

Egy ismert gondolkodói iskola, a Gaudiya Vaishnavism az Achintya Bheda Abheda-t tanítja. Ebben Krisnát mint az egy igaz Istent dicsőítik, és minden élő dolgok örök részei és a felsőbb személyiségei Krisnának az Istenek Fejének. Így az élő dolgok alkotmányos helyzete az Úr szolgálata szeretettel és odaadással. Az emberi élet célja különösképp az evésről, alvásról, párosodásról alkotott állati módon való gondolkodás mögé látni, és megvédeni, valamint kapcsolódni a magasabb intelligenciához, hogy visszaállítsuk a kapcsolatot Krisnával.

Dzsainizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dzsainizmus egy ősi Indiából eredő vallás, etikai rendszere az önfegyelmet támogatja mindenek felett. A Jina aszkétikus tanítását követve az ember eléri a megvilágosodást (tökéletes tudás). A dzsainizmus a világegyetemet élő és élettelen dolgokra osztja fel. Csak az élettelennek az élőhöz történő csatolásának van fájó eredménye. Ezért a boldogság önmagunk legyőzésének és a külső tárgyaktól való megszabadulásnak az eredménye. Az élet értelme így a fizikai test önmegvalósuláshoz és a boldogság eléréséhez való felhasználásának nevezhető.[83]

A dzsainisták szerint minden ember felelős a cselekedeteiért, és minden élőlénynek van külső lelke, jivája. Minden lélek egyenlő, mivel mind megszabadulhat és elérheti a Moksát. A karma dzsainista nézete szerint minden cselekedet, minden szó, minden elgondolt folyamat, amellett, hogy látható vagy láthatatlan, transzcendens hatással van a lélekre.

A dzsainizmus szigorúan ragaszkodik az ahimsához (vagy ahinsā), az erőszakmentesség egy formájához, mely sokkal több mint a vegetárianizmus. A dzsainisták elutasítanak minden élelmet, amely kegyetlenség árán készült. Sokan a vegánizmushoz hasonló életmódot folytatnak a modern tejüzemek erőszakossága miatt, és mások kihagyják a gyökérzöldségeket az étrendjükből azért, hogy azoknak a növényeknek az életét, amikből táplálkoznak, megtarthassák.[84]

Buddhizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai buddhizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A buddhisták hite szerint az élet velejárója a szenvedés vagy szorongás. Ez nem azt jelenti, hogy az életben nincs öröm, hanem inkább azt, hogy az öröm önmagában nem segít a tartós boldogság elérésében. Igazi szenvedést a tárgyi vagy nem tárgyi dolgokhoz való ragaszkodás okoz, melyek újra meg újra megszületésre késztetnek a lét ciklusában. A buddhista sūtrák és tantrák nem az "élet érteléméről" vagy "az élet céljáról" szólnak, hanem az emberi életben rejlő lehetőségről, hogy a vágytól és fogalmi ragaszkodásoktól való megszabadulás által véget vessen a szenvedésnek. A szenvedéstől emberi cselekedetek által lehet megszabadulni, a szenvedés okának megszűntetésével. Az érzéketlenség elérése és tökéletesítése több szinten keresztül zajló folyamat, melynek végeredménye a nirvána. A nirvána a szenvedéstől és újjászületéstől való megszabadulást jelenti.[85]

A nyolc-küllős darmacsakra

A théraváda buddhizmust a korai buddhizmushoz közel álló vallásnak tartják. Bevezeti a Vibhajjavada (Pali) felfogást, szó szerinti értelmezésben az "elemzés tanítását", ezek szerint a megérzésnek a vak hit helyett a törekvő egyén tapasztalataiból, kritikai vizsgálatából és érveléséből kell jönnie. Mindamellett, a theravadin hagyomány hangsúlyozza a bölcsek tanácsára való odafigyelést, figyelembe véve, hogy a tanácsok és az egyén tapasztalatainak ilyen formában történő értékelése kétfajta tesztet jelent, melyek alapján a gyakorlatok megítélhetők. A theravadin célja a szenvedésből való megszabadulás (vagy szabadság), a négy ragyogó igazság szerint. Ez a Nirvána, vagy a kioldozás elérésén keresztül valósítható meg, mely szintén lezárja a születés, öreg kor, betegség és halál ismételt ciklusait.

Mahájána buddhizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mahájána buddhista iskola háttérbe szorítja a hagyományos (a théravádában még gyakorolt) nézet szerinti megszabadulást az egyén szenvedéseiből (Dukkha) és az ébredés elérését (Nirvána). A mahájánában Buddha örök, megváltoztathatatlan, elképzelhetetlen, mindenütt jelenlevő lény. A mahájána tanok alapfelvetései a minden létező szenvedésektől való egyetemleges megszabadulásának lehetőségén, és a túlvilági Buddha természet létezésén nyugszik, ami az örök Buddha lényeg jelenléte, de minden élőlényben rejtve van és nem felismert.[forrás?]

A mahájána buddhizmus filozófiai iskolái, mint például a Tibeti és Shingon Chan/Zen és vadzsrajána iskolák világosan tanítják, hogy a bódhiszattvváknak tartózkodniuk kell a teljes megszabadulástól, ezzel lehetőséget adva arra, hogy mindaddig reinkarnálódhassanak a világba, amíg minden élőlény el nem éri a megvilágosodást. A vallásos iskolák, mint például a tiszta föld buddhizmus, a mennyei buddha-személyiségek segítségét várják, akik az életüket[forrás?] pozitív karma összegyűjtésével töltötték, és ezt mindenkinek segítségül nyújtják.

Szikhizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Khanda, a szikhizmus egyik fontos szimbóluma.

A monoteista szikh vallást Guru Nanak Dev hozta létre, a "szikh" olyan tanulót jelent, akinek a követői az életüket az örök tanulásnak szentelik. Ez a vallásos filozófiai rendszer és kifejezés hagyományosan mint Gurmat (szó szerint "a guruk tanácsa") vagy a szikh Dharmaként közismert. A szikhizmus követőit felszentelik a tíz szikh guru, vagy megvilágosult vezető, valamint a különböző szocio-gazdasági és vallásos háttérrel rendelkező filozófusok munkáit tartalmazó Gurū Granth Sāhib című szent iratok tanításának követésére.

A szikh guruk szerint az üdvözülést különféle lelki utakon keresztül lehet elérni, így a szikheknek nincs egyedüli üdvözülése: "az Úr mindenkinek a szívében lakik, és minden szív külön úton éri el Őt."[86] A szikhek hite szerint minden ember egyaránt fontos Isten előtt.[87] A szikhek az erkölcsi és lelki értékeiket kiegészítik a tudás keresésével, és a békés és egyenlőséget hirdető élet elősegítése valamint a jócselekedetek is céljaik közt találhatók.[88]

A szikhizmus alap megkülönböztető sajátossága a nem-antropomorf Istenfelfogás, Istent mint a Világegyetemet magát képzeli el (panteizmus). A szikhizmus ezáltal az életet mint ennek az Istennek a megértésének, valamint a minden egyénben rejlő örökkévalóság felfedezésének a lehetőséget látja. Amíg Isten teljes megértése meghaladja az emberi lényeket,[89] Nanak szerint Isten nem teljesen megismerhetetlen, és azt hangsúlyozza, hogy Istent az emberi teremtés "belső szemén", vagy "szívén" keresztül kell látni: a hívőknek meditálniuk kell a megvilágosodás és a szikhek végső állomása felé tartó úton, mely az én teljes elvesztését jelenti az Úr szeretetében, és a végén beleolvadnak a mindenható teremtőbe. Nanak hangsúlyozza a meditáción keresztüli megnyilatkozást, mivel az Isten és az emberi lények közötti párbeszéd létét annak szigorú alkalmazása engedi meg.[89]

Kelet-Ázsiai vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Taoizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Taijitu a jin és jang közötti ellentétek egységét szimbolizálja.

A taoista kozmológia minden érző lélek és minden ember eredetbe való visszatérését, vagy a Világegyetem egységével való összekapcsolódásának szükségességét hangsúlyozza az önművelés és önfelismerés segítségével. A végső igazságot minden hívőnek meg kell ismernie és összhangba kell kerülnie vele.

A taoista hit szerint minden dolog a tajcsitól és Taotól származik, és az élet értelme a hívők számára a létezés ideiglenes természetének a felismerése. "Csak az önelemzés segíthet életünk legbelső céljának megtalálásában ... a legegyszerűbb válasz itt, bennünk rejlik."[90]

Sintó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sintó torii, hagyományos japán kapu

A sintó Japán ősi vallása. A sintó jelentése "az út kamiba", még pontosabban úgy értelmezhető, hogy "az isteni keresztút, ahol a kami kiválasztja saját útját". Az "isteni" keresztút az egész univerzum isteni szellemét fejezi ki. A szabad akarat megalapozásával az út kiválasztása az élet kreatív folyamatát jelenti.

A sintó az élő életet akarja, nem a halált. A sintó tanok szerint a halál szennyeződés, és az életet mint olyan birodalmat szemléli, ahol az isteni szellem a megtisztulást keresi az igazságteljes önfejlesztéssel. Sintó az ember egyéni életét a Földön örökre szeretné meghosszabbítani, mely az isteni szellem tárgyiasult személyiségének legmagasabb formákban történő megőrzésének győzelmét jelenti. A világban jelen lévő gonosz a sintó elképzelések szerint nem gyengíti az isteni természetet azáltal, hogy felelőssé teszi azt az emberi szenvedéstől való megszabadulásért, annak visszautasítása által. A szenvedések az életben az isteni szellem szenvedései a tárgyiasult világ keresésében való előrehaladás során.[91]

Új vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok új vallási rányzat van Kelet-Ázsiában, némelyik több millió követővel: chondogyo, tenrikyo, cao đài és szeicso-no-jie. Az új vallásoknak jellemzően egyéni magyarázataik vannak az élet értelmére vonatkozóan. A tenrikyoban például az egyén örömteli élete olyan tevékenységekben való részvétel által érhető el, melyek önmagának és másoknak is boldogságot okoznak.


Tudományos vizsgálat és nézőpontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DNS, az alkotórész amely tartalmazza a genetikai információkat az eddig ismert összes élő organizmus fejlődéséhez és működéséhez

Az, hogy a leíró tudomány rávilágíthat olyan leíró tételekre, mint például az élet értelme, nagymértékben vitatott a tudományos és tudományfilozófikus körökben. Mindazonáltal a tudomány összefüggéseket nyújthat, és keretet állít a témához kapcsolódó párbeszédeknek.

Pszichológiai jelentőség és érték az életben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem biztos, hogy a tudomány képes lesz megmondani, minek van lényegi értéke az életben, mégis néhány tanulmány hasonló kérdéseket feszeget: a pozitív pszichológia (és, korábban és kevésbé szigorúan, a humanista pszichológia) kutatói olyan tényezőket vizsgálnak, amelyek elégedettséghez vezetnek az életben,[92] a tevékenységekben történő teljes részvételt/folyamot,[93] a személy erősségeinek felhasználásával való teljesebb hozzájárulást,[94] és hogy az értelem alapja az önmagunk felett álló dolgokba történő befektetés.[95]

A szociál pszichológusok által javasolt, széleskörben Terror Menedzsment Elméletnek nevezett egyik értékrendszer megállapítja, hogy minden emberi értelem a haláltól való alapvető félelemből eredeztethető, mely szerint akkor történik értékválasztás, ha az segít elmenekülni a halál emlékeztetőitől.

Az ideggyógyászat elméletei a jutalmazás, öröm és motiváció fizikai megjelenését vizsgálják, mint például az ingerület átvitelt, különösen a limbikus rendszerben és a ventrális tegmentális területen. Ha valaki az élet értelmét az örömök maximalizálásában látja, akkor ezek az elméletek leírják, mit kell tenni annak eléréséhez.

A szociológia az értéket a közösség szintjén vizsgálja, olyan elméleteket használva mint az értékelmélet, a normák, törvénytelenségek stb.

A biológiai élet eredete és természete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az abiogenezis pontos működése ismeretlen: jelentős elméletei az RNS világ hipotézis (RNS alapú szaporulat) és a vas-kén világ elmélet (gének nélküli anyagcsere). Az evolúció elmélete nem az élet eredetének magyarázatát kísérli meghatározni, hanem azt a folyamatot vizsgálja, melynek során különböző életformák a történelem során fejlődtek, genetikai mutációk és természetes kiválasztódás során.[96] A 20. század végén az evolúció génközpontú szemlélete során gyűjtött tapasztalatok alapján biológusok, többek között George C. Williams, Richard Dawkins, David Haig arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben van elsődleges funkciója az életnek, az a DNS átörökítése és az egyén génjeinek a túlélése.[97][98]

Igaz, hogy a tudósok már alaposan megvizsgálták a a Földi életet, az élet fogalmának egyetemleges meghatározása azonban még mindig várat magára.[99][100] Fizikailag elmondható, hogy az élet "a negatív entrópiából táplálkozik"[101][102] amely arra a folyamatra vonatkozik, melynek segítségével az élő szervezetek csökkentik a belső entrópiájukat, a környezetből felvett energia felhasználásával.[103][104] A biológusok véleménye általában egyezik arról, hogy az életformák önszabályozó rendszerek, a rendezett állapot fenntartásához szabályozzák belső környezetüket, amelyhez az anyagcsere szolgálja az energiát, és az élet számára a szaporodás teszi lehetővé, hogy több generáción átívelően folytatódjon. Az élő szervezetek jellemzően reagálnak az ingerekre, és a genetikai információ generációról generációra változik annak érdekében, hogy az evolúció segítse az alkalmazkodást, és ezek a jellegzetességek optimalizálják a túlélés esélyét az egyes élőlények és az utódaik számára.[105][106] A sejtnélküli, szaporodó ágensek, elsősorban vírusok, általában nem tekinthetők élőlényeknek, mivel nem képesek "független" szaporodásra vagy anyagcserére. Ez ugyanakkor problémás, hiszen néhány parazita és endoszimbionta szintén képtelen az önálló életre. Az asztrobiológia vizsgálja a különböző életformák lehetőségét más bolygókon, mint például a DNS nélkül szaporodó struktúrákat.

A Világegyetem eredete és végzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tér metrikus tágulása. A felfúvódás kora a kiterjedés balra a metrikus tenzornál. (WMAP kép, 2006)

Annak ellenére, hogy az ősrobbanás elméletét kétkedve fogadták bemutatásakor, részben a vallásos teremtéshez való kapcsolata miatt, több független megfigyeléssel jól alátámasztott modellé vált.[107] Mindazonáltal a jelenlegi fizika a korai univerzumot csak az ősrobbanás utáni 10−43 másodperctől kezdődően tudja leírni (ahol a nulla időpont végtelen hőmérséklettel párosul); a kvantumgravitciós elméletben ennél tovább kellene visszamenni. Sok fizikus elmélkedik arról is, mi előzhette meg ezt a pillanatot, és hogy jött működésbe az univerzum.[108] Néhány fizikus úgy gondolja, hogy az ősrobbanás véletlen egyidejűleg történt, és az antrópikus szabály figyelembe vételével, többször utalnak a multiverzum létezésére.[109]

Nem számít azonban, hogy az univerzum hogyan jött létre, az emberiség ebben az univerzumban végzete szerint kudarcra ítéltetett - még ha meg is éri azt a kort, a biológiai lét végül fenntarthatatlanná válik, legyen az egy nagy megfagyás, nagy felhasadás vagy nagy roppanás következménye. Úgy tűnhet, hogy az örök túlélés egyetlen esélye az energia folyásának kozmikus méretű irányítása és az univerzum végzetének megváltoztatása.[108]Sablon:Page number

Tudományos kérdések az elmével kapcsolatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tudat valós természete és eredete valamit maga az elme is széles körben vitatottak. Az értelmezési hézagot általában a tudat problémakörével azonosítják, és a szabad akarat is alapvető fontosságú. Ezek a témakörök legtöbbször a kognitív tudomány területein, a neurológiában és az elme filozófiájában jelennek meg, habár néhány evolúciós biológus és elméleti fizikus többször említést tesz a tárgyhoz kapcsolódóan.[110][111]

Hieronymus Bosch A lélek mennybe jutása egy fényes alagutat és spirituális figurákat ábrázol, melyet több elemzés nevez halálközeli állapotnak

A redukcionisták és kirekesztő materialisták például a többszörös vázlatos modelllel közelítik a kérdést, úgy tartják, hogy a tudatosság megmagyarázható az idegtudománnyal, az agy és a neuronok működésén keresztül, így kötődve a biológiai naturalizmushoz.[111][112][113]

Néhány tudós, mint például Andrei Linde, azt vizsgálta, hogy a tudat ugyanúgy, mint a téridő, rendelkezik saját belső szabadságfokkal, és az egyén észlelései annyira valóságosak (vagy még valóságosabbak), mint a fizikai objektumok.[114] A tudattal és a téridővel kapcsolatos hipotézisek a "tudatos összetevők terének" leírásával magyarázzák a tudatot,[114] amely gyakran magába foglal több extra dimenziót is.[115] A tudat elektromagnetikus elméletei azzal oldják meg a tudatosság összekötési problémáját, hogy az az agy által generált elektromágneses tér aktuális hordozója a tudatos érzékelésnek, nincs azonban megegyezés egy ilyen elmélet alkalmazásáról a tudat egyéb működéseinél.[116][117] A kvantum tudat elméletek a kvantum elméletet használják fel a tudat bizonyos tulajdonságainak leírásához. A szabad akarat folyamatának magyarázatakor a kvantum jelenség egy népszerű alternatíva a determinizmus mellett, az ilyen alaptételek a szabad akaratot változatos módon kapcsolhatják a kvantum hullámzáshoz,[118] kvantum erősítéshez,[119] kvantum potenciálhoz[118] és kvantum valószínűséghez.[120]

Az elme nem-materialisztikus tételeire alapozva néhányan felvetették a kozmikus tudat létezését, azt állítva, hogy a tudatosság lényegében "minden létezés alapja".[15][119][121] A nézőpont támogatói a paranormális jelenségre, elsősorban az extraszenzoros érzékelésre és a szellemi erőkre hivatkoznak, bizonyítékként a testen kívüli magasabb tudatosságra. Annak reményében, hogy a a jelenség létezését bebizonyítsák, parapszichológusok többféle kísérletet végeztek. Ezen kísérletek metaelemzései azt mutatják, hogy a hatás mérete (habár nagyon kicsi) viszonylag állandó, így egy általános statisztikai szignifikanciát eredményezve.[122][123][124] Habár néhány kritikai elemző úgy véli, hogy a parapszichológiai tanulmány tudományos, mégsem elégedettek azok kísérleti eredményeivel.[125][126] Szkeptikus bírálók vitatkoznak, hogy a nyilvánvalóan sikeres eredmények inkább a hanyag eljárásoknak, valamint a gyengén képzett kutatóknak, metodológiai hibáknak tudhatók be, semmint valós hatásoknak.[127][128][129][130]

A populáris kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Allan Gilbert Minden hiábavalóság, példa a hiábavalóságra, egy fiatal nőt ábrázol, ahogy tükörképét bámulja egy tükörben, viszont az egész úgy van beállítva, hogy a kép egy emberi koponyát jelenít meg.

Az élet rejtélye és értelme sokszor visszatérő téma a populáris kultúrában, szerepel a tömegmédiában és különböző művészeti formákban.

Douglas Adams népszerű nevettető könyvében, filmjében, televíziós és rádiós sorozatában, a Galaxis útikalauz stopposoknakban a válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre egy szám: "42", egy hatalmas szuperszámítógép, Bölcs Elme hét és fél millió éves kalkulációjának eredményeképp. Amikor a válasz zavart és haragot kelt a megalkotókban, Bölcs Elme megmagyarázza, "hogy őszinte legyek, a probléma szerintem abban rejlik, hogy magatok sem tudjátok, mi a kérdés."[5][7][11][131] A könyv folytatásában a kérdés Bob Dylan egyik számára változott "Hány utat kell egy férfinak bejárni, mielőtt férfinak hívod őt." A Vendéglő a világ végén résznél megállapítja, hogy a kérdés 6x9. Mivel 6 x 9 = 54 a 10-es számrendszerben, és 42 a 13-asban, ami az író, Adams szerint teljesen váratlan meglepetés.

Hamlet Yorick koponyájával

Monty Python - Az élet értelmében több hivatkozás is van az élet értelmére. A film végén a Michael Palin által játszott karakter kapta az "élet értelmét" tartalmazó levelet, amit kinyitva felolvas a közönségnek: "Hát, semmi nagyon különleges. Uh, próbálj meg kedves lenni az emberekkel, ne egyél zsírosat, mindig olvass egy jó könyvet, sétálj egy kicsit, és próbálj meg békében és harmóniában élni minden hit és nemzet embereivel."[132][133][134] Több másik Python idézet és dal is exisztenciális természetű, megkérdőjelezve az élet fontosságának hangsúlyozását ("Mindig az élet napos oldalát nézd") és egyéb az-élet-értelme szerű felvetéseket. John Cleese-nek is megvan a szit-kom karaktere, Basil Waczak aki a saját létezésének jelentéktelenségén elmélkedik a Waczak szállóban.

A Simpson család "Homer az eretnek" epizódjában Isten megszemélyesítője beleegyezik, hogy elmondja Homernak, mi az élet értelme, de mihelyst elkezdi mondani, hogy mi az, a stáblista elkezd pörögni.[135]

Populáris nézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Mi az élet értelme?” - sok ember kérdezi ezt meg magától élete során, gyakran úgy hogy „Mi az élet célja?”[4] Itt következik néhány gyakori életcél, amit az emberek választanak, és elképzelések arról, hogy mi az élet célja:

Megvalósítani a személyes lehetőségeket és ideálokat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kergetni az álmokat.[6]
    Megélni az álmainkat.[136]
  • Olyanra fordítani, ami halálunk utáni is tovább él.[137]
  • Tartalommal bírni: számítani, valamiért kiállni, valami különlegeset alkotni, amiért éltél.[137]
  • Kiterjeszteni életünk lehetőségeit[136]
  • Azzá válni, aki mindig is lenni szerettem volna.[138]
  • Önmagunk legjobb verziójává válni.[139]
  • A boldogságot[140][141] és jólétet keresni.[7]
  • Igazi hiteles emberi lényként élni.[142]
  • Önmagunk egészét adni érzelmeinkben, munkákban és hiedelmeinkben.[137]
  • Követni végzetünket.[143][144][145]
  • Az az emberi szellem virágzását, az eudaimoniát elérni.[146].
  • A lehető legteljesebb életet élni.[139]
  • A végzeted alakítani.[147]
  • Az élet játékát játszani, és győzni, vagy veszíteni, vagy a legvégén, a végzetben elmerülni.
  • A saját realitásod megvalósítani.[148]

A biológiai tökéletesség elérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bölcsesség és tudás kutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rembrandt Meditáló filozófusa (részlet)
  • A világról alkotott képem szélesíteni.[136]
  • A jelek követése és a kijáraton keresztül távozni.[161]
  • Annyi dolgot tanulni az életben, amennyit csak lehet.[162]
    Annyit tudni annyi dologról, amennyit és amennyiről csak lehet.[163]
  • A bölcsesség és a tudás kutatása, szellemi harmónia, elkerülni a tudatlanságtól való szenvedést és megtalálni a boldogságot.[164]
  • Szembe nézni félelmeinkkel és elfogadni a leckéket amelyeket az élet kínál számunkra.[143]
  • Megtalálni az élet értelmét.[165]
    Megtalálni az élet célját.[166]
    Az élet okának megtalálása.[167]
  • A valóság természetének megismerésével az elme egyensúlytalanságát megoldani.[168]

A jót, a helyeset cselekedni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A világot egy jobb helyként hagyjuk hátra, mint ahogy mi találtuk.[6]
    Hozd ki magadból a legjobbat, tégy mindent jobbá, mint amilyennek találtad.[6]
  • Segíteni másokon.[12]
  • Többet adni mint amennyit kapsz.[6]
  • Megszüntetni a szenvedést.[169][170][171]
  • Egyenlőséget létrehozni.[172][173][174]
  • Ellenszegülni a zsarnokságnak.[175]
  • Megosztani vagyonunk.[176][177]
  • Bőkezűnek lenni.[178][179]
  • Mások jólétéhez és szellemiségéhez hozájárulni.[180]
  • Segíteni másokon,[7][179] egymásnak segíteni.[181]
    Minden alkalmat megragadni, hogy az itteni utad során másoknak segíhessél.[6]
  • Kreatívnak és innovatívnak lenni.[180]
  • Megbocsátani.[6]
    Elfogadni az érzelemkitöréseket és megbocsátani azoknak.[182]
  • Őszintének lenni érzelmeinkben.[137]
  • Felelősséget vállalni.[137]
  • Becsületesnek lenni.[137]
  • A békét keresni.[137]

A valláshoz kapcsolódó értelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dante és Beatrice Istent mint angyalokkal körülvett pontszerű fényt látja; Gustave Doré Isteni színjáték'hoz készült illusztrációján
  • A legmagasabb mennyország elérése és az Istenség szívébe kerülni.[183]
  • Tiszta lelkűnek lenni, megtapasztalni Istent.[137]
  • Megérteni Isteni titkait.[143]
  • Ismerni Isten rejtélyét.[184]
  • Ismerni Istent vagy egyesülni vele.[184][185]
  • Ismerni magad, ismerni másokat és ismerni a mennyek akaratát.[186]
  • Valami nagyobb, nagyszerűbb, rajtunk túlmutatót szeretni, valamit, amit nem mi alkottunk, aminek ereje van valami olyan megalkotásához, mely nem érzékelhető és szent a belé vetett mély hitünk által.[6]
  • Istent[184] és minden teremtményét szeretni.[187]
  • Istent magasztalni örök imádata által.[188]
  • Jézus Krisztus új tanainak megteremtése.
  • Igaszságosan cselekedni, szeretni a könyörületességet, és Istennel szerényen járni.
  • Gyümölcsözni és megsokszorozódni.[160]
  • Elnyerni a szabadságot.
  • A Földet megtölteni és uralkodni felette.[160]
  • Az örök élet („Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.”)[189]

Szeretni, érezni, élvezni az életet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szeretni és még tovább szeretni.[6]
  • Szeretni azokat, akik a legtöbbet jelentik számunkra. Minden élet, amit megérintesz, viszonozni fogja az érintést.[6]
  • Felhalmozni minden élvezhető érzéket amit csak lehet.[6]
  • A szépséget keresni minden formájában.[6]
  • Jól érezni magunkat és élvezni az életet.[143][180]
  • Az élvezeteket keresni[137] és elkerülni a fájdalmat.[190]
  • Könyörületesnek lenni.[137]
  • Mások könnyei és fájdalma által haladni, és szeretettel, könyörülettel megpróbálni segíteni rajtuk.[6]
  • Úgy szeretni másokat, ahogy csak tudjuk.[6]

Keresni az élvezeteket[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Enni, inni és megházasodni.[191]

Hatalmat szerezni, jobbá válni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Versengeni a hatalomért és a felsőbbrendűségért.[190]
  • Uralni a világot.[144]
  • Ismerni és irányítani a világot.[192][193]
  • Ismerni és irányíani a természetet.[194]

Az életnek nincs értelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az életnek és az ember létezésének nincs valódi értelme vagy célja, mert az emberi létezése, létrejötte a véletlen következménye a természetben, és bármi, ami a véletlen következtében létezik, nem rendelkezhet céllal.[168]
  • Az életnek nincs értelme, de mi emberek megpróbálhatunk értelmet vagy célt társítani hozzá, hogy azzal igazoljuk létezésünket.[6]
  • Az életnek nincs értelme, és pontosan ez az, ami ezt olyan különlegessé teszi.[6]
  • Az életnek van értelme, bizonytalan, hogy mi, de valaminek csak lennie kell.[195][forrás?]

Nem kell az élet értelmének ismeretét és megértését keresni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A válasz az élet értelmére túl mély ahhoz, hogy lehetséges legyen megismerni és megérteni.[168]
  • Soha nem fogsz élni, ha állandóan az élet értelmét keresed.[6]
  • Az életnek akkor van értelme, ha elfelejtkezünk az élet értelmének kereséséről.[6]
  • A legjobb csak élni és nem aggódni, hogy mi ennek az értelme.[7]

Az élet rossz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Élet témában.
Az élet és valóság eredete és tulajdonságai
Az élet értéke
Az élet célja
Egyéb

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jonathan Westphal. Philosophical Propositions: An Introduction to Philosophy. Routledge (1998). ISBN 0415170532 
  2. Robert Nozick. Philosophical Explanations. Harvard University Press (1981). ISBN 0674664795 
  3. Albert Jewell. Ageing, Spirituality and Well-Being. Jessica Kingsley Publishers (2003). ISBN 184310167X 
  4. ^ a b c Question of the Month: What Is The Meaning Of Life?. Philosophy Now. Issue 59. (Hozzáférés: 2007. július 26.)
  5. ^ a b Glenn Yeffeth. The Anthology at the End of the Universe: Leading Science Fiction Authors on Douglas Adams' The Hitchhiker's Guide to the Galaxy. BenBella Books, Inc (2005). ISBN 1932100563 
  6. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t David Seaman. The Real Meaning of Life. New World Library (2005). ISBN 1577315146 
  7. ^ a b c d e f g Julian Baggini. What's It All About? Philosophy and the Meaning of Life. USA: Granta Books (2004. September). ISBN 1862076618 
  8. Ronald F. Thiemann; William Carl Placher. Why Are We Here?: Everyday Questions and the Christian Life. Continuum International Publishing Group (1998). ISBN 1563382369 
  9. Dennis Marcellino. Why Are We Here?: The Scientific Answer to this Age-old Question (that you don't need to be a scientist to understand). Lighthouse Pub (1996). ISBN 0945272103 
  10. F. Homer Curtiss. Why Are We Here. Kessinger Publishing (2003). ISBN 0766138992 
  11. ^ a b William B. Badke. The Hitchhiker's Guide to the Meaning of Everything. Kregel Publications (2005). ISBN 0825420695 
  12. ^ a b c Hsuan Hua. Words of Wisdom: Beginning Buddhism. Dharma Realm Buddhist Association (2003). ISBN 0881393029 
  13. ^ a b Paul Davies. The Fifth Miracle: The Search for the Origin and Meaning of Life. Simon & Schuster (2000. március 1.). ISBN 0-684-86309-X. Hozzáférés ideje: 2007. július 26. 
  14. ^ a b Charles Christiansen; Carolyn Manville Baum; Julie Bass-Haugen. Occupational Therapy: Performance, Participation, and Well-Being. SLACK Incorporated (2005). ISBN 1556425309 
  15. ^ a b Evan Harris Walker. The Physics of Consciousness: The Quantum Mind and the Meaning of Life. Perseus Books (2000). ISBN 0738204366 
  16. Rick Warren. The Purpose Driven Life: What on Earth Am I Here For?. Zondervan (2002). ISBN 0310255252 
  17. ^ a b Jiddu Krishnamurti. What Are You Doing With Your Life?. Krishnamurti Foundation of America (2001). ISBN 188800424X 
  18. Puolimatka, Tapio; Airaksinen, Timo: Education and the Meaning of Life (PDF). Philosophy of Education. University of Helsinki, 2002. (Hozzáférés: 2007. július 26.)
  19. Stan Van Hooft. Life, Death, and Subjectivity: Moral Sources in Bioethics. Rodopi (2004). ISBN 9042019123 
  20. Russ Shafer-Landau; Terence Cuneo. Foundations of Ethics: An Anthology. Blackwell Publishing (2007). ISBN 1405129514 
  21. Kidd, I., "Cynicism," in The Concise Encyclopedia of Western Philosophy. (ed. J. O. Urmson and Jonathan Rée), Routledge. (2005)
  22. Long, A. A., "The Socratic Tradition: Diogenes, Crates, and Hellenistic Ethics," in The Cynics: The Cynic Movement in Antiquity and Its Legacy. (ed. Branham and Goulet-Cazé), University of California Press, (1996).
  23. "Cyrenaics." Internet Encyclopedia of Philosophy. The University of Tennessee At Martin. 4 Nov. 2007 <http://www.iep.utm.edu/>.
  24. "The Cyrenaics and the Origin of Hedonism." Hedonism.org. BLTC. 4 Nov. 2007 <http://www.hedonism.org>.
  25. Epikurosz, "Levél Menoeceus-hoz", a Diogenes Laertius-ból, Kiemelkedő filozófusok élet, Book X
  26. ^ a b c d Bertrand Russell (1946). A History of Western Philosophy, New York: Simon and Schuster; London: George Allen and Unwin
  27. A: "'Liberalism' is defined as a social ethic that advocates liberty, and equality in general." – C. A. J. (Tony) Coady Distributive Justice, A Companion to Contemporary Political Philosophy, editors Goodin, Robert E. and Pettit, Philip. Blackwell Publishing, 1995, p.440. B: "Liberty is not a means to a higher political end. It is itself the highest political end." – Lord Acton
  28. Rosen, Frederick (2003). Classical Utilitarianism from Hume to Mill. Routledge, pg. 28. ISBN 0-415-22094-7 "It was Hume and Bentham who then reasserted most strongly the Epicurean doctrine concerning utility as the basis of justice."
  29. Mill, John Stuart. 'On Liberty', ed. Himmelfarb. Penguin Classics, 1974, Ed.'s introduction, p.11.
  30. ^ a b Jérôme Bindé. The Future Of Values: 21st-Century Talks. Berghahn Books (2004). ISBN 1-57181-442-6 
  31. ^ a b Bernard Reginster. The Affirmation of Life: Nietzsche on Overcoming Nihilism. Harvard University Press (2006). ISBN 0-674-02199-1 
  32. Heidegger, "The Word of Nietzsche," 61.
  33. Camus (1946) L'Etranger
  34. Camus (1955) The Myth of Sisyphus
  35. Amy Laura Hall. Kierkegaard and the Treachery of Love. Cambridge University Press (2002). ISBN 0-521-89311-9 
  36. Dale Jacquette. Schopenhauer, Philosophy, and the Arts. Cambridge University Press (1996). ISBN 0-521-47388-8 
  37. Durno Murray. Nietzsche's Affirmative Morality. Walter de Gruyter (1999). ISBN 3-11-016601-1 
  38. Kierkegaard, Soren. The Sickness Unto Death. Princeton University Press (1941). ISBN 1-4486-7502-2 
  39. Kierkegaard, Soren. The Sickness Unto Death. Princeton University Press (1941). ISBN 1-4486-7502-2 , Part I, Ch. 3.
  40. ^ a b c d Humanist Manifesto I. American Humanist Association, 1933. (Hozzáférés: 2007. július 26.)
  41. ^ a b c Humanist Manifesto II. American Humanist Association, 1973. (Hozzáférés: 2007. augusztus 1.)
  42. ^ a b c Humanist Manifesto III. American Humanist Association, 2003. (Hozzáférés: 2007. augusztus 1.)
  43. A Secular Humanist Declaration. Council for Democratic and Secular Humanism (now the Council for Secular Humanism), 1980. (Hozzáférés: 2007. augusztus 1.)
  44. Nick Bostrom: Transhumanist Values. Oxford University, 2005. (Hozzáférés: 2007. július 28.)
  45. Irvin Yalom, Existential Psychotherapy, 1980
  46. Richard Taylor. Chapter 5: The Meaning of Life, Good and Evil. Macmillan Publishing Company (1970. január 1.). ISBN 0-02-616690-9 
  47. Wohlgennant, Rudolph. (1981). "Has the Question about the Meaning of Life any Meaning?" (Chapter 4). In E. Morscher, ed., Philosophie als Wissenschaft.
  48. McNaughton, David. Section 1.5: Moral Freedom and the Meaning of Life, Moral Vision: An Introduction to Ethics. Oxford: Blackwell Publishing (1988. augusztus 1.). ISBN 0-631-15945-2 
  49. Bertrand Russell (1961). Science and Ethics
  50. One hundred Philosophers. A guide to the world's greatest thinkers Peter J. King, Polish edition: Elipsa 2006
  51. Tu, Wei-Ming. Confucian Thought: Selfhood as Creative Transformation. Albany: State University of New York Press, 1985.
  52. http://www.hindustantimes.com/News-Feed/europe/The-new-Seven-Wonders-of-the-World/235431/Article1-235487.aspx
  53. Drake-Brockman, Tom. Christian Humanism: the compassionate theology of a Jew called Jesus (2012) 
  54. The Westminster Shorter Catechism. (Hozzáférés: 2008. március 21.)
  55. The Baltimore Catechism. (Hozzáférés: 2008. június 12.)
  56. Biblia, Az apostolok cselekedetei 17:26–27, Károlyi-biblia
  57. ^ a b Gospel Principles
  58. Boof of Mormon
  59. Doctrine and Covenants
  60. Sablon:Cite quran, Sablon:Cite quran, Sablon:Cite quran
  61. A legtöbb koránfordítás 51:56 szakaszábanaz utolsó szó "imádás"nak van fordítva, de az arab (és Urdu) nyelvet beszélő emberek megerősítették, hogy az "ABADON" Allah akaratának követését jelenti (NEM imádását). Ez azért fontos, mert Allah akarata nem csak az Őt való imádást jelenti; az emberiséghez hasonló viszonyulás ugyanolyan fontos.
  62. "Pillars of Islam". Encyclopædia Britannica Online. Hozzáférés ideje: 2007-05-02. 
  63. Sablon:Hadith-usc
  64. "Bahaism." The American Heritage Dictionary of the English Language. Houghton Mifflin Company (2007) 
  65. Smith, P.. A Concise Encyclopedia of the Bahá'í Faith. Oxford, UK: Oneworld Publications, 325–328. o (1999). ISBN 1-85168-184-1 
  66. For a more detailed Bahá'í perspective, see Sablon:-'The Purpose of Life' Bahá'í Topics An Information Resource of the Bahá'í International Community
  67. Dan Cohn-Sherbok. Judaism: History, Belief, and Practice. Routledge (2003). ISBN 0-415-23661-4 
  68. Abraham Joshua Heschel. Heavenly Torah: As Refracted Through the Generations. Continuum International Publishing Group (2005). ISBN 0-8264-0802-8 
  69. Wilfred Shuchat. The Garden of Eden & the Struggle to Be Human: According to the Midrash Rabbah. Devora Publishing (2006). ISBN 1-932687-31-9 
  70. Randolph L. Braham. Contemporary Views on the Holocaust. Springer (1983). ISBN 0-89838-141-X 
  71. Zoroastrianism – Relation to other religions and cultures
  72. Simon Weightman.szerk.: Hinnells, John (Ed.): Hinduism, The new Penguin handbook of living religions. Penguin books (1998). ISBN 0-14-051480-5 
  73. ^ a b Monier Monier-Williams. Brahmanism and Hinduism: Or, Religious Thought and Life in India, as Based on the Veda and Other Sacred Books of the Hindus, Elibron Classics. Adamant Media Corporation (1974). ISBN 1-4212-6531-1. Hozzáférés ideje: 2007. július 8. 
  74. For dharma, artha, and kama as "brahmanic householder values" see: Flood (1996), p. 17.
  75. For the Dharma Śāstras as discussing the "four main goals of life" (dharma, artha, Sablon:IAST, and moksha) see: Hopkins, p. 78.
  76. For definition of the term पुरुष-अर्थ (Sablon:IAST) as "any of the four principal objects of human life, i.e. धर्म, अर्थ, काम, and मोक्ष" see: Apte, p. 626, middle column, compound #1.
  77. Bhaskarananda, Swami. The Essentials of Hinduism: a comprehensive overview of the world's oldest religion. Viveka Press (1994). ISBN 1-884852-02-5 
  78. Vivekananda, Swami. Complete Works of Swami Vivekananda. Advaita Ashrama (1987). ISBN 81-85301-75-1 
  79. ^ a b Werner, Karel.szerk.: Hinnells, John (Ed.): Hinduism, A Popular Dictionary of Hinduism. Curzon Press (1994). ISBN 0-7007-0279-2 
  80. See also the Vedic statement "ayam ātmā brahma" (This Ātman is Brahman)
  81. Gupta, Ravi M., Edited by Gavin Flood, University of Stirling. Caitanya Vaisnava Vedanta of Jiva Gosvami: When knowledge meets devotion. Routledge (2007). ISBN 0-415-40548-3 
  82. Tantric Literature And Gaudiya Vaishnavism
  83. Shah, Natubhai. Jainism: The World of Conquerors. Sussex Academic Press, 1998.
  84. Viren, Jain (PDF). RE Today. (Hozzáférés: 2007. június 14.)
  85. The Four Noble Truths. Thebigview.com. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  86. Daljeet Singh. Guru Tegh Bahadur. Language Dept., Punjab (1971) 
  87. Jon Mayled. Modern World Religions: Sikhism. Harcourt Heinemann (2002). ISBN 0-435-33626-6 
  88. The Sikh Coalition
  89. ^ a b Parrinder, Geoffrey. World Religions: From Ancient History to the Present. United States: Hamlyn Publishing Group Limited (1971). ISBN 0-87196-129-6 
  90. Ming-Dao Deng. Scholar Warrior: An Introduction to the Tao in Everyday Life. HarperCollins (1990). ISBN 0-06-250232-8 
  91. J. W. T. Mason. The Meaning of Shinto. Trafford Publishing (2002). ISBN 1-4122-4551-6 
  92. E. Diener, J.J. Sapyta, E. Suh (1998). "Subjective Well-Being Is Essential to Well-Being." Psychological Inquiry, Lawrence Earlbaum
  93. Csíkszentmihályi, Mihály (1990). Flow: The Balls of Optimal Experience. New York: Harper and Row. ISBN 0-06-092043-2.
  94. Peterson, Christopher; Seligman, Martin (2004). Character strengths and virtues: A handbook and classification. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-516701-5.
  95. Seligman, M.E.P. (2002). Authentic Happiness: Using the New Positive Psychology to Realize Your Potential for Lasting Fulfillment. New York: Free Press. ISBN 0-7432-2297-0 (Paperback edition, 2004, Free Press, ISBN 0-7432-2298-9)
  96. Charles Darwin (1859). On the Origin of Species.
  97. Richard Dawkins. The Selfish Gene. Oxford University Press (1976). ISBN 019857519X 
  98. Richard Dawkins. River out of Eden. New York: Basic Books (1995). ISBN 0-465-06990-8 
  99. Astrobiology Magazine: Defining Life
  100. Defining Life, Explaining Emergence
  101. Schrödinger, Erwin. What is Life?. Cambridge University Press (1944). ISBN 0-521-42708-8 
  102. Margulis, Lynn, Sagan, Dorion. What is Life?. University of California Press (1995). ISBN 0-520-22021-8 
  103. Lovelock, James. Gaia – a New Look at Life on Earth. Oxford University Press (2000). ISBN 0-19-286218-9 
  104. Avery, John. Information Theory and Evolution. World Scientific (2003). ISBN 9812383999 
  105. Davison, Paul G.: How to Define Life. The University of North Alabama. (Hozzáférés: 2008. október 17.)
  106. Witzany, G. (2007). The Logos of the Bios 2. Bio-Communication. Helsinki, Umweb.
  107. Helge Kragh. Cosmology and Controversy. Princeton University Press (1996). ISBN 069100546X 
  108. ^ a b Nikos Prantzos; Stephen Lyle. Our Cosmic Future: Humanity's Fate in the Universe. Cambridge University Press (2000). ISBN 052177098X 
  109. Rem B. Edwards. What Caused the Big Bang?. Rodopi (2001). ISBN 9042014075 
  110. Harvey Whitehouse. The Debated Mind: Evolutionary Psychology Versus Ethnography. Berg Publishers (2001). ISBN 1859734278 
  111. ^ a b Jeffrey Alan Gray. Consciousness: Creeping Up on the Hard Problem. Oxford University Press (2004). ISBN 0198520905 
  112. Paul M. Churchland. A Neurocomputational Perspective: The Nature of Mind and the Structure of Science. MIT Press (1989). ISBN 0262531062 
  113. Daniel Clement Dennett. Consciousness Explained. Little, Brown and Co. (1991). ISBN 0316180661 
  114. ^ a b John D. Barrow; Paul C. W. Davies; Charles L. Harper. Science and Ultimate Reality: Quantum Theory, Cosmology and Complexity. Cambridge University Press (2004). ISBN 052183113X 
  115. Jean Millay; Ruth-Inge Heinze. Multidimensional Mind: Remote Viewing in Hyperspace. North Atlantic Books (1999). ISBN 1556433069 
  116. J. McFadden (2002) "Synchronous Firing and Its Influence on the Brain's Electromagnetic Field: Evidence for an Electromagnetic Field Theory of Consciousness". Journal of Consciousness Studies 9 (4) pp. 23-50.
  117. R. Buccheri; V. Di Gesù; Metod Saniga. Studies on the Structure of Time: From Physics to Psycho(patho)logy. Springer (2000). ISBN 030646439X 
  118. ^ a b David Bohm; Basil J. Hiley. The Undivided Universe: An Ontological Interpretation of Quantum Theory. Routledge (1993). ISBN 0415065887 
  119. ^ a b Alexandra Bruce. Beyond the Bleep: The Definitive Unauthorized Guide to What the Bleep Do We Know!?. The Disinformation Company (2005). ISBN 1932857222 
  120. Benjamin Libet; Anthony Freeman; Keith Sutherland. The Volitional Brain: Towards a Neuroscience of Free Will. Imprint Academic (1999). ISBN 0907845118 
  121. Mae-Wan Ho. The Rainbow and the Worm: The Physics of Organisms. World Scientific, 218–231. o (1998). ISBN 9810234279 
  122. Radin, Dean. The Conscious Universe: The Scientific Truth of Psychic Phenomena. HarperSanFrancisco (1997). ISBN 0062515020 
  123. Dunne, Brenda, Jahn, Robert G. (2003.). „Does psi exist? Replicable evidence for an anomalous process of information transfer” ([halott link]Scholar search). Journal of Scientific Exploration 17 (2), 207–241. o. Hozzáférés ideje: 2007. július 31.  
  124. Dunne, Brenda J., Jahn, Robert G. (1985.). „On the quantum mechanics of consciousness, with application to anomalous phenomena”. Foundations of Physics 16 (8), 721–772. o. DOI:10.1007/BF00735378. Hozzáférés ideje: 2007. július 31.  
  125. Alcock, James E., Jahn, Robert G. (2003.). „Give the Null Hypothesis a Chance” (PDF). Journal of Consciousness Studies 10 (6-7), 29–50. o. Hozzáférés ideje: 2007. július 30.  
  126. Hyman, Ray (1995.). „Evaluation of the program on anomalous mental phenomena”. The Journal of Parapsychology 59 (1). [2012. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. Hozzáférés ideje: 2007. július 30.  
  127. Akers, C. (1986.). „Methodological Criticisms of Parapsychology, Advances in Parapsychological Research 4”, Kiadó: PesquisaPSI. Hozzáférés ideje: 2007. július 30.  
  128. Child, I.L. (1987.). „Criticism in Experimental Parapsychology, Advances in Parapsychological Research 5”, Kiadó: PesquisaPSI. Hozzáférés ideje: 2007. július 30.  
  129. Wiseman, Richard, Smith, Matthew, et al. (1996.). „Exploring possible sender-to-experimenter acoustic leakage in the PRL autoganzfeld experiments - Psychophysical Research Laboratories”. The Journal of Parapsychology. [2012. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. Hozzáférés ideje: 2007. július 30.  
  130. Lobach, E.; Bierman, D.: The Invisible Gaze: Three Attempts to Replicate Sheldrake's Staring Effects (PDF). Proceedings of the 47th PA Convention pp. 77–90, 2004. (Hozzáférés: 2007. július 30.)
  131. Douglas Adams. The Hitchhiker's Guide to the Galaxy. London: Pan Books (1979). ISBN 0-330-25864-8 
  132. Monty Python's Completely Useless Web Site: Monty Python's The Meaning Of Life: Complete Script
  133. Terry Burnham. Mean Markets and Lizard Brains: How to Profit from the New Science of Irrationality. John Wiley and Sons (2005). ISBN 0-471-71695-2 
  134. Yolanda Fernandez. In Their Shoes: Examining the Issue of Empathy and Its Place in the Treatment of Offenders. Wood 'N' Barnes Publishing (2002). ISBN 1-885473-48-6 
  135. Mark I. Pinsky. The Gospel According To The Simpsons: The Spiritual Life Of The World's Most Animated Family. Westminster John Knox Press (2001). ISBN 0-664-22419-9 
  136. ^ a b c Roger Ellerton PhD, CMC. Live Your Dreams… Let Reality Catch Up: NLP and Common Sense for Coaches, Managers and You. Trafford Publishing (2006). ISBN 1412047099 
  137. ^ a b c d e f g h i j John Cook. The Book of Positive Quotations. Fairview Press (2007). ISBN 1577491696 
  138. ^ a b Steve Chandler. Reinventing Yourself: How to Become the Person You've Always Wanted to Be. Career Press (2005). ISBN 1564148173 
  139. ^ a b Matthew Kelly. The Rhythm of Life: Living Every Day with Passion and Purpose. Simon & Schuster (2005). ISBN 0743265106 
  140. Lee, Dong Yul, Park, Sung Hee; Uhlemann, Max R.; Patsult, Philip (2000. June). „What Makes You Happy?: A Comparison of Self-reported Criteria of Happiness Between Two Cultures”. Social Indicators Research 50 (3), pp. 351–362. o. DOI:10.1023/A:1004647517069. Hozzáférés ideje: 2007. július 26.  
  141. Social perspectives, ACM Digital Library
  142. John Kultgen. Autonomy and Intervention: Parentalism in the Caring Life. Oxford University Press US (1995). ISBN 0195085310 
  143. ^ a b c d George Cappannelli; Sedena Cappannelli. Authenticity: Simple Strategies for Greater Meaning and Purpose at Work and at Home. Emmis Books (2004). ISBN 1578601487 
  144. ^ a b John G. West. Celebrating Middle-Earth: The Lord of the Rings as a Defense of Western Civilization. Inkling Books (2002). ISBN 1587420120 
  145. Rachel Madorsky. Create Your Own Destiny!: Spiritual Path to Success. Avanty House (2003). ISBN 0-9705349-4-9 
  146. A.C. Grayling. What is Good? The Search for the best way to live. Weidenfeld & Nicolson, 2003.
  147. Larry Kahaner. Values, Prosperity, and the Talmud: Business Lessons from the Ancient Rabbis. John Wiley and Sons (2003). ISBN 0471444413 
  148. David Icke. The Biggest Secret: The Book That Will Change the World. Bridge of Love Publications (1999). ISBN 0952614766 
  149. Lopez, Mike: Episode III: Relativism? A Jedi craves not these things. The Michigan Daily, 1999. szeptember 22. (Hozzáférés: 2007. július 26.)
  150. Lovatt, Stephen C.. New Skins for Old Wine. Universal Publishers, The Meaning of Life. o (2007). ISBN 1581129602 
  151. ^ a b Raymond Kurzweil; Terry Grossman. Fantastic Voyage: Live Long Enough to Live Forever [1]. Holtzbrinck Publishers (2004). ISBN 1-57954-954-3 
  152. Bryan Appleyard. How to Live Forever Or Die Trying: On the New Immortality. Simon & Schuster (2007). ISBN 0743268687 
  153. Cameron, Donald. The Purpose of Life. Woodhill Publishing (2001). ISBN 0-9540291-0-0 
  154. Wayne, Larry; Johnson, Grace: Expanding The Oneness. SelfGrowth.com. (Hozzáférés: 2007. július 26.)
  155. Alfred Henry Lloyd. The Will to Doubt: An Essay in Philosophy for the General Thinker. Swan Sonnenschein (1907) 
  156. Nick Lane. Power, Sex, Suicide: Mitochondria and the Meaning of Life. Oxford University Press (2005). ISBN 0192804812 
  157. Kenneth M. Weiss; Anne V. Buchanan. Genetics and the Logic of Evolution. Wiley-IEEE (2004). ISBN 0471238058 
  158. Jennifer Ackerman. Chance in the House of Fate: A Natural History of Heredity. Houghton Mifflin Books (2001). ISBN 0618219099 
  159. Boyce Rensberger. Life Itself: Exploring the Realm of the Living Cell. Oxford University Press (1996). ISBN 0195125002 
  160. ^ a b c Thomas Patrick Burke. The Major Religions: An Introduction with Texts. Blackwell Publishing (2004). ISBN 140511049X 
  161. Christopher Grau. Philosophers Explore the Matrix. Oxford University Press (2005). ISBN 9780195181074 
  162. John M. Cooper; D. S. Hutchinson. Plato: Complete Works. Hackett Publishing (1997). ISBN 0-87220-349-2 
  163. John E. Findling, Frank W. Thackeray. Events That Changed the World Through the Sixteenth Century. Greenwood Press (2001). ISBN 0313290792 
  164. Tenzin Gyatso, 14th Dalai Lama. The Meaning of Life: Buddhist Perspectives on Cause and Effect. Doubleday (1954) 
  165. Ernest Joseph Simmons. Tolstoy. Routledge (1973). ISBN 071007395X 
  166. Richard A. Bowell. The Seven Steps Of Spiritual Intelligence: The Practical Pursuit of Purpose, Success and Happiness. Nicholas Brealey Publishing (2004). ISBN 1857883446 
  167. John C. Gibbs; Karen S. Basinger; Dick Fuller. Moral Maturity: Measuring the Development of Sociomoral Reflection. Lawrence Erlbaum Associates (1992). ISBN 0805804250 
  168. ^ a b c Timothy Tang. Real Answers to The Meaning of Life and Finding Happiness. iUniverse (2007). ISBN 9780595459414 
  169. Tyler T. Roberts. Contesting Spirit: Nietzsche, Affirmation, Religion. Princeton University Press (1998). ISBN 0691001278 
  170. Lucy Costigan. What Is the Meaning of Your Life: A Journey Towards Ultimate Meaning. iUniverse (2004). ISBN 0595338801 
  171. Steven L. Jeffers; Harold Ivan Smith. Finding a Sacred Oasis in Grief: A Resource Manual for Pastoral Care. Radcliffe Publishing (2007). ISBN 1846191815 
  172. David L. Jeffrey. A Dictionary of Biblical Tradition in English Literature. Wm. B. Eerdmans Publishing (1992). ISBN 0802836348 
  173. Dana A. Williams. "In the Light of Likeness-transformed": The Literary Art of Leon Forrest. Ohio State University Press (2005). ISBN 0814209947 
  174. Jerry Z. Muller. Conservatism: An Anthology of Social and Political Thought from David Hume to the Present. Princeton University Press (1997). ISBN 0691037116 
  175. Mary Nash; Bruce Stewart. Spirituality and Social Care: Contributing to Personal and Community Well-being. Jessica Kingsley Publishers (2002). ISBN 184310024X 
  176. Xinzhong Yao. An Introduction to Confucianism. Cambridge University Press (2000). ISBN 0521644305 
  177. Bryan S. Turner; Chris Rojek. Society and Culture: Principles of Scarcity and Solidarity. SAGE (2001). ISBN 0761970495 
  178. Anil Goonewardene. Buddhist Scriptures. Harcourt Heinemann (1994). ISBN 0435303554 
  179. ^ a b Luc Ferry. Man Made God: The Meaning of Life. University of Chicago Press (2002). ISBN 0226244849 
  180. ^ a b c Eric G. Stephan; R. Wayne Pace. Powerful Leadership: How to Unleash the Potential in Others and Simplify Your Own Life. FT Press (2002). ISBN 0-13-066836-2 
  181. Dominique Moyse Steinberg.. The Mutual-aid Approach to Working with Groups: Helping People Help One Another. Haworth Press (2004). ISBN 0-7890-1462-9 
  182. John Caunt. Boost Your Self-Esteem. Kogan Page (2002). ISBN 0749438711 
  183. Z'ev ben Shimon Halevi. The Work of the Kabbalist. Weiser (1993). ISBN 087728637X 
  184. ^ a b c Michael Joachim Girard. Essential Believing for the Christian Soul. Xulon Press (2006). ISBN 1597815969 
  185. Jaideva Singh. Vijñanabhairava. Motilal Banarsidass (2003). ISBN 81-208-0820-7 
  186. T. M. P. Mahadevan. Philosophy: Theory and Practice (Proceedings of the International Seminar on World Philosophy). Centre for Advanced Study in Philosophy, University of Madras (1974) 
  187. John T. Scully. The Five Commandments. Trafford Publishing (2007). ISBN 1-4251-1910-7 
  188. John Piper. Desiring God. Multnomah Books (2006). ISBN 1-59052-119-6 
  189. János Evangyélioma 17. rész
  190. ^ a b T. W. Mitchell. Problems in Psychopathology. Harcourt, Brace & company, inc. (1927) 
  191. scribe. Bible 
  192. Peter Harrison. The Bible, Protestantism, and the Rise of Natural Science. Cambridge University Press (2001). ISBN 0521000963 
  193. Steven Dillon. The Solaris Effect: Art and Artifice in Contemporary American Film. University of Texas Press (2006). ISBN 0292713452 
  194. Raymond Aron. The Century of Total War. Wisdom Publications (2000). ISBN 0861711734 
  195. - Comments by John A. Michon
  196. Benatar, David. Better Never to Have Been - The Harm of Coming into Existence. Oxford University Press, 237. o (2006). ISBN 0-19-929642-1 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Meaning of life című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá meaning of life az élet értelme címszóra a Wikiszótárban!