Babiloni fogság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Zsidó fogság szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Babiloni fogság (illusztráció)

A babiloni fogság vagy babiloni száműzetés a zsidó történelemnek az a szakasza, amikor a júdeai királyságból Nabukodonozor a zsidókat Babilonba hurcoltatta. A Kr. e. 597-es elhurcoltatással kezdődött, amikor a királyi udvart, más előkelőket és mesterembereket és Judea lakosságának egy jelentékeny részét, mintegy tízezer embert toloncoltak át,[1] és Jeruzsálem Kr. e. 587-ben történt eleste és a Templom lerombolása után folytatódott.[2] A fogság alatt a nép nagy része, különösen az előkelők, beleélték magukat a babiloni viszonyokba, elsajátították az ottani szokásokat, s így részben beolvadtak a pogányok közé. Néhányan magas ranghoz és nagy gazdagságra jutottak. Volt azonban egy töredék, amely a próféták tanításának megfelelően az Isten büntetését látta a nagy nemzeti csapásban és buzgón várta a visszatérést az ősi földre.[3]

A babiloni krónika szerint Nabukodonozor Kr. e. 599-ben vette ostrom alá Jeruzsálemet.[4][5] Az ostrom alatt, Kr. e. 598-ban meghalt Júdea királya, Jójákim,[6] és fia, Konjáhú lett az utóda, nyolc vagy 18 éves korában.[7] Mintegy három hónappal később a város elesett (Krónikák könyve 36:9),[8] Kr. e. 597-ben, Adar hó 2-án (március 16.). Nabukodonozor a várost és a Templomot is felprédáltatta és a zsákmányt Babilonba vitték. Babilóniába hurcolták Konjáhut, udvarát és másokat, összesen mintegy tízezer júdeait,[1] és szétszórták őket a birodalomban (Királyok könyve 2, 24:14). Köztük volt Ezékiel is. Ezzel megkezdődött a babiloni fogság.

Nabukodonozor Cidkijját, Jójákim testvérét nevezte ki Judea királyának. A fogságba hurcoltak továbbra is Konjáhut tekintették a jog szerinti királynak: ő lett az első exilarcha ("a száműzöttek vezetője").

A déli Júdea zsidó lakóit az 598-597-ben, illetve 587-586-ban történt hódítások során kényszerítették száműzetésbe. A történészek egyetértenek, hogy a deportálásokra több hullámban került sor, nem az összes zsidó hagyta el Júdeát, és voltak olyan zsidók, akik végül Babilónban maradtak.

A száműzetés akkor ért véget, amikor Kr. e. 538-ban a babiloni birodalmat megdöntötte a perzsa Kurus (görög Kürosz, a Bibliában Cirrusz), aki engedélyt adott a zsidóknak, hogy visszatérjenek a zsidó Yehud Medinata tartományba.[9] A hazatérők száma 50 000 körül lehetett.[10]

A fogság, a visszatérés és a jeruzsálemi templom újjáépítése a zsidó történelem és a judaizmus legfontosabb eseményei közé tartoznak és jelentős hatást gyakoroltak a zsidó kultúra és hagyományok fejlődésére.

Zsidók egészen a mai Izrael állam megalapításáig, a 20. század közepéig éltek Babilon földjén, ekkor azonban a legtöbben Izraelbe költöztek.

Jelkép[szerkesztés]

„A zsidó gondolkodásban, már két és fél évezrede babiloni fogság: más népek között élni idegenként.”[11] - Kényszerű próba, lehetőség megtisztulni. A türelmes érdemesül a megváltásra.[12] A fogság héberül = galut. Szórványt is jelent. Görög megfelelője ~ diaszpora, nem hadifogság. Aki, kényszerűen, nem az országban (erec) él, szórvány, kisebbség.[13] A hívő Jeruzsálem felé fordulva, napjában háromszor imádkozik, saját lakásban, térdre borulva.[14]

Murasu okmányai[szerkesztés]

1894-ben Nippurban találták a Murasu bankárság közel 1000 okmányát. A cég babiloni, de alkalmazottai, üzletfelei közt zsidó is van. Harmadfélezer névből mintegy 100 zsidó név, az alija, erecbe költözés után, 100-150 évvel. A személynév gyakran - a szülők elköteleződése. A Jahve és az Él istennév ekkorra egyenértékű. A zsidó-arány Nippurban 2,5-3%. Ide telepítették a legtöbb foglyot. Aki akart, visszament, a maradvány zsidó maradt, a maga módján.[15]

Templom[szerkesztés]

Ezékiel látomásban éri a Templom meggyalázását. Indulata hárítaná azt.[16] A Templom felépülte után évtizedekkel Nehemja perzsa engedéllyel (i.e. 440/430) rendbe szedi a Templom ügyeit majd visszatér a királyi udvarba (Susa).[17] Ezékiel a szombat megtartását, a szó erejét (ima, beszéd, vita, magyarázat) hirdette. A magatartás az azonos (identitás) megtartója.[18]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b The Oxford History of the Biblical World, ed. by Michael D Coogan. Pub. by Oxford University Press, 1999. pg 350
  2. Sablon:Bibleverse
  3. http://www.kislexikon.hu/babiloni_fogsag.html
  4. No 24 WA21946, The Babylonian Chronicles, The British Museum
  5. Geoffrey Wigoder, The Illustrated Dictionary & Concordance of the Bible Pub. by Sterling Publishing Company, Inc. (2006)
  6. Dan Cohn-Sherbok, The Hebrew Bible, Continuum International, 1996, page x. ISBN 0-304-33703-X
  7. [1] Bible Studies website
  8. Philip J. King, Jeremiah: An Archaeological Companion (Westminster John Knox Press, 1993), page 23.
  9. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/History/exile2.html
  10. http://lexikon.katolikus.hu/B/babiloni%20fogs%C3%A1g.html
  11. Komoróczy Géza 233.o.
  12. VII,1,Jehuda Ibn Tibbon héber szövege szerint Komoróczy Géza 233.o.
  13. Komoróczy Géza 235.o.
  14. Komoróczy Géza 249.o. (Dán 6,11)
  15. Komoróczy Géza 253-255.o.
  16. Komoróczy Géza 264.o. (Ez.8)
  17. Komoróczy Géza 264.o.
  18. Komoróczy Géza 265-267.o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Yohanan Aharoni & Michael Avi-Yonah, "The MacMillan Bible Atlas", Revised Edition, pp. 96–106 (1968 & 1977 by Carta Ltd).
  • Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Az értelmiség felelőssége az ókori keleten. Századvég 1992. ISBN 963 7911 32 4 /A babiloni fogság. Egyéni és közösségi stratégiák az identitás megőrzésére kisebbségi helyzetben (1990).
  • The Babylonian Exile - Crash Course in Jewish History

Fordítás[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Babiloni fogság témájú médiaállományokat.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Babylonian captivity című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.