Vaskos csabak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Telestes souffia szócikkből átirányítva)
Vaskos csabak
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Telestes
Bonaparte, 1837
Faj: T. souffia
Tudományos név
Telestes souffia
(Risso, 1827)
Szinonimák
  • Chondrostoma rysela Agassiz, 1835
  • Leuciscus agassii Valenciennes, 1844
  • Leuciscus agassizi Valenciennes, 1844
  • Leuciscus agassizii Valenciennes, 1844
  • Leuciscus multicellus (non Bonaparte, 1837)
  • Leuciscus muticellus (non Bonaparte, 1837)
  • Leuciscus souffia Risso, 1827
  • Leuciscus souffia agassizi Valenciennes, 1844
  • Leuciscus souffia muticellus (non Bonaparte, 1837)
  • Leuciscus souffia souffia Risso, 1826
  • Leuciscus soufia Risso, 1827
  • Telestes agassizi (Valenciennes, 1844)
  • Telestes agassizii (Valenciennes, 1844)
  • Telestes rysela Heckel, 1851
  • Telestes soufia soufia (Risso, 1827)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vaskos csabak témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vaskos csabak témájú kategóriát.

A vaskos csabak vagy csabakkeszeg (Telestes souffia) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

A Duna-medence bennszülött faja ezért nagy természeti értéket képvisel. Veszélyeztetett és ezért megóvása élőhelyein, kiemelt fontosságú feladat. Magyarországon csak elvétve átsodródó példányokkal lehet találkozni.

Előfordulása[szerkesztés]

A vaskos csabak a Duna és a Rajna középső és felső szakaszának gyors folyású vizeiben él, ritkábban tavakban is előfordul, például megtalálható a Boden-tóban és az Alpokban 850 méterig. Magyarországon a Felső-Tiszán és ennek mellékvizein, a Mura hazai szakaszán lehet elviekben találkozni vele, hiszen nagyon ritka. Egyetlen bizonyított előfordulását 2004-ben a Tiszán Tiszacsécsénél jelentették. Legközelebbi, de határainkon kívül eső populációi a Mura szlovéniai szakaszán, illetve kelet felé a Felső-Tiszában, valamint a Tisza romániai mellékfolyóiban és azok patakjaiban élnek.[3][4]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Testformája és szájállása alapján a nyúldomolykóhoz (Leuciscus leuciscus) és a gyöngyös koncérhoz (Rutilus frisii) hasonlít, de narancsszínű oldalvonala és az a fölött húzódó kékesszürke sáv jó támpontot ad a megkülönböztetésére.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

A hal teste erősen nyújtott, oldalról lapított. Testéhez viszonyítva aránylag kisméretű a feje és a szemnagysága közepes. Kissé előrenyúló szája félig alsó állású. Orra tompa és az orrnyílás vonalán túlér egy kissé a szájszöglete. 48-56 nagyméretű pikkelye van az oldalvonal mentén. Oldalvonala narancsszínű és fölötte az orrtól a farokúszóig egy kékesszürke sáv húzódik. Kis termetű hal testhossza 12-17 centiméter, ritkán haladja meg a 25 centimétert.[3][4] 41-42 csigolyája van.

Életmódja[szerkesztés]

A kavicsos szakaszokon fenéken tartózkodó rajhal. Tápláléka a vízfenéken előforduló plankton és apró gerinctelen szervezetek. Elfogyasztja az apróbb kisebb csigákat, bolharákokat, rovarlárvákat, de alkalomadtán algákat és a vízre hulló hernyókat is.[4]

Szaporodása[szerkesztés]

Március és május között csapatosan ívik, ilyenkor vízfolyások felső szakaszaira vonul és a sebesen áramló vízben, a kavicsos fenéken rakja le ikráit. Nászidőszakban megfigyelhető, hogy az oldalvonal színe kifejezettebb, emellett az uszonyok tövén, valamint a kopoltyúfedőn is halvány narancsos elszíneződést ölt magára. Az ivarérett hímek zömmel 10-12 centiméter hosszúak, az ikrások jellemzően ennél nagyobbak.[3][4]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Állatnevek enciklopédiája
  2. Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  3. a b c Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  4. a b c d e Vaskos csabak – Leuciscus souffia agassizi (Cuvier & Valenciennes, 1844). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 5.)

További információk[szerkesztés]