Szuharbújó

Szuharbújó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett; ; IUCN3.1
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Részalrend:	Passerida;
Öregcsalád:	Sylvioidea;
Család:	Szuharbújófélék (Cisticolidae);
Nem:	Cisticola;
Faj:	C. juncidis;
Tudományos név
	Cisticola juncidis; (Rafinesque, 1810)
Elterjedés
	A szuharbújó elterjedési területe költőhely (nyáron) egész éves
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szuharbújó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szuharbújó témájú médiaállományokat és Szuharbújó témájú kategóriát.

A szuharbújó (Cisticola juncidis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe azon belül pedig az óvilági poszátafélék családjába, vagy más szerzők szerint a szuharbújófélék családjába tartozó madárfaj.

Elterjedése[szerkesztés]

Költési területe Dél-Európa, Afrika, Dél-Ázsia és Ausztrália. Többnyire állandó madár, de Délkelet-Ázsiai populációi vonulóak. Közép-Európában rendkívül ritka kóborló, főleg tavasszal tűnhet fel egy-egy példány. Az európai elterjedési területe lassan növekszik észak felé, talán a globális felmelegedés miatt. Hazánkban az első hiteles előfordulási adatát az Kolon-tóról regisztrálták, ahol egy éneklő hím példányát figyelték meg 2005. július 15-én és 16-án.^[1]^[2] Jellemző élőhelye a vízközeli, magas füvű rétek, rizsföldek, esetleg nádasok.

Alfajai[szerkesztés]

19 alfajából 3 él a nyugati-palearktiszban, 3 Afrika trópusi részén, 3 Indiában és Nepálban, 7 Ázsia keleti és délkeleti részén és 3 Ausztráliában.

Cisticola juncidis juncidis - Európa déli mediterrán régióiban (Franciaország déli része, Olaszország déli része, Korzika, Szardínia, Kréta) valamint Törökországban, a Közel-Kelet országaiban és Egyiptomban él.
Cisticola juncidis cisticola - Franciaország nyugati részén, az Ibériai-félszigeten, a Baleár-szigeteken és Afrika északnyugati részén honos.
Cisticola juncidis neuroticus - Ciprus, Libanon, Szíria, Irak és Irán nyugati része
Cisticola juncidis uropygialis - Szenegáltól keletre Etiópia területéig, Nigéria, Ruanda és Tanzánia
Cisticola juncidis perennius - Kelet-Afrika
Cisticola juncidis terrestris - Gabon, Kongói Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Angola, Namíbia, Dél-afrikai Köztársaság
Cisticola juncidis salamalii - Nyugati-Ghátok hegység (India)
Cisticola juncidis cursitans - Afganisztán, Pakisztán, India, Srí Lanka, Mianmar északi része és Nyugat-Kína
Cisticola juncidis omalura - Srí Lanka
Cisticola juncidis malaya - Délkelet-Ázsia déli része; Nikobár-szigetek, Mianmar déli része, Thaiföld délnyugati része, Malajzia, Szumátra és Borneó
Cisticola juncidis tinnabulans - Dél-Kína, Tajvan, Thaiföld, Vietnám, Laosz, Kambodzsa és a Fülöp-szigetek
Cisticola juncidis brunniceps - Észak-Korea, Dél-Korea és Japán
Cisticola juncidis nigrostriata - Palawan (Fülöp-szigetek)
Cisticola juncidis constans - Celebesz
Cisticola juncidis fuscicapilla - Jáva keleti része és a Kis-Szunda-szigetek
Cisticola juncidis leanyeri - Ausztrália északi része
Cisticola juncidis normani - Ausztrália északkeleti része
Cisticola juncidis laveryi - Ausztrália északnyugati része

Megjelenése[szerkesztés]

Kistestű, barna-fekete mintás madarak. A torok és a hasi oldal fehéres, a farok széles, a farktollak csúcsa sötét-világos mintázatú. Csőre vaskosabb és íveltebb, mint a nádiposzátáké. A két ivar hasonló, de hím fején kicsit tompább, hátán kicsit élénkebb a fekete mintázat. A hím röptében énekel.

Életmódja[szerkesztés]

Rovarevő.

Szaporodása[szerkesztés]

Poligám madarak, a tojók a sűrű, magas fűben építik fészküket. A fészek csésze alakú, és felülről is fű fedi, a fészekalj 3-6 tojást tartalmazhat.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Németh Á, Vadász Cs 2006. First record of the Zitting Cisticola (Cisticola juncidis Rafinesque, 1810) in Hungary. Opuscula Zoologica, 37, 89–90. [1]
↑ birding.hu