Szerkesztő:KevinHTwelve/megorokoltgy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Megörökölt gyalázat
RendezőSkrabski Fruzsina, Kiss Sándor
ProducerSkrabski Fruzsina
ForgatókönyvíróSkrabski Fruzsina
NarrátorCsifó Dorina, Gulás Fanni, Lamboni Anna, Orosz Csenge
OperatőrKiss Sándor, Farkas Dániel, Czombra Albert
VágóKiss Sándor
GyártásvezetőJanovics Zoltán
Gyártás
OrszágMagyarország
Nyelvmagyar
Játékidő50
Forgalmazás
Bemutató2022. december 8.
Korhatár16 éven aluliak számára nagykorú felügyelete ajánlott.
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Megörökölt gyalázat egy 2022-ben bemutatott tényfeltáró dokumentumfilm, amely azoknak az áldozatoknak a gyerekeiről és unokáiról szól, akik elszenvedték a szovjet katonák magyar nőkkel szembeni brutalitását, valamint arról, hogy dolgozták fel sikeresen vagy sikertelenük a traumát. A 2013-mas Elhallgatott gyalázat című dokumentumfilm folytatásaként készült el.[1] A háborúban egyfajta hadviselési formának számít a nők megerőszakolása, de talán a legbrutálisabbak e tekintetben a Magyarországot 1945-ben megszálló szovjet katonák voltak.[2][3] A korabeli nemibeteg-gondozók adatai szerint több százezer magyar nőt erőszakoltak meg. A szovjet katonák által elkövetett gyalázat ugyan köztudott, mégis mindenki hallgat róla; az erőszakról az áldozatok sem akarnak beszélni, sokszor még a családtagjaik előtt is titokban tartották.[4] Pintér Jolán, a Gulág Alapítvány vezetője édesanyjától Pintér Károlyné Rohr Magdolnától örökölte ezt a szervezetet. Rohr Magdolnát tizenöt évesen megerőszakolták a szovjet katonák, ezután egy évvel, tizenhat évesen pedig politikai elítéltként a Gulagra hurcolták, majd kilenc évig szenvedett és raboskodott ott. Bár Jolán szüleit 1960-ban rehabilitálták a kommunisták, 1990-ig csak megtűrt elemei voltak a társadalomnak. Szülei halála után, Pintér Jolán folytatja a szülei munkáját és fáradhatatlanul tesz azért, hogy a múlt megismerhetővé váljon a jövő generációja számára.[5] A filmet, amelynek középpontjában a szovjet katonák által szexuálisan kizsákmányolt lányok, asszonyok története áll, Skrabski Fruzsina és Kiss Sándor rendezte, a producere pedig Skrabski Fruzsina volt. A film bemutatóját 2022. december 8-án tartották az Uránia Nemzeti Filmszínház Dísztermében, majd 2023. február 22-én a Magyar Televízió is az M5 csatornán.[6][7]

A film témája[szerkesztés]

Minden történet ugyanúgy kezdődött: az ártatlan civilek az átvonuló hadsereg elől a pincébe, padlásra menekültek, a lányok elcsúfitották magukat, hogy ne legyenek kívánatosak. Aztán hirtelen megjelentek az ajtóban a részeg katonák és pillanatok alatt elragadták a nőket. Az áldozatok között volt, aki később beleőrült a szégyenbe vagy belehalt az erőszak okozta sérülésekbe.[4]

A téma első tudományos feldolgozását a film egyik szakértője, Pető Andrea végezte el.[8] Az orvosi adatok szintén az ő kutatàsàbòl származnak.[9]

A nemi erőszak nem okoz szexuális örömöt, az erőszak a hatalomról, a győzelemről szól, amit a legkönnyebb fegyvertelen és gyenge nőkkel szemben gyakorolni. A győztes hadsereg ráadásul még több mint negyven évig itt maradt és felszabadítóként ünnepeltették magukat.

Az áldozatoknak titkolniuk kellett a történetüket, mert különben őket büntethették meg. Sokan még most is titokban tartják a történteket, ráadásul jogilag sosem sem vonták felelősségre azokat, akik ezt elkövették.[10]

Pintér Károlyné Rohr Magdolnát tizenöt évesen erőszakolták meg a szovjet katonák, majd egy évvel a nemi erőszak után, 16 évesen politikai elítéltként elhurcolták a Gulagra, ahol kilenc évig szenvedett és volt börtönben. A táborban ismerkedett meg leendő férjével, Pintér Károllyal. Lányuk, Jolán, hazatérésükkor fogant. Ez szinte csodaszámba ment, mert a legtöbb gulág fogoly a nélkülözés és a kínzás következtében terméketlenné vált.

Bár Jolán szüleit 1960-ban rehabilitálták a kommunisták, 1990-ig csak a társadalom megtűrt elemei voltak.

Igazi életük a rendszerváltás után kezdődött, amikor társaikkal, köztük Rózsás Jánossal (aki Szolzsenyicin fogolytársa volt, és könyvet is írt a fogságról) megalapították a Gulag Alapítványt. A film egyik érdekes témája, hogy a rendszerváltás után milyen jövő várt a kommunista korszakban megkínzottakra.

Bár végre békében emlékezhettek, az egykori raboknak mégis nagy szegénységben kellett élniük. Rohr Magdolna volt az első, aki szót mert szólni a szovjet táborokról, Sára Sándor Magyar nők a Gulagon című filmjében is szerepel. Ezt a munkát folytatja tovább Pintér Jolán.

Rohr Magdolna[szerkesztés]

Rohr Magdolna, Pintér Károlyné (Bátaszék, 1928. december 24. – 2007.) Gulag-túlélő, az Alapítvány a Gulagokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére alapítója.

Letartóztatása és elítélése[szerkesztés]

1945. szeptember 23-án, még tizenhét éves kora előtt a szovjet katonai elhárítás két embere letartóztatta és elvitte. Mint a kihallgatás során kiderült, a „bűne” mindössze annyi volt, hogy korábban megismerkedett Herczeg Istvánnal, aki 1945 nyarán disszidálni akart, de elfogták. Mivel a fiú jegyzetfüzetében szerepelt Rohr Magdolna, Marczin Borbála és Tiefenbeck Kornél neve, a fiatalokat négyszemélyes bűnszövetkezetnek tekintették, amelynek tagjait kémkedéssel, hazaárulással és a szovjetek elleni szervezkedéssel vádolták. Először egy Üllői úti laktanyában, majd Szombathelyen, végül az ausztriai Kismartonban tartották fogva. Mivel az ostrom alatt a bevonuló orosz katonák megerőszakolták, rettegésében mindent aláírt.

1946. január 31-én a 7. Szovjet Gárdahadsereg katonai törvényszéke tízévi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte a társaival együtt. Mivel az orosz nyelvű tárgyaláson tolmács nem volt, kézzel mutatták nekik a tíz évet.

A Gulagon[szerkesztés]

Februárban bevagonírozták őket, és három és fél hétig tartó úton Lembergbe szállították. Itt anyaszült meztelenre vetkőztették őket, és leborotválták a szőrzetüket. Két hét múlva továbbvitték Donbaszra, a doni szénmedencébe, majd egy másfél hónapos újabb szállítással a szibériai Tajset elosztólágerbe került. Útközben maláriát kapott, de tífuszra gyanakodtak, ezért kopaszra nyírták és kininnel kezelték. A gyógyulása után a bratszki lágerbe vitték vasútvonalat építeni, később Zajarszkba mentek: a 400 kilométeres távot gyalog tették meg két hét alatt. 1948-ban az egyik jóindulatú őr segítségével tudott hírt adni magáról a családjának, addig nem tudták, hogy mi van vele.

Napi tizenkét órát dolgoztatták nehéz fizikai munkával az útépítéstől a kőbányászásig és a fairtásig. Latrinát kellett üríteniük lapáttal, télen csákánnyal. Egy konzervdoboznyi vízzel mosakodtak, télen a hóban. Naponta hetvenöt deka élelmet kaptak. Az éhezéstől és a piszoktól tojás nagyságú gennyes daganatok keletkeztek a lábai között. Tüzelőjük nem mindig volt, ilyenkor csak a pufajka védte a hidegtől, ezen viselte „J-322” azonosítószámát.

Sztálin halála után, 1953 júniusában a magyar foglyokat visszaszállították Lembergre, hogy hazajöhessenek, de Rákosi Mátyás hónapokig nem akarta átvenni őket. Végül november végén értek Magyarországra, ahol Radvánszky Károly akkori belügyminiszter-helyettes megfenyegette őket: „Ha bárkinek beszélnek a múltról, akkor ugyanott találják magunkat, ahol voltak!”

Történelmi háttér[szerkesztés]

Magyarország szovjet megszállását a „felszabadulás ünnepének” nevezték a kommunisták, és a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt 1950-től 1989-ig. Az ünnepnapot április 4-ére tették, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előrenyomuló szovjet csapatok elől visszavonulva.

Április 4-én a szovjet 6. gárda-harckocsihadsereg, a 4., 9. gárdahadsereg és a 46. hadsereg megkezdte Bécs ostromát. Április 4. után, Nemesmedves szovjet elfoglalását követően a visszavonuló német-magyar alakulatok közigazgatásilag önálló magyar községet már nem tartottak, de magyar területeket még igen, a hadműveletek során április 11-én, még magyar területen a Pinkamindszent községhez tartozó Dénes- és Kapuy-majort a németek feladták és a 104. szovjet lövészhadtest 93. lövészhadosztályának egységei vették birtokukba. Ezzel a szovjet hadsereg számára lezárult Magyarország területének elfoglalása.[11]

A háborúban győztes nyugati hatalmak és a Szovjetunió vezetői Ausztriánál húzták meg a választóvonalat Kelet és Nyugat között.[12] A Szovjetunió és Magyarország közötti 1947-es békeszerződés kimondta, hogy a szovjet erők mindaddig az országban maradhatnak, amíg Ausztriában is állomásoznak csapataik.[13]

A Szovjetunió ilymódon jogot nyert arra, hogy Magyarországon fegyveres erőt tarthasson, ami az 1950-es évek elején négy hadosztálynyi haderő volt. A közlekedési utak biztosítását szolgáló két lövészhadosztály mellett egy-egy vadászrepülő- és vadászbombázó hadosztály állomásozott Magyarországon. A magyar hadsereg létszáma 1947. április 15-én mindössze 14 219 fő volt.[14]

A Német Birodalom kapitulációját követően sem a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, sem a politikai pártok nem kívántak magyar katonai jelenlétet Budapesten, illetve a magyar nagyvárosokban.[15]

A nemzetiszocialista Németország megszálló katonáinak kiűzése és a nyilaskeresztes hatalom megdöntése egyben Magyarország szovjet megszállásának kezdete is volt, hiszen a hatalmas anyagi károk és emberveszteségek után az ország életét a szovjet megszállás megnehezítette és az ország lakosságának nagy része számára a háború borzalmait maga a szovjet hadsereg tevékenysége jelentette.[16]

A Gulag[szerkesztés]

Gulag (oroszul: ГУЛаг: Главное управление исправительно-трудовых лагерей Glavnoje upravlenyije iszpravityelno-trudovih lagerej, azaz ’Javítómunka-táborok Főigazgatósága’) kifejezés alatt a sztálini Szovjetunió egészét behálózó kényszermunkatábor-rendszert értjük. (A Szovjetunió határain kívül egyedül Mongóliában működött a Gulag szervezetéhez tartozó munkatábor.) A táborokban a sztálini politika bel- és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, más ürüggyel (pl. „kulákság”) vagy véletlenszerűen elhurcolt polgári lakosokat kemény fizikai munkára fogták, napi 10–12 órát dolgoztatták őket, miközben élelem- és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodtak.

Jelentős különbség volt e két lágerrendszer esetében, hogy a foglyok odakerülése között komoly eltérés volt. Míg a GULAG büntetőlágereinek rabjait egyenként, személyre szóló, és többnyire koholt vádakra alapozott bírósági ítéletek alapján hurcolták el, addig a GUPVI lágerekbe tömegesen szállították az embereket kényszermunkatáborokba, lényegtelennek tartva azok személyének kilétét.

Magyarországról körülbelül 700 000 embert deportáltak a Gulag vagy GUPVI táboraiba, közülük 300 000 meghalt a rabság során.

Szakértők, közreműködők[szerkesztés]

Szereplők[szerkesztés]

Stáblista[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Megtörni a családtörténeti csendeket (magyar nyelven). Megtörni a családtörténeti csendeket, 2022. december 10. (Hozzáférés: 2023. május 24.)
  2. ↑ Krisztina, Hompola: A tanú is áldozat (magyar nyelven). NOL.hu, 2013. október 22. (Hozzáférés: 2022. március 30.)
  3. ↑ MTA Történettudományi Intézet. (Hozzáférés: 2022. április 26.)
  4. ↑ a b Dóra, Matalin: Felemás film a megerőszakolt magyar nőkről (magyar nyelven). index.hu, 2013. október 4. (Hozzáférés: 2022. március 30.)
  5. ↑ Megörökölt gyalázat - Dokumentumfilm - 2022 - awilime magazin. www.awilime.com. (Hozzáférés: 2023. május 24.)
  6. ↑ Meghívó: Megörökölt gyalázat dokumentumfilm (2022. 12. 08., csütörtök, 19:30) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2023. május 24.)
  7. ↑ Megörökölt gyalázat: nem is tudom, hogy lehetett ezt túlélni! – Itt az előzetes, este a tv-ben a teljes film!. Metropol, 2023. február 22. (Hozzáférés: 2023. május 24.)
  8. ↑ Petõ Andrea: Átvonuló hadsereg, maradandó trauma. Az 1945-ös budapesti nemi erőszak esetek emlékezete. Történelmi Szemle 1999. 1-2.. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2022. május 18.)
  9. ↑ Pető, Andrea. Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt. Jaffa kiadó (2018). ISBN 9789634750833 
  10. ↑ Magyar Média Mecenatúra • Elhallgatott gyalázat. mecenatura.mediatanacs.hu. (Hozzáférés: 2022. március 30.)
  11. ↑ A magyarországi harcok vége, mek.oszk.hu
  12. ↑ Borhi László: Hadüzenettől rendszerváltásig - Az Egyesült Államok és Magyarország, 1941–1991, real-d.mtak.hu
  13. ↑ 1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában, net.jogtar.hu
  14. ↑ VASFÜGGÖNY A VASFÜGGÖNY KÉT JELENTÉSE - PDF Ingyenes letöltés. docplayer.hu. (Hozzáférés: 2022. március 30.)
  15. ↑ Az ideiglenes nemzeti kormány hadserege (1944–1945),mek.oszk.hu
  16. ↑ Honnan kellett újjáépíteni Magyarországot? (magyar nyelven). origo.hu. (Hozzáférés: 2016. április 5.)

További információk[szerkesztés]

[[Kategória:Magyar dokumentumfilmek]] [[Kategória:Nemi erőszak]] [[Kategória:2013 filmjei]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:KevinHTwelve/megorokoltgy&oldid=26714462”