Rózsás János

Rózsás János
Élete
Született	1926. augusztus 6. Budapest
Elhunyt	2012. november 2. (86 évesen) Nagykanizsa
Nemzetiség	magyar
Pályafutása
Első műve	Keserű ifjúság
Fontosabb művei	Gulag Lexikon
Kiadói	Püski
Rózsás János aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsás János témájú médiaállományokat.

Rózsás János (Budapest, 1926. augusztus 6. – Nagykanizsa, 2012. november 2.) magyar író, nyugalmazott könyvelő, német-orosz műszaki tolmács. 1944–53 között kilenc éven át ártatlanul politikai fogoly volt a Gulágon. Könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg, 1997-től lett a Magyar Írószövetség tagja.

Élete

Budapesten született vidékről származó munkáscsaládba. Apja szobafestő, anyja háztartásbeli. Családja 1918-ban a szerb megszállás elől menekülve került átmenetileg Bu­da­pestre. Nagy szegénységben éltek, hároméves korában nagyszüleihez került egy göcseji kis faluba. Hatéves korában került vissza a szüleihez Újpestre. Az első elemi után a másodikat Budán, a Krisztina téri iskolában járta, majd harmadikos korában Nagykanizsára költöztek és ott fejezte be az iskolát. A négy polgári elvégzése után, 1940-ben, tizennégy éves korától dolgoznia kellett. A nagykanizsai áramszolgáltató vállalatnál volt segédtisztviselő. A munkához esti tanfolyamon gyors- és gép­írói képesítést szerzett és német nyelvtudását is fejlesztette. 1942. július elsejétől a bánokszentgyörgyi majd később a borsfai körjegyzőségen dolgozott. Amikor apját besorozták katonának és frontszolgálatra vitték, akkor hazaköltözött anyjához. 1944 júniusától Nagykanizsán, a MAORT Központi Javítóműhelyének vezető főmérnöke mellett lett tit­kár és magyar-német levelező.

1944 szeptemberében őt is besorozták, és novemberben mint már katonai előképzésben részesült leventét mozgósították. Minden kü­lönösebb további kiképzés nélkül, harci feladattal bízták meg alakulatát Marcali térségében. A harcok során 1944. decem­ber 22-én többekkel együtt hadifogságba esett. 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta. Az volt a vád ellene, hogy önként harcolt a Szovjetunió ellen mint magyar levente. Letartóztatása után az odesszai börtönbe szállították, majd Ukrajnában, a nyikolajevi, és később a herszoni munkatáborba hurcolták. 1946 őszétől az észak-uráli Szolikamszk lágerkörzetébe került, ahol fakitermelésen dolgoztatták. 1944–1953 között összesen kilenc évig a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban sínylődött. Rabsága idején egy ideig kazak lágerben is volt, ahol találkozott Alekszandr Szolzsenyicinnel, akivel ott három évet töltött együtt.

Hazatérte után 1954 januárjától könyvelőként dolgozott a nagykanizsai járási tanács pénzügyi osztályán. Mindenkitől eltitkoltan esténként a szovjet rabsága történetét elkezdte írni, melynek a Decembertől decemberig címet adta és 1955 novemberére készült el vele. 1954 decemberében megnősült. Felesége Magyar Magdolna, akivel gyerekkora óta jól ismerték egymást, hiszen egy házban nőttek fel. Három gyermekük született: Antal (1955), László (1957) és Magdolna (1959). A munka és család mellett folytatta a tanulást, közgazdasági technikumban leérettségizett, és oroszból felsőfokú állami nyelvvizsgát, majd tolmácsvizsgát tett. Dolgozott a Nagykanizsai Bútorgyárban és a Kanizsa Sörgyárban is.

1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta, azonban az államvédelmi szervek továbbra is megfigyelték, telefonját lehallgatták. A lágerekben megtépázott egészsége méginkább megromlott, 1983 júniusától rokkantnyugdíjas lett. 1978-ban készült el a teljes, kilenc esztendős rabsága emlékeinek irodalmi feldolgozásával. Akkoriban ez nem jelenhetett meg Magyarországon, ezért Borbándi Gyula irodalomtörténész kiadásában Münchenben jelent meg magyar nyelven. Az első kötet Keserű ifjúság címmel 1986-ban, a második Éltető reménység címmel 1987-ben. Budapesten 1989 decemberében Koltay Gábor, a Szabad Tér Kiadó igazgatója adta ki Keserű ifjúság címmel a két írást egyben, majd 2000-ben Püski Sándor is.

A Magyar Írószövetség 1997-ben vette fel tagjai közé. 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével, valamint Zala megye díszpolgára címmel tüntették ki.

Művei

• Keserű ifjúság (München, 1986)
• Éltető reménység (München, 1987)
• Duszja nővér (Nagykanizsa, 1995)
• GULAG-lexikon (Budapest, 2000)
• Leventesors. A leventeintézmény története, 1921-1945; Hármas Halom Baráti Kör–Trianon Társaság Nagykanizsai Szervezete, Nagykanizsa, 2005
• Válogatott írások; Rajnai Miklós, Nagykanizsa, 2008 (A magyar műveltség kincsestára)
• Schwester Dusja. Ein belebender Sonnenstrahl in Sibirie. Ein Ungar im Gulag (Duszja nővér); németre ford. Rózsás László; Gryphon, München, 2005
• A Nagy-Magyarország-emlékmű Nagykanizsán; szerk. Rajnai Miklós, Rózsás János, Szemenyey-Nagy Tibor; 8. átdolg., bőv. kiad.; Nagy-Magyarország-emlékmű Szoborbizottsága, Nagykanizsa, 2006
• Gulag lexikon; Rajnai Miklós, Nagykanizsa, 2008 (A magyar műveltség kincsestára)
• Fogságom naplója és egyéb irodalmi munkáim sorsa. "Habent sua fata libelli..."; Balaton Akadémia, Keszthely, 2011 (Szent György könyvek)
• Leventesors. A leventeintézmény története, 1921-1945; Rózsás János, Nagykanizsa, 2012

Kitüntetései és díjai

• Hazáért Érdemkereszt
• II. világháborús emlékérem
• Emléklap az 1956-os helytállásért (1991)
• Emléklap a Szabad Magyarországért
• Nagykanizsa város díszpolgára (1993)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2001)
• Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (2003)
• Zala megye díszpolgára (2003)
• Magyar Szabadságért díj (2009)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011)

További információk

• Rózsás János: Kereszt Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Rózsás János: Egy emlékmű sorstörténete Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Rózsás János a halisnagykanizsa.bibl.hu oldalán
• Emlékezés Rózsás Jánosra