Magyar nők a Gulágon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyar nők a Gulágon
magyar filmtrilógia
Rendező Sára Sándor
Producer Grósz Gabriella
Műfaj dokumentumfilm, trilógia
Operatőr Kurucz Sándor
Vágó Tuba Mariann
Hangmérnök Fék György
Gyártásvezető Dimény Tibor
Gyártás
Gyártó Objektív Filmstúdió
Ország Magyarország
Nyelv magyar
Játékidő 96+102+101 perc
Forgalmazás
Bemutató1992
Korhatár12
További információk
Searchtool.svg Magyar nők a Gulágon
Én már tudom azt, hogy a börtön és a láger nem a legszörnyűbb, ami az emberrel történhet. Az egyetlen szörnyű, ami az emberrel történhet, az, ha nem tud sem tükörbe, sem önmagába nézni.
Karig Sára

A Magyar nők a Gulágon Sára Sándor 3 részes dokumentumfilmje. A három rész alcíme: Mikor vittek Szibéria felé..., A nép ellenségét átvettem és Hallgatásra ítélve. A film azokról a magyar nőkről szól, akiket erőszakkal tartóztatott le és hurcolt el a szovjet hadsereg, koholt vádak alapján Szibériába, a Gulagra.

Története[szerkesztés]

A második világháború után Magyarországon az egyik legfontosabb kül- és belpolitikai kérdés volt, hogy mi lett a sorsa a Szovjetunióba hurcolt magyaroknak. Sára Sándor azokat a nőket kutatta fel, akik életben maradtak ezután a szörnyűség után.

A film főszereplői áldozatok és nem bűnösök. Az elhurcolt asszonyok szólalnak meg és mondják el, hogyan ragadták el őket családjaiktól és vitték kényszermunkára a munkatáborokba, akár több évre is. A filmben híradóbejátszások által mutatja meg a rendező, hogy készült az oroszok vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság „megrendelésére” a lista, ami alapján az embereket összeszedték.

Nem egész történeteket láthatunk, hanem a rendező rakja össze a mondatok, megjegyzések alapján a szemtanúk félmondataiből az egységes történéseket. A vádak kémkedés, ellenséges tevékenységek voltak, amelyeket a letartóztatás, vallatás után a kikényszerített vallomás követett, ami után az ítélet akár 10-25 év is lehetett.

A filmben megszólal Karig Sára, akit Vorkutára vittek munkatáborba és Szára néven került be az orosz nyilvántartásba, úgy mint, "nő vagy személy", tehát akár férfi is lehetett a papír szerint. A fagyos 20-40 fokos hidegben 6 éven át küzdött az életben maradásáért, ahol naponta 10-12 órás felszíni fejtési munkát kellett végeznie.

Források[szerkesztés]

  • Hegyi Gyula: Magyar mártírium, Magyar nők a Gulágon, Filmvilág folyóirat 1992/06 49-51. old.,
  • Schubert Gusztáv: A vád, Filmvilág folyóirat 1996/11 51-53. old.

További információk[szerkesztés]