Bratszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bratszk (Братск)
Wasserkraftwerk-Bratsk.jpg
Bratszk címere
Bratszk címere
Bratszk zászlaja
Bratszk zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Irkutszki terület
Rang város
Irányítószám 665700–665732
Körzethívószám 3953
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 231 602 fő (2017)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+8
Elhelyezkedése
Bratszk (Oroszország)
Bratszk
Bratszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 10′, k. h. 101° 37′Koordináták: é. sz. 56° 10′, k. h. 101° 37′
Bratszk (Irkutszki terület)
Bratszk
Bratszk
Pozíció az Irkutszki terület térképén
Bratszk weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bratszk témájú médiaállományokat.

Bratszk (oroszul: Братск) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén, a Bratszki járás székhelye. Az itt épült hatalmas vízerőműről híres szibériai nagyváros, Kelet-Szibéria egyik legnagyobb ipari központja.

Lakossága: 246 319 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Az Irkutszki terület északnyugati részén, Irkutszk területi székhelytől légvonalban 465 km-re az Angara-hegyvonulaton, az Angarán kialakított Bratszki-víztározó partján helyezkedik el. Területe 428 m², 450 m abszolút magasságban.

A Bajkál–Amur-vasútvonal nyugati szakasza mentén fekvő városnak több vasútállomása, valamint nemzetközi státusú repülőtere van. Az Angarán híd nincs, a vasútvonal és az országút a duzzasztógáton vezet keresztül. A folyón hajózsilip nem épült.

Éghajlata szélsőségesen kontinentális. A levegő évi középhőmérséklete: –2,2 °C.A januári középhőmérséklet –22,6 °C, a júliusi 18,2 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 406 mm. A fagymentes időszak átlagosan 94 napig tart. Sok éves átlagban az első fagyos nap szeptember 8., az utolsó június 5.

Története[szerkesztés]

A város elődjét kozákok egy csoportja kisebb erődítményként alapította 1631-ben. Az erődítmény az Oka angarai torkolatánál, a mai várostól kb. 25 km-re állt. Neve a burját népnévből származik: a Burjatszkij-t az oroszok a hasonló hangzású Bratszkij-ra alakították át (a szó jelentése: 'testvéri').

A szovjet korszak idején, 1927-ben a falu a Bratszki járás székhelye lett. Országos jelentőségre akkor tett szert, amikor 1954-ben megszületett a határozat a Bratszki-vízerőmű létesítéséről, és a következő év nyarán a munkát ún. össz-szövetségi építkezéssé nyilvánították. Ezt megelőzte a vasútépítés: a Tajset–Bratszk vonalszakaszt először 1939–1941 között, a Gulag rabjainak erejére alapozva kezdték építeni. A háború után az építkezést a Gulag szervezeti keretében meghosszabbított útvonalon, Uszty-Kutig folytatták. A munkatáborokban az Ozerlag, másképp: 7. számú Oszobij lager, Oszoblag, illetve az az Angarlag elítéltjei dolgoztak, melynek központja Zajarszkban volt (a mai Bratszk körzetében állt település helye a víztározó feltöltésekor víz alá került). A több mint 700 km-es vonal 1951-re készült el, hivatalos átadása csak 1958-ban történt meg.[3][4]

A régi Bratszk falu helye víz alá került a víztározó feltöltésekor; az új Bratszkot korábban, a régitől északra kezdték építeni. 1951-ben munkástelepüléssé nyilvánították, 1955-ben egyesítették több más településsel. 1955. december 12-én kapott városi rangot.

A város története és fejlődése összefonódott a vízerőmű, a víztározó, a nagy ipari létesítmények építésével.

  • 1961-ben döntés született alumíniumgyár létesítéséről és elkezdődtek az előkészítő munkálatok; a gyár 1966-ban adott először alumíniumot.
  • 1965-ben adott először cellulózt a cellulóz- és papíripari kombinát.
  • 1961 nyarán kezdődött és 1967-ben ért véget a víztározó feltöltése.

1973 végén a város akkor létesített Paduni kerületéhez csatoltak több települést és a víztározó területének egy részét is. Hivatalosan igazgatási egységként csak 1980-ban hozták létre a Központi kerületet. 1999-ben a város területét újabb települések hozzácsatolásával bővítették. 2007-ben a jobb parti kerületet elérte a földgázvezeték.

A mai város[szerkesztés]

A város számos kisebb település egyesítésével alakult ki, ezért lakónegyedei jelentős távolságra vannak egymástól. Az egyes településrészek között vagy azokon belül is fennmaradtak a tajga kisebb-nagyobb foltjai. A mikrorajonokat 3–8 emeletes panel- vagy téglaépítésű lakóházak alkotják.

Úgy is tekinthető, hogy Bratszk több település agglomerációja, mely egyetlen közigazgatási egység közös közlekedési hálózattal, de több különálló központja van. Három nagy városrésze: a Központi, a Paduni, és a Jobbparti kerület. Központi kerülete 27 mikrorajonból áll. Számos lakónegyed a víztározó partjára épült.

Gazdaság[szerkesztés]

Bratszk az Irkutszki terület egyik legnagyobb gazdasági központja. Gazdaságában meghatározó az ipar, azon belül a nehézipar. Vezető ágazatai a villamosenergia termelés, a kohászat, valamint a fafeldolgozó-, cellulóz- és papíripar.

A város leginkább az itt létesített Bratszki-vízerőműről nevezetes, mely 1954-től 1967-ig épült. A létesítmény 4515 MW-os teljesítményével még ötven évvel megépítése után is a világ tizedik legnagyobb vízerőműve. Kezelője az Irkutszkenergo Rt, maga a duzzasztógát azonban a föderáció tulajdonában van. A gát mögött az Angara és az Oka völgyében kialakult Bratszki-víztározó a világ egyik legnagyobb területű és egyik legnagyobb befogadóképességű mesterséges tava.

A Bratszki-vízerőműn kívül a városban két hőerőmű termel villamosenergiát, továbbá hőenergiát és meleg vizet. Az egyiket a fafeldolgozó kombinát területén és céljaira, a másikat a vízerőmű építőinek, valamint Padun és Energetyik települések ellátására létesítették még az 1960-as évek elején. Ezeket is az Irkutszkenergo Rt működteti.

A jobb parti városrésztől kb. 20 km-re gázkondenzát lelőhelyet tártak fel. Ebből a forrásból egyelőre csak a jobb parti városrész fogyasztóihoz épült ki gázvezeték.

A Bratszki Aluminiumgyár a város legnagyobb iparvállalata. A Ruszal holdinghoz tartozó könnyűfémkohászati gyár az országban megtermelt alumínium kb. 30%-át adja. Legnagyobb részét exportálják. Az alumíniumgyártás rendkívül villamosenergia-igényes ágazat, a Bratszki-vízerőmű termelésének döntő hányadát éppen ez a vállalat használja fel.

A vaskohászat itteni legjelentősebb vállalata a Bratszki Vasötvözetgyár. Kelet-Szibéria legnagyobb ferroszilicium gyártója, ezt a termékét az acélgyártásban használják fel. A Szovjetunió felbomlása után a vállalat levált az aluminiumgyártól, majd a Mecsel (az egyik legnagyobb orosz bányászati és kohászati holding) tulajdonába került.

Szintén vezető iparág az Angara-vidék erdeinek gazdag faállományát hasznosító fafeldolgozóipar. Bratszkban a fafeldolgozás teljes ciklusa épült ki a fűrészüzemektől, a faanyag mechanikai feldolgozásától a cellulóz- és papírgyártásig és a faipari termékek előállításáig. A fafeldolgozó holding és az annak leányvállalataként működő Cellulóz- és Kartonkombinát az Ilim cégcsoport (Gruppa Ilim, az oroszországi cellulóz- és papíripar vezető társasága) része.[5] Az oroszországi cellulóztermelés több mint 20%-át a bratszki kombinátban állítják elő.

A városhoz tartozó területen jelentős konyhasóbánya működik. Az 1460 m mélyről felszínre hozott sót a város nagy vegyipari üzeme dolgozza fel. A klórgyárat 1975-ben kezdték építeni, hogy ellássa a kombinátot klórral, marónátronnal és más vegyipari termékkel. 2007-ben a cég részvényeinek 100%-át az Ilim cégcsoport szerezte meg.[6]

A nagy építkezések idején vezető szerepet betöltött építőipari mamutvállalat (Bratszkgeszsztroj) az 1990-es válságos években sok kisebb vállalkozásra esett szét. Ugyancsak válságos helyzetbe jutott az egykori szovjet gépipar egyik óriása (Szibtyeplomas), mely kazánokat, fűtőberendezéseket készített Szibéria és a Távol-Kelet városai, ipari létesítményei számára. Sok évtizede üzemel a városban a Bratszki Fémszerkezetek Gyára (elődjét 1956-ban alapították).

Helyi jelentőségűek, de a város életének kiemelt szereplői az élelmiszeripari üzemek: kenyérgyárak, húsipari és tejfeldolgozó üzemek, üdítőitalgyár, stb.

Közlekedés[szerkesztés]

A folyón épített gáton vezet át a Tajset–Uszty-Kut vasútvonal (a BAM nyugati szakasza), melynek a városban több állomása van.

  • Anzjobi (Анзёби) – a Központi kerülettől kb. 15 km-re
  • Padunszkije Porogi (Падунские Пороги) – a Paduni kerület állomása
  • Gidrosztroityel (Гидростроитель) – a Jobbparti kerület állomása.

A nagy iparvállalatok saját vonalszakaszokkal és terminállal rendelkeznek. A vasút különösen fontos szállítási útvonal, mely állandó és gyors összeköttetést biztosít az Irkutszki terület és az ország központi részeivel.

A Bratszki-víztározó kialakításával megszűntek a hajózás akadályai, így a nyári idényben vízi úton is elérhetők az irkutszki ipari körzet és szénmedence városai. A mellékfolyók nagy fakitermelő vidékeiről vízen szállítanak nyersanyagot a fafeldolgozóipar számára.

Közúti szállítási útvonal vezet: nyugat felé Tajsetbe (a transzszibériai vasútvonal állomása); dél felé Tulunba és azon át Irkutszkba; kelet felé Uszty-Kutba (kereskedelmi kikötő a Lénán) és az északabbra fekvő Uszty-Ilimszkbe. Távolságok:

  • Irkutszk vasúton 962 km, országúton 623 km
  • Tajset vasúton 293 km, országúton 505 km (a CsunszkijVihorevka útszakasz befejezetlen)
  • Uszty-Kut vasúton 430 km, országúton 369 km
  • Uszty-Ilimszk országúton 260 km
  • Tulun országúton – 225 km

A repülőtér a vízerőműtől néhány kilométerre északnyugatra, 491 m tengerszint feletti magasságban terül el. Gépkocsival a központi és a jobb parti városrésztől kb. fél óra alatt, a paduni városrésztől tíz perc alatt érhető el.

A városi közlekedés megszervezését nehezíti a széteső, egymástól gyakran több tíz kilométerre elhelyezkedő negyedből, településből, ipari zónából álló városszerkezet. A közösségi közlekedés fő eszköze az autóbusz és az iránytaxi, valamint a központi kerületben a trolibusz is. Az első trolibuszjáratot 1975-ben indították el, jelenleg (2015-ben) öt trolibuszvonal üzemel.

Kultúra, felsőoktatás[szerkesztés]

A Bratszki Állami Egyetem ebben a szervezeti formában 2004 óta áll fenn. Az elődjének tekintett első főiskolai filiálét 1957-ben alapították. Később ipari főiskola (1980), majd műszaki egyetem lett (1999).[7]

A legnagyobb kulturális létesítmények egyike, a színházi- és koncertközpont 1982-ben épült. 1989 óta Bratszk-ART néven működik, lényegében kulturális központ, sok gyermekelőadással és állandó bábszínházzal. Néhány éven át a színháznak is otthont adott.[8]

A Művészetek Palotája (1991) regionális művészeti fesztiválok, központi városi rendezvények helyszíne. Saját állandó ének-, tánc- és népi együttesei vannak.[9]

A város színházát 1986-ban alapították. Tíz éven át a Bratszkhoz tartozó Padun település egyik átalakított helyiségében tartotta előadásait. Az 1990-es évek végén áthelyezték a Központi kerületbe, ahol a régi mozi átalakításával 2003-ban jutott állandó épülethez.[10]

Múzeumok[szerkesztés]

  • Az Angara-vidék meghódításának történetét bemutató egyesített városi múzeumot 1990-ben alapították. Legfontosabb gyűjteményei: evenki néprajzi, orosz néprajzi, régészeti, valamint a Gulag fotó-, tárgyi- és dokumentumgyűjteménye. A szervezetileg a múzeumhoz tartozik a politikai száműzetések történetét bemutató múzeum, mely V. V. Rjabikov emlékmúzeum néven nyílt meg 1990-ben.[11]
  • „Angarai falu” – skanzen
  • Képzőművészeti kiállítóterem

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994) 
  • Bratszk (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. március 28.)
  • M. A. Vinokurov, A. P. Szuhodolov: Bratszk (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. március 29.)
  • Bratszkaja GESZ (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. március 30.)