Csizmadia Sándor

Csizmadia Sándor
Csizmadia Sándor 1919-ben
Született	Csizmadia Sándor 1871. március 10. Vásárhelykutas
Elhunyt	1929. március 3. (57 évesen) Mátyásföld
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	költő, újságíró, politikus
Tisztsége	népbiztos (1919–1919)
Halál oka	öngyilkosság
A Wikimédia Commons tartalmaz Csizmadia Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csizmadia Sándor (Vásárhelykutas, 1871. március 10. – Mátyásföld, 1929. március 3.) magyar költő, újságíró, politikus.

Csizmadia Sándor arcképe és aláírása

Életpályája

Szülei Csizmadia István és Takács Zsófia voltak. "1871 március 10-én este 10 órakor születtem a sámsoni, (Most Hódmezővásárhely-Kutas) állomáson, ahol apám vasúti őr volt." -írta önéletírásában. Négy elemit Orosházán járta ki, és elmondása szerint kitűnő tanuló volt. Az apja iparos tanulónak szánta, de ő napszámosnak állt, mások közmunkáját szolgálta le fiatalon krajcárokért. Tizenöt esztendősen béresnek állt a hódmezővásárhelyi pusztán, ahol leginkább, mint hírhedt verekedő tűnt ki legénytársai közül. Tizennyolc évesen katonának állt Békéscsabán, ahol káplár lett. Munkásokkal akkor találkozott először (1891), amikor a tüntető békéscsabai munkások ellen kivezényelték az oszlatáshoz, a zavargások idején. Három év katonáskodást követően visszatért szülőföldjére, s megházasodott. Mint házas ember uradalmi csősznek állt, amelyet már csak akkor hagyott ott, amikor írásaival tudta a megélhetését biztosítani. Először csak be-bejár Orosházára, ahol megismerkedett az akkor még titkos földalatti mozgalomként működő szocialistákkal, amelyeknek hamarosan a vezér alakjává lett ott Orosházán. Később családostól Orosházára költözött. Első írása 1894-ben jelent meg a Népszava hasábjain. A közben legális párttá alakuló szocialisták Budapestre hívták vezetőnek. Munkát a Népszavát is előállító nyomdában kapott, majd az erős festékszag, és oldószerek kikezdvén egészségét, címszalagírónak helyezték el a kiadóhivatalban. Felesége és addigra már két fia ez idő alatt Orosházán élt.

1896-ban egy szókimondó cikkéért négy havi államfogházra ítélték, amelyet Szegeden töltött ki. Szabadulását követően a Földmívelők Lapja szerkesztője lett 1897-ben. Még ebben az évben a lap címét javaslatára Világszabadság-ra változtatták. 1898 tavaszán egy Népszavában megjelent újságcikke miatt kiutasították Budapestről, s visszatért Orosházára, ahonnét tovább írta, egyre vitriolosabb hangú lázító írásait a Népszavának. "Többrendbeli cikkírása" miatt néhány hónap elteltével két év állami fogházbüntetést kapott, amelyet később jó magaviseletére való tekintettel, tizennégy havi közönséges fogházbüntetésre enyhítettek. Első időben a váci fogházban, később Rákoson a gyűjtőfogházban töltötte le büntetését. 1900-ban, szabadulását követően a Népszava belső munkatársa lett, és öt esztendőn keresztül dolgozott napi cikkekkel, írásokkal itt. 1904-ben a korábban betiltott újság, a Világszabadság újraindítását kezdeményezte, amelynek átvette a főszerkesztését. Több mint tíz éven át szerkesztette a lapot. 1906-ban megalakult politikai párt, a Földmunkások Szövetségének lett - kezdetben - a pártvezetőségi tagja, később elnöke. Önmagáról büszkén vallotta, hogy "a magyarországi szocialista költészet számára ő vágta először az utat". Az első magyar szocialista költő volt, aki verseiben a proletár-forradalmat hirdette. Ugyanakkor ellenezte, hogy a Népszava a "polgári" Adytól verseket közöljön. Miután a szegények, a nincstelenek életét élte, átélte, szókimondó módon képviselte is, egy erre kevésbé fogékony társadalmi közegben, az úri Magyarországon, ahol ez időkben a szegénység miatt "kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk".

Az érdekeiket kevésbé képviselni tudó szegénység által megágyazott baloldali érzések helyére a kommunista mozgalom szűk-látókörű, önös érdekit ültette, így természetes, hogy a kommunista diktatúra idején szembekerült a rendszerrel. 1918-ban a Károlyi Mihály-kormány földművelésügyi államtitkára lett. 1919-ben pedig népbiztos, de szembekerült a proletárdiktatúra vezetőivel. Még 1919-ben publikált a Váradi Hétben és megalapította a Nemzeti Munkáspártot, 1921-ben Igazság címmel pedig lapot indított. Élete vége felé a politikai életből fokozatosan kiszorult. 1929-ben hunyt el.

A Horthy rendszerben nem kapott kellő fókuszt munkássága baloldalisága, és a Kommün idején játszott szerepe miatt, később a szocializmus számára sem voltak kedvezőek egykori nyílt párt bírálatai, így lassan a feledés homálya lengte körül személyét és tevékenységét. "Egy kőrutazást csináltam. Nem voltam író, mikor elindultam, s újra nem vagyok író most sem (1915)... Most arra vagyok kíváncsi, hol leszek, majd megint csősz! A régi gazdám már meghalt."

Művei

• Magyar Munkásdalok és versek (1896)
• A földművelő-munkásság helyzete és feladata (1896)
• Proletár költemények (1897)
• Küzdelem (Újabb versek 1903)
• Mit akarunk? (1903)
• Hajnalban (1905)
• Munkás emberek (elbeszélések, 1905)
• Fogházi levelek (1906)
• A feketék (1908)
• A nagy magyar parasztforradalom (1914)
• Válogatott költeményei (1919)

Források

• Csizmadia Sándor önéletrajz - Száz Magyarok Könyve VII kötet - Légrády Kiadása, Budapest, 1915.
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
• Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.
• Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon. Szerk. Kőszegfalvi Ferenc és Borus Gábos. Szeged, Bába Kiadó, 2002.
• Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Bp., Győző A., 1927.
• A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Főszerk. Antalffy György. Szeged, MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, 1987.
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László.
• Csongrád megye forradalmi harcosainak életrajzi gyűjteménye. Szerk. Rácz János. Szeged, MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, 1973.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919.
• Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
• Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
• Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. Bp., Dante-Pantheon, 1936.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
• Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.