Csolnok

Csolnok
Német nemzetiségi tájház
Csolnok címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Komárom-Esztergom
Járás	Esztergomi
Kistérség	Dorogi
Jogállás	község
Polgármester	Tafferner József
Irányítószám	2521
Körzethívószám	33
Népesség
Teljes népesség	3079 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	177,61 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	18,71 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 41′ 36″, k. h. 18° 42′ 47″47.693469444444, 18.713038888889
Csolnok Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
Csolnok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csolnok témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csolnok (németül: Tscholnok), Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi járásban lévő község.

Fekvése

Budapesttől 40 km-re, Dorogtól 4 km-re található, festői fekvésű település, hegyekkel és erdőkkel körülvéve. Legmagasabb pontja a Nagy-Gete hegy, amelynek gerincén vezet át az Országos Kéktúra nyomvonala.

Története

Birodalmi út Csolnokon át?

A Római Birodalom idején "Gardellaca"-n (mai nevén: Tokodon), a római "LIMES"-t védte az ide épített CASTRUM erődítmény és benne szolgáló légió. Aquincum-ból (Óbuda) az erődhöz vezető út, valószínűleg Csolnokon át vezetett. A mai Annavölgyi erdőn keresztül vezető út néhány részén megtalálhatóak a korabeli római út alapjának eredeti részei. Azt, hogy a későbbi Csolnoknak volt -e lakossága ebben az időben, nem lehet pontosan tudni.

Esztergom környékén, a dunántúli területen számos korabeli római helység volt. Elképzelhető, hogy a későbbi Csolnok is lakott volt már ebben az időben. Három légió állomásozott Esztergom SALVA környékén és élükön consularis helytartó állott. Csolnokhoz legközelebb (5-7 Km) a GARDELLACA CASTRUM-ja volt, Bregetioban (Újszőny) egy légió megtelepült, ezt Alsó-pannóniához csatolták.

Magyar nemesek és az egyház tulajdona (1232-től)

Csolnokról az első írott emlék 1232-ből maradt fenn, amikor a Csolt nemzetség ősi birtoka volt. 1262-ben a szolgagyőri vár tartozéka, de az óbudai klarisszáknak is volt itt birtokuk. Az apátnő 1263-ban a rend csolnoki szőlőjéből átengedett egy részt a Nyulak szigetén (ma Margit-sziget) a domonkos-rendi apácáknak. Plébániája az 1332-1337. évi pápai tized jegyzékében már szerepelt, s akkor a budai főesperességhez tartozott. Az 1531. évi adóösszeírás szerint Csolnok még mindig a Nyulak szigeti apácák birtoka.

Török idők (1570-től)

A török hódoltság alatt a falu - egyelőre még - lakott hely maradt. Az 1569. évben Pilis megyéhez tartozott, s ebben az időben 10 jobbágytelek után adózott. Lakói református vallású magyarok voltak, szervezett egyházközséggel és templommal. Egy évvel később már csak 8 porta fizette az adót. A falu és határa a budai pasa, illetve az esztergomi bég fennhatósága alá tartozott. II. Mátyás 1608-ban az egész falut a budai klarisszáknak adományozta. Az 1647. évi esztergomi összeírás szerint 6 porta után volt adóköteles a falu. Az „elnéptelenedés” 1696-ban vált jelentőssé, a felszabadító háborúkkal járó pusztítások és betegségek miatt, de néhány év múltán ismét benépesült.

„Sváb” betelepítések 1699-től

A török uralom után a felszabadult országrészek elnéptelenedettsége elkerülhetetlenné tette a betelepítéseket. A gazdasági fellendülés és a munkaerő biztosítására, a „rebellis” magyarok ellensúlyozására, német és szlovák lakosokat kellett a magyar falvakba betelepíteni. A betelepítéseket a Habsburg hatóságok, az Udvari Haditanács, az Udvari Kamara, majd később a gazdagabb földesurak szervezték és bonyolították le. Csolnokra szinte kizárólag német ajkú - „sváb” - lakosokat telepítettek be, különböző német tartományokból.

Szénbányászati múlt (1781-től)

A Dorog-Esztergom vidék szénbányászatának első írásos emléke Csolnokhoz fűződik. 1781. január 21-én Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász és Krempf József Csolnok német nyelvű bírája írásban megállapodott a Miklósberek területén kitermelt szén ellenértékének befizetéséről. A kitermelt szén mintegy 50 mázsa, ami a paplak fűtésére elegendő volt. A szénbányászat egészen az 1970-es évekig tartott, és a termelési csúcs éveiben ez több millió tonna szenet jelentett évente, az egész "szénmedence" tekintetében. Volt bányászok és bányamérnökök szerint, még több száz évre elegendő szén maradt a térségben a föld alatt.Az 1990-es években felújították a Borókási tárót,de a termelés nem indult újra.Manapság a bányáknak csak romjait lehet látni.A településen működő bányászati múzeumban megtekinthető a település bányász múltja.

Csolnok a II. világháború alatt (1944. december 24. - 1945. február 13.)

A faluban még élő idősebb emberek elbeszélése szerin 1944. december 24-én - szentestén - a falu nagy többsége az éjféli misén volt a templomban, majd sietve igyekeztek haza, mert már ágyúdörgéseket hallottak. Csolnok lakossága nagyon megszenvedte a II. világháborút, mert itt záródott Budapest ostromgyűrűje. Az elbeszélések szerint Dág felől jött be az első orosz tank amit a németek a falu végén levő majorságnál, a kanyarban kilőttek. A Vörös Hadsereg Battonyánál 1944. szeptember 23-án érte el a trianoni országhatárt. Az orosz csapatok Rogyion Jakovlevics Malinovszkij (a 2. Ukrán Front parancsnoka) és Fjodor Ivanovics Tolbuhin (a 3. Ukrán Front parancsnoka) marsallok irányítása alatt nyomultak előre az országban. A [[második világháborúban a Magyarországon harcoló 2. és 3. Ukrán Front csapatai Esztergomnál egyesültek. Ezzel 1944. december 26-án bezárult a gyűrű a Budapesten és környékén védekező német és magyar haderő körül. A főváros ostroma 1944. december 30-án kezdődött és 1945. február 13-án Buda orosz elfoglalásával ért véget.

Munkatábor a faluban (1953)

1953-tól kezdve a kommunisták lágert működtettek a területen, ahol különféle - jellemzően koncepciós - perekben (például: szórólapterjesztés, vagy vallásos tevékenység miatt) elítélt politikai foglyok, elsősorban kulákok, papok és a nem kellőképpen rendszerhű értelmiségiek dolgoztak, embertelen körülmények között a szénbányászatban. A tábor megszervezésének három fő motivációja volt: 1. ingyenes (rabszolga-) munkaerő a szén kitermeléséhez és az energiaéhség csillapítására; 2. a politikailag nemkívánatos elemek izolálása; 3. a megtelt vagy megszüntetett más lágerek helyeinek a pótlása, illetve mentesítése.[3] Különösen érdekes, hogy a falu idősebb lakosai szerint Kádár Jánost is a csolnoki munkatáborba csukatta Rákosi Mátyás.

Csolnok az 1970-es években

A „konszolidálódott” szocializmusban jól éltek az emberek. Sok családban jellemző volt, hogy a férj bányászként dolgozott, az asszony nevelte gyerekeket, a háztartást vezette, a kiskertet- a földet művelte, az állatokat gondozta (disznót, tyúkot, libát, nyulat), otthon háztartásbeliként. A legtöbb család megtermelte a zöldség, gyümölcs és hús szükségletét, illetve mellékjövedelem szerzése végett állatokat - például nyulakat - tenyésztett. A környező hegyoldalakon a szőlősök, a határban a szántóföldek rendben és szépen művelve voltak. A sváb származás még nagyon erősen érződött, a mindennapokban beszélt nyelven. A legtöbb sváb családból származó gyerek, csak az óvodába, vagy az általános iskola első osztályába kerülés után tanult meg kellőképpen magyarul. A nemzetiségi kultúrát megőrizték a sváb kötődésű tanárok, például kultúrcsoportokat, kórusokat, fúvószenekarokat működtettek.

Betelepítések

A betelepítés első üteme

A török uralom után a felszabadult országrészek elnéptelenedettsége elkerülhetetlenné tette a betelepítéseket. A bécsi udvar betelepítései politikája már a XVII. század végén éreztette hatását. Ilyen hatás volt például Dorog betelepítése 1694-ben "Svábföld"-ről, Süttő betelepítése 1699-ben Elzász-ból, illetve Csolnok első betelepítése ugyancsak Elzászból. Ekkor, 1700-ban 18, 1715-ben 34 család lakta a falut, és ezek közül 8 család német származású volt. A magyarok általában református, a németek katolikus vallásúak voltak. Útóbbiak vallás és egyház szempontjából Doroghoz tartoztak. Az 1731. évben már összesen 38 család lakott a községben. Az 1738. év elején, a pár hónapig tartó pestisjárvány meg tizedelte a község lakosságát A járvány miatt, az ekkor itt lakó magyar lakosság nagy része elköltözött, Úny, Tinnye és Nagysáp községekbe.

A betelepítések második szakasza

A XVIII. század elején egyre nagyobb számban érkeztek német nemzetiségű telepesek az országba. Leginkább Németország déli- és nyugati részéből érkeztek az új lakosok. A Dunántúl és ezen belül is főképpen a bakonyi, a vértesi, a budai hegyvidékek, illetve a baranyai, tolnai területek voltak a betelepítések fő színterei. A "kamara" arra törekedett, hogy Buda körül megbízható lakosokból álló körzet alakuljon ki. Komárom-megyében, Eszterházi József - a tatai uradalom birtokosa - Elzászból, a Rajna vidékéről, Würtenbergből és Bajorországból telepített németeket. Esztergom-megyében a betelepítés az érsek nevéhez fűződött, amelynek végrehajtásában gróf Grassalkovich Antal járt az élen. A szlovákokat a hegyes vidékekre, (Pilisszentkereszt, -szentlászló, -szentlélek, -szántó, Kesztölc, Piliscsév), a németeket pedig az elnéptelenedett falvakba telepítették. (Dorog, Csolnok, Leányvár, Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Solymár, Perbál stb.) Az embereket, főleg a szaktudással rendlkezőket pedig onnan hozták, ahol a legnagyobb volt akkoriban a túlnépesedés, legfőképpen a Rajna környékéről, Elzászból. Pesty Frigyes történetíró (1823-1889), aki elsőnek foglalkozott helytörténeti feldolgozásokkal az 1864-ben készült Magyarország helységnévtárában a következőket írja a csolnokiakról: "Die deutsche Einwohner vermuten ihre Abstammung aus Asatzia zu haben" (magyarul: a német lakosság úgy véli, hogy származásuk Elzászból való). Ezt alátámasztja az is, hogy Csolnok lakósai megtartották a Rajna-frank nyelvi alapot, de ezt módosította a környék bajor-osztrák származású lakósainak nyelvjárása és így később kialakult a Csolnokon jellemzően beszélt Rajna-bajor kevert nyelvjárás. A második betelepítési hullám 1738-tól 1749-ig tartott. A legnagyobb betelepülő csoport - a falu jelenlegi német lakosságának több mint a fele -, körülbelül 400 lélek egyidőben az 1749. évben érkezett. Ez volt a "nagy svábvonulás (költözés)", azaz a "Der Grosse Schwabenzug". A csolnokiak tehát Elzászból valók, a Rajna hegyes-dombos vidékéről. Gróf Grassalkovich Antal - mint kamaraelnök -, aki a klarisszáktól átvette e környék uradalmait, Csolnok kegyura is volt. Mint ilyen a nagy pestisjárvány után hálából új templomot építtetett, az 1700. körül épült régi templom helyett. Valószínű, hogy a korábbi templom református volt, és a mai templom mellett található tanítói lakások helyén állhatott annak idején. A korábbi templom romjaiból épült az új, mai templom.

A betelepítés harmadik része

Az 1782. évben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, 48 ház leégett, a megsemmisült házak lakóinak többsége Leányvárra és Dágra költözött. A harmadik betelepítési hullámmal - 1785 és 1786-ban -, egy újabb csoporttal, az előzőnél lényegesen kisebb számú csoporttal bővült a község lakossága, akik az elköltözöttek helyére érkeztek. A három fő bevándorlási hullámmal érkezett, vegyes etnikai összetételű lakosság - a gróf Grassalkovich által betelepített szlovákokkal és telepesekkel együtt -, az első bevándórlás óta eltelt több mint 250 év alatt összeolvadt, asszimilálódott. Ma már nehéz megállapítani, hogy melyik család ősei jöttek az első, a második vagy a harmadik hullámban.

Önálló plébánia alapítása

Gróf Grassalkovich még az 1738. évben önálló plébániát szerveztetett Csolnokon. Az első anyakönyvi bejegyzések ettől az évtől kezdve íródtak. Már a második sváb betelepítés tart mikor templom építés kezdődik és a 9 éve szentté avatott „új szent” Nepomuki szent János lesz a svábok példaképe és a templom védőszentje.A csolnoki templom tehát 1988-ban ünnepelte 250 éves jubileumát.

A csolnoki plébánosok névsora, 1738-tól

• 1738 – 1742 Apranics István (hozzá tartozott Dorog is)
• 1742 – 1779 Kurbel Pál
• 1779 – 1811 Grelb Mihály
• 1811 – 1830 Veszelovszky Károly
• 1854 Szeicsek János (Tirnaui) (trnavai apát)
• 1854 – 1855 Haskó József
• 1855 – 1876 Csitta Károly
• 1876 – 1877 Reit Imre
• 1877 – 1881 Farkas Sándor
• 1881 – 1892 Levaki …. Anton
• 1892 – 1896 Csáky Cemlini György
• 1896 – 1918 Zahratka Ferenc
• 1918 – 1920 Maninger Károly
• 1920 – 1930 Majoros Károly (templom látogatottság 3-4 férfi, 6-7 nő)
• 1957 – 1958
• 1958 – 1962 Puhovszky István
• 1962 – 1978 Dombos József Fülöp
• 1979 – 1988 Benko Tibor
• 1988 – 1993 Béla Csaba László
• 1993 – 2010 Dr. Szeifert Ferenc
• 2010 – Dr. Berkowicz Péter András(lengyel,Pjotr Berkowicz dr.)

Csolnok és a szénbányászat

A Dorogi-medence széntermelésének változása 1900 és 1980 között

Több mint 200 évig az itt élő emberek egyik fő megélhetési forrását jelentette a bányászat.

A szénbányászatról szóló első szerződést 1781. január 27-én kötötte Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász a csolnoki bíróval, Krempf Józseffel. Az első bánya Csolnokon a Miklósbereken nyílt meg, majd 1795-ben Annavölgyön is megindul a bányászat, vagyis a dorogi szénmezők felfedezésének a fogalmát és időpontját, inkább a csolnoki szénmezők felfedezésének az időpontjához kell hozzárendelni. 1843-ban Dorogon is bánya nyílik a Kőszikla északi peremén, amelynek műveléséről 1845-ben kötöttek szerződést.

Nevezetességei

A Nepomuki Szent János katolikus templom

Templom fotója	Főoltár kép	Rövid leírás	GPS koordináták
Nepomuki St. János templom	Fájl:Nepomuki szt jk.jpg Nepomuki Szent János	gróf Grassalkovich Antal még az 1738. évben önálló plébániát szerveztetett Csolnokon. A Nepomuki Szent János katolikus templomot is a gróf építtette 1767 és 1775 között. Az első anyakönyvi bejegyzések ebből az évből származnak. Mivel Nepomuki Szent Jánost XIII. Benedek pápa 1729-ben a szentek sorába iktatta, így a Csolnokra települt svábok a 9 évvel korábban szentté avatott Nepomuki Szent János mellett döntöttek. A templomban több olyan festmény van, amit a betelepülő svábok hoztak magukkal Németországból.	..... ......

Nepomuki Szent János-szobor

Mária kápolna

Források

• Borovszky Samu: Esztergom vármegye települései

További információk

• Csolnok Önkormányzatának honlapja
• Csolnok SZSE
• Csolnok elhelyezkedése Google Maps-en
• Csolnok története