„Iovianus római császár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2014. augusztus 23., 00:15-kori változata

Flavius Claudius Iovianus, a római katonacsászárok egyike (331. Singidunum, Pannonia provincia – 364. február 17. Dadastana, Bütinia)

Élete

Flavius Claudius Iovianus római császár portréja

Varronianus comes, II. Constantius tisztjének fia volt.^[1] Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.^[2] Iulianus (Apostata) császár uralkodása alatt a légiók egyik fővezére volt a perzsák elleni hadjáratban.

A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár perzsa hadjárat közben történt halála (363. június 27.) után még aznap értesítette Iulianus hívét Salutiust, a pogány praefectus praetoriot, hogy őt jelölik császárnak. Salutius azonban öreg korára hivatkozva nem vállalta.^[3] Másodszorra a fiatalabb, keresztény Iovianusra esett a választás és ő nem utasította vissza a tisztséget.^[3] Egyesek szerint atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt választották.

Katonai téren nem sok babért aratott, de II. Sápúr perzsa Szászánida-királlyal harminc éves békében állapodott meg. ^[3] Ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi germán támadás ellen fordulhasson.

Vallási intézkedései

Ezzel Flavius Iulianus római császár pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus keresztény volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott antiochiai templomot újra megnyittatta. Atanázt és a többi száműzött keresztény püspököt visszahívta. Trónralépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett. Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.^[4]

Jegyzetek

Források

↑ Brandt: Az ókor alkonya: Hartwin Brandt: Az ókor alkonya – A kései Római Birodalom története. (hely nélkül): Corvina. 2006. ISBN 963 13 5562 4
A Pallas nagy lexikona
Az emberiség krónikája. Officina Nova Kiadó 1984. ISBN 9637835601

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Iovianus római császár témájú médiaállományokat.

Elődei:
Flavius Iulianus
és
Sallustius

Consul
364

Utódai:
Flavius Valentinianus
és
Flavius Valens

Előző uralkodó:
Iulianus

Római császár
363 – 364

Következő uralkodó:
I. Valentinianus
Procopius

Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Sextus Aurelius Victor: Epit. 68.

[2] A Pallas nagy lexikona - Jovianus

[Brandt:_Az_ókor_alkonya_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Brandt: Az ókor alkonya

[4] Jovianus, lexikon.katolikus.hu

[1]

[2]

[3]

[4]

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 == Élete ==
 [[Kép:Jovianus.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|Flavius Claudius Iovianus római császár portréja]]
-Varronianus [[comes]], [[II. Constantius]] tisztjének fia volt.<ref>[[Sextus Aurelius Victor]]: ''Epit.'' 68.</ref> Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.<ref>[http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/053/pc005369.html#3 A Pallas nagy lexikona - Jovianus]</ref> [[Flavius Iulianus római császár|Iulianus]] (''Apostata'') császár uralkodása alatt a [[Római légió|légiók]] egyik fővezére volt a [[Perzsa Birodalom|perzsák]] elleni hadjáratban. A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár halála (363. június  27.) után – talán atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt – őt kiáltották ki császárrá.
+Varronianus [[comes]], [[II. Constantius]] tisztjének fia volt.<ref>[[Sextus Aurelius Victor]]: ''Epit.'' 68.</ref> Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.<ref>[http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/053/pc005369.html#3 A Pallas nagy lexikona - Jovianus]</ref> [[Iulianus római császár|Iulianus]] (''Apostata'') császár uralkodása alatt a [[Római légió|légiók]] egyik fővezére volt a [[Perzsa Birodalom|perzsák]] elleni hadjáratban.
+A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár perzsa hadjárat közben történt halála (363. június  27.) után még aznap értesítette Iulianus hívét Salutiust, a pogány [[praefectus praetorio]]t, hogy őt jelölik császárnak. Salutius azonban öreg korára hivatkozva nem vállalta.{{refhely|Brandt: Az ókor alkonya}} Másodszorra a fiatalabb, keresztény Iovianusra esett a választás és ő nem utasította vissza a tisztséget.{{refhely|Brandt: Az ókor alkonya}} Egyesek szerint atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt választották.
-Ezzel [[Flavius Iulianus római császár]] pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus [[Kereszténység|keresztény]] volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott [[Antiokheia|antiochiai]] templomot újra megnyittatta. [[Nagy Szent Atanáz|Atanázt]] és a többi száműzött keresztény [[püspök]]öt visszahívta. Trónralépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett. Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/J/Jovianus.html Jovianus], lexikon.katolikus.hu</ref> Katonai téren nem sok babért aratott, de [[II. Sápúr]] perzsa [[Szászánida]]-királlyal harminc éves békében állapodott meg, s ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi [[Germánok|germán]] támadás ellen fordulhasson.
+Katonai téren nem sok babért aratott, de [[II. Sápúr]] perzsa [[Szászánida]]-királlyal harminc éves békében állapodott meg. {{refhely|Brandt: Az ókor alkonya}} Ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi [[Germánok|germán]] támadás ellen fordulhasson.
+=== Vallási intézkedései ===
+Ezzel [[Flavius Iulianus római császár]] pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus [[Kereszténység|keresztény]] volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott [[Antiokheia|antiochiai]] templomot újra megnyittatta. [[Nagy Szent Atanáz|Atanázt]] és a többi száműzött keresztény [[püspök]]öt visszahívta. Trónralépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett. Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/J/Jovianus.html Jovianus], lexikon.katolikus.hu</ref>
 ==Jegyzetek==