„Udvarnok (település)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: de:Dvorníky |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Ocskay László –> Ocskay László (kuruc brigadéros) |
||
50. sor: | 50. sor: | ||
* Az 1533-iki dicalis összeirás szerint a nyitrai püspök birtokaihoz tartozott: Radosna, Alsó- és Felső-Vesztenicz, Racsic, Udvarnok, Szucsán, Szkacsán és Apáthi Livina mellett. |
* Az 1533-iki dicalis összeirás szerint a nyitrai püspök birtokaihoz tartozott: Radosna, Alsó- és Felső-Vesztenicz, Racsic, Udvarnok, Szucsán, Szkacsán és Apáthi Livina mellett. |
||
* A [[Rákóczi szabadságharc]] egyik eseménye a hagyomány szerint itt történt: „Ocskay, volt kuruc kapitány [[Pálffy János (nádor)|Pálffy]] kezére adta seregét. [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]] nehány száz válogatott lovassal a vakmerő [[Beleznay János|Beleznayt]] küldte utána, ki azután Udvarnok táján a [[Trencsén]] felől nagymennyiségű prédált drága portékákkal menekülő Ocskaynéra és [[Ocskay László|Ocskayra]] akadt s vitézül rajtuk ütvén, a prédát elvette.” |
* A [[Rákóczi szabadságharc]] egyik eseménye a hagyomány szerint itt történt: „Ocskay, volt kuruc kapitány [[Pálffy János (nádor)|Pálffy]] kezére adta seregét. [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]] nehány száz válogatott lovassal a vakmerő [[Beleznay János|Beleznayt]] küldte utána, ki azután Udvarnok táján a [[Trencsén]] felől nagymennyiségű prédált drága portékákkal menekülő Ocskaynéra és [[Ocskay László (kuruc brigadéros)|Ocskayra]] akadt s vitézül rajtuk ütvén, a prédát elvette.” |
||
* Későbbi földesura a [[Sárváry család]], majd a 18. század második fele óta az [[Erdődy család|Erdődy]] grófi család volt. |
* Későbbi földesura a [[Sárváry család]], majd a 18. század második fele óta az [[Erdődy család|Erdődy]] grófi család volt. |
A lap 2012. július 24., 17:20-kori változata
Udvarnok (Dvorníky) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nagyszombati | ||
Járás | Galgóci | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1247 | ||
Polgármester | Ľuboš Gubáň | ||
Irányítószám | 920 56 | ||
Körzethívószám | 033 | ||
Forgalmi rendszám | HC | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2026 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 81 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 163 m | ||
Terület | 25,54 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 21′ 28″, k. h. 17° 47′ 49″48.357778°N 17.796944°EKoordináták: é. sz. 48° 21′ 28″, k. h. 17° 47′ 49″48.357778°N 17.796944°E | |||
Udvarnok weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Udvarnok témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Udvarnok (szlovákul Dvorníky) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben, a Galgóci járásban. Szolgagyőr tartozik hozzá. 2001-ben 1973 lakosából 1926 szlovák volt. Korábbi névelőfordulásai: Nyitraudvarnok (1888) és Irek (Fényes Elek).
Fekvése
Galgóctól 9 km-re délre fekszik.
Története
- Udvarnok 1247 előtt nyitrai várbirtok volt. A tatárjárás alkalmával teljesen elpusztult. A tatárokkal szembeni sajómezei ütközetben ott volt a nyitrai zászlóalj is. Legjelesebb vitézei hullottak el. Elesett Jakab, a nyitrai püspök; sokan az udvarnoki jobbágyok sorából s a szolgagyőriek közül. Ez utóbbiakból a Hechei testvérek váltak ki. Mihály elesett, Márton pedig vitézségének jutalmául 1268-ban nemességet kapott.
- A tatárpusztítás lezajlása után a király adománya folytán számos új nemzetség telepedett le a vármegye területén. Így 1247-ben az Aba nemzetségből származott Tamás comesnek Udvarnokot adta IV. Béla király, mely nemzetség 1268-ban Újlak birtokában fordult elő, 1274-ben V. István király adományából Tavarnok és Ursed, 1297-ben csere utján Kelecsény, Galgócz, Galantha birtokába jutott. Az 1247-es oklevél, mely a települést "Vduornuc" alakban említi egyben a település első írásos említése is.
- Az Anjouk idejében az Aba nemzetségbeli „nagy” Aba, hűtlensége miatt elvesztette Galgóc, Ujlak, Udvarnok, Divich és Saag nevü birtokait, melyeket I. Lajos király 1349-ben Kont Miklósnak adományozott.
- Az okleveles említések szerint egy rév, mely a galgóczi várhoz tartozott, Udvarnokon volt. Miután azonban ezt a vámot Lajos király a Konth-féle hídra helyezte át, oly rohamos süllyedésnek indult, hogy 1363-ban már kérdés támadt az iránt, birnak-e a Vágon révvel az udvarnokiak? Az esztergomi káptalan vizsgálatot indított a király utasítására és megállapította, hogy ez a rév csakugyan az udvarnokiaké, s azon ők szabadon kelhetnek át, s ez a rév előbb volt fő- vagy közrév, mint a semptei. Mivel a semptei révet IV. Béla állította fel 1251 körül, kétségtelennek látszik, hogy az 1294-iki galgócföldi vám azonos volt az udvarnoki vámmal és révvel.
- V. László 1453-ban Galgócot összes tartozékaival: Ó-Galgócz, Szent-Péterfalva, Udvarnok, Kis-Ujlak, Bajoncz, Zöldvár, Dicsi, Kelecsény, Cheneth, Jalsva, Diós, Lehotka, Pásztó és Medenczhelyekkel egyetemben Ujlaki Miklósnak, néhai László bán fiának adományozta.
- Az 1533-iki dicalis összeirás szerint a nyitrai püspök birtokaihoz tartozott: Radosna, Alsó- és Felső-Vesztenicz, Racsic, Udvarnok, Szucsán, Szkacsán és Apáthi Livina mellett.
- A Rákóczi szabadságharc egyik eseménye a hagyomány szerint itt történt: „Ocskay, volt kuruc kapitány Pálffy kezére adta seregét. Bercsényi nehány száz válogatott lovassal a vakmerő Beleznayt küldte utána, ki azután Udvarnok táján a Trencsén felől nagymennyiségű prédált drága portékákkal menekülő Ocskaynéra és Ocskayra akadt s vitézül rajtuk ütvén, a prédát elvette.”
- Későbbi földesura a Sárváry család, majd a 18. század második fele óta az Erdődy grófi család volt.
- A Nyitra megyei lutheránus lelkészség galgóczi fraternitásához tartoztak: Modrova, Hrádek, Vág-Szerdahely, Pöstyén, Drahócz, Keresztúr, Surov, Zéle, Bucsán, Galgócz, Szent-Péter, Udvarnok, Pásztó, Kuti, Melsicz, Vasárd, Attrak és Dióssi.
- Fényes Elek Geográphiai szótára szerint: "Udvarnok (Irek), Nyitra vármegyei tót falu, közel a Vág vizéhez, utolsó posta Galgóctól 1 1/2 órányira. Lakja 1064 katolikus, 1 evangélikus, 26 zsidó. Van benne katolikus parókiális templom. Határa dombos; van erdeje; lakosai dohánytermesztéssel foglalatoskodnak. Földesura gr. Erdõdy Józsefné".
- Az 1888-as helységnévtár szerint megkülönböztetésül Nyitraudvarnok-nak is nevezték.
- A 19-20. század fordulóján 1394 római katolikus, kevés izraelita, 106 német és túlnyomóan szlovák lakost számláltak össze. Postája, táviró és vasúti állomása nem volt, a 1 és fél órára lévő Galgóc volt a központ. 1788-ban épült katolikus temploma, melynek kegyura a faluban nagyobb birtokkal rendelkező Erdődy Ferenc gróf volt, a 10 plébániával rendelkező újlaki alesperességhez tartozott. Az izraelitáknak is volt itt imaházuk, amely 1890-ben épült. A faluban szeszgyár is működött.
- Ugyancsak a 19. század végén írt forrás fő közlekedéséről az alábbiakat írta: "A sempte–galgóczi törvényhatósági közút a diószeg–nyitra–kálnai állami közútból Sempte községnél ágazik ki és Udvarnok, Bajmócska községeken áthaladva csatlakozik Galgóczon a nyitra–galgóczi törvényhatósági közúthoz. Szélessége 5–6 méter, felszíne erősen hullámzatos, a Galgócz melletti somogyi szőlők felé vezető rész 10%-ig emelkedő meredékekkel. Kőalappal ellátva nincsen. Műtárgyai közül 2 boltozott, 1 kőhídfős, fafelszerkezettel és 4 egészen fából épült. Forgalma a galgóczi piaczra irányul és huszonnégy óránként 195 igavonó állat."
- A Pallas nagy lexikona szerint: "kisközség Nyitra vármegye galgóci járásában, (1891) 1394 tót lakos, postahivatallal és postatakarékpénztárral".
- 1910-ben 1737, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott.
Nevezetességei
- A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1788-ban épült barokk-klasszicista stílusban a korábbi templom helyén, melyet 1559-ben említenek.
- Szent Vendel szobra a 19. században készült.
- A Szentháromság szoborcsoport 18. századi.
- A szolgagyőri településrészen álló harangláb az 1870-es években készült.
Vár nyomai (Szolgagyőr)
A 20. század elején még látszottak egy közeli vár nyomai. A falutól mintegy negyedórányira, a Vágtól pedig 190 méter távolságra, egy körülbelül 57 méter magas dombon ma is várromok láthatók. Sajnos, már 1882-ben is csak igen kevés volt meg e romokból. Ma nyomuk is alig van. Ez a rom a történészek kutatása szerint az ún. Szolgagyőri Várispánságnak a központja lehetett. Stratégiai fontosságú volt, s ezért a közeli Galgóc és Bánya várak mellett ezt az inkább földvár jelleggel bíró Szolgagyőrt is fenntartották (sőt azt a honfoglalás utáni időben, tehát már mikor Galgóc régen létezett, építették fel). Ugyanis az udvarnoki rév a legalkalmasabb volt a Vágon való átkelésre és Nagyszombat vidékéről Nyitra felé ez volt a legtermészetesebb és legkönnyebben megszállható út. Ennek a révnek őrizete volt a szolgagyőri várjobbágyok első és legfőbb feladata. Erre vall az a körülmény is, hogy Szolgagyőr alkalmazottai között tárnok-udvarnokmester is volt, amely hivatalról tudjuk, hogy az a fővámszedővel volt egyenrangú. Így 1270-ből bizonyos Péter viselte e fontos hivatalt.
Népessége
|
|
Források
- A Pallas nagy lexikona
- Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára, amelyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leiratik. Pesten, 1851.
- Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai : Magyarország monográfiája: A magyar korona országai történetének földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Nyitra vármegye. Kiad.: Orsz. Monográfia Társ., Budapest, 1898. XV, 736 p.
Külső hivatkozások
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal