Alkoholizmus Magyarországon

Egy magyar alkoholellenes rajz: bortermelés millió hektoliterben 1928-ban (a Társadalmi lexikonból)

Magyarországon az alkoholizmus komoly népbetegségnek számított és számít, ez azonban az alkoholfogyasztásnak csak egyik (legsúlyosabb) szintje. Ugyanakkor a mérsékeltebb és/vagy eseti alkoholfogyasztás is számos problémával függ össze, amelyeket ez a szócikk igyekszik összegyűjteni. A bajok egyik fő oka, hogy „az alkoholfogyasztás fontos szociális szerepet tölt még be a tár­sa­da­lom­ban”.

Az alkoholizmus fogalma

A magyar értelmező szótár szerint az alkoholizmusnak két fő jelentése van:

• „Szeszes italoknak, főként pálinkaféléknek az egészségre káros mérvű, szenvedélyes, rendszeres fogyasztása.”
• „Az ennek következtében jelentkező és főként az idegrendszer bántalmaiban megnyilatkozó kóros állapot, ill. betegség.”

A közbeszéd általában össze szokta vonni a két dolgot. Régebben elterjedt volt az iszákosság használata is, ez azonban a magyar értelmező szótár szerint inkább a részegeskedést – az alkoholfogyasztás és az alkoholizmus egyik lehetséges tünetét – jelenti:

• [iszákos] „Olyan (személy), aki rendszeresen sok bort, szeszes italt fogyaszt; részeges.”

Mivel az alkoholizmusnak minősítik pontatlanul gyakran a különböző szintű és formájú alkoholfogyasztást, szükséges kisebb csoportokra bontani az alkoholfogyasztók körét. Ennek egyik formája a következőképpen néz ki:

• 1. Az "absztinensek" sohasem isznak. Ez kiterjedhet az egész életükre, vagy annak bizonyos időszakára.
• 2. A "társasági ivók" szeszes italt rendszeresen nem vásárolnak, és csak bizonyos alkalmakkor ill. társaságban isznak.
• 3. A rendszeresen, de mértékletesen ivók esetében a szeszes italok a táplálkozás és az élvezetszerzés szerves részei, de lerészegedni nem szoktak.
• 4. A ritkán, de mértéktelenül ivók azok, akik alkalmanként, pl. házibulikban lerészegednek.
• 5. A szeszes italt mértéktelenül fogyasztó "nagyivók" sokat isznak, de egyelőre az alkoholbetegség tünetei még nem jelentkeznek náluk.
• 6. A mértéktelenül ivó, un. részegesek vagy "iszákosok" rendszeresen lerészegednek, de az alkohol-függőség tünetei nem (vagy még nem) észlelhetők.
• 7. Az "alkoholisták" esetében a mértéktelen szeszesital-fogyasztás már alkohol-függőséghez és - ital hiányában - megvonásos tünetekhez vezet.

A magyarországi alkoholizmus múltja

Az alkohollal kapcsolatos problémák, beleértve a direkt alkoholizmust már a középkor óta ismert volt Magyarországon. A 16. századtól kezdve maradtak fenn irodalmi alkotások, amelyek az alkohollal kapcsolatos veszélyekre hívták fel a figyelmet. Az 1979-ben megjelent A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából című könyv komolyabb gyűjteményt állított össze ezekből a szövegekből. A teljesség igény nélkül néhány:

• Tinódi Lantos Sebestyén: Sokféle részögösről (1552)
• Heltai Gáspár: A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus (1552) – A művet és keletkezéstörténetét Czóbel Ernő irodalomtörténész elemezte alaposabban Heltai Gáspár: A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus – A magyar társadalom lelki és anyagi válsága a reformáció korában című, Budapesten 1911-ben megjelent művében.
• Decsi Gáspár: Az részegségről (1582)

Szenczi A. Pál református lelkész Részegesek Jajos Pohara címen írt prédikációt. Sokat foglalkoztak más korabeli egyházi emberek (így például Bornemisza Péter, Kulcsár György, Pázmány Péter) az iszákosság kérdésével, és több nagy úr, így II. Rákóczi Ferenc is mértékletes életmódjáról és az alkoholizmus elítéléséről volt ismert. Több országgyűlések törvény, határozat és törvényhatóságok rendelet kiadásából lehet következtetni a betegség 17–18. századi elterjedt voltára.

A 19. században több beszédében és értekezésében Széchenyi István, Kossuth Lajos, Czuczor Gergely, Királyi Pál és Király János támadta az alkoholizmust, és különösen a pálinkafogyasztást.

Munkájuk létjogosultságát mutatja, hogy a „névtelen tömegek” mellett több korabeli híresség ismert volt alkoholista életmódjáról: Ady Endre, Juhász Gyula, illetve éppen Cholnoky Jenő két fivére, Cholnoky Viktor, Cholnoky László. A magyar szállóigék neves gyűjtője, Tóth Béla újságíró is rászokott éjszakai életmódja miatt a nagy mennyiségű alkohol fogyasztására. Felesége elvesztése mellett ez is komoly mértékben hozzájárult alig 49 éves korában bekövetkezett halálához.

Ugyanakkor kiemelendő a 19. század második felében új, hatalmas szeszgyárak létesültek országszerte és különösen Budapesten. Ezek működését az állam semmilyen módon nem korlátozta. Néhány ezek közül: Dreher Sörgyárak Zrt., Óbudai Szeszgyár, Gschwindt-féle Szesz-Élesztő-Likőr és Rumgyár, Első Magyar Szeszfinomító, Orczy úti Szeszgyár.

Az 1862-ben alapított kőbányai Dreher Sörgyárak egyik, ma már üzemen kívül lévő épülete

A magyarországi alkoholizmus a 20. század első felében

Auguste-Henri Forel svájci elmeorvos, az alkoholfogyasztás ellenzője több előadást is tartott a századelő Budapestjén

A 20. század elején szervezett formában megindult az alkoholizmus elleni küzdelem a szocialista orvosok és társadalomtudósok részérül különböző egyesületek keretében. Ennek hátterében többek közt az állt, hogy Budapesten több előadást tartott a témakörrel kapcsolatban az alkoholfogyasztás radikális ellenzőjeként ismert Auguste-Henri Forel svájci pszichiáter, a zürichi elmegyógyintézet korábbi igazgatója. Forel tevékenységének köszönhető, hogy hamarosan létrejött a Good Templar-rend magyarországi szervezete. Az ekkoriban fellépő alkoholellenes orvosok és egyéb tudósok:

• Madzsar József (1876–1944) orvos, 1918–1919-ben a Fővárosi Könyvtár igazgatója (A szeszes italok hatása az utódokra),
• Pogány József (1886–1938) újságíró, kommunista politikus, később a Tanácsköztársaság idején külügyi népbiztos,
• Stein Fülöp (1867–1918) az Angyalföldi Elmegyógyintézet, majd Schwartzer-féle intézet főorvosa (Az alkoholizmus ellen való védekezés hazánkban, Az alkohol, Az alkohol kérdés mai állásáról, Az iszákosság és annak leküzdése),
• Hollós József (1876–1947) orvos, szegedi kórházi boncoló főorvos (Az alkoholizmus okairól, A szeszes italok hatása a szervezetre),
• Dóczi Imre orvos (Nemzetgazdasági szempontok az alkoholkérdésben, Az alkohol és hatása a gyermekre, A közigazgatás föladata az alkoholellenes küzdelemben),
• Salgó Jakab (1849–1918) az Országos Ideg és Elmegyógyintézet főorvosa (A szeszmérgezés és nehéz kórság kórtani viszonya, Az alkoholizmus társadalmi jelentősége),
• Pándy Kálmán (1868–1945) a nagyszebeni Állami Elmegyógyintézet igazgató főorvosa (A szeszes italokról és nemi betegségekről),
• Hollós István (1872–1957) az Országos Ideg és Elmegyógyintézet osztályvezető főorvosa (Az alkoholisták gyógyítása az elmegyógyintézetben),
• Cholnoky Jenő (1870–1950) földrajztudós (Az alkohol a földön),
• Nógrády László (1871–1939) állami főgimnáziumi tanár, pszichológus (Az alkohol).

Az alkohol néven külön folyóirat is indult a témakörrel kapcsolatos tudományos értekezések számára. Donáth Gyula (1849–1944), a Szent István Kórház az ideggyógyászati osztályának főorvosa is vezető szerepet töltött be az alkoholellenes mozgalomban és megalakulása óta elnöke volt az Absztinens Orvosok Egyesületének. Több tanulmánya megjelent a témakörrel kapcsolatban (Alkohol és munka, Az alkoholtilalom kivihetősége Magyarországon, Alkoholizmus és alkoholkérdés). Foglalkozott az alkoholkérdéssel Dalmady Zoltán orvos is 1909-ben megjelent Mendemondák a természettudomány köréből című kötetében, és feketén-fehéren szót emel az alkohol bárminemű fogyasztása ellen:

„Az alkohol, mint a közérdeklődés egyik központja, számos mendemondának ád anyagot. Szomorú, de való igaz, hogy e téves adatokat aljas önérdekből sokan céltudatosan, tervszerűen terjesztik. Hiába beszél a szesz ellen a tanító, a pap, az alkohol elleni küzdelem valamely harcoló tagja, mikor a nép látja, hogy a szeszmérés az állam támogató oltalma alatt áll, hogy a bor az oltáron is létjogosultsággal bíró nemes ital. Még ha kiirtanók is a palotáktól a kunyhókig elterjedt rossz szokásainkat, hogy csak szeszfogyasztás mellett tudunk jóízűen beszélgetni, hogy minden ünnepségünket, legyen az újév, névnap, jubileum, keresztelés, esküvő vagy halotti tor, csak szeszfogyasztás kíséretében tudjuk »méltóan« megülni: még akkor is sok csataterünk maradna a különböző mendemondák által okadatolt szeszfogyasztás ellenében.”

A következő megállapításokat teszi:

• az alkohol legcsekélyebb fogyasztása is rontja, nemhogy fokozná a munkaképességet;
• az alkohol egyik legjellemzőbb hatása a kritika elhomályosítása;
• az alkohol a hideg érzést ugyan csökkenti, de a testet nem melegíti;
• az alkohol táplálkozás szempontjából szörnyű méreg, drága, egyben nagyon is egyoldalú és nélkülözhető értékkel bíró tápszer („Annyi fehérje, amennyi 1 l sörben van, van 120 g tejben, 25 g húsban, 60 g kenyérben – de míg 1 l sör 40—50 fillér, addig 120 g tej 2—3 fillér, 25 g hús 3—8 fillér, 60 g kenyér pedig 2 fillér.”)

A rövid életű 1919-es Tanácsköztársaság alatt teljes szesztilalmat vezettek be, amelyet később megszüntettek.

Dr. Stein Fülöp kutatásai szerint Budapesten a 20. század elején még egy a mértékletesen élő munkás is keresetének átlagosan 15%-át költötte szeszes italokra. Magyarországon a dr. Dóczi Imre által feldolgo­zott adatgyűjtés szerint (1908) 354 letartóztatási inté­zet 70.707 (56.648 férfi, 14.059 nő) foglya közül kifejezetten iszákos volt 8320 (11,3%), rendszeresen élt szeszes itallal 42.107 (58,5%), kivé­telesen ivott szeszt 19.921 (27%). A bűntett elkövetése alkalmával ittas állapotban volt 16.649 (27,9%) férfi és 2779 (19,77%) nő. (Ez összesen 19.428 személy, azaz az összes letartóztatottak 27.48%-a.) A korszak jelentős enciklopédiája, a Révai nagy lexikona kiemeli a fenti adatok mellett:

„A szeszes italok fogyasztása nagy mértékben hozzájárul a balesetek számának emeléséhez is. A szeszes italok fogyasztása az öngyilkosok szá­mára is nagy befolyást gyakorol. Számos adat szolgáltat bizonyságot arra, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás fontos tényezője az elszegénye­désnek, az anyagi nyomornak. A szeszes italokra kiadott összeg improduktív kiadás, amely — a népesség legnagyobb része kisemberekből, mun­kásokból állván — azoknak háztartását minden haszon nélkül aránytalanul megterheli. [...] A ma­gyarországi munkásság évi jövedelmének átlag 18%-át adja ki szeszes italokra. Nemcsak az egyes embereknek, de az államnak is nagy kárt okoz az, hogy a szeszes italok fogyasztása által egészségükben megtámadott produktív munkára képes emberek millióit veszti el, hanem azáltal is, hogy az alkoholizmus áldozatairól az államnak, vagy a társadalmi jótékonyságnak kell gondos­kodni. A szegényügy, lelencügy, börtönök és fegy­házak, kórházak és elmegyógyintézetek, epilepti­kusok, gyengeelméjűek, hülyék intézeteinek, a közrendnek fenntartása mind oly kötelezettséget ró az államra, amelyek teljesítését jórészben az alkoholizmus teszi szükségessé. Hozzávéve ehhez a munkaképesség csökkenését, a balesetek nagy számát, az élettartam rövidségét és a faj degenerálását, fogalmat kapunk az alkoholizmus pusztí­tásairól. Az alkoholfogyasztás gazdasági kára abban is nyilvánul, hogy a népesség élelmezésé­től nagy mennyiségű gabonát von el. Egy rossz termés valóságos nemzeti csapással ér fel és a nép mégis milliárdokat érő gabonát fogyaszt el sze­szes italok alakjában és vonja el a táplálkozástól. [...] A kísérletekből megállapítható, hogy olyan, anyag, mint az alkohol, mely az élő szervezetre károsan hat, nem szolgálhat egyszersmind olyanul is, amely annak pótlására és felépítésére van hivatva. A szeszes italok fogyasztása a nép legszélesebb-rétegében van elterjedve és az alkoholtermelés, el-árusítás annyi érdeket köt le, hogy a küzdelem csak akkor lesz eredményes, ha minden erre alkal­mas eszközt és fegyvert sikerülni fog ellene harcba vinni.”

A két világháború közötti időben – ha korlátozott mértékben is – nem szünetelt a szocialista orvosok felvilágosító tevékenysége. Ennek két példája Az egészség enciklopédiája (1926) és az Társadalmi lexikon (1928); mindkét mű részletesen foglalkozik az alkoholizmussal kapcsolatos problémákkal. Pazár Zoltán Az ittasság és az iszákosság vizsgálata valamint ennek jelentősége az igazságszolgáltatásban címen részletes monográfiát készített a témakörrel kapcsolatban, amely (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára-sorozat 183. darabjaként jelent meg Budapesten 1942-ben.

A magyarországi alkoholizmus a 20. század második felében

A 20. század második felében a növekvő jólét az alkoholfogyasztását növekvését hozta, és ez fokozottan érvényes volt a fiatalkorú lakosságra is. Sajnálatos módon megállapítható, hogy Magyarország is ezen országok halmazába tartozott. Az 1970-es években példa erre Budapest bűnügyi statisztikája, amely szerint az összes fővárosi bűncselekmények 20-22%-ában alkoholos befolyásoltság volt a háttérben. Ez az arány egyes kriminológiai területeken magasabb is volt:

• garázdaság 70-75%
• ifjúság elleni bűncselekmények 45-50%
• emberölés 40%
• testi sértés 35%.

Ebben az időben Tariska István (1915–1988), az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet igazgató főorvosa foglalkozott a kérdéssel (Tanulmányok az alkoholizmus pszichiátriai következményeiről). Jelentős feldolgozásnak számít az Alkohológiai Kiskönyvtár is, amely 1980 és 1987 között 10 kötetben jelent meg.

Fontos adalék, hogy ugyanebben az időben az állami gondozásba vett gyerekek 30,8%-ánál a kiváltó ok a szülői alkoholizmus volt. Valamint az is, hogy a budapesti lakosok élelmiszerekkel kapcsolatos kiadásainak mintegy 10-11%-át a szeszes italokra költött pénz tette ki.

1978-ban bevezettek ismét egy korlátozott szesztilalmat, amely szerint munkanapokon volt tilos vendéglátó üzletekben reggel 9 óráig szeszes italt értékesíteni, a dolgozni igyekvők munkaképességét megóvandó.

A magyarországi alkoholizmus jelene

Alkohollal kapcsolatos betegségekben elhunytak száma

Zacher Gábor toxikológus

Súlyos népbetegségként élte át az alkoholizmus az ezredfordulót. Egy példája ennek, hogy 2005-ben mind a férfiak, mind a nők között Magyarországon haltak meg legtöbben alkoholos májbetegség miatt Európában. Zacher Gábor toxikológus 2020-as nyilatkozata szerint évente körülbelül 30.000 fő hal meg Magyarországon alkohollal kapcsolatos betegségekben. (2018-ban 131.100 fő hunyt el Magyarországon, azaz a lakosság mintegy 22-23%-ának halála összefüggésben állt az alkoholfogyasztással.)

Egy másik tanulmány óvatosabb becslést közöl: Magyarországon (akárcsak Finnországban, Szlovéniában, és Dániában) az alkohol a felelős az évi összes haláleset legalább 10%-áért.

A magyarországi alkoholisták száma

Hogy körülbelül hány alkoholista él Magyarországon, azt nem könnyű megbecsülni. A hivatalosan nyilvántartott alkoholisták – azaz a pszichiátriai vagy addiktológiai kezelésen megjelentek – száma a Központi Statisztikai Hivatal 2015-ös összesítése alapján „mindössze” 15.683 fő, 2017-ben 15.292 fő volt. Ráadásul az érintettek 2/3-a nő volt, holott közismert a férfiak túlsúlya az alkoholisták körében. Ugyanakkor a témakörrel foglalkozó orvosok a valódi alkoholisták számát ennek sokszorosára becsülik, mivel a betegek körülbelül 90%-a nem kér orvosi segítséget. A következő becslések ismertek:

• Zacher Gábor 2016-ban körülbelül 800.000 főre tette a magyarországi alkoholisták számát. Ezt kiegészítette azzal, hogy 2,5 millió főre becsüli a nagyivók számát az országban. Egy 2020-as nyilatkozatában ismét megerősítette ezeket az adatokat.
• egy másik orvos, a szigetvári kórház addiktológiai rehabilitációs Osztályának vezetője, Tóth Miklós ennél magasabbra, 1-1,2 millió főre becsüli a magyarországi alkoholisták számát.
• Dr. Hegedüs Éva orvos 2018-as cikkében a kettő közötti értéket becsüli: 800.000–1.000.000 fő.
• Dr. Erdélyi Ágnes, a nagykállói Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórház telephelyi orvosigazgató-helyettese 2019-ben a következőt nyilatkozta: „Sokféle adatból próbálják megbecsülni a függők számát egy országban, hazánkban megközelítőleg hatszáz-hétszáz-nyolcszáz vagy akár kilencszázezres nagyságról is beszélhetünk.”
• az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-es becslése szerint Magyarországon a népesség 9,4%-a, azaz közel 1 millió ember alkoholfüggő.
• ugyancsak az Egészségügyi Világszervezet úgy látja, hogy a magyar férfiak 31%-a küzd alkoholproblémákkal.

Tóth Miklós, a szigetvári kórház addiktológiai rehabilitációs osztályának vezetője egy 2016-os beszélgetésben úgy nyilatkozott, hogy a magyarországi kórházakban kezelt embereknek körülbelül 60%-a alkoholista. Számításait egy korábbi felmérésre becsülte, amely szerint: „Az Országos Alkohológiai Intézetben korábban úgy számoltak, a kórházban fekvők 65 százaléka valójában alkoholista. Mivel ez az intézmény már nem létezik, nincsenek friss adataink, de a magyarok továbbra is fejenként 12-13 liter száz százalékos alkoholt isznak meg évente, szóval nem történhetett nagy változás.” Mint kiemelte: „az orvosok általában mégis a szövődményt próbálják kezelni, pedig ha a beteg lemondana az alkoholról, a betegsége is megszűnne.”

A magyar társadalom különböző csoportjainak alkoholfogyasztásával kapcsolatban speciális problémák mutatkoznak. Ezeket alább mutatja be a szócikk.

Alkoholizmus és a kisbabák

Függetlenül a krónikus alkoholizmustól, a kutatások erősen valószínűsítik, hogy már maga az alkoholfogyasztás árt az anyaméhben lévő kisbabának („Magzati alkohol szindróma”). Dr. Debreczeni Anikó orvos szerint „bár ezzel a ténnyel a kismamák többsége tisztában van, mégis, egyes irodalmak szerint, hazánkban évente legalább 300 gyermek jön a világra a terhesség alatti alkoholfogyasztás miatt kialakuló magzati alkohol szindróma tüneteivel!”

Alkoholizmus és a gyerekek

Felbecsülhetetlen a kár, amelyet a magyarországi alkoholizmus az alkoholista családokban felnövő gyerekek számára jelent. Bár a felmérések szerint gyakran pont az ilyen családokban tabusítva van a témakör, a gyerekek komoly megterhelésnek vannak kitéve. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának intézményvezetője, Frankó András családterapeuta és mentálhigiénés szakember 2019-es véleménye szerint: „legalább 383 ezer magyar gyerek él szenvedélybeteg családban”. Az ilyen gyerekek nagy része felnőttkorukban legalább 7, különböző problémával fog szembenézni:

• 1) A megtévesztés sebe – „Hisz ez semmiség”
• 2) Az elszigeteltség sebe – „Senkinek semmi köze ahhoz, mi van belül”
• 3) Túláradó érzelmek sebe
• 4) Belekeveredés sebe
• 5) Üresség sebe
• 6) Otthontalanság sebe
• 7) Elértéktelenedés sebe

Mindezekhez Zacher Gábor toxikológus hozzáteszi: „A genetikai vizsgálatoknak köszönhetően ma már pontosan tudjuk, hogy amennyiben mindkét szülő alkoholbeteg, akkor 70 százalékos valószínűséggel a gyerekük is a nyomdokaikba lép, ha pedig „csak” az egyik szülő alkoholista, akkor 50 százalék az esély arra, hogy a gyerek is gyakran néz majd a pohár fenekére.”

Az alkoholizmus természetesen más módon is kihat egy család életére. Éles Róbert, a Kaposvári Járásbíróság csoportvezető bírája úgy ítéli meg, hogy a válások esetében is igen jelentős indok szokott lenni – általában a férj – alkoholizmusa, italozó életmódja: „Ha az okok feltárására kerül sor, még ebben az esetben is többször kiderül, hogy a nők még el is tűrnék a mértéktelenné váló alkoholfogyasztást. Ugyanakkor a gyermekek miatt mégis lépni kényszerülnek. Hisz az iváshoz gyakran agresszió vagy vállalhatatlan életmódváltozás társul.”

Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns pedig egy 2020-as tanulmányában azt elemezte, hogy tévesen „sokan és sokszor ringatják magukat abban a tévhitben, hogy a gyerekre nincsen hatással az otthoni légkör, hiszen nem szemtanúja a használatnak. [...] Hiába nincs ugyanis ott a látvány, ha ott van az érzés. A függők az érzéseikre használnak.”

Alkoholizmus és a fiatalok

Speciális probléma a fiatalkorúak alkoholfogyasztása. Egy 2019-es felmérés szerint a középiskolások 1/3-a rendszeresen fogyaszt alkoholt. Általánosságban elmondható, hogy a serdülő fiatalság mulatozásai az esetek nagy részében komoly alkoholfogyasztással járnak. Egy másik, 2017-es tanulmány úgy véli, hogy a magyar fiatalok körében meglehetősen elterjedt az önkárosító magatartásformák népszerűsítése, illetve az azokat követni nem akarók lelki nyomás alá helyezése, vagy akár kivetése a közösségekből. (Érdekes, hogy kialakult alkoholizmus esetén ez a tendencia megfordul: általános megvetés tárgya lesz a „lecsúszott alkoholista”.) Az anonim alkoholista csoportokat vezető Szalóki Levente úgy véli: „az egyik legveszélyeztetettebb korcsoport a tinédzserkor, illetve a fiatal felnőttkor. Előbbi időszak a határok feszegetéséről szól, mind testi, mind pedig társadalmi értelemben, utóbbi pedig a szülői felügyelet alóli kikerülés felszabadító érzésével jár.” Ugyanez az értekezés fekete-fehéren így fogalmaz:

[egy fiatal számára] „egy bizonyos életkorban pedig szinte megkerülhetetlenné vált az alkoholfogyasztás,

aki pedig kihagyja, az a társasági életben is a perifériára szorulhat.”

A tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy bár nem minden fiatalon szociális ivó válik alkoholistává, nem ritka az egyenes fejlődés a lefelé menő pályán. Mint írják, „nagyon nehéz ezért meghúzni a határt a szociális ivó és a kezelésre szoruló alkoholfüggő között.”

Egy másik, 2014-es cikk a következő becsléseket teszi a fiatalok alkoholfogyasztásával kapcsolatban:

• Magyarországon a 14-15 éves fiatalkorúak 75%-a rendszeresen fogyaszt alkoholt;
• Magyarországon középiskolások 92%-a rendszeresen fogyaszt alkoholt;
• a fenti magyar esetek 80%-ában a szülők és a gyermekek együtt fogyasztanak alkoholt.
• Európában a 15 és 29 év közötti férfiak körében bekövetkezett halálesetek egynegyede az alkoholra vezethető vissza.

A Egészségügyi Világszervezet (WHO) tapasztalatai szerint ezek hátterében az áll, hogy az alkoholgyártó cégek színes reklámjaikkal ivásra buzdítva fiatalokat veszélybe sodorják ezt a korosztályt (is).

Dr. Baracskai Józsefné, a Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezetének igazgatója komoly problémaként értékeli, hogy az iskolákból hiányzik az alkohol káros hatásait bemutató felvilágosító tevékenység. Dr. Farkas Ágnes, a Péterfy Sándor Utcai Kórház krízisintervenciós osztályának főorvosa 2011-ben pedig azt nyilatkozta egy beszélgetés során: „Amit eddig a 40-es éveikben járó alkoholistáknál láttunk, azt ma már huszonéves korban is megfigyelhetjük. A kiütésszerűen ivó fiatalok már huszonéves korban jól fejlett alkoholbetegséggel küzdenek.”

Alkoholizmus és a nők

A magyarországi női alkoholisták arányát a férfiakhoz képest 2018-ban 1:4-re becsülik a szakemberek, „azonban kutatási adatok szerint ez az arány lassú kiegyenlítődési tendenciát mutat”. Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns 2017-ben ugyancsak a női alkoholizmus növekedését állapította meg. Egy korábbi, 2012-es kutatás akkor mintegy 200.000 főre becsülte a magyarországi női alkoholisták számát.

Speciális nehézség a női alkoholisták esetén, hogy őket a társadalom súlyosabb megvetésben részesíti a férfiaknál – gyakran még az alkoholt nagy mértékben fogyasztó férfiak részéről is. Ebből az okból kifolyólag a női alkoholisták körében jelentős csoportot képeznek a „zugivók”. Egyéb problémák mellett körülbelül 90%-uk már terhességmegszakításon esett át, amely felborította a lelki egyensúlyukat.

Kifejezetten nők számára létesült alkoholelvonó intézmény jelenleg egy van Magyarországon. Ez Dunaharasztiban működik.

Alkoholizmus és a hajléktalanság

Nagy problémát jelent a hajléktalanok alkoholizmusa. Egy, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei addiktológiai hálózatának online műhelyén 2007-ben megjelent tanulmány egyenesen így fogalmaz: „A hajléktalanok rehabilitációjánk legngyobb akadálya az alkoholizmus.” A helyi betegeknek körülbelül 54%-át minősítette alkoholfüggőnek. Elmondható: a hajléktalan élethelyzet gyakran összekapcsolódik a rendszeres alkoholfogyasztással, alkoholfüggőséggel. Egy 2018-as hajléktalanokkal foglalkozó újságcikk szerint „a hajléktalanok túlnyomó többsége szenvedélybeteg, leginkább alkoholista, de jócskán akad drogos is köztük.” Egy szombathelyi hajléktalanszálló egészségügyi ellátását kezelő orvos, Dr. Morvay Adrienn szerint „a betegek jelentős részénél egy brutális mértékű alkoholizálás és az ebből fakadó betegségek vannak a háttérben.”

Dr. Baracskai Józsefné, a Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezetének igazgatója egy 2019-es nyilatkozatában ugyancsak megerősítette az alkoholizmus és a hajléktalanság kapcsolatát: tapasztalatai azt mutatják, hogy egy alkoholproblémákkal küzdő ember, ha nem érez motivációt, ha nem kap támogatást, elveszítheti a családját, az értékeit, és könnyen az utcára kerülhet.

Alkoholizmus és az öngyilkosság

Bár több oka lehet annak, hogy valaki öngyilkosságot hajt végre, itt is meghúzódhat a háttérben a problémákat felerősítő és a döntést befolyásoló alkoholizmus. Dr. Farkas Ágnes, a Péterfy Sándor Utcai Kórház krízisintervenciós osztályának főorvosa a fiatalok öngyilkosságával kapcsolatos tapasztalataira utal akkor, amikor 2011-es interjújában kiemeli: „Nagyon fontos megjegyezni, hogy egyre több fiatal alkoholbetegünk van. A szenvedélybetegeknek pedig sokszoros az öngyilkossági kockázata.”

Alkoholizmus és a bűncselekmények, balesetek

Hatással van az alkoholfogyasztása a kriminalisztikai statisztikákra is: a bűncselekmények jelentős részében módosult tudatállapotú elkövető áll. A Börtönügy Szemle ismerteti, hogy egy, a 2000-es évek elején végzett kutatásban megállapították, hogy a kutatásban résztvevő elítéltek között „az elkövetők környezetében, családjában az alkoholjelentős szerepet tölt be, az iszákos és alkoholista családtagok szám a magas, majdnem 50%-uk huzamosabb ideje maguk is rendszeresen fogyasztanak sze­szes italt. A bűncselekmények elkövetésekor az elitéletek több mint fele valami­lyen szintű alkoholos befolyásoltság alatt állt, sőt közülük tízen egyenesen az al­koholt jelölték meg motiváló tényezőként.” 2002-ben a közlekedési bűncselekményeknél az elkövetők 72,4%-a volt alkoholos állapotban a tett elkövetésekor. Hasonló, 70%-os becslést tesz egy 2014-es cikk is.

A Központi Statisztikai Hivatal adatbázisa külön rovatban vezeti az ittasan okozott magyarországi baleseteket. Ezek száma évente 1000-1500-at tesz ki. Egy nagyobb, Európai Uniós tanulmányt úgy véli, hogy a halálos közúti balesetek mintegy 25%-ánál játszik szerepet az ittas vezetés. Kissé korábbi Tánczos Lászlóné egyetemi tanár Hatékony közlekedésbiztonsági stratégia kialakítása című tanulmánya a Magyar Tudomány 2008 februári számában. Ez több más tényező mellett kiemelkedően foglalkozik a közlekedésbiztonság és az alkoholfogyasztás kérdésével. Kutatásai szerint „1998-ban az összes bűnelkövető 1,6%-a folytatott iszákos életmódot, 18,8%-uk pedig alkoholos állapotban volt a bűncselekmények elkövetésekor. Igen jellemző az alkohol hatása a közlekedési bűncselekmények elkövetőinél is. 1998-ban a közlekedési bűncselekmények elkövetőinek 70,1%-a állt alkohol hatása alatt az elkövetéskor. 1998-ban az iszákos életmódot folytató bűnelkövetők közül kiemelkedő nagyságrendben, 34,2%-ban követtek el közlekedési bűncselekményeket. Példaként említhető, hogy 1998-ban az összes bűnelkövető közül 26.332 személy állt alkohol hatása alatt, ebből 48,3% közlekedési bűncselekményt követett el.” Egy másik, hasonló témakörű értekezés így fogalmaz: „A kutatások szerint nálunk és a világon az alkohol az egyik fő oka a közlekedési baleseteknek. A nagy városokban a forgalomban résztvevők ittassága még nagyobb százalékban oka a közlekedési baleseteknek. A legsúlyosabb baleseteket az áldozatok száma és az okozott anyagi kár szerint az ittas vezetők okozzák. A mortalitás ezekben a balesetekben még hétszer is nagyobb mint más esetekben.”

Az alkoholos befolyásoltság bűncselekmények esetén módosító körülmény lehet. Erről Folta Dóra Bűnözés és alkoholizmus – Gyógykezelés bűncselekmény elkövetése nélkül? című, az Ügyészek Lapjában megjelent cikkében így fogalmaz: „Az alkoholfogyasztásra, illetőleg alkoholizmusra a hazai büntetőjogban speciális rendelkezések vonatkoznak. Az ittas állapot a beszámítási képességet korlátozhatja vagy kizárhatja, tudatzavart állapotnak tekinthető. Ennek ellenére az esetek túlnyomó részében nem értékelhető büntethetőséget kizáró okként, amennyiben az elkövető saját elhatározásából került ittas vagy bódult állapotba. Ebben az esetben a büntetőjogi szankció mértékének meghatározásánál az ittas állapotban történő elkövetés súlyosító körülmény a BKv. 56. alapján.” Kiemeli: „Az alkohol és az alkoholizmus kapcsolata a bűnözéssel vitathatatlan, nem elhanyagolható kriminogén tényezőről van tehát szó,” illetve utal a témakörrel foglalkozó egyéb tanulmányok közkeletű megállapítására: „Aligha van még egy olyan szociálisan elfogadott, legális élvezeti szer, amelynek fogyasztásához annyi egyéni tragédia és társadalmi probléma kapcsolódna, mint az alkohol.” Érdekes megállapítása, hogy „a bűnelkövetés szempontjából tehát a legveszélyesebb az alkoholmérgezés első szakasza, ugyanis ebben a fázisban gyakori az öntúlértékelés és agresszív, gátlástalan megnyilvánulások jelentkezhetnek..”

Tévhitek az alkoholizmussal kapcsolatban

A magyar lakosság körében az alkoholizmussal kapcsolatban gyakran a különböző tévhitek jelennek meg. Néhány ezekből:

• Sokan úgy tartják, hogy egy alkoholistának minősített ember egyik elengedhetetlen kritériuma a napi szintű alkoholfogyasztás. Ez tévedés. Az alkoholizmushoz nem is feltétlenül szükséges a napi szintű alkoholfogyasztás: az alkoholisták jelentős része egy hét során – munkájából fakadóan – egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, hanem csak a hétvégenként.
• Mások úgy véli, hogy az alkoholizmus feltétlenül részegséggel társul. Ez egy tévedés: az alkoholisták egy része soha nem kerül kimondottan részeg állapotba.
• Többen az erőszakos magatartási formákkal is általánosan összekapcsolják az alkoholizmust. Mint fentebb látható, ugyan a bűncselekmények jelentős része kapcsolatba hozható alkoholfogyasztással vagy éppen alkoholizmussal – ez sem szükséges kritérium az alkoholista ember definíciójához. Az alkoholisták egy része elvonul a társasági élettől, és egyedül, csendben éli önpusztító életformáját.

Alkoholizmus gyógyítása

Különböző intézmények, csoportok foglalkoznak Magyarországon az alkoholproblémákkal jelentkező / bekerülő betegekkel. A gyógyulási esélyekről Dr. Hegedüs Éva orvos 2018-ban a következőket nyilatkozta: „Hosszútávú nemzetközi kutatások azt találták, hogy az alkoholbetegek kb. 8-39 százaléka absztinens lesz, 46-87 százaléka viszont visszaesik, alkoholfüggő marad. 0-33 százalékuk kontrollált ivóvá válik.”

Dr. Tóth Miklós, a szigetvári kórház addiktológiai rehabilitációs Osztályának vezetője az úgynevezett Minnesota-rendszer magyarországi meghonosítója. Az Amerikából származó kezelési rendszer lényege, hogy gyógyíthatatlan betegségnek minősíti az alkoholizmus, és kezelését csak a teljes alkoholmegvonással állítja lehetségesnek. Az egyéb gyógyszerek használatát minimális szintre csökkentő módszer igen magas, 70%-os gyógyulási sikerrel működik.

Még egy lépéssel tovább megy az amerikai eredetű Drogmentes Világért Alapítvány. Ez a szervezet egyenesen az alkohol, mint veszélyes méreg és kábítószer használatának általános kerülését szorgalmazza. Honlapjukon magyar nyelven is olvasható különböző oktatási anyagok és filmek próbálják felhívni a figyelmet az alkoholfogyasztás veszélyeire. Hasonló amerikai eredetű szervezet az Anonim Alkoholisták (AA) közössége, akik az úgynevezett 12 lépéses programmal kínálnak segítséget a hozzájuk fordulókhoz. A szervezet magyar nyelvű honlappal is rendelkezik.

Szeszes italok alkoholtartalma

Kép
Név	sörök	borok	pezsgők	likőrborok	vermutok	likőrök	borpárlatok (brandyk, konyakok)	pálinkák (gyümölcspárlatok)	whiskyk
Térfogat- százalék	3–12%	9–18%	9–13%	15–22%	16–18%	15–55%	36–50%	37,5–80%	40–65%
Kép
Név	vodka	gin	tequila	sambuca (olasz likőrfajta)	cachaça (brazil rumfajta)	Cognac (francia borpárlat)	rumok	abszint	Inländerrum
Térfogat- százalék	37,5–96%	37,5–60%	35–55%	38–44%	38–80%	40–46%	37,5–80%	45–83%	38–80%

Írott források, kapcsolódó irodalom

• Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.   „Alkoholizmus” és „Antialkoholizmus” szócikkek
• (szerk.) Bernát György – Katona Imre – Sarlós István – Vayer Lajos: Budapest Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973
• Buziássy Károly: Budapest szeszesitalfogyasztása, Budapest, 1934 (Statisztikai Közlemények 73. kötet 3. szám)
• Stepán Pál – Földes Vilmos: Küzdelem az alkoholizmus ellen, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966
• Az alkoholizmus orvostudományi és társadalmi problémái, Budapest, 1967
• Nagy György: Alkohol, társadalom, munkahely – Adatok és vélemények, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1982, ISBN 963-240-943-4
• Németh Gyula: Szesz vagy nagykalapács? – Nagyüzemi szociálpolitika az alkoholizmus ellen, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-241-182-X
• Mérő Endre: Az alkoholizmus és a jog, Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, Budapest, 1975
• Donath Gyula: Az alkoholizmus a világháború óta és az ellene való védekezés, Budapest, 1923

Kapcsolódó szócikkek

• Országok listája alkoholfogyasztás alapján

Egyéb külső hivatkozások

• Mit kellene mindenkinek tudnia az alkoholizmusról
• https://qubit.hu/2019/03/13/magyarorszag-nem-letezo-alkoholstrategiaja
• https://index.hu/gazdasag/2020/01/24/alkohol_forgalom_magyarorszag_statisztika/
• https://m.magyarnarancs.hu/lelek/alkoholizmus-magyarorszagon-i-90948
• https://web.archive.org/web/20191222221008/http://www.szeretemazeletem.hu/hu/valtsunk-eletmodot/az-ordogi-kor-megszakithato-az-alkoholizmus-pszichologiai-vonatkozasairol/
• https://www.penzcentrum.hu/biztositas/sulyos-valojaban-ennyi-alkoholista-van-magyarorszagon.1087847.html
• https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/rendeszet/tarsadalomismeret-eletmod/alkoholizmus/az-alkoholizmus-helyzete-magyarorszagon
• https://www.origo.hu/itthon/20030530700milliardos.html
• https://nepszava.hu/3022359_minden-negyedik-magyar-alkoholista-lehet
• https://magyarnarancs.hu/konyv/gyakran_es_sokat_elekes_zsuzsanna_alkohol_es_tarsadalom-64088