Népszálló
| Népszálló | |
| BMSZKI-hajléktalanszálló | |
 | |
| Korábbi nevek: Hadikórház, Munkásszálló | |
| Cím | 1134 Budapest, Dózsa György út 152. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1910–1912 |
| Rekonstrukciók évei | 2000–2002 |
| Építési stílus | szecesszió |
| Tervező | Schodits Lajos |
| Építész(ek) | Eberling Béla |
| Építési költség | 1 099 000 korona |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | épület |
| Elhelyezkedése | |
 Népszálló
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 31′ 23″, k. h. 19° 03′ 54″47.522986°N 19.064970°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 23″, k. h. 19° 03′ 54″47.522986°N 19.064970°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Népszálló témájú médiaállományokat. | |
A Népszálló Budapesten 1912-ben létesült Schodits Lajos és Eberling Béla műépítészek tervei alapján, az Aréna, a mai Dózsa György út 152. sz. alatt, a Lehel és Váci utak között, az előző századelő gyártelepeinek fizetőképes férfimunkássága számára.
Leírása
[szerkesztés]A négyszintes szálló szecessziós stílusban, a századfordulón újdonságnak számító vasbeton szerkezettel, igényes kivitelben épült[1] Bárczy István kislakás- és iskolaépítési programja keretében. A pécsi Zsolnay-gyár falikútjaival, az ebédlő falán Undi Mariska falfestményeivel. A bejárat lépcsősora melletti két munkásábrázolású dombormű Sződy Szilárd szobrász- és éremművész alkotása, akinek legismertebb köztéri szobra a Margit híd budai hídfőjénél álló Przemyśl-emlékmű bronz oroszlánja.[2]
A szállóban az eredetileg 396 hálófülke és 42 hálószoba az emeleti folyosókról nyílt. Az egyszemélyes fülke 2,5 m × 1,8 m alapterületű és 3 m-es belmagasságú volt; az ajtó fölött 65 cm-es drótháló pótolta a falat, hogy a folyosó villanylámpája bevilágítson, illetve átengedje a központi fűtés melegét. Belül vaságy, csapóasztal, szék és fogas volt. A fülkesorokat a közös mosdóhelyiség zárta. A földszinten volt a könyvtár, a játékszoba (a kártyajáték tiltva volt), és a látogatók fogadószobája. A konyha ezer fő számára főzött, az étkezőteremben egyszerre 288-an ebédelhettek. Orvosi rendelő és betegszoba, az alagsorban kádfürdők, zuhanyzók, mosókonyhák, raktárak és gépházak szolgálták a lakókat.
Az első világháború alatt hadikórház volt, a második alatt laktanya, majd megint hadikórház. Budapest ostroma nem tett komolyabb károkat benne. Az 1950-es években a Fővárosi Tanács, majd az 1980-as évek végéig szélesebb kör munkásszállójaként működött. Azóta a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) 326 férőhelyen biztosít átmeneti szállást a hajléktalan emberek számára.
2000 és 2002 között a szállót felújították, az emeleteken zuhanyzókat és főzőfülkéket alakítottak ki, megszüntették a szobafalak dróthálóit, renoválták a megmaradt Zsolnay-díszkutat is.
Galéria
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]Egyéb irodalom
[szerkesztés]- Kabdebó Gyula: Budapest székesfőváros kislakás és iskola építkezései; Pátria Nyomda, Budapest, 1913 (A Magyar Építőművészet külön füzete), 34-35. o.
