Poeta doctus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A poeta doctus (ejtsd: poéta doktusz) tudatos, művészetét tudományos alapossággal ismerő költő, aki ihletét gyakran meríti műveltségi élményeiből, a mitológiából, történelemből, idegen kultúrákból, és jelképei, utalásai megértéséhez az olvasó műveltsége is szükséges. Latin kifejezés, jelentése: 'tanult költő'.

A természetes, ösztönös ihletű Petőfivel összevetve Arany János is némiképp poeta doctus; a 20. században kiváltképp ilyen volt Babits Mihály, sok idegen nyelvű verscíme, archaizálása, történelmi, irodalmi és mitológiai utalásai vallanak erre.

Ez a minősítés egyáltalán nem értékelés, csak a költői alkat egyik lehetséges válfaját jelöli.

Forrás[szerkesztés]

  • Magyar értelmező szótár