Terzina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Terzina (vagy tercina) (olasz) – ötöd- vagy hatodfeles jambusokból álló, a strófákat összekötő rímképletű, háromsoros versszak.

A világirodalomban Dante Alighieri tette híressé ezt a versformát a Divina Commedia (Isteni színjáték) című művében. Ebben az egymást követő terzinák rímei összefonódnak, mivel a rímképlete aba / bcb / cdc és így tovább. Példa Babits Mihály fordításában:

„Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.”

„Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan, s milyen e sűrü, kúsza vad vadon: már rágondolva reszketek legottan.”

„A halál sem sokkal rosszabb, tudom. De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az úton.”

A magyar irodalomban a szonetten kívüli tercina ritkán fordul elő. Példaként megemlíthetjük Dsida Jenő Miért borultak le az angyalok Viola előtt[1] című lírai történetének negyedik részét.

Nem szabályos szótagszámú (kilences) tercinában írta Babits Mihály Ady Endrének című versének második részét:

Kit nem értek, kit sose láttam,
ki mellé csúful emlegettek,
ki vagy, bár nem szeretsz, barátom,

jobb mint sokan, akik szerettek,
halld, már a hangom alig hallszik,
mint lámpa, melyet elfeledtek,

egyedül és lassan kialszik,
s a koncert egy hanggal fakóbb,
s egy szinnel némább lesz a rajz itt,

hol együtt voltunk hallhatók:
megint álomba hull Magyarhon?
szólnak már titkos altatók….

Wikikönyvek
A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók
verstan témában.