Bargello
|
A Firenze történelmi központja világörökségi helyszín része |
| Bargello | |
 | |
| Település | Firenze |
| Cím | Firenze |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1255 |
| Megnyitás | 1865 |
| Építész(ek) | Lapo Tedesco |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Szolgáltatások |
|
| Alapterület | 3740 m² |
| Elhelyezkedése | |
 Bargello
Pozíció Firenze térképén
| |
 é. sz. 43° 46′ 14″, k. h. 11° 15′ 28″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 14″, k. h. 11° 15′ 28″ | |
 | |
| Bargello weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bargello témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Bargello, más néven Palazzo del Podestà, egyike Firenze középkori palotáinak. A duecento idején kezdték el építeni, 1255-ben. Eredetileg a capitano del popolo (a nép kapitánya), azaz a népi milícia, polgárőrség vezetőjének a lakhelye volt, de igen korán, 1271-ben a podestà palotájává vált, aki a városállam főbírája volt, s aki a város törvényei szerint nem lehetett helyi lakos, így akarván elkerülni részrehajlását. Személyét fél-egy évre választották. 1574-től a mai rendőrfőkapitánynak megfelelő Capitano di Giustizia székhelye lett, és ekkortól hívják a palotát Bargellónak. Az épület ma a Museo Nazionalénak (Nemzeti Múzeum) ad otthont.
Története[szerkesztés]
A palota legrégibb része a via del Proconsolo utca felé eső szárnya a toronnyal. Ezeket a részeket Sisto és Ristoro szerzetesek tervezték, akik a Santa Maria Novella építészei is voltak. Az építkezést 1255-ben kezdték el. A Bargello hátsó szárnyát 1332 és 1345 között húzták fel hozzá Neri di Fioravante és Benci di Cione tervei szerint. Ekkor építették meg az árkádos udvart és a tanácstermet is. A 16–18. században a Bargellót börtönként használták, 1786-ig hajtottak végre benne halálos ítéleteket[1]. 1857 és 1865 között restaurálták az épületet, és azóta ad helyet a Nemzeti Múzeumnak, amely ebben a minőségében az első volt Olaszországban.[1]
A múzeum[szerkesztés]
A Bargello múzeumában a közép- és reneszánsz kori Itália szobrászati és iparművészeti gyűjteménye látható.
A földszinten található a Michelangelo-terem és a 16. századi firenzei szobrászat terme. Ezekben Michelangelo Bacchusa (1497), Brutusa (1540 körül) egy kis Dávid (1530 körül) valamint Sansovino, Cellini, Giambologna, Bernini, Ammannati és mások alkotásai láthatóak.
Az első emeleten elefántcsont-faragások, a kápolna intarziaberakásos szentélypulpitusa kapott helyet, valamint itt található a Donatello-terem, benne a Keresztelő Szent János és az 1450-ben[1] készült Dávid című szobrokkal, de itt vannak kiállítva Brunelleschinek és Ghibertinek a Szent János-keresztelőkápolna számára 1401-ben készített pályaművei is, Verrocchio Dávidja valamint Luca della Robbia és Desiderio da Settignano művei mellett.
A 2. emeleten látható Cellini több alkotása és a della Robbiák műhelyéből származó terrakották. Itt van a Verrocchio-terem, ahol a névadó művein kívül Antonio Rosellino, Mino da Fiesole, Benedetto da Maiano és Antonio Pollaiuolo alkotásai láthatóak.
-
Lorenzo Ghiberti pályaműve a Battistero északi kapujához -
Mellszobor (Niccolo da Uzzano) -
Jézus mellszobra (Tullio Lombardo) -
Pietro Mellini mellszobra (Benedetto da Maiano) -
II. Ferdinánd aragóniai király koronázása -
Muzsikusok (Benedetto da Maiano) -
Jézus a keresztfán -
-
Szent György (Donatello) -
Dávid (Donatello)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Zsebútitárs 11. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ Panoráma: Wellner István. Firenze. Panoráma útikalauz. Budapest: Panoráma (1975). ISBN 963 243 041 7
- ↑ Aranykönyv: Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei. Budapest: Bonechi kiadó (1996). ISBN 88 7009 956 3
- ↑ Polyglott: Firenze. Polyglott útikalauz. Budapest: Pegazus Rt. (1992). ISBN 963 7598 08 1
- ↑ Zsebútitárs: Firenze – térképes útikalauz. Budapest: Panemex Kft. (2009). ISBN 978 963 9825 41 3
