Mihályffy Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mihályffy Béla
Életrajzi adatok
Született 1891. január 11.
Budapest
Elhunyt 1948. április 4. (57 évesen)
Budapest
Pályafutása
Aktív évek 19191945
Híres szerepei Turner Kornél, elnök
120-as tempó
Gergely, ügyvéd/jogatanácsos
Az ördög nem alszik

Mihályffy Béla az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihályffy Béla témájú médiaállományokat.

Mihályffy Béla (Budapest, 1891. január 11.Budapest, Ferencváros, 1948. április 4.)[1] színész, 1942 és 1944 között a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, 1939-től 1944-ig pedig a Színházi és Filmművészeti Kamara Alelnöke volt. Folyamatosan felfelé ívelő pályáját a politikai viszonyok megváltozása törte derékba.

Élete[szerkesztés]

1891. január 11-én született Budapesten. Édesapja Mihályfi Károly színész, a Nemzeti Színház örökös tagja, édesanyja Lázár Margit énekesnő. A budapesti egyetemen jogot végzett, majd tanulmányainak befejeztével egy ideig a főpolgármesteri hivatalban dolgozott. Tartalékos főhadnagyként végigküzdötte az első világháborút.

1918-ban megkezdte tanulmányait a Színművészeti Akadémián, de abbahagyta, s vidéki színpadokon való sikeres szereplésekkel kezdte el pályafutását. 1919-től ismét Budapesten játszott: először a Várszínházban, aztán a Dunaparti Színházban. 1920. október 21-én bemutatkozott a Nemzeti Színházban, a Nők barátja című darabban De Simrose szerepében, mely után az intézményhez szerződtették, ahol 1935-ig játszott. 1937-ig a Belvárosi, valamint 1936–37-ben a Művész Színházban is játszott. 1939-től 1941-ig a Magyar és az Andrássy Színház tagja volt egyszerre, s ez utóbbi tagja maradt 1942-ben is. 1942 és 1944 között a kolozsvári Nemzeti Színház drámai művészeti és ügyvezető igazgatója, 1939 és 1944 között a Színház- és Filmművészeti Kamara alelnöke volt. 1943 decemberében lépett utoljára színpadra Kolozsvárott.

1945-ben az igazolóbizottság Mihályffy Bélát politikai meggyőződése és szemlélete miatt örökre eltiltotta a színházi szerepléstől.

Sokoldalú színész volt. Alakja, arca és ércesen zengő hangja a szerelmes szerepkörre predesztinálták, de erős érzéke volt a humor és a karikatúra iránt, akadt néhány kitűnő zsánerfigurája is. Mindig eltalálta szerepei hangját, és jellegzetes maszkokat tudott adni nekik. Gyakran játszott katonatiszteket, lányos apákat, vállalatigazgatókat és orvosokat.

Filmszerepei[szerkesztés]

Fontosabb színházi szerepei[szerkesztés]

  • Werle (Ibsen: Vadkacsa)
  • Demetrius (Shakespeare: Szentivánéji álom)
  • Sebastiano (Shakespeare: A vihar)
  • Laertes (Shakespeare: Hamlet)
  • Cauchon (Shaw: Szent Johanna)
  • Linzmann (Molnár F.: Liliom)
  • Szepesy Mihály (Bókay J.: Az utód)
  • Dr. Bánky (Álarcosok)
  • Loránt hadnagy (Dolovai nábob leánya)
  • Kuzmics (A revizor)
  • Dengits (Ellák)
  • Komáromi (A piros ruhás hölgy)
  • Thuretzky (Déryné ifiasszony)
  • Kedves Gergely (Lilla)
  • Zichy gróf (A híd)
  • Bannai Gábor (Rang és mód)
  • Marokkói herceg (Velencei kalmár)
  • Madarász Antal (Szibéria)
  • Flóris (Három testőr)
  • Péter (Sok hűhó semmiért)
  • Berky Ákos (A mama)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 522/1948. folyószáma alatt.

Források[szerkesztés]