Tamás Gáspár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tamás Gáspár
Élete
Született 1914. november 10.
Székelyudvarhely
Elhunyt 1978. december 13. (64 évesen)
Kolozsvár
Gyermekei Tamás Gáspár Miklós
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Tamás Gáspár (Székelyudvarhely, 1914. november 10.Kolozsvár, 1978. december 13.) erdélyi magyar elbeszélő, újságíró, Tamás Gáspár Miklós (1948) apja.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Középiskoláit a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte, majd a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem hallgatója volt, ahol azonban nem fejezte be tanulmányait. 1935-36-ban Új Szó és 1935–39 között a Brassói Lapok munkatársa. A Magyar Dolgozók Országos Szövetsége tagja; 1938-ban baloldali tevékenysége miatt letartóztatták; kiszabadulása után Szatmárnémetiben a Szamos c. lapnak volt belső munkatársa. 1941–42-ben tisztviselő; baloldali tevékenysége miatt ekkor újra bebörtönözték. Katonai és frontszolgálat után 1945-ben a kolozsvári Képes Újság felelős szerkesztője, 1945–46-ban az Igazság c. napilap belső munkatársa, 1947-ben a Világosság napilap, 1950–53 között az Irodalmi Almanach c. folyóirat főszerkesztője. 1956–59 között a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, 1960–64 között az Igazság belső munkatársa, közben 1962-ig az Utunk szerkesztőbizottsági tagja.

Első novellája 1932-ben a Brassói Lapokban jelent meg. Írásait a sepsiszentgyörgyi Székely Nép, az Előre, Dolgozó Nő, Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Tribuna, Scânteia közölte. „Novellái – írja róla Kántor Lajos – főképp nyelvi szépségeikkel tűnnek ki, [az író] … székely paraszthőseinek gondolkodás- és beszédmódjához igazodik, s így a líraiság (s ritkábban a drámai sűrítés) mellett novellisztikájának fő jellemvonása az anekdotizmus.”

Művei[szerkesztés]

  • Sáros földeken (versek, Szatmárnémeti, 1940);
  • Szőcs János beleegyezik (elbeszélések, Bukarest, 1950);
  • Új csapáson (elbeszélések, Bukarest, 1954);
  • Barátságos mérkőzés (karcolatok, Bukarest, 1955);
  • Otthoni földön (elbeszélések, Bukarest, 1956);
  • Hajnaltól alkonyatig (novellák, Bukarest, 1960);
  • Kaland a tavon (novellák, Bukarest, 1965);
  • Bonyodalom a földszinten (humoros kalandregény, Bukarest, 1969);
  • Elkésett bölcsődal (novellák, Horváth Sz. István bevezető tanulmányával, Bukarest, 1986. Romániai Magyar Írók sorozat).

Egy kötetnyi novellája románul Aurel Buteanu fordításában jelent meg (Din zori şi pînă în amurg. Bukarest, 1962).

Műfordítása: Jean Lafitte: Életre-halálra (Bukarest, 1949).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Nagy István: Nem csak adni, kapni is akarunk. Utunk, 1951. június 1.
  • Marosi Péter: Új csapáson. Utunk, 1954. október 15.
  • Sőni Pál: Szerkezet és stílus. Igaz Szó, 1965/10;
  • Sőni Pál: Művek vonzása. Bukarest, 1967.
  • Kántor Lajos – Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945–1970. Bukarest, 1971.
  • Nekrológok: Beke György. A Hét, 1978/51. - Fodor Sándor, Utunk 1978/51. – Mikó Ervin, Utunk 1978/51. – Gagyi László: Búcsú Tamás Gáspártól. Igaz Szó 1979/1. – Nagy Pál: Mi marad meg az íróból. Utunk, 1986. szeptember 12.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]