Makrisz Agamemnon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Makrisz Agamemnon
Makrisz Agamemnon
Makrisz Agamemnon
Születési név Μέμος Μακρής [Mémosz Makrísz]
Született 1913. március 14.
Pátra
Elhunyt 1993. május 26. (80 évesen)
Athén
Sírhely First Cemetery of Athens
Állampolgársága
Nemzetisége görög, magyar
Házastársa Makrisz Zizi
Foglalkozása szobrász
Iskolái Athens School of Fine Arts
Díjak
Kitüntetései Munkácsy Mihály-díj (1953, 1955)
Érdemes művész (1966)
Kiváló művész (1972)
Kossuth-díj (1978)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Makrisz Agamemnon témájú médiaállományokat.

Makrisz Agamemnon, (Αγαμέμνων Μακρής, [Agamémnon Makrísz], Μέμος Μακρής [Mémosz Makrísz]; Pátra, 1913. március 14.Athén, 1993. május 26.) görög származású magyar szobrász.

Életpályája[szerkesztés]

A Görögországban született művész fiatalon munkába állt, hogy az apa nélkül maradt család megélhetésének megteremtésében kivegye részét. Édesanyjuk egyedül nevelte a három fiúgyermeket. Később húszévesen lehetősége nyílt arra, hogy folytassa tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Athénban. Már fiatalon meggyőződéses baloldali gondolkodóvá vált. A második világháborúban részt vett hazája ellenállási mozgalmában és a Nemzeti Front megalakításában. Harcolt a görög polgárháborúban.
19451948 a francia kormány ösztöndíjasa volt. Hazájába politikai okok miatt nem térhetett vissza. Művészetére nagy hatást gyakoroltak a párizsi évek. Itt ismerkedett meg Medgyessy Ferenc művészetével is, ami hatással volt szobrászatára. Jó barátságba került Marcel Gimond-nal, a párizsi Képzőművészeti Akadémia tanárával, aki megerősítette benne művészi fejlődésének irányát. Nem csak a művészeti életben, de a politikában is aktívan részt vett. 1950-ben az – ekkor már emigrációban – Párizsban élő művészt megválasztották a Béke Világtanács tagjának. Ezt követően azonnal kiutasították Franciaországból.

Magyarországra jött, ahol hamarosan a művészeti és politikai élet ismert alakjává vált. Nem csak szobrászként, hanem mint kiállításrendező is elismerést szerzett. 1955 a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége vezetőségi- 1959 a választmány tagja volt. 1956-1957 Képzőművészeti kormánybiztos volt.
1964-ben megfosztották görög állampolgárságától, ezt 1975-ben visszakapta. Munkáinak első görögországi retrospektív kiállítása 1979-ben, az athéni Nemzeti Galériában volt. Az emigráns görög művészekkel és párizsi barátaival élete végéig ápolta kapcsolatait. Gyakran látogatott Párizsba.

Alkotásainak témaválasztásában megjelenik politikai elkötelezettsége, de a művészi kifejezésmódjára nem gyakorolt hatást. Szellemisége mindvégig megőrizte a klasszikus görög hagyományokra épülő, elsősorban a kubizmus hatását mutató, modern formakezelést. Elutasítja a szocialista realizmus sematizmusát. Kitartóan küzd a progresszív művészeti irányzatok hazai érvényesülése mellett. Egyik kezdeményezője a Derkovits-ösztöndíjnak. Magyarországon felállított jelentős számú köztéri szobrában leginkább a görög hagyományokat tükröző allegorikus kifejezésmód fedezhető fel. Ennek legszebb példája a Pécsett felállított Niké (1974), mely eredetileg Felszabadulási emlékmű.
Jelentős portrészobrászata, ahol számára kedves művészek, politikusok, barátok arcvonásait örökítette meg. 1975-ben a görögországi politikai konszolidáció idején lehetőséget kapott a hazalátogatásra. 1980-tól gyakran tartózkodott szülőföldjén, ott bekapcsolódott a művészeti és politikai életbe. Néhány köztéri szobra is elhelyezésre került, ezek magyarországi műtermében készültek.

Tanulmányai[szerkesztés]

1933-1938 Képzőművészeti Főiskola, Athén. Mesterei: Constantinos Dimitriadis és Michalis Tombros.

Kiállításai[szerkesztés]

Makrisz Agamemnon budapesti műtermében, 1988 fotó: ifj. Szlávics László

Csoportos kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

Egyéni kiállításai (válogatás)[szerkesztés]

Makrisz Agamemnon budapesti műtermében, 1988, fotó: ifj. Szlávics László

Díjai, elismerései (válogatás)[szerkesztés]

Köztéri alkotásai (válogatás)[szerkesztés]

Makrisz Agamemnon: Nemzetközi brigádSpanyol partizán emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1970, Budapest, V. ker., Néphadsereg tér, áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 1992-ben)
Makrisz Agamemnon: Niké (eredetileg: Felszabadulási emlékmű, vörösréz lemez, 1975, Pécs)
  • Móricz Zsigmond (mellszobor, mészkő, 1952, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány, 1966-ban áthelyezve a Városligetből)
  • Éneklő fiatalok (szoborcsoport, alumínium, 1953, Budapest, XIV. ker., Népstadion szoborcsoport)
  • Mártír-emlékmű (bronz, 1962, Mauthausen (Ausztria)
  • Nikosz Beloiannisz (utcajelző tábla, vörös márvány, dombormű, 1951, Budapest, V. ker., Beloiannisz u. 17.)
  • Fonó nők - Orsózó lányok (bronz, 1955, Szeged, Textilművek előtt)
  • Medgyessy Ferenc (mellszobor, fehér márvány, 1957-1966, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány)
  • Vízicsikó [vörösréz lemez, 1958, Győr, Strandsziget, Duna-Rába torkolat, eredeti helyéről a Pályaudvar elől – restaurálást követően (Szlávics László, id.) – ide helyezve 1981-ben]
  • Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1959, Szeged, Bartók tér)
  • Munkáslány-Építőlány (1958, Budapest, XI. ker., Kosztolányi tér)
  • Sellő (vörösréz lemez, 1965, Szeged, Korányi rakpart, toronyház.)
  • Ady Endre (mellszobor, bronz, 1962, Debrecen, Béke út, Általános Iskola)
  • Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1962, Gyula, Groza park)
  • Joliot Curie (mellszobor, bronz, 1962, Debrecen, MTA Atommagkutató Intézet)
  • Kecskemétet szimbolizáló körplasztika (ólom, 1959, Kecskemét, Aranyhomok Szálló)
  • Húsz éve (vörösréz, lemez, 1966, Miskolc, SZOT Székház előtti park)
  • Ülő nő (1966-1968, Budapest, XVIII. ker., Lakatos úti lakótelep, Mikszáth utca)
  • Ülő nők (fehér márvány, 1963, Budapest, XII. ker., Pihenő út 1.)
  • Lenin (vörösréz lemez, 1968, Szombathely, Magyar Szocialista Munkáspárt Székház, lebontva)
  • Tánc (ólomlemez, dombormű 1966, Budapest, VI. ker., Mikroszkóp Színház - Rátkai Színészklub)
  • Úszó nők (vörösréz lemez 1967-1970, Kecskemét, Fedett uszoda kertje)
  • Nemzetközi brigád - Spanyol partizán emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1970, Budapest, V. ker., Néphadsereg tér, áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 1992-ben)
  • Lenin (vörös gránit, 1970, Eger, Gárdonyi tér, ?)
  • Kolombárium domborműve (műkő, 1971, Tatabánya, Köztemető)
  • Ülő nő (haraszti mészkő, 1973, Füzesabony, Járási Pártbizottság)
  • Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1971-1973, Debrecen, Agrártudományi Egyetem)
  • Munkáslány (vörösréz lemez, 1973, Békéscsaba, Művelődési és Ifjúsági Ház)
  • Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1975, Tiszafüred)
  • Felszabadulási emlékműNiké (vörösréz lemez, 1975, Pécs, Mecsek kapu felett)
  • Műtőorvos (nagyméretű, 500 cm, mellszobor vörösréz lemez, 1977, Kazincbarcika, Kórház)
  • Ülő nők (vörösréz lemez, 1978, Sopron, Barátság park)
  • Áldozatok tiszteletére (vörösréz lemez, 1978, Athén)
  • Térdelő nő (bronz, 1979, Marcali, Ifjúsági Park)
  • Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1980, Szeghalom, Szabadság tér)
  • Makariosz érsek (bronz, 1980, Nicosia, Ciprus, köztársasági elnöki palota)
  • Sellő díszkút (vörösréz lemez, 1976, Budapest, XII. ker., Moszkva tér. A mozaikképek felesége Makrisz Zizi alkotásai)
  • Hermész (vörösréz lemez, 1981-1982, Budapest, I. ker., Szentháromság tér)
  • Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1982, Mexikóváros Mexikó, Bartók tér)
  • Lenin (vörösréz lemez, 1983, Leninváros, Pártház előtti tér, lebontva)
  • Hellasz (vörösréz lemez, 1983, Athén, Jacht Klub)
  • Mártír emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1986, Budapest, XIII. ker., Rakpart, a mauthauseni emlékmű másolata)
  • Alabárdos katona (vörösréz lemez, 1986, Eger, Almagyari úti Szolgáltatóh.)
  • Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1986, Leninváros, Lenin út melletti park)
  • Zrínyi-emlékmű (vörösréz lemez, 1988, Szigetvár, Kórház)
  • Három figurás díszkút (vörösréz lemez, Budapest, VIII. ker., Kálvária tér)
  • Háború és a fasizmus áldozatai (emlékmű, Makó, Felszabadulás tér, ?)
  • Türr István-emlék (?, Korinthosz, Görögország)

Kiállításrendezései (válogatás)[szerkesztés]

Művei közgyűjteményekben (válogatás)[szerkesztés]

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

ifj. Szlávics László: Makrisz Agamemnon emlékérem, 1988, vörösréz, vert, 42mm
  • Gerevich É.: Makrisz Agamemnon három szobra, Budapest, 1975
  • Pogány Ö. Gábor: Makrisz Agamemnon, Athén, 1978 és Budapest, 1980
  • P. Szűcs J.: Makrisz Agamemnon, Harmincöt év, harmincöt művész, szerk.: Aradi Nóra, Budapest, 1980
  • Rozgonyi I.: Makrisz Agamemnon, Szabad Művészet, 1956/1-2.
  • Bőgel J.: Új szobrok Debrecenben, Alföld, 1961/4.
  • Újvári B.: Makrisz Agamemnon, Művészet, 1968/2.
  • Rozgonyi I.: A pécsi felszabadulási emlékmű, Művészet, 1975/12.
  • Horváth B.: Makrisz Agamemnon kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, Művészet, 1979/5.
  • Vadas J.: Portrétól portréig. Beszélgetés Makrisz Agamemnonnal, Művészet, 1979/5.
  • Aradi N.: Egyén és tömeg, Kritika, 1979/2.
  • Boldizsár I.: Egy óra Makrisz Agamemnonnál, Szülőföldünk Európa, Budapest, 1985
  • L. S.: Megéreztük a ritmust. Beszélgetés Makrisz Agamemnonnal és Makrisz Zizivel, Somogy, 1985
  • Rozgonyi I.: Első az átélés Makrisz Agamemnon szobrászművész 1955, Párbeszéd művekkel. Interjúk 1955-1981, Budapest, 1988
  • Kovács P.: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Életünk, 1990
  • Gádor E.: Budapest szobrai, Budapest, 1955
  • Százados úti művésztelep kiállítása (kat., összeáll.: Csap E.-Elischer B.), Budapest, 1965
  • Romváry F.: A szigetvári sellő, Örökség, 1989.
  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 9638477458 Online elérés
  • Bánóczi Zsuzsa: Makrisz Agamemnon, KortMMűvLex
  • Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 9639556165  
  • Wehner Tibor: Modern magyar szobrászat 1945-2010, Budapest: Corvina, 2010 ISBN 9789631358742

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Makrisz Agamemnon témájú médiaállományokat.