Makrisz Agamemnon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Makrisz Agamemnon
(Μέμος Μακρής)
1977-ben
1977-ben
Született Μέμος Μακρής [Mémosz Makrísz]
1913. március 14.
Pátra
Elhunyt 1993. május 26. (80 évesen)
Athén
Állampolgársága
Nemzetisége görög, magyar
Házastársa Makrisz Zizi
Foglalkozása szobrász
Iskolái Athéni Szépművészeti Iskola (1934–1939)
Kitüntetései
Sírhely Első Athéni Temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Makrisz Agamemnon témájú médiaállományokat.

Makrisz Agamemnon, (Αγαμέμνων Μακρής, [Agamémnon Makrísz], Μέμος Μακρής [Mémosz Makrísz]) (Pátra, 1913. március 14.Athén, 1993. május 26.) görög származású magyar szobrász.

Életpályája[szerkesztés]

A Görögországban született művész fiatalon munkába állt, hogy az apa nélkül maradt család megélhetésének megteremtésében kivegye részét. Édesanyjuk egyedül nevelte a három fiúgyermeket. Később húszévesen lehetősége nyílt arra, hogy folytassa tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Athénban. Már fiatalon meggyőződéses baloldali gondolkodóvá vált. A második világháborúban részt vett hazája ellenállási mozgalmában és a Nemzeti Front megalakításában. Harcolt a görög polgárháborúban.
19451948 a francia kormány ösztöndíjasa volt. Hazájába politikai okok miatt nem térhetett vissza. Művészetére nagy hatást gyakoroltak a párizsi évek. Itt ismerkedett meg Medgyessy Ferenc művészetével is, ami hatással volt szobrászatára. Jó barátságba került Marcel Gimond-nal, a párizsi Képzőművészeti Akadémia tanárával, aki megerősítette benne művészi fejlődésének irányát. Nem csak a művészeti életben, de a politikában is aktívan részt vett. 1950-ben az – ekkor már emigrációban – Párizsban élő művészt megválasztották a Béke Világtanács tagjának. Ezt követően azonnal kiutasították Franciaországból.

Magyarországra jött, ahol hamarosan a művészeti és politikai élet ismert alakjává vált. Nem csak szobrászként, hanem mint kiállításrendező is elismerést szerzett. 1955-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége vezetőségi, 1959-től választmányi tagja volt. 1956-1957 között képzőművészeti kormánybiztos volt.
1964-ben megfosztották görög állampolgárságától, ezt 1975-ben visszakapta. Munkáinak első görögországi retrospektív kiállítása 1979-ben, az athéni Nemzeti Galériában volt. Az emigráns görög művészekkel és párizsi barátaival élete végéig ápolta kapcsolatait. Gyakran látogatott Párizsba.

Alkotásainak témaválasztásában megjelenik politikai elkötelezettsége, de a művészi kifejezésmódjára nem gyakorolt hatást. Szellemisége mindvégig megőrizte a klasszikus görög hagyományokra épülő, elsősorban a kubizmus hatását mutató, modern formakezelést. Elutasítja a szocialista realizmus sematizmusát. Kitartóan küzd a progresszív művészeti irányzatok hazai érvényesülése mellett. Egyik kezdeményezője a Derkovits-ösztöndíjnak. Magyarországon felállított jelentős számú köztéri szobrában leginkább a görög hagyományokat tükröző allegorikus kifejezésmód fedezhető fel. Ennek legszebb példája a Pécsett felállított Niké (1974), mely eredetileg Felszabadulási emlékmű.
Jelentős portrészobrászata, ahol számára kedves művészek, politikusok, barátok arcvonásait örökítette meg. 1975-ben a görögországi politikai konszolidáció idején lehetőséget kapott a hazalátogatásra. 1980-tól gyakran tartózkodott szülőföldjén, ott bekapcsolódott a művészeti és politikai életbe. Néhány köztéri szobra is elhelyezésre került, ezek magyarországi műtermében készültek.

Tanulmányai[szerkesztés]

1933-1938 Képzőművészeti Főiskola, Athén. Mesterei: Constantinos Dimitriadis és Michalis Tombros.

Kiállításai[szerkesztés]

Makrisz Agamemnon budapesti műtermében, 1988 fotó: ifj. Szlávics László

Csoportos kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

Egyéni kiállításai (válogatás)[szerkesztés]

Makrisz Agamemnon budapesti műtermében, 1988, fotó: ifj. Szlávics László

Díjai, elismerései (válogatás)[szerkesztés]

Köztéri alkotásai (válogatás)[szerkesztés]

Makrisz Agamemnon: Nemzetközi brigádSpanyol partizán emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1970, Budapest, V. ker., Néphadsereg tér, áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 1992-ben)
Makrisz Agamemnon: Niké (eredetileg: Felszabadulási emlékmű, vörösréz lemez, 1975, Pécs)
  • Móricz Zsigmond (mellszobor, mészkő, 1952, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány, 1966-ban áthelyezve a Városligetből)
  • Éneklő fiatalok (szoborcsoport, alumínium, 1953, Budapest, XIV. ker., Népstadion szoborcsoport)
  • Mártír-emlékmű (bronz, 1962, Mauthausen (Ausztria)
  • Nikosz Beloiannisz (utcajelző tábla, vörös márvány, dombormű, 1951, Budapest, V. ker., Beloiannisz u. 17. - ma Zoltán utca)
  • Fonó nők - Orsózó lányok (bronz, 1955, Szeged, Textilművek előtt)
  • Medgyessy Ferenc (mellszobor, fehér márvány, 1957-1966, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány)
  • Vízicsikó [vörösréz lemez, 1958, Győr, Strandsziget, Duna-Rába torkolat, eredeti helyéről a Pályaudvar elől – restaurálást követően (Szlávics László, id.) – ide helyezve 1981-ben]
  • Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1959, Szeged, Bartók tér)
  • Munkáslány-Építőlány (1958, Budapest, XI. ker., Kosztolányi tér)
  • Sellő (vörösréz lemez, 1965, Szeged, Korányi rakpart, toronyház.)
  • Ady Endre (mellszobor, bronz, 1962, Debrecen, Béke út, Általános Iskola)
  • Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1962, Gyula, Groza park)
  • Joliot Curie (mellszobor, bronz, 1962, Debrecen, MTA Atommagkutató Intézet)
  • Kecskemétet szimbolizáló körplasztika (ólom, 1959, Kecskemét, Aranyhomok Szálló)
  • Húsz éve (vörösréz, lemez, 1966, Miskolc, SZOT Székház előtti park)
  • Ülő nő (1966-1968, Budapest, XVIII. ker., Lakatos úti lakótelep, Mikszáth utca)
  • Ülő nők (fehér márvány, 1963, Budapest, XII. ker., Pihenő út 1.)
  • Lenin (vörösréz lemez, 1968, Szombathely, Magyar Szocialista Munkáspárt Székház, lebontva)
  • Tánc (ólomlemez, dombormű 1966, Budapest, VI. ker., Mikroszkóp Színház - Rátkai Színészklub)
  • Úszó nők (vörösréz lemez 1967-1970, Kecskemét, Fedett uszoda kertje)
  • Nemzetközi brigád - Spanyol partizán emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1970, Budapest, V. ker., Néphadsereg tér, áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 1992-ben)
  • Lenin (vörös gránit, 1970, Eger, Gárdonyi tér, ?)
  • Kolombárium domborműve (műkő, 1971, Tatabánya, Köztemető)
  • Ülő nő (haraszti mészkő, 1973, Füzesabony, Járási Pártbizottság)
  • Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1971-1973, Debrecen, Agrártudományi Egyetem)
  • Munkáslány (vörösréz lemez, 1973, Békéscsaba, Művelődési és Ifjúsági Ház)
  • Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1975, Tiszafüred)
  • Felszabadulási emlékműNiké (vörösréz lemez, 1975, Pécs, Mecsek kapu felett)
  • Műtőorvos (nagyméretű, 500 cm, mellszobor vörösréz lemez, 1977, Kazincbarcika, Kórház)
  • Ülő nők (vörösréz lemez, 1978, Sopron, Barátság park)
  • Áldozatok tiszteletére (vörösréz lemez, 1978, Athén)
  • Térdelő nő (bronz, 1979, Marcali, Ifjúsági Park)
  • Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1980, Szeghalom, Szabadság tér)
  • Makariosz érsek (bronz, 1980, Nicosia, Ciprus, köztársasági elnöki palota)
  • Sellő díszkút (vörösréz lemez, 1976, Budapest, XII. ker., Moszkva tér. A mozaikképek felesége Makrisz Zizi alkotásai)
  • Hermész (vörösréz lemez, 1981-1982, Budapest, I. ker., Szentháromság tér)
  • Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1982, Mexikóváros Mexikó, Bartók tér)
  • Lenin (vörösréz lemez, 1983, Leninváros, Pártház előtti tér, lebontva)
  • Hellasz (vörösréz lemez, 1983, Athén, Jacht Klub)
  • Mártír emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1986, Budapest, XIII. ker., Rakpart, a mauthauseni emlékmű másolata)
  • Alabárdos katona (vörösréz lemez, 1986, Eger, Almagyari úti Szolgáltatóh.)
  • Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1986, Leninváros, Lenin út melletti park)
  • Zrínyi-emlékmű (vörösréz lemez, 1988, Szigetvár, Kórház)
  • Három figurás díszkút (vörösréz lemez, Budapest, VIII. ker., Kálvária tér)
  • Háború és a fasizmus áldozatai (emlékmű, Makó, Felszabadulás tér, ?)
  • Türr István-emlék (?, Korinthosz, Görögország)

Kiállításrendezései (válogatás)[szerkesztés]

Művei közgyűjteményekben (válogatás)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

ifj. Szlávics László: Makrisz Agamemnon emlékérem, 1988, vörösréz, vert, 42mm
  • Gerevich É.: Makrisz Agamemnon három szobra, Budapest, 1975
  • Pogány Ö. Gábor: Makrisz Agamemnon, Athén, 1978 és Budapest, 1980
  • P. Szűcs J.: Makrisz Agamemnon, Harmincöt év, harmincöt művész, szerk.: Aradi Nóra, Budapest, 1980
  • Rozgonyi I.: Makrisz Agamemnon, Szabad Művészet, 1956/1-2.
  • Bőgel J.: Új szobrok Debrecenben, Alföld, 1961/4.
  • Újvári B.: Makrisz Agamemnon, Művészet, 1968/2.
  • Rozgonyi I.: A pécsi felszabadulási emlékmű, Művészet, 1975/12.
  • Horváth B.: Makrisz Agamemnon kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, Művészet, 1979/5.
  • Vadas J.: Portrétól portréig. Beszélgetés Makrisz Agamemnonnal, Művészet, 1979/5.
  • Aradi N.: Egyén és tömeg, Kritika, 1979/2.
  • Boldizsár I.: Egy óra Makrisz Agamemnonnál, Szülőföldünk Európa, Budapest, 1985
  • L. S.: Megéreztük a ritmust. Beszélgetés Makrisz Agamemnonnal és Makrisz Zizivel, Somogy, 1985
  • Rozgonyi I.: Első az átélés Makrisz Agamemnon szobrászművész 1955, Párbeszéd művekkel. Interjúk 1955-1981, Budapest, 1988
  • Kovács P.: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Életünk, 1990
  • Gádor E.: Budapest szobrai, Budapest, 1955
  • Százados úti művésztelep kiállítása (kat., összeáll.: Csap E.-Elischer B.), Budapest, 1965
  • Romváry F.: A szigetvári sellő, Örökség, 1989.
  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
  • Bánóczi Zsuzsa: Makrisz Agamemnon, KortMMűvLex
  • Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5  
  • Wehner Tibor: Modern magyar szobrászat 1945-2010, Budapest: Corvina, 2010 ISBN 9789631358742

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Makrisz Agamemnon
A Wikimédia Commons tartalmaz Makrisz Agamemnon témájú médiaállományokat.