Hara Tamiki
Hara Tamiki | |
Élete | |
Született | 1905. november 15. Hirosima |
Elhunyt | 1951. március 13. (45 évesen) Tokió |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hara Tamiki témájú médiaállományokat. |
Hara Tamiki (原 民喜; Hepburn: Tamiki Hara ; Hirosima, 1905. november 15. – Tokió, 1951. március 13.) japán költő, író.
Élete
[szerkesztés]Hirosimában született, már középiskolás korában megismerkedett az orosz irodalommal, és verseket írt, példaképe többek között Paul Verlaine volt. Angol szakon végzett a tokiói Keió Egyetemen, és 1935-től kezdve az írásaiból élt. Felesége 1944-ben meghalt, őt pedig egy évvel később szülei hirosimai otthonában érte az atomtámadás. Ez a két tény határozta meg későbbi művészetét, hiszen már fiatalon megírta: „Ha elveszíteném a feleségemet, csak egy évvel akarnék tovább élni, hogy szép és szomorú versgyűjteményt hagyjak hátra róla”. Végül 1951. március 13-án vetette vonat elé magát Tokióban: a koreai háború kitörése nyomán végleg elsötétült előtte az emberiség jövője. Halálának évfordulója azóta külön nevet kapott (Kagenki), emlékezetének ápolására 2000-ben ezen a néven irodalmi társaság is alakult, s a hirosimai Ipari Kiállítási Csarnok híresen épen maradt dómja[1] melletti kenotáfiuma előtt minden évben megemlékezést tartanak.
Művészete
[szerkesztés]Írásait kifinomult érzékenység, pesszimista életfelfogás jellemzi, hatott rá a dadaizmus és az 1930-as évek több művészeti irányzata is. Prózájában, verseiben mindegyre az atomtámadás borzalmas élményét és következményeit járja körül. 1946-ban fejezte be és 1947-ben publikálta Nacu no hana („A nyár virága”) című elbeszéléskötetét, amelyet később, 1947-ben és 1949-ben további anyagokkal bővített. Utolsó műve, a Singan no kuni („A szívbéli vágy földje”, 1951) búcsúként is, öngyilkosüzenetként is olvasható.
Magyarul
[szerkesztés]- A nyár virága / Testamentum; in: Modern japán elbeszélők; Európa, Bp., 1967
- A nyár virága; ford. Sz. Holti Mária; in: Pokolraszállás. Elbeszélések a második világháborúról; vál. Bart István; Európa, Bp., 1975
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ez az acél kupolaváz az egyetlen meghagyott rom a városban, közvetlenül fölötte robbant 580 méter magasan a bomba.
Források
[szerkesztés]- Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon, Corvina, 1999, ISBN 9631347567
További információk
[szerkesztés]- Monument to Hara Tamiki Archiválva 2010. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Néhány verse angolul
- Atomic Bomb Literature Archiválva 2019. december 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Tamiki Hara’s Notes on the Atomic Bombing Archiválva 2015. december 27-i dátummal a Wayback Machine-ben