Elnéptelenedés szindróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dolgozó méhek egy kaptár bejáratánál
A méhpusztulás egyik fő oka az ázsiai méhatka

A méhészetben az elnéptelenedés szindróma (angol nevén "honey bee depopulation syndrome" - HBDS) vagy a magyar szakirodalomban gyakrabban használt, "Colony Collapse Disorder" (CCD), abban áll, hogy egy méhkolóniában a dolgozó méhek hirtelen nagy számban eltűnnek. Az anya, a fiatal méhek, a fiasítás, a méz és a virágpor megmarad. A folyamat egy szakaszában két anya is lehet.

Ezt a rendellenességet az európai háziméh (Apis mellifera) esetében írták le. Hasonló esetek a méhészkedés történetében gyakran előfordultak, a CCD elnevezést először 2006-ban használták, amikor drasztikusan megnőtt a méhcsaládok összeomlásának aránya Észak-Amerikában. Ezután hasonló jelenségről számoltak be sok európai országban is. Belgium, Franciaország, Hollandia, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, később Svájc és Németország váltak érintetté. Egyes helyeken, például Észak-Írországban a jelentések 50 százalékot meghaladó méhállomány pusztulásról szóltak.

Az elnéptelenedés szindróma egy kiemelkedő gazdasági tényező, nem csak a méz kapcsán, hanem, mert sok mezőgazdaságilag fontos kultúrnövény beporzását a méhek végzik.

Elterjedése[szerkesztés]

2006/2007 telén az Amerikai Egyesült Államokban tömegesen pusztultak a méhek, egyes vidékeken a családok 80%-át is érintette.[1] 2007 márciusára az államok felét érintette. Korábban már Európából és Indiából jelentettek hasonló jelenséget. Ezzel szemben Kanada, Nagy-Britannia és Ausztrália kevésbé érintett.[2]

Okai[szerkesztés]

A probléma okai nem teljesen tisztázottak, sokan parazitákra gyanakszanak, mint például a Varroa atkák.[3][4] Felmerült továbbá a Nosema apis és az Israel acute paralysis virus, mint lehetséges kóroki tényező. Más felvetések szerint környezetváltozás miatti stressz, alultápláltság, vagy egyes rovarirtó szerek (például neonikotinoidok) a felelősek. Nem kizárható a vándorméhészkedés szerepe. A mobiltelefonok és genetikailag módosított növények káros hatását, bizonyítékok hiányára hivatkozva, általában cáfolják a szakértők. Egyes génkezelt fajok ugyanis rovarirtó hatású vegyületeket termelnek, ezen növények ökológiai kockázata nincs teljesen felmérve. A háttérben sejtik a minőségi éhezést is, vagyis azt, hogy a méhek a fontos tápanyagokhoz nem jutottak megfelelő mértékben, mivel túlzottan is a termesztett növényekre korlátozódtak.[5] Az Amerikai Egyesült Államokban hatalmas területeket foglalnak el monokultúrák, amelyek között a méheket utaztatni kell; egy időben azonban szinte kizárólag csak egyféle növényről gyűjthetnek. A későbbi híradások szerint nem kellett volna pánikolni, sőt, a következő évben nagyobb termést vártak Kaliforniában. A beporzási díjakat azonban megemelték, a növénytermesztők az addigi 50 dollár helyett akár 125 dollárt is fizettek családonként.[6]

Elképzelhető, hogy a CCD több tényező együttes hatását feltételezi, és nem egy pontosan meghatározott faktor a felelős.

Az atka szerepe[szerkesztés]

Németországban a méhek pusztulásának legfőbb oka az atka. Ezzel szemben a nozéma, a növényvédőszerek és más okok csak viszonylag kevés méh pusztulásáért felelősek. Jobban telelnek azok a családok, amelyekben az anya fiatal. A német kutatóintézetek szövetsége által végzett hosszú távú megfigyelésről 2011-ben adtak ki egy jelentést, amely ezekre a következtetésekre jutott. A cikk szerint ezek az eredmények általánosíthatók egész Európára és Észak-Amerika egy részére is.[3][7][8] A cikket több méhész és a német természetvédők szövetségei is hevesen kritizálják. Nem vizsgálták a rovarirtókat, és a vizsgálatok felét a legnagyobb rovarirtószer-gyártók (BASF, Bayer és Syngenta) végezték..[9]

Svájcban szintén az atkát tartják a fő tényezőnek.

A Varroa destructor atka messze a méhpusztulás legfőbb okozója. Svájc összes méhcsaládjában jelen van, kezelés nélkül a család egy-két év alatt elpusztul. Még a megfelelő beavatkozások mellett sem biztos, hogy a beteg méhek túlélnek. A legyengült egyedeket és családokat vírusok támadják meg, ami a család pusztulásához vezet.[4]

A további tényezők hatványozhatják az atka kártételét. Így az atkák által terjesztett vírusok vagy az okozott sérülések másodlagos fertőzéseket okozhatnak.[10]

A fehérjetermelés zavara[szerkesztés]

Újabb kutatások minden érintett méhcsaládnál zavart találtak a fehérjetermelésben. Azt gyanítják, hogy ezt a Picornaviridae okozza, amit a varroa atka is közvetít. A fehérjetermelés zavara miatt a család fokozottabban érzékenyebbé válik a külső hatásokkal szemben.[11][12]

Az Apocephalus borealis élősködő[szerkesztés]

Egy Apocephalus borealis egy dologozó méhre petézik
Két Apocephalus-borealis-lárva elhagyja gazdáját a fej és a tor között

A San Francisko Egyetem egy 2012-es cikke az Apocephalus borealis legyet jelölte meg a méhpusztulás egyik lehetséges okaként.[13] Miután a nőstény bepetézte, a méh éjszaka száll ki a kaptárból.[14] A fertőzés folyamata még nem ismert. A legyet megtalálták Dél-Dakotában és Kaliforniában.

Mennyiségi vagy minőségi éhezés[szerkesztés]

A CCD-ben később kihalt családoknak egy vizsgálat szerint rendkívüli nehézségekkel kellett szembenézniük, ami lehetett szárazság vagy éhezés. Eszerint nem zárható ki, hogy a jelenség összefügg a táplálkozással kapcsolatos stresszel, és nem érinti az egészséges, jól táplált családokat.

Egyes kutatók a kukoricaszirupos táplálást is összefüggésbe hozták a jelenséggel. Az eredmények nem mindenütt mutattak ki összefüggést, de ezt azzal magyarázzák, hogy a különböző forrásokból származó kukoricaszirupok összetételükben is különbözhetnek. Ez azonban nem magyarázza meg az összes esetet, mivel azokban a méhészetekben is fellépett a CCD, ahol soha nem etettek kukoricasziruppal.

Szintén a minőségi éhezés okozhatja, hogy az Amerikai Egyesült Államokban olyan erős volt a CCD. A nagy monokultúrák beporzására szállított méhcsaládok számára a hosszú utak és az egyoldalú táplálékforrás is a táplálkozáshoz kapcsolódó stresszt okoz, ami hozzájárulhat a méhpusztuláshoz.

Rovarirtók[szerkesztés]

Egyes feltevések szerint a méhpusztuláshoz hozzájárulnak a rovarirtók. A vizsgálatok eleinte nem találták több, egymáshoz nem kapcsolódó kitörés közös környezeti okát. A természetvédők és a méhészek egyik követelése, hogy vizsgálják meg a rovarirtószerek hozzájárulását a méhpusztuláshoz. Szerintük a pusztulás fő oka nem az atka, hanem a mérgezés. Ennek bizonyítása azonban több nehézségbe is ütközik:

  • A sokféle rovarirtószer. A forgalomban levő sokféle szert elég nehéz tesztelni.
  • Vándorméhészetek. Sok professzionális méhészet vándorlásra rendezkedett be, és nagy távolságokat tesznek meg, és minden helyen más és más hatásnak vannak kitéve a méhek. Egyes országokban ez a méhészkedés terjedt el.
  • Hosszú távú raktározás. A méhek készleteket halmoznak fel mézből és virágporból, amelyekben hosszú ideig megmaradhat a méreg, és csak később mérgeződnek meg, amikor hozzányúlnak ezekhez a készletekhez. Emiatt nehéz kapcsolatba hozni a mérgezést a rovarirtószer kijuttatásának idejével. Mindazonáltal miután 1999-ben a méhészek követelésére Franciaországban betiltották a Gaucho használatát a kukoricára és a napraforgóra, semmi javulást nem értek el a méhcsaládok halandóságában.

Európa nagy részén továbbra is használják a fent említett anyagokat tartalmazó csávázószereket, mivel semmi sem utal arra, hogy veszélyesek lennének a méhekre.[15]

A mérgek sokkal inkább a virágporban halmozódnak fel, mivel a méh a nektárt felszívja, és a virágport nem, így ha a nektár mérgezett, akkor lehet, hogy nem ér haza. Több potenciálisan halálos anyagra a felnőtt méhek nem érzékenyek, de a fiasítás igen, azonban a CCD rendszerint elkerüli a fiasítást. Az álcák tápláléka inkább a virágpor, mint a méz; a felnőtt méhek azonban inkább mézet esznek, mint virágport. Mivel CCD esetén a felnőtt méhek pusztulnak, illetve tűnnek el, ezért a mérgeket inkább a mézben, illetve a nektárban kell keresni.

Mindezidáig a rovarirtók szerepével csak azok a kutatások foglalkoznak, amelyek méhészek megrendelésére készültek. Több érintett méhész is a korábbi antibiotikumos kezelés és atkaölőszer utólagos hatását véli felfedezni a jelenségben. Eddig azonban nem sikerült egyetlen olyan szert találni, ami egyedüliként felelőssé tehető lenne a méhpusztulásért. A méhészek által észlelt tünetek közül a tájékozódóképesség elvesztése és a viselkedés megmagyarázhatatlan megváltozásai utalhatnak növényvédőszerek hatására, különösen, mert a neonikotinoidok idegméregként hatnak. Ide tartoznak ezek: Acetamiprid, Clothianidin, Nitenpyram, Thiacloprid, Thiamethoxam és Imidacloprid. A legutóbbit Gaucho néven 120 országban használták, egy év alatt 500 millió euró értékben.

A Rajna völgyében a 2008-as április-májusi ezer család kihalását okozó tömeges méhpusztulást egyértelműen vissza tudták vezetni a Clothianidin neonikotinoid csávázószerre.[16] 2008. május 15-én betiltották azokat a csávázószereket, amelyek neonikotinoidokat tartalmaztak,[17] de 2008. június 25-én ismét engedélyeztek közülük négyet, miután módosították őket.[18]

Egy 2012-ben megjelent cikk szerint ezek a szerek akár már kis, nem halálos adagjukban is szignifikánsan rontja a dolgozók tájékozódóképességét, és emiatt nem találnak haza.[19]

Különösen gyanús évek óta a Bayer cég Gaucho terméke, aminek Imidacloprid a hatóanyaga, miután a francia kormány által 2003-ban megrendelt kutatás kimutatta, hogy halálos lehet a méhekre.[20][21][22] 2012-ben a Harvard Egyetem biológusai közvetlen összefüggést találtak az Imidacloprid és a CCD között. A megfigyelt 16 méhcsalád közül 16 23 hét alatt kihalt, pedig közülük több csak nagyon alacsony adagot kapott.[23]

A német természetvédők NABU szövetségének megfigyeléseit nem tekintik tudományos pontosságúnak, mivel nem vizsgálták objektívan a rovarirtók hatását.[24]

A német természet- és környezetvédők BUND szövetsége cikkben támadta meg a megfigyelést módszertani hibákra hivatkozva. Eszerint rosszul választottak mintát, túl kicsi mintát vettek, rossz statisztikai módszereket használtak, és a kutatást az éredekelt cégek (BASF, Bayer és Syngenta) támogatták.[9]

2013 áprilisának végén 15 európai uniós ország, köztük Németország részleges tilalmat vezetett be három vitatott neonikotiniodra. Ezek: Clothianidin, Imidacloprid és Thiamethoxam. EZeket két évig nem volt szabad használni repcén, napraforgón, kukoricán és gyapoton. Ausztria mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztere, Nikolaus Berlakovich a betiltás ellen szavazott,[25] azonban az EU bizottsága támogatta a döntést.[26]

Kórokozók és immungyengeség[szerkesztés]

További fontos tényezőként tartják számon a vírusokat a téli hónapokban. Néhány kutatót a CCD terjedése egy fertőző betegség terjedésére emlékeztetett. Mindenesetre nem zárták ki a kapcsolatot az immungyengeség és a betegség között,[27] ami úgy gyengíti a méhek immunrendszerét, mint embernél a HIV. A Pennsylvania Állami Egyetem kutatói szerint az immunrendszer legyengülésére utal a fertőző anyag nagyságrendje a kifejlett méhekben. Az ázsiai méhatkának is lehet szerepe: az általa terjesztett deformált szárny vírus és egy baktérium közösen kiiktathatja az immunrendszert, és CCD-t okozhat.[28] Ez a kutatócsoport különféle mikrobák: vírusok, baktériumok és gombák között keresi a lehetséges kórokozót. 2007 szeptemberében úgy találták, hogy az először 2004-ben azonosított Israel Acute Paralysis Virus (IAPV) szintén hozzájárulhat másodlagos fertőzésként a méhek eltűnéséhez. Ehhez a csapat tagjai három éven át vizsgálták egészséges és CCD-s családok mintáit, és a Kínából behozott méhpempőt. A genom szekvenálásának új módszerével azonosították a méhekben lévő kórokozókat. Az adatok statisztikai kiértékelésével jutottak a végső következtetésre.

2008-ban a kanadai Torontó két biológusa, Otterstatter és Thomson a Crithidia bombi ostorossal talált összefüggést, ami főként az uborka és a paradicsom beporzásánál használt méheknél és poszméheknél fordul elő. Még az üvegházak mellett vadon élő méheknél és poszméheknél is emelkedett a Crithidia bombi-szám. Az üvegházakból megszökött beporzók által vadon élő rokonaik között terjesztett kórokozó terjedéséről készült számítási modell szerint ez a fertőzés ugyanúgy terjed, mint a CCD.[29][30]

Egy további elmélet szerint sok méhész nem ismeri még a hagyományos méhbetegségeket sem, mint a nozémát vagy a költésrothadásokat. Egy 2005-ben először Spanyolországban, Európában elsőként észlelt új nozémát néhány kutató kapcsolatba hozta az ugyanekkor Spanyolországban tomboló méhpusztulással.[31] Ennek tünetei erősen emlékeztetnek a CCD-re. Az Amerikai Egyesült Államokban végzett vizsgálatok nem találtak közös kórokozót a beteg családoknál. Emiatt valószínűtlen, hogy a már ismert méhbetegségek okozzák a CCD-t, már csak azért is, mert a klasszikus tüneteik nem kísérik a CCD-t.

Az egészséges családok hajlamosak megtámadni a beteg családokat, és kirabolni őket. Ha a kihaló család készketei mérgezettek, akkor a betegség tovább terjed, ami egy fertőző betegségre emlékeztet. Azonban gyakran arról számolnak be, hogy a CCD-s családot nem rabolják. Ez arra utal, hogy a CCD-nek nincs kórokozója.

Transzgénikus növények[szerkesztés]

Egy Németországban végzett kutatás alapján felvetődött, hogy kapcsolat lehet a Bt-kukorica és a CCD között.[32] A Jénai Egyetem 2001 és 2004 között végzett vizsgálatot, ami a Bt-kukorica virágporának hatását vizsgálta méheken. Általában az egészséges családokban nem okozott olyan tüneteket a Bt176 és a Mon810 virágpora, ami krónikus mérgezésre utalt volna. Az első évben az élősködőket jobban megszenvedték azok a családok, amelyek Bt-kukorica virágporát kapták. Feltételezik, hogy a mérgek és a kórokozók károsítják a bél falát. Az antibiotikumos kezelés eltüntette a különbséget. A kutatás eredményeit nem jelentették meg, és nem tudták megismételni.[32][32][33][34]

Kanadai kutatók nem találtak kapcsolatot a Bt-kukorica virágpora és a méhek halandósága között. Mexikói kutatók Cry1Ab-fehérjés sziruppal próbálkoztak, és nem találkoztak a jelenséggel. Még a Cry3b ezerszeres adagja sem váltott ki mérgezést az álcáknál, és a Cry1Ab-kukorica virágpora sem hatott a méhek halandóságára, bélflórájára vagy a garatmirigyük működésére, ahol a méhpempő termelődik. Még egy 2008-as metajelentés sem talált semmit, ami 25 független kutatást foglalt össze.[32] Peggy G. Lamaux áttekintése szerint nincsenek olyan eredmények a szakirodalomban, amelyek támogatnák a hipotézist. Sőt, a transzgénikus növények termőterülete és a CCD eseteinek helyszínei nem fedik át egymást. Svájcban például fellépett a betegség, de ott nem termesztenek transzgénikus növényeket.[32]

Mobiltelefon[szerkesztés]

A Koblenz-Landau képzési informatika kutatócsoportja 2005-ben[35] és 2006-ban[36] közzétett cikkei szerint közvetlenül egy méhes konténer mellé telepített egy bázisállomást az értékes DECT-rádiótelefonok számára, hogy vizsgálják a kisugárzott elektromágneses sugárzás hatását. A kísérlet megállapította, hogy romlott a gyűjtőméhek tájékozódása és memóriája. A DECT-telefonokhoz ugyanazt a technikát használták, mint a modern mobiltelefonokhoz. Mindenesetre ezzel a kísérleti elrendezéssel elsősorban azt akarták kimutatni, hogy a méhek bioindikátorként használhatók a kis energiájú rádiósugárzásra, és csak másodsorban szólt a méhek tanulási és tájékozódási képességeiről. Nem volt cél a CCD okainak kutatása.[35][36] A Lausanne ETH egyik volt biológusa, Daniel Favre 2009-ben végzett vizsgálatának eredményeit 2011-ben hozta nyilvánosságra.[37] Ebben úgy találta, hogy kapcsolat van a mobiltelefon használata és a méhek erőteljesebb zúgása között, ami a stressz jele. A kísérletet 83-szor végezte el. A méhek zúgása 20-40 perces besugárzás után a kilencszeresére erősödött fel. Ez ahhoz vezethet, hogy sok méh elhagyja a családot.[37]

Források[szerkesztés]

Filmek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mysteriöses Bienensterben in den USA. hymenoptera.de, 2007. február 20. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  2. Jon Entine: Science Collapse Disorder -- The Real Story Behind Neonics And Mass Bee Deaths. Englisch. In: Forbes Magazine vom 11. April 2013, online auf forbes.com, abgerufen am 28. August 2013.
  3. ^ a b Elke Genersch, Werner von der Ohe, Hannes Kaatz, Annette Schroeder, Christoph Otten, Ralph Büchler, Stefan Berg, Wolfgang Ritter, Werner Mühlen, Sebastian Gisder, Marina Meixner, Gerhard Liebig, Peter Rosenkranz: Das Deutsche Bienenmonitoring: Eine Langzeitstudie zum Verständnis periodisch auftretender, hoher Winterverluste bei Honigbienenvölkern. In: Apidologie. 41, Nr. 3, 2010, S. 332–352.
  4. ^ a b Bettina Jakob: Ein Professor kämpft gegen das Bienensterben: Interview mit Prof. Peter Neumann. Universität Bern, 2013. január 8. (Hozzáférés: 2013. április 30.)
  5. USDA, 2013: Report on the National Stakeholders Conference on Honey Bee Health. National Honey Bee Health Stakeholder Conference Steering Committee
  6. Hans Schuh: Die Biene, das Geld und der Tod. In: Die Zeit. Nr. 22, 24. Mai 2007.
  7. Hauptursache für das große Bienensterben gefunden in: Welt Online vom 24. März 2011.
  8. Volk der Bienen, quo vadis? in: faz.net vom 6. April 2011.
  9. ^ a b NABU und BUND kritisieren Bienenmonitoring. Pressemitteilung des BUND vom 25. Januar 2011.
  10. Francis L.W. Ratnieks, Norman L. Carreck: Clarity on Honey Bee Collapse? Science, 8. Januar 2010. Band 327, Nr. 5962, S. 152–153.
  11. Forscher finden Grund für Bienensterben. Spiegel Online, 2009. augusztus 25. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  12. Reed M. Johnson u. a.: Changes in transcript abundance relating to colony collapse disorder in honey bees (Apis mellifera) (PDF; 796 kB). In: Proceedings of the National Academy of Sciences. 2009.
  13. A. Core, C. Runckel, J. Ivers, C. Quock, T. Siapno, et al. (2012): A New Threat to Honey Bees, the Parasitic Phorid Fly Apocephalus borealis. PLoS ONE 7(1): e29639. doi:10.1371/journal.pone.0029639.
  14. Antje Findeklee: Parasitologie: Neue Spur im Bienensterben. Meldung bei Spektrum.de vom 3. Januar 2012.
  15. Rolf Forster, Erdmann Bode, Dietrich Brasse: Das „Bienensterben“ im Winter 2002/2003 in Deutschland. Zum Stand der wissenschaftlichen Erkenntnisse. Bundesamt für Verbraucherschutz und Lebensmittelsicherheit, Braunschweig 2005, ISBN 3981018923 (Tagungsbericht).
  16. Mit Clothianidin gebeiztes Saatgut ist nach Untersuchungen des Julius Kühn-Instituts Ursache für aktuelle Bienenschäden in Baden-Württemberg. Informationsdienst Wissenschaft, 2008. május 16. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  17. Bundesamt für Verbraucherschutz und Lebensmittelsicherheit (BVL) (kiadó): Berichte zu Pflanzenschutzmitteln 2008. Sachstandsbericht zu den Bienenvergiftungen durch insektizide Saatgutbehandlungsmittel in Süddeutschland im Jahr 2008. Birkhäuser, Basel 2009, ISBN 9783034600521, S. 5.
  18. BVL setzt Zulassungen für Pflanzenschutzmittel zur Behandlung von Rapssaatgut wieder in Kraft. Bundesamt für Verbraucherschutz und Lebensmittelsicherheit, 2008. június 25. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  19. Mickaël Henry, Maxime Beguin, Fabrice Requier, Orianne Rollin, Jean-François Odoux, Pierrick Aupinel, Jean Aptel, Sylvie Tchamitchian, Axel Decourtye: A Common Pesticide Decreases Foraging Success and Survival in Honey Bees. Science, 29. März 2012. doi:10.1126/science.1215039
  20. Philipp Mimkes: Bienensterben jetzt auch in Deutschland. In: Stichwort BAYER. Nr. 2, 2003.
  21. Sven Preger: Verstummtes Summen. In: Süddeutsche Zeitung. 26. November 2003.
  22. Wolfgang Weitlaner: Imkerverbände: Pestizid schuld am Bienensterben. innovations report, 2004. szeptember 10. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  23. Use of Common Pesticide, Imidacloprid, Linked to Bee Colony Collapse. Meldung bei ScienceDaily vom 5. April 2012.
  24. Peter Hoppe, Anton Safer: Das Deutsche Bienenmonitoring: Anspruch und Wirklichkeit. Eine kritische Bewertung (PDF; 212 kB). 24. Januar 2011.
  25. Bienensterben: Österreich stimmte gegen Verbot von Pestiziden bei tt.com, 29. April 2013 (abgerufen am 30. April 2013).
  26. EU-Mitgliedsstaaten einigen sich auf Pestizid-Verbot: Mehr Schutz für Europas Bienen bei tagesschau.de, 29. April 2013 (abgerufen am 30. April 2013).
  27. Colony Collapse Disorder. Fruit Times, 2007. január 23. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  28. Bee Mites Suppress Bee Immunity, Open Door For Viruses And Bacteria. ScienceDaily, 2005. május 18. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  29. Michael C. Otterstatter, James D. Thomson: Does Pathogen Spillover from Commercially Reared Bumble Bees Threaten Wild Pollinators?. In: PPLoS one. 3 Nummer=7, 2008, S. e2771.
  30. Jan Osterkamp: Zuchthummel mit Kollateralschaden. In: spektrumdirekt. 23. Juli 2008.
  31. Lásd a Nozéma forrásait.
  32. ^ a b c d e Peggy G. Lemaux: Genetically Engineered Plants and Foods: A Scientist's Analysis of the Issues (Part II). Annual Review of Plant Biology, Band 60, S. 511–559. doi:10.1146/annurev.arplant.043008.092013.
  33. Projektleiter: Prof. Dr. Hans-Hinrich Kaatz Teilprojekt: Auswirkungen von Bt-Maispollen auf die Honigbiene – Methodenentwicklung zu Wirkungsprüfung und Monitoring. Förderkennzeichen: 031631J Schlußbericht 2004
  34. Auswirkungen von Bt-Maispollen auf die Honigbiene (2001–2004) Universität Jena, Institut für Ernährung und Umwelt in Biosicherheit
  35. ^ a b H. Stever u. a.: Verhaltensänderung unter elektromagnetischer Exposition. Pilotstudie 2005. Arbeitsgruppe Bildungsinformatik an der Universität Koblenz-Landau, 2005. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  36. ^ a b H. Stever u. a.: Verhaltensänderung der Honigbiene Apis mellifera unter elektromagnetischer Exposition. Folgeversuch 2006. Arbeitsgruppe Bildungsinformatik an der Universität Koblenz-Landau, 2006. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  37. ^ a b D. Favre: Mobile phone-induced honeybee worker piping. Apidologie, 2011. április 13. (Hozzáférés: 2011. május 10.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Colony collapse disorder című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Colony collapse disorder című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.