Nagy viaszmoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy viaszmoly
Nagy viaszmoly (Galleria melonella)a kölni állatkert gyűjteményéből
Nagy viaszmoly (Galleria melonella)
a kölni állatkert gyűjteményéből
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak
(Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Pyraloidea
Család: Fényiloncafélék (Pyralidae)
Alcsalád: Galériás molyok (Galleriinae)
Nem: Galleria
Faj: G. melonella
Tudományos név
Galleria melonella
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy viaszmoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy viaszmoly témájú médiaállományokat és Nagy viaszmoly témájú kategóriát.

A nagy viaszmoly (Galleria melonella) a valódi lepkék közül a fényiloncafélék (Pyralidae) családjában a galériás molyok (Galleriinae) alcsaládjába tartozó, sajátos életmódú kártevő. A méhkaptárakban él, és használt (bábinges, virágporos) viasszal táplálkozik. Szinte minden méhcsaládban megtalálható, de csak elhanyagolt méhesben tud elhatalmasodni.

Szinonimák[szerkesztés]

Elterjedt volta és károkozása miatt különféle más neveken is leírták:[1]

  • Galleria austrina Felder & Rogenhofer, 1875
  • Galleria austrinia Felder, 1874[2]
  • Galleria cerea Haworth, 1811 (unjustified emendation)
  • Galleria cerealis Hübner, 1825 (unjustified emendation)
  • Galleria crombrugheela Dufrane, 1930
  • Galleria crombrugheella (lapsus)
  • Galleria mellomella (lapsus)
  • Phalaena mellonella, Linnaeus, 1758[3]
  • Galleria cereana Linnaeus, 1767[2]
  • Phalaena cereana Blom, 1764
  • Tinea cerella Fabricius, 1775 (unjustified emendation)
  • Vindana obliquella Walker, 1866

A Galleria nem szinonimái:[1]

  • "Adeona" Rafinesque, 1815 (nomen nudum)
  • Cerioclepta Sodoffsky, 1837
  • Vindana Walker, 1866

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Ma már az egész világon elterjedt; az ember a méhészkedéssel hurcolta szét, ugyanis hernyói a méhkaptárakban a lépet eszik. Hazánkban is mindenhol megtalálható. A kaptáron kívül a félretett lépeket is tönkreteszi. Ritkábban előfordul poszméhek vagy darazsak fészkében, vagy szárított fügén.

Megjelenése[szerkesztés]

Imágói szárnyának fesztávolsága 28–35 mm. Hossza hátracsukott szárnnyal 15-20 mm. Az első szárnypár márványos színe a világosszürkétől a világossárgáig változik, de leginkább barna; rajta sötétebb színű a mintázat. A hím hátsó szárnya sötétebb, a nőstényé világos. A nőstények potroha jóval hosszabb és vaskosabb a hímekénél. Az imágó szája csökevényes; nyelve gyengén fejlett, rágói kicsik és előrenyúlnak. A hernyó fehér.

Életmódja[szerkesztés]

Hátracsukott szárnyakkal

A méhkaptárak kártékony élősködője: egyetlen tápláléka a méhviasz. Jobb szereti a használt, bábinges, virágporos, mint az új viaszt. A kaptárakra jellemző 27-28 °C állandó hőmérséklet mellett egy-egy generációja 40–50 nap alatt cseperedik fel. 1 mm-es, fehér petéjéből 5–8 nap alatt kel ki az 1,5 mm hosszú hernyó, ami 18–25 nap alatt éri el teljes, 24–28 mm-es hosszát, eközben négyszer vedlik. A lépek mellett a keretléceket is tönkreteszi furkálásával. A fiatal hernyók a kaptár hulladékán élnek, később közös szövedéket szőnek, és a lépet kezdik enni. A lépet összefurkálja, és ezeket a selyemmel bélelt járatokat nevezik a hernyó „galériáinak”. A fiasítást is körülhálózza, így a méhek nem tudják lefedni a sejtet. A behálózott méh nem tud kikelni, a sejtben pusztul el. Ha mégis kikel, akkor a lába vagy a szárnya csonka. A fejlődési szakasz végén vékony selyemfonalból fehér gubót sző maga köré, és mintegy két nap alatt bebábozódik. Kifejlődéséhez 2-3 hónap szükséges. Az átalakulás körülbelül tizenkét napig tart, és a kikelő lepkék azonnal párzanak.

A párzás után 4–5 nappal a nőstény elkezdi lerakni petéit – egyszerre akár 150-et is, egész életében mintegy 600–1600 darabot. Petéit keretlécekre, a kaptár réseibe, rejtett zugaiba helyezi. A meleg kedvez a fejlődésüknek. A méhkaptárban, optimális körülmények között az imágó akár hat hétig is élhet; tenyészetben legfeljebb három hétig. Kerüli a fényt, csak napnyugta után repül, és keres magának új helyet. Ha megvilágítjuk, mozdulatlanná dermedve halottnak tetteti magát. Napközben gyakran a kaptár alatt pihen. Éjjel vonzzák a fényforrások vagy az édes levek.

Nálunk évente két nemzedéke van, a nemzedékek összefolynak. Ősszel a lépben a hernyó erős gubót sző, amiben áttelel, és tavasszal bábozódik. Hernyói és bábjai telelnek át.

A nagy viaszmoly más lepkékhez hasonlóan a timpanális szervével hall. Ez páros kivájt teknő a potroh elején, amit vékony hártya, a dobhártya fed. Rezgését mechanikai jelként észlelik az érzéksejtek. Ha a kitérés amplitúdója eléri a 0,1 nm-t, akkor a sejtek jeleznek.

A skóciai Glasgowban található University of Strathclyde munkatársai Hannah Moir vezetésével úgy találták, hogy az ismert állatfajok közül a nagy viaszmoly képes a legnagyobb magasságú ultrahangok meghallására. Akár a 300 kHz frekvenciájú ultrahangokat is hallják.[4] Ez egy oktávval meghaladja a gyapjaslepke hallásának felső határát, és még a denevérek által adott hangok magasságát is bőven meghaladja, ami legfeljebb 200 kHz.

A tudósok között vitatott, hogy vajon miért van erre szüksége. Kézenfekvő az a válasz, hogy a fő ellenség, a denevérek miatt, de a ma ismert fajok között nincs olyan, ami 212 kHz-nél magasabb hangokat használna. A legnagyobb érzékenység 90 és 95 kHz közötti; ebben a tartományban hívogatják a hímek a nőstényeket. A még nem ismert vagy kihalt denevérfajok mellett a gyors reakció is magyarázat lehet. Ez a nagy viaszmolynál 10 μs, míg a bagolylepkeféléknél 60 μs, ami élet és halál között is dönthet.[5][6]

A denevérek mellett ellenségei a Vairimorpha ephestiae élősködő gomba és a Pseudomonas aeruginosa baktérium.

Védekezés[szerkesztés]

A méhcsaládokat a méhésznek rendszeresen ellenőriznie kell. Ha már látható a kártétel, akkor a családnak csak annyi lépet szabad meghagyni, amennyit jól takar. A gyengébb családok szemetét két hetente takarítani kell az aktív időszakban, fejlődésüket pedig támogatni kell.

A fiasításos lépekből is ki lehet irtani a hernyót. A zsinóros sejtfedelek felbontásával az elrejtőzött hernyók megtalálhatók. A méhtelenített keretekről a hernyók lerázhatók. Ehhez a keretet ferdén kell tartani és többször körbe forgatni, hogy mindig másik léc álljon ferdén felfelé. A szövedékbe gyufát fúrnak, és megforgatják.

Az erősen megrágott részeket a család nem építi újjá, ezért jobb ezeket kivágni. A híg eleséges etetés támogatja az építést és a tisztogatást.

A nyári időszakban a félretett, erős családokhoz be nem férő kereteket 2 hetente kénezni kell. Köbméterenként egyszerre 150-200 g ként kell elégetni, majd egy-két napra bezárni a szekrényt. Kénezés előtt ki kell pergetni azokat a lépeket, amelyekben nyitott méz van, mert a kén-dioxid mérget alkot a mézzel. Beadás előtt a lépeket ki kell szellőztetni. A lépek hűvös, világos, szellős helyen tartva kevésbé molyosodnak. Ezek a körülmények a már bent levő peték, hernyók és bábok fejlődésére is kedvezőtlenek. A kiolvasztásra szánt lépdarabot (sonkolyt) is kénezni kell.

A kisebb lépdarabkák és törmelék eltarthatóságának biztosítására Örösi a következőket ajánlja:

  • Keménnyé gyúrva hűvös, szárazt helyen jól szellőző kosárkában vagy jól záró dobozban.
  • Forró vízbe dobva elpusztulnak a peték.Ezután papírba csomagolva vagy vízüvegbe mártva már nem fogja megtámadni a viaszmoly.
  • Ha sok van a törmelékből, akkor ládában is eltartható keményre döngölve.

Felhasználása[szerkesztés]

Az akvaristák és a terraristák hernyóját és imágóját – a kis viaszmolyéval együtt – a halak, valamint a kisebb termetű, illetve újszülött hüllők hasznos eleségállatának tartják, és ennek érdekében tenyésztik is. A viaszmollyal táplált állatok hajlamosak az elhízásra – ebből adódóan a viaszmoly kiváltképp az újszülött, illetve lesoványodott állatok táplálékaként optimális.

Vannak laboratóriumok és kutatóintézetek, ahol kísérleteznek vele. Mérgek és betegségek vizsgálatára használják.[7] Továbbá rajta vizsgálják a rovarok immunrendszerét. A genetikában az örökletes terméketlenséget tesztelik rajta. Erre azért alkalmas, mert a hernyók bármikor beszerezhetők, olcsón etethetők; fejlődési ciklusa rövid, és szapora. Egyes kutatók a zoológus háziállatának nevezik.

A rajta végzett kísérletek szerint a bakteriális stilbenoid 3,5-dihidroxi-4-izopropil-transz-stilbén antibiotikus hatása minimalizálja a versengést a többi mikroorganizmussal, és megelőzi a Heterorhabditis rovarevő féreg által fertőzött rovartetemek rothadását, ami maga is a Photorhabdus baktérium gazdája.[8]

A horgászok a hernyót élő csaliként hasznosítják.

Olajban sütve a hernyók felrobbannak, és a pattogatott kukoricához hasonló alakot vesznek fel.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b lásd Savela (2009)
  2. ^ a b Thomas Kaltenbach, Peter Victor Küppers: Kleinschmetterlinge. Verlag J. Neudamm-Neudamm, Melsungen 1987, ISBN 3-788-80510-2
  3. Fauna Europaea, Version 1.3, 19.04.2007: Galleria mellonella (Linnaeus 1758)
  4. (2013.) „Extremely high frequency sensitivity in a 'simple' ear”. Biology Letters 9 (4), 20130241. o. DOI:10.1098/rsbl.2013.0241. PMID 23658005.  
  5. Hannah M. Moir et. al.: Extremely high frequency sensitivity in a ‘simple’ ear. Journal of the Royal Society: Biology Letters, doi:10.1098/rsbl.2013.0241 (abgerufen 9. Mai 2013) (englisch)
  6. Ilka Lehnen-Beyel: Rekord fürs Mottenohr (abgerufen 9. Mai 2013) auf: wissenschaft.de
  7. (2013.) „Use of Galleria mellonella as a Model Organism to Study Legionella pneumophila Infection”. Journal of Visualized Experiments (81), e50964. o. DOI:10.3791/50964. PMID 24299965.  
  8. (2000.) „Antibiotic production in relation to bacterial growth and nematode development in Photorhabdus--Heterorhabditis infected Galleria mellonella larvae”. FEMS microbiology letters 189 (2), 219–23. o. DOI:10.1111/j.1574-6968.2000.tb09234.x. PMID 10930742.  
  • Örösi Pál Zoltán: Méhek között
  • Hans Piepho: Untersuchungen zur Entwicklungsphysiologie der Insektenmetamorphose. Über die Puppenhäutung der Wachsmotte Galleria mellonella. Berlin 1942
  • Alfred Kühn u. Hans Piepho: Über hormonale Wirkungen bei der Verpuppung der Schmetterlinge. Göttingen 1936
  • Andreas Vilcinskas: Biochemische und immunologische Untersuchungen zur humoralen Abwehr von Pilzinfektionen bei Insekten am Beispiel der großen Wachsmotte Galleria mellonella (Lepidoptera). (Mikrofiche-Ausgabe), 1994

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Große Wachsmotte című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]