Etilénglikol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Etilénglikol
Ethylene glycol chemical structure.png
Ethylene-glycol-3D-balls.png
Ethylene-glycol-3D-vdW.png
IUPAC-név Etán-1,2-diol
Más nevek Etilén glikol
Monoetilén glicol
etán-1,2-diol
Glikol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 107-21-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C2H4(OH)2
Moláris tömeg 62,068 g/mol
Sűrűség 1,1132 g/cm³
Olvadáspont −12,9 °C (260 K)
Forráspont 197,3 °C (470 K)
Oldhatóság (vízben) Vízzel minden arányban elegyedik.
Viszkozitás 16,1 mPa s [1]
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas Ártalmas (Xn)[2]
NFPA 704
NFPA 704.svg
1
1
0
 
R mondatok R22[2]
S mondatok (S2)[2]
Lobbanáspont 111 °C (zárt csészében)
Öngyulladási
hőmérséklet
410 °C
LD50 4700 mg/kg (patkány, szájon át)[3]
Rokon vegyületek
Rokon többértékű alkoholok propilénglikol
glicerin
Az infoboxban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standard állapotra (25°C, 100 kPa) vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

Az etilénglikol egy sűrűn folyó, édes ízű, mérgező folyadék. Fagyálló folyadékként használják. Egyszerűbb elnevezése a glikol. Szerves vegyület, a kétértékű alkoholok (diolok) közé tartozik.

Fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az etilénglikol vagy mono-etilénglikol (etán-1,2-diol) színtelen, sűrűn folyó, édes ízű, mérgező folyadék. A nagy viszkozitás oka az, hogy molekulái között erős hidrogénkötéseket alakít ki. Vízzel kiválóan elegyedik, de apoláris oldószerektől különválik. A molekula poláris részének hatása erősebb.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízmolekulákkal erős hidrogénkötést képez, ami megakadályozza a szabályos jégkristályok kialakulását. Ennek eredményeképpen nagyon alacsony a olvadáspontja. 60%-os töménységű glikol -36 °C-on fagy meg. Ezért használják fagyálló folyadékként az autókban, épületgépészeti csőrendszerekben, vagy repülőgépek felületén végbemenő jégképződés ellen. Ezen kívül felhasználják még poliészter gyártásánál is.

Toxicitása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az etilénglikol közepesen mérgező, embernél a minimális halálos dózis 1400 mg/testsúlykg, vagyis egy felnőtt esetében 75 ml, kb. fél pohárnyi. Veszélyességét az okozza, hogy édes ízű, ezért fennáll a nagyobb mennyiség elfogyasztásának veszélye. A fogyasztókhoz eljutó etilénglikol-tartalmú termékekbe (fagyálló) keserű ízt adó vegyületeket (denatónium-benzoát) ajánlott keverni.

A mérgezés első tünetei (30 perc-12 óra között) a központi idegrendszer működészavara, depressziója, ami szédülés, fejfájás, izomrángás formájában jelentkeznek. A második fázisra (12-36 óra) felgyorsult légzés és szívdobogás jellemző. A harmadik fázisban (24-72 óra) vesetájéki fájdalom, véres vizelet, eleinte sok, aztán kevés vizelet jelzi a vese károsodását, ami kómához és halálhoz vezet.

A toxicitás kiváltója nem maga az etilénglikol, hanem a metabolitjai. Lebontásának első fázisában a máj alkohol-dehidrogenáz enzimje glikoaldehiddé alakítja (ezért a mérgezés ideiglenes ellenszere az etil-alkohol, amely lefoglalja ezt az enzimet), majd az aldehid-dehidrogenáz főleg glikolsavat és kisebb mértékben glioxált képez belőle. A mérgezés második fázisáért a glikolsav okozta elsavasodás felelős.

A glikolsav gyorsan lebomlik, főleg hangyasavra és szén-dioxidra, egy kisebb része (2,5%) viszont oxálsavvá alakul, amely kalcium-oxalát formájában kikristályosodik a vesében és ott szövetpusztulást és súlyos esetben a szerv teljes leállását okozza.

Az etilénglikol nagy dózisban patkányok esetében fejlődési rendellenességeket okoz az embriókban. Nyúlnál ilyen hatást nem sikerült megfigyelni, az ember esetében az ilyen hatások vitatottak[4].

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Elert, Glenn: Viscosity. The Physics Hypertextbook. (Hozzáférés: 2007. október 2.)
  2. ^ a b c Etilénglikol (ESIS)
  3. Az etilénglikol vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. december 28. (JavaScript szükséges) (németül)
  4. Edward W. Carney: An Integrated Perspective on the Developmental Toxicity of Ethylene Glycol Reproductive Toxicology Vol 8. No 2. pp 99-113, 1994

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]