Légcsőatka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Acarapis woodi
Tracheal mite - Acarapis woodi.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Ízeltlábúak
Osztály: Pókszabásúak
Alosztály: Atkák
Rend: Bársonyatka-alakúak
Család: Tarsonemidae
Nemzetség: Acarapis
Faj: A. woodi
Tudományos név
''Acarapis woodi''
(Rennie, 1921)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Acarapis woodi témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Acarapis woodi témájú kategóriát.

A légcsőatka egy atka, ami a háziméh egy belső parazitája.[1] A Wight-szigeten írták le először.[2] A légcsőatka a pókszabásúakhoz tartozik, nyolc lába van. A nőstény öt-hét petét helyez a légcső falára, amelyek 11–15 nap alatt ivarérett atkává fejlődnek. A háziméh légcsöveiben szívogatja annak vérnyirkát,[2] ezzel törékennyé teszi a légcsövet. A kezdetben átlátszó légcső megbarnul, majd megfeketedik.

Fiatal, legfeljebb két hetes méheket támad meg. Télen, amikor nincs fiatal méh, akkor a szárnyízületet keresi meg, ahol szúrásával lebénítja a szárnyat, így a gazdaméh röpképtelenné válik. Méh nélkül az atka rövid időn belül elpusztul. A méhek röpképtelensége többnyire tél végén észlelhető, ugyanis csak a téli méhek élnek olyan sokáig, hogy rajtuk a betegség elhatalmasodjon. Év közben nincsenek specifikus tünetek, csak a család néptelensége lehet gyanús. A légcsőatka jelenlétére utalhat, ha a méhek szárnya kicsavarodott, ám csak laboratóriumi vizsgálattal lehet biztosan felismerni.

Egy méh légcsöveiben akár több száz atka is élősködhet. Mivel az atkák mérete mindössze 175 mikrométer, ezért szabad szemmel nem is látható, csak mikroszkóppal láthatók és azonosíthatók.[2] Mivel az atka nem különösebben szapora, ezért a betegség csak 2-3 év alatt hatalmasodik el. Nagy részük a nyári rövid életű dolgozókkal pusztul. Terjedését támogatja bármi, ami a méhek életét meghosszabbítja, így a tél mellett a hosszú esős idő is kedvez neki. Megjelenésében ehhez a fajhoz leginkább az Acarapis externus, és Acarapis dorsalis atkák hasonlítanak.

Magyarországon jelenléte nem jellemző. Ha a légcsőatkakór mégis megjelenik, akkor be kell jelenteni. Ekkor a kereskedők behoznak Folbex csíkot, és azzal füstölni kell egy méhnemzedék élettartamának végéig. Mivel maga az atka nehezen észlelhető, azért a röpkörzetben minden családot kezelni kell. Fertőtleníteni nem kell, mivel nem terjed sem eszközökkel, sem kaptárral, léppel vagy mézzel. Még a méhész keze sem terjeszti. Az atka méhről méhre terjed. Terjesztik az eltájolt méhek, a rajok, és a rablók.

Forrás[szerkesztés]

  • Örösi Pál Zoltán: Méhek között

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Tracheal mites" Tarsonemidae. Agricultural Research Service, United States Department of Agriculture, 2005. február 18. [2011. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 10.)
  2. a b c H. A. Denmark, H. L. Cromroy & Malcolm T. Sanford: Honey bee tracheal mite, Acarapis woodi'. Featured Creatures. University of Florida, 2000. (Hozzáférés: 2011. március 10.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Acarapis woodi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.