Méhfarkas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Méhfarkas
Méhfarkas egy virágon
Méhfarkas egy virágon
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)
Alrendág: Fullánkosok (Aculeata)
Öregcsalád: Méhalkatúak (Apoidea)
Család: Szitásdarazsak (Crabronidae)
Alcsalád: Philanthinae
Nemzetség: Philanthini
Nem: Philanthus
(Fabricius, 1790)
Faj: P. triangulum
Tudományos név
Philanthus triangulum
(Fabricius, 1790)
Szinonimák
  • Philanthus abdelcader Lepeletier, 1845
  • Philanthus allionii Dahlbom, 1845
  • Philanthus apivorus Latreille, 1799
  • Philanthus discolor Panzer, 1799
  • Philanthus pictus Panzer, 1797
  • Crabro androgynus Rossi, 1792
  • Philanthus ruspatrix (Linnaeus, 1767)
  • Simblephilus triangulum (Fabricius, 1775)
  • Sphex scutellatus subsp. maculatus Christ, 1791
  • Vespa fasciata Fourcroy, 1785
  • Vespa limbata Olivier, 1792
  • Vespa ruspatrix Linnaeus, 1767
  • Vespa triangulum Fabricius, 1775
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Méhfarkas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Méhfarkas témájú médiaállományokat és Méhfarkas témájú kategóriát.

Méhfarkasok a Göttingeni Egyetem botanikus kertjében (29 másodperc, 15,79 MB). A 2008 késő nyarán készült felvétel mutatja többek között a nőstényt ásás közben és a zsákmánnyal

A méhfarkas (Philanthus triangulum) a rovarok (Insecta) osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, ezen belül a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe és a szitásdarazsak (Crabronidae) családjába tartozó faj.

A magányos darázsfajok egyike. Európában és Észak-Afrikában él. A kifejlett darazsak virágporral és nektárral táplálkoznak, de lárváik számára háziméheket fognak. A nőstény minden lárvának egy kis üreget készít, és egy üregbe 3-6 lebénított méhet hord, majd lerakja petéjét. A lárvák táplálékigénye a nemüktől függ; a nőstényeknek eggyel több méhet kell elfogyasztaniuk, mint a hímeknek. Egy nőstény összesen akár 1000 méhet is elejthet, és a nőstények gyakran egymás közelében fészkelnek. A Philanthus nem különböző fajai különböző méhfajokra vadásznak, de egyedül ez a faj fog háziméhet. Közép-Európában csak ezzel a fajjal táplálja utódait.

Zsákmányát távolról látással veszi észre, és csak akkor lép be a szaglás, ha már néhány centiméterre megközelítette. Kísérletek szerint a méhszagú tárgyakra is lecsap. A támadás olyan gyors, hogy nem ad helyt védekezésnek: a darázs lábaival megragadja áldozatát, és fullánkjával mérget fecskendez belé. Ezután hátsó lábával megszorítja a zsákmány potrohát, amitől az elraktározott nektár kicsöpög. Ezt a méhfarkas felnyalja, majd a zsákmányt hátra fordított helyzetben lábaival fogva viszi fészkéhez, ami ismét látás alapján talál meg.

Fészkének bejárata 1 cm átmérőjű, a kikapart föld karimát képez. Sík területeken a nőstény lezárja a bejáratot a különféle bogarak és fürkészdarazsak elleni védelmül. Ha falba ásta üregét, akkor nem zárja le. Az üreg akár 1 m hosszú is lehet. A fészek a csatorna végén levő tojásdad kamra 5-7 kamrával. A kikelő álca nyála elfolyósítja a méheket, és az álca ezt szívja fel, és csak a méhek páncélját hagyja meg. Pergamenszerű tokban bábozódik be úgy, hogy sem az üreg fenekét, sem az oldalsó falakat nem érinti.

Sokáig azt feltételezték, hogy a méreg tartósítja, és csak lebénítja, és nem pusztítja el a méheket, így a méhek húsa friss marad. Azonban a Würzburg Egyetem biológiai központjában Erhard Strohm kutatócsoportjának kísérletsorozata szerint nem a méreg tartósítja a méheket, hanem az, hogy a méhfarkas jól átnyalogatja őket. Ezzel napokig megőrizték frissességüket, míg a csak méreggel kezelt méhek néhány órán belül megromlottak.[1]

Június közepétől figyelhető meg. A fekete-sárga rovar felismerhető nagy fejéről, közepükön vastagabb szárnyairól, a nőstény sörtéiről, és a szitakötőkhöz hasonló repülési technikájáról ismerhető fel. A nőstény testhossza 13–18 mm, a hím ennél jóval kisebb, 8–10 mm. Az álca fehér, és kukac formájú.

Ha nagyon elszaporodik, akkor nagy károkat okoz a méhészetekben. Németországban volt olyan másfél hektáros terület, ahol összesen 1 millió 160 ezer elrabolt méh feküdt bénultan méhfarkasok fészkében. Védekezni ellene füvesítéssel lehet, vagy a területet agyaggal, kaviccsal, kőzúzalékkal borítani, és elhengerelni. Hűvösben a darázs kézzel is megfogható, ilyenkor nem tud szúrni.

Megtalálható Európa nagy részén, és elterjedt Szibériától a melegebb éghajlatú füves pusztákig. Mivel ezen a területen erős az emberi beavatkozás, ezért a méhfarkasok száma csökken.

Az Egyesült Királyságban sokáig ritka faj volt, és csak Isle of Wight és Suffolk szigetein voltak telepei. Azóta elterjedt, és még Yorkshire-ben is fellelték (2002). Státusa RDB2 (sebezhető), de ezt várhatóan meg fogják változtatni elszaporodása és terjeszkedése miatt.[2]

Újabb kutatások szerint a lárvákat antibiotikumokkal védi. Speciális csáp alatti mirigyeiben sztreptomicin baktériumokat tenyészt, amiket a sejt fedelére ken. A lárvák felveszik a baktériumokat, és gubójukba is beleszövik. Ez növeli túlélési esélyeiket, ugyanis a baktériumok által termelt anyagok védik a lárvát és a bábot a többi baktériumtól és a gombáktól.[3]

A méhfarkas legfőbb természetes ellensége a Hedychrum rutilans élősködő darázs.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Strohm, E. und Linsenmair, K. E.. Females of the European beewolf preserve their honeybee prey against competing fungi, Ecological Entomology 26 (2001), 198-203
  2. Species Account for Philanthus triangulum. Essex Field Club. (Hozzáférés: 2013. augusztus 28.)
  3. J. Kroiss, et al.: Symbiotic streptomycetes provide antibiotic combination prophylaxis for wasp offspring, Nature Chemical Biology 2010, doi:10.1038/nchembio.331

Források[szerkesztés]

  • Örösi Pál Zoltán: Méhek között. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1957.
  • Nikolaas Tinbergen: Über die Orientierung des Bienenwolfes (Philanthus triangulum Fabr.). In: Zeitschrift für vergleichende Physiologie. Band 16, 1932, S. 305–334
  • Nikolaas Tinbergen: Über die Orientierung des Bienenwolfes (Philanthus triangulum Fabr.). II. Die Bienenjagd. In: Zeitschrift für vergleichende Physiologie. Band 21, 1935, S. 699–716
  • Helgard Reichholf-Riehm: Insekten. Mosaik, München 1984.
  • Heiko Bellmann: Bienen, Wespen, Ameisen. Hautflügler Mitteleuropas. Franckh-Kosmos, Stuttgart 1995
  • Semiochemicals of Philanthus triangulum, the European beewolves

Fordítások[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az European beewolf című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bienenwolf (Wespe) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.