Méhméreg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Méhcsípéskor a dolgozó méh nem tudja kihúzni a fullánkját az elasztikus bőrből, így az kiszakad, ami a méh életébe kerül

A méhméreg, az orvoslásban apitoxin, a méhek által termelt méreg. Több anyag, köztük fehérjék keveréke, ami helyi gyulladást okoz, és véralvadásgátló hatású. Egy háziméh egy csípéssel 0,1 mg méhmérget juttat a sebbe. Több dologban is a csalánméregre hasonlít.[1] Kémhatása savas (pH-ja 4,5–5,5). Sárgás, opálos színezetű. Levegővel érintkezve oldószere azonnal elpárolog, így eredeti térfogatának 30-40%-ára beszárad. Illata hasonlít a banánolaj illatához. Kémiai felépítését tekintve a kígyómérgekkel áll "rokonságban". Régebben úgy hitték, hogy a méhméreg túlnyomó részben hangyasavat (HCOOH) tartalmaz, de ma már bizonyított, hogy ez az állítás nem helytálló.

Hagyományosan a beteg megcsípésével juttatják be a mérget a kezelendő testrészbe, de ez a méh életébe került. Ma már a szúrás után ki tudják emelni a méhet úgy, hogy ne szakadjon bele a fullánkja a sebbe. A méreg kinyerhető elektromos stimulációval is; ekkor a méh akaratlanul kiadja a mérgét. A méreg újratermeléséhez egy napra van szüksége.

Összetétele[szerkesztés]

  • Fő komponense a melittin, amely a méreg fehérjéinek 52%-át teszi ki.[2]
  • Az apamin egy gyenge idegméreg. Fokozza a mellékvese kortizoltermelését.
  • Az adolapin[3] gyulladásgátló és érzéstelenítő hatású a ciklooxigenáz blokkolása miatt. A méreg fehérjéinek 2–5%-át alkotja.
  • A foszfolipidáz a legrombolóbb hatású komponens, mivel bontja a foszfolipideket, amik a sejthártya fő komponensei. Csökkenti a vérnyomást és gátolja a véralvadást. A méreg fehérjéinek 10–12%-a.
  • A hialuronidáz kitágítja a hajszálereket, ezzel kiterjeszti a gyulladást. A méreg fehérjéinek 1-3%-át alkotja.
  • A proteázgátlók vérzéscsillapítók és gyulladásgátlók. A méreg fehérjéinek 2%-a
  • Tertiapin, idegméreg, 2%.
  • Secamin, klinikai hatás nélküli fehérje[4]

A fő allergének a melittin, a foszfolipidáz és a hialuronidáz.[5]

A fehérjék mellett jelentősebb kisebb molekulák:

  • A hisztamin az allergiás válasz kiváltásáért felelős. A méreg 0,5–2%-át teszi ki.
  • A dopamin és a noradrenalin növeli a pulzust. A méreg 1–2%-a.

Hangyasavat nem tartalmaz.

Hatása az emberre[szerkesztés]

Egy háziméh fullánkja

A méhcsípés helyi gyulladást okoz kisebb-nagyobb feldagadással. Életveszélyt csak allergia vagy több száz méhcsípés esetén okoz. Szintén életveszélyes a nyaki szúrás, mivel ez a légutak megdagadásával jár. Ekkor orvoshoz kell fordulni. Az allergiások arányát az allergológusok 1%-ra becslik a teljes népességben. Több, különböző alkalommal kapott méhszúrással lehetséges hozzászokni a méreghez, de az öreg méhészek újra érzékenyebbek lehetnek.

Kisebb állatok, például kiskacsák könnyen belehalhatnak a méhszúrásba. A lovak is érzékenyek rá. Maguk a méhek nem immunisak a méregre, számukra már egyetlen szúrás halálos. A leszúrt méh potroha zsugorodott, szárnyai szétmerednek.

Terápia[szerkesztés]

  • a csípés után a méregzsákja a bőrben marad, így a legfontosabb lépés, hogy ezt el kell távolítani, mert ebből további méreg juthat a véráramba;
  • immobilizáció és a fullánk kiemelése már jelentősen csökkenti a lokális duzzanatot;
  • a fullánkot oldalról kell kipiszkálni, hogy a méreghólyagból ne nyomjunk több mérget a sebbe;
  • amennyiben a csípés után nem alakulnak ki allergiás tünetek, általában lokális kezelésre van csak szükség, de itt is adhatunk antihisztamint, ami a viszketés és izzadás mértékét csökkenti;
  • a fájdalmat csökkentheti az ecet, a hideg és a vizes borogatás; súlyosabb esetben Calcimusc, vagy alkohol itatása és adrenalin adása segíthet
  • súlyos allergiás reakciók esetén feltétlenül orvosi ellátás indokolt: ilyenkor azonnali kortikoszteroid és adrenalin terápia szükséges az antihisztaminok és béta-2 agonisták adása mellett.

A méhméreg alkotói értágulathoz és capillaris permeabilitas növekedéshez vezetnek, emellett előzetes expozíció utáni csípés alkalmával súlyos anaphylaxiás reakció (sokk) is kialakulhat.

A méhek ellen a legjobb védelem a közönséges szappan. Egy texasi laborban kísérletezték ki: a kutatók észrevették, hogy a szappanok olyan vegyi anyagot tartalmaznak, amelytől a méhek légzőrendszere megbénul[forrás?].

Megelőzésként méhészkalappal, kesztyűvel lehet védekezni, vagy a méheket füstöléssel, vagy víz permetezésével nyugtatni.

Felhasználása[szerkesztés]

Gyógyszerként csak orvosi felügyelettel szabad használni. Ellenjavallat az allergia mellett az erős érelmeszesedés is.

  • A rovarméreg-allergia gyengítésére
  • Reuma, isiáz, sportsérülések, fagyási sérülések, lumbágó ellen[6]
  • A helyi izomzat ingerlésére bőr alá adott injekcióval. Ma már inkább szintetikus hatóanyagokkal helyettesítik
  • A homeopátiában Apisinum néven használják duzzanatok és kiütések ellen.[7] Ennek hatásossága nem bizonyított
  • A kozmetikában a botox természetes alternatívája. Stimulálja a kollagén VII termelését, ami javítja a bőr védőfunkcióját, ezzel a ráncosodás ellen hat[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (1990. február 1.) „Evidence for leukotrienes in animal venoms”. The Journal of allergy and clinical immunology 85 (2), 505–509. o. DOI:10.1016/0091-6749(90)90162-W. PMID 1968071.   Sablon:Closed access
  2. Meier J, White J.. Clinical toxicology of animal venoms and poisons. CRC Press, Inc (1995). ISBN 0-8493-4489-1 
  3. Adolapin
  4. Habermann E (1972. July). „Bee and wasp venoms”. Science 177 (46), 314–22. o. PMID 4113805.  
  5. Sablon:UniProt, Sablon:UniProt, Sablon:UniProt, Sablon:UniProt, Sablon:UniProt, Sablon:UniProt, Sablon:UniProt.
  6. Bienenmuseum Illertissen.
  7. Albert von Fellenberg-Ziegler: Homöopathische Arzneimittellehre, 25. verb. Auflage, S. 73, Karl F. Haug Verlag, Hüthig GmbH, Heidelberg, 1998
  8. Apitoxin in der Kosmetik

Forrás[szerkesztés]

Örösi Pál Zoltán: Méhek között

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Apitoxin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bienengift című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.