Méhkenyér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A méhkenyér vagy perga a méhek által gyűjtött virágpor és nektár keverékéből, erjedéssel létrejött anyag; a lárvák és a kifejlett dolgozó méhek fő tápláléka.[1] Pontos összetétele attól függően változik, hogy a méhek mit gyűjtenek.

Fagyasztott méhkenyér emberi fogyasztásra

A virágzó növények portokairól gyűjtött friss virágport a méhek előszeretettel a sötét színű lépekben helyezik el, éspedig legtöbbször azokban a lépekben, melyek a fiasításos mellett vannak, ritkábban a fiasításos lépekben.[2]

A virágporszemcséket a méhek közvetlen a lép sejtjeibe rakják, azt fejükkel oly mértékig összenyomkodják, hogy levegő ne maradjon a szemcsék között. Mindaddig töltik a sejtet, míg a sejt a kétharmadáig megtelik. A virágpor az elraktározás pillanatában, semmiben sem különbözik a virágporgyűjtőn összegyűjtött virágportól. A lépekben történő elhelyezés után a méhek által hozzáadott anyagok, mikroorganizmusok, a fészekben uralkodó 33-35 °C-os hőfok következtében, amihez az elraktározás módja is hozzájárul, méhkenyérré alakul.[2]

A virágpornak a lépekben való elhelyezésekor a méhek nem veszik figyelembe a virágpor származását, úgy, hogy ugyanabban a sejtben különböző színű virágporszemcsék foglalnak helyet. A virágpor csomócskák alkotásával elkezdődő és a kaptárban a lépek sejtjeiben folytatódó számos biokémiai folyamat következtében a méhkenyér sokkal értékesebb, mint maga a virágpor, ami a méhkenyeret alkotja. [2]

A méhkenyér a következő átalakuláson megy keresztül:[2]

  • virágporszemcsék csírázóképességét a méhek rágómirigyeinek váladéka 1-2 nap alatt megszünteti,
  • a nádcukor fokozatosan egymolekulás cukrokká alakul,
  • az egyszerű cukrok, bizonyos erjesztők hatása alatt, részben tejsavvá alakulnak,
  • emelkedik a K-vitamin tartalom,
  • a méhkenyér eltarthatóságának tartama emelkedik
  • emelkedik azon virágporszemcséknek a száma, amelyeknél a beltartalom áttörte a virágporszemcse külső burkát.

A méhkenyeret akkor tartják érettnek, amikor mindezek a folyamatok végleg befejeződnek.[2]

Táplálékkiegészítőként[szerkesztés]

Ez a természetes produktum értékesebb, mint maga a virágpor, éspedig azért, mert különféle virágporszemcséket, több egyszerű cukorféleséget, több K-vitamint, több olyan virágporszemcsét tartalmaz, melyek beltartalma a szervezet számára könnyebben hasznosítható, magasabb a savtartalma, ami a tartósításnál és az anyagcsere-egyensúly fenntartásánál nagyon fontos tényező.[2] Baktériumölő hatása is háromszor nagyobb, mint a virágporé. Gazdag szelén forrás, és rengeteg enzim és flavonoid van benne.

Számos betegség kezelésénél használják, úgymintː gyomor-, máj- és bélproblémáknál, magas vérnyomásnál, prosztataproblémáknál, influenzánál és megfázásnál,[3] vérszegénységnél, reumánál, emésztési zavaroknál, stressznél, memóriazavaroknál, álmatlanságnál, magas koleszterinszintnél, hepatitisznél, szívelégtelenségnél, infarktusnál, férfi meddőségnél, női betegségeknél egyaránt. Mindazonáltal a gyógyhatása ezen betegségeknél még nem kellőképp bizonyított.[4]

A méhkenyér biztonságosan használható rövidebb ideig. Az allergiás betegeknek azonban tudatában kell lenniük annak, hogy náluk allergiás reakciók léphetnek fel a méhkenyér alkalmazásakor. Nem ajánlott terhes nőknek és szoptatós anyáknak sem fogyasztani.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Az apiterápia ma: Az apiterápia ma → A méhkenyér, Apimondia Nemzetközi Méhészeti Technológiai és Gazdasági Intézete, Bukarest, 1976