„Szent Korona” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 72. sor: | 72. sor: | ||
A Szent Korona eredetéről a kutatók alapvető kérdésekben sem tudnak megegyezni. Több mint 40 elmélet született már az eredetére nézve, a legszélsőségesebb ellentmondásokkal.<ref>[http://naput.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=44&Itemid=41 NaPúT - Az eredendő műveltség holnapja - "Angyali korona, szent csillag"<!-- Robot generálta cím -->]</ref> |
A Szent Korona eredetéről a kutatók alapvető kérdésekben sem tudnak megegyezni. Több mint 40 elmélet született már az eredetére nézve, a legszélsőségesebb ellentmondásokkal.<ref>[http://naput.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=44&Itemid=41 NaPúT - Az eredendő műveltség holnapja - "Angyali korona, szent csillag"<!-- Robot generálta cím -->]</ref> |
||
http://www.terminartors.com/image/image_gallery_fs?img_id=painting.70045&img_size= |
|||
{{Képlink |
|||
|link=http://www.terminartors.com/image/image_gallery_fs?img_id=painting.70045&img_size= |
|||
|hova=left |
|||
|képaláírás= Aba Novák Vilmos: II. Szilveszter és Asztrik apát |
|||
|szélesség=100px }} |
|||
Sajátossága, miszerint az alsó abroncs képei eltakarják a felső pánt alsó részén lévő képeket, arra engedett következtetni bizonyos kutatókat, hogy a korona ebből a két részből lett összeillesztve, hiszen nem lehet, hogy egy ilyen fontos tárgy tervezésénél ilyen súlyos „hibát” ejtsenek. Ez az érvelés első hallásra logikus, amíg végig nem gondolja az ember, hogy ha ilyen fontos tárgynál nem követhettek el ekkora ''tervezési'' hibát, akkor ekkora ''összeillesztési'' hibát hogyan követhettek el. Tehát mindegy, hogy a korona készítői mindent maguk csináltak, vagy kész darabokból dolgoztak, a végeredmény ugyanaz lett, és ha a végeredmény „hibásnak” mondható, akkor mindkét esetben hibáztak a készítők. Ezek a magyarázatok tehát nem válaszolják meg azt a valóban felmerülő kérdést, hogy miért takarják el az alsó képek a fölsőket. |
Sajátossága, miszerint az alsó abroncs képei eltakarják a felső pánt alsó részén lévő képeket, arra engedett következtetni bizonyos kutatókat, hogy a korona ebből a két részből lett összeillesztve, hiszen nem lehet, hogy egy ilyen fontos tárgy tervezésénél ilyen súlyos „hibát” ejtsenek. Ez az érvelés első hallásra logikus, amíg végig nem gondolja az ember, hogy ha ilyen fontos tárgynál nem követhettek el ekkora ''tervezési'' hibát, akkor ekkora ''összeillesztési'' hibát hogyan követhettek el. Tehát mindegy, hogy a korona készítői mindent maguk csináltak, vagy kész darabokból dolgoztak, a végeredmény ugyanaz lett, és ha a végeredmény „hibásnak” mondható, akkor mindkét esetben hibáztak a készítők. Ezek a magyarázatok tehát nem válaszolják meg azt a valóban felmerülő kérdést, hogy miért takarják el az alsó képek a fölsőket. |
||
A lap 2008. augusztus 3., 16:53-kori változata
A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a 12. századtól napjainkig.
"Az ellenség közeledvén a főváros felé... a kormány kötelességének tartja a koronát minden esetre biztosítani. Ennélfogva képviselő úr ezennel kirendeltetik, s kötelességévé tétetik Ürményi Ferenc koronaőr őexellenciáját azonnal felszólítani, hogy az országos biztos úrral együtt s egyetértőleg az ország szent koronáját s egyéb koronázási insigniáit (jelvényeit) azonnal a koronaőrségből még itt lévő legénység őrizte mellett egyelőre Debrecenbe... elszállítani."
1848. december 30-án Kossuth Lajos a Honvédelmi Bizottmány elnöke nyílt rendeletet intézett Bónis Sámuel képviselőhöz, melyben mint országos biztost megbízta, hogy a koronát budai őrzési helyéről szállítassa Debrecenbe, ahová a kormány is költözik.
A hozzá kapcsolódó hagyományokkal és jogokkal foglalkozó Szentkorona-tan szerint a magyar alkotmányosság alapja volt a történelem folyamán egészen az 1949-es alkotmányig.
A koronák fajtái
Négyféle királyi koronát szokás megkülönböztetni:
- Házi korona: semmilyen megkötés nem vonatkozik rá, úgymond „hétköznapi” korona.
- Országló korona: ezt hivatalos alkalmakkor kellett előírásosan viselnie az uralkodónak.
- Beavató korona: az uralkodó csak a koronázáson, vagyis a beiktatásakor viseli, a korona avatja fel királlyá (Ilyen a Szent Korona, Európában egyedüliként). Eredete Belső-Ázsiában található, a beavató koronát csak a koronázáskor lehet viselni, egyébként koronaőrök őrzik, és rajtuk kívül csak a nádorispán érintheti, aki koronázáskor párnán a helyszínre viszi. Az esztergomi herceg-prímás érsek helyezhette a király fejére.
- Halotti korona (A magyar 10 000 forintos bankjegyen, Szent István fején III. Béla halotti koronája látható.)
Készítése, kialakulása
A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kiadványai[1], valamint a témával foglalkozó történészek többsége szerint koronát III. Béla (1172-1196) korában állították össze két fő részből: az úgynevezett görög koronából (corona graeca) és a latin koronából (corona latina). A tetején lévő keresztet később, valószínűleg a 16. században illesztették a tetejére, meglehetősen durva módon, a Krisztus-kép átlyukasztásával. A kereszt elferdülését minden bizonnyal egy 17. századi sérülés okozta, amely úgy keletkezhetett, hogy a koronaékszereket tartalmazó vasláda fedelét azelőtt csukták le, hogy benne a koronát megfelelően elhelyezték volna. Ekkor a felső összekötő ívek is kissé meggörbültek, és több panel eltörött.
Egy 800 éves legenda szerint a koronát, vagy legalábbis annak felső részét, II. Szilveszter pápa küldte Astrik érsek révén I. Istvánnak koronázására. E hiedelem alapja Hartvik püspök legendája, amelyet (Könyves) Kálmán kérésére írt. Mivel Hartvik legendája 1200 körül megjelent a magyarországi breviáriumokban és liturgiai művekben, a történet az egész keresztény világban elterjedt. Ennek alapján a korona népszerű neve Magyarországon és sokfelé máshol "Szent István koronája".
A korabeli források azonban más képet rajzolnak elénk. A korábbi Nagyobb Legenda ugyanis, amelyet I. István kanonizálása idején, 1083. körül állítottak össze, ezzel kapcsolatban azt tartalmazza, hogy „az apja halála utáni ötödik évben… pápai levelet és áldást hoztak neki… és Istvánt, Isten kiválasztottját, királlyá emelték, felkenték olajjal és szerencsésen megkoronázták a királyi diadémmal”. A Nagyobb Legenda bizonyára nem hagyta volna említés nélkül, ha ez a korona a pápától érkezett volna.
Hartvik legendáját az magyarázhatja, hogy az ő idejében a székesfehérvári királyi kincstár már tartalmazhatott egy koronát, amelyről úgy tudták, hogy a pápától érkezett, vagy legalábbis Szt. Istváné volt.
Az a kérdés, hogy a Szent Korona felső része valóban István királyé volt-e, nyitva maradt egészen 1978-ig, amikor a koronát Magyarországra visszaérkezte után alaposabb vizsgálatnak lehetett alávetni. E vizsgálat nyomán azt állapították meg, hogy a korona alsó és felső részének stílusa és gyártási technikája erősen eltér, és emiatt valószínű, hogy két különböző helyen és korszakban készült.
Az alsó rész, a görög korona 5,2 cm széles, átmérője 20,5 cm. A két metszett akvamarin kő a diadém hátoldalán II. Mátyás (1608-1619) idején került a koronára. A korona homlokoldalán a Pantokrátor Krisztus képe helyezkedik el, amely alatt a korona peremén jobbra és balra Mihály és Gábriel arkangyalok, majd György és Demeter, valamint Kozma és Damián mártírok képmásai találhatók.[2]
A diadém hátoldalán Dukász VII. Mihály bizánci császár (1071-1078) látható az ívelt keretben. Alatta balra Kon(stantinos) Porphirogennetosz vagy Kon(stantios) képe látható (előbbi a császár fia, utóbbi a testvére volt). Jobbra I. Géza magyar király (1074-1077) képmása helyezkedik el.
A Géza kép körül ezt a görög feliratot lehet olvasni: ГєωβιτzаˇсПιсτосΚρаλңсΤоυрхιас ("Geovitsas pistos krales tourkias"), amit így lehet fordítani: "Geobitzasz Turkia hívő királya" (amit a történészek úgy magyaráznak, hogy "Geobitzasz" Géza bizánci neve és "Turkia" Magyarország bizánci elnevezése). A felirat lehet szándékosan kétértelmű, mivel a „Géza, a hűséges, Magyarország királya” jelentéső szöveg jelentheti egyrészt azt, hogy Géza Bizánchoz hűséges, és azt is, más bizánci szövegekben előforduló kontextusok alapján következtetve, hogy „hűséges keresztény”.
A bizánci udvari szokásoknak megfelelően különbség van a császárok és a magyar király ábrázolásában; az előbbiek feje körül dicsfény ragyog, nevük pirossal van írva, míg a magyar király feje körül nincs glória, neve sötétkék vagy fekete betűkkel íródott.
Minden zománcképet azonos módszerrel illesztettek a helyére, kivéve a császárét. Ez jóval nagyobb a mögötte lévő keretnél. Nagy magassága miatt lejjebb kellett csúsztatni, ehhez az abroncs fölső gyöngysorából tucatnyi gyöngyöt el kellett távolítani. Az abroncsot fölülről szegélyező gyöngydrót miatt a kép alsó része eltávolodott az abroncstól, így a kép hátradől. A lecsúszás ellen alul egy tartót forrasztottak hozzá. De a kép szélesebb is a keretnél, így annak peremét oldalról sem lehetett a képre hajtani. Hogy rögzítsék, a képet két szegeccsel nem is a kerethez, hanem a mögötte lévő pánthoz (a latin koronához) erősítették. Ebből az a következtetés adódik, hogy ezt a zománcképet eredetileg más célokra készítették.
A görög korona formája az ívelt ás csúcsos lemezekkel megegyezik a bizánci császárnők koronájának formájával, azaz eredetileg egy női korona volt. Géza király felesége számára készült, aki a görög Szünadenosz családból származott. Nem egy új koronát kapott, hanem – a kor szokásainak megfelelően – a kincstár egy régebbi darabját alakították át a számára. Azokat a képeket, amelyek elavultak vagy irrelevánsak voltak, lecserélték másokkal, majd ebben a formában küldték a koronát Magyarországra.
A latin korona négy 5,2 cm széles aranypántból készült, amelyeket egy négyzetes központi lemezhez (7,2*7,2 cm) erősítettek. A központi panelen 12 igazgyöngy, az ívelt lemezekkel együtt a latin koronán összesen 72 gyöngyszem található, amelyek Krisztus tanítványainak számát jelképezik (Apostolok cselekedetei 10,1).
A központi panel Krisztust ábrázolja. A négy pánton két-két álló apostol képe szerepel, az Apostolok cselekedetei 1,13-ban felsorolt első nyolc apostollal megegyezően.
A latin korona nem egy önálló tárgy, önmagában nem volt funkciója. Arra készült, hogy hogy a szegélyhez erősítsék és kupola-formát adjon a koronának. A szentek és apostolok neveinek írásmódja alapján datálni lehet keletkezését. A Tamás nevében előforduló nagy T betű és a Paulus nevében szereplő második U olyan formában íródott, ahogy a bizánci pénzérméken írták ezeket a betűket a 11. század közepéig. Az apostol-lemezek stílusa alapján megállapítható, hogy azok a Bizánci Birodalom akkori peremterületein, minden bizonnyal Közép-Itáliában készülhettek a 11. század első felében. Ezek a képek korábban egy ereklyetartót vagy hordozható oltárt díszíthettek, amelyet I. István kaphatott a pápától, az ő ajándékai – amelyeket történeti források igazolnak – viszonzásaképpen. De azt sem kizárható, bár bizonyítani jelenleg nem lehet, hogy István mégis egy koronát kapott a pápától. Az apostolok képei azonban, stílusuk alapján, nem datálhatók az 1000. körüli időszakra. Az egész korona formája megegyezik a kamelaukion típusú, zárt tetejű koronákkal, amelyeket a Bizánci Birodalomban kezdtek használni. A sok kép alkalmazása is jellemző a bizánci udvarra. Amikor az összekötő pántokat a korona tetejéhez illesztették III. Béla idején, aki a bizánci trón kijelölt örököse volt egy ideig, és Konstantinápolyban nevelkedett, nyilván a bizánci szokásokat követték.
A további koronaékszerek kiválasztásánál is minden bizonnyal igény volt arra, hogy azok valamilyen módon köthetőek legyenek az első, szentté avatott magyar királyhoz. A koronázási palást hímzése egyértelművé teszi, hogy az I. István és felesége, Gizella királyné rendelésére készült 1031-ben. István királynak a palástra hímzett képmása nem a jelenlegi Szent Koronával ábrázolja az uralkodót. A jogar, gömbbel a végén, szintén István idejére datálható. II. Henrik német-római császár és III. Rudolf burgundiai király pecsétjein az uralkodók nagyon hasonló jogarokat tartanak kezükben; viszont ilyen rövid nyelű, gömbben végződő jogarok sem korábban, sem későbben nem voltak használatban.
Az új korona, az I. Istvánhoz köthető zománclemezekkel az összekötő pántokon, a 12. század végétől vált a magyar királyok koronájává. Első ízben 1256-ban nevezték Szent Koronának. A 14. századtól a királyi hatalom jelképe már nem egy korona – mint más királyságokban – hanem egy bizonyos tárgy, a Szent Korona lett. 1401-ben az állami pecsét felirata a következő volt: „A Szent Korona pecsétje”.
Szimbólumai
A szimbólumrendszere két részre tagolódik. A felső, a keresztpánt Isten mennyei birodalmát jelképezi, a szellemiséget, az alsó rész, az abroncs Isten földi birodalmának jelképe. A korona tetején-közepén a világegyetem uraként trónol felirat nélkül a Teremtő Atyaisten. Az alsó részen a főhelyen Jézus, Isten földi birodalmának ura, Mihály és Gábriel arkangyalok kíséretében. A pántokon az Atyától jobbra nem lehet más, mint Krisztus földi helytartója, Péter, háta mögött Péter helyettese, a második fő tanítvány, Jakab áll. A Pantokrátor balján Pált ábrázolja az ikon, mert ő külön meghívást kapott. Leveleinek egy része a kisázsiai egyházakhoz szól, így kultusza az örményeknél is megvolt. Ezután következik a szeretett tanítvány, János, akire az Atya Fia, Krisztus a kereszten függve édesanyját bízta. Péter lábánál testvére, András látható, aki először ismerte föl, hogy Jézus messiás. Sokan felvetik, hogy miért nem 12 tanítvány van a Szent Koronán; azért, mert a 12 tanítvány csak az Utolsó Vacsoránál volt együtt. A középkori templomok bejáratánál általában csak 8 apostolt szoktak ábrázolni. A korona tervezője azokat a szenteket választotta példaképnek, amelyek védőszenteknek bizonyultak egy keresztény uralkodó számára (Kozma, Damján, András, Fülöp, György és Demeter). A Szent Korona valamennyi ábrázolt személye örmény típusú; legklasszikusabb a két angyal ábrázolása. A Isten égi és földi birodalmának egybeszövése klasszikusan a Magyar Szent Koronában csúcsosodik ki.
A Pantokrátor Krisztus ábrázolása ugyanakkor megegyezik kopt barlangtemplomokban talált IV. századi falfestményekkel.
További elméletek a Szent Korona keletkezéséről
A hagyomány szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, I. István király a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. A Szentkorona-tan szerint ezzel elindította azt a folyamatot, amelynek során egy egyszerű magyar koronázási ékszerből az államiság jelképe lett.
A Szent Korona eredetéről a kutatók alapvető kérdésekben sem tudnak megegyezni. Több mint 40 elmélet született már az eredetére nézve, a legszélsőségesebb ellentmondásokkal.[3] http://www.terminartors.com/image/image_gallery_fs?img_id=painting.70045&img_size=
Sajátossága, miszerint az alsó abroncs képei eltakarják a felső pánt alsó részén lévő képeket, arra engedett következtetni bizonyos kutatókat, hogy a korona ebből a két részből lett összeillesztve, hiszen nem lehet, hogy egy ilyen fontos tárgy tervezésénél ilyen súlyos „hibát” ejtsenek. Ez az érvelés első hallásra logikus, amíg végig nem gondolja az ember, hogy ha ilyen fontos tárgynál nem követhettek el ekkora tervezési hibát, akkor ekkora összeillesztési hibát hogyan követhettek el. Tehát mindegy, hogy a korona készítői mindent maguk csináltak, vagy kész darabokból dolgoztak, a végeredmény ugyanaz lett, és ha a végeredmény „hibásnak” mondható, akkor mindkét esetben hibáztak a készítők. Ezek a magyarázatok tehát nem válaszolják meg azt a valóban felmerülő kérdést, hogy miért takarják el az alsó képek a fölsőket.
Felső része latin betűs, míg az alsó görög. Ebben a tényben a az „összeillesztett” korona hívei nézetük megerősítését látták, és megszülettek az elméletek a latin korona római, és a görög korona bizánci származásáról, mint legkézenfekvőbb származási helyekről. Ez ellen az érv ellen szólva más kutatók fölhívták a figyelmet, hogy a katolikus egyházon belüli kétnyelvűség a mai napig megőrződött, a fontos eseményeknél, pl. templom-, vagy papszentelésnél görög és latin nyelven egyaránt el kell mondani minden fontosabb szöveget, különösen így lehetett az egyházszakadás (szkizma), vagyis 1054 előtt. Ez a gyakorlat korábban, amikor az iskolákban is ezt a két nyelvet oktatták, még általánosabb volt. Ezt a két liturgikus nyelvet az Egyház nem pusztán hagyományból használja, hanem mert a görög a bölcsesség nyelve, a latin a hatalomé. Ilyen szimbolikus jelentéssel különülhet el az alsón és a felső részen használt nyelv is.
Sokan megkérdőjelezik a korona datálását VII. Mihály bizánci császár képe alapján, mert a képről egyértelműen kiderült, hogy utólag lett felerősítve, egy lefeszített, ezen elméletek szerint talán Szűz Mária-kép helyére. Eszerint a cserére valószínűleg valamikor 1784 és 1790 között kerülhetett sor, mert ekkor a Szent Korona helye bizonytalan. A csere ténye azonban nem feltétlenül teszi megbízhatatlanná a datálást. Hiszen nehezen feltételezhető, hogy Magyarországon bárki is Dukász Mihály képére cserélte volna Szűz Mária képét. Felmerül a kérdés, hogy ha mégis századokkal később a magyar udvarban történt a csere, honnan származott az egyértelműen bizánci eredetű Dukász kép. Ráadásul a Dukász kép egy olyan tipikusan bizánci kompozíció része, melybe egy Mária kép nem lenne beleilleszthető. Mindezek alapján az a kép látszik kirajzolódni, hogy még a konstantinápolyi udvarban történt a csere, egy régebbi koronát aktualizáltak a megfelelő uralkodóképekkel elküldés előtt.
Az Egyesült Államokból 1978. január 6-án történt hazahozatala után egy négytagú mérnökcsoport [4] és később két aranyműves, Ludwig Rezső és Csomor Lajos is vizsgálhatta. Az ő megállapításaik szerint a Szent Korona egységesen kivitelezett ötvösmű. Kialakításának ötvösszakmai sajátosságai alapján nem készülhetett sem Nyugat-Európában, sem Bizáncban. Az ékszerek kimunkálása alapján kaukázusi ötvösműhely remeke lehet, ahol a belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai stílusok ötvöződtek. Megjegyzendő, hogy véleményük továbbra sem számít meghatározónak a történészek között.
Az ily módon valószínűsíthetően egységesen készült korona pontos keletkezési helye és ideje azonban még mindig vitatott. Egyes kutatók a keletkezést a IV-X. sz. közé teszik, szerintük első viselője Attila király is lehetett, míg készítési helyül párthus, hun, grúz ötvösműhelyek kerülnek szóba.
A Szent Korona Magyarországra érkezéséről is rengeteg, kalandosabbnál kalandosabb elképzelés született. A legismertebb, népszerű elmélet szerint nézet szerint II. Szilveszter pápa küldte Szent István 1001-es koronázására. Más vélemények szerint Szent István Grúziából rendelte magának, míg a legkalandosabb elmélet szerint egy kaukázusi műhelyben készítették, és az avaroké volt, majd Nagy Tudum avar kagán 796-os aacheni látogatása alkalmával vitte ajándékba Nagy Károlynak, akit 800-ban III. Leó pápa ezzel koronázott meg. 1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját és benne a koronát, amelyet elvitt II. Szilveszter pápának, aki ezt küldte Szent Istvánnak.
A Szent Korona eredetét illetően a nemzeti romantikus felfogás szívesen veszi a misztikus homály fenntartását, mert véleményük szerint ez jellemző a nemzeti ereklyékre. Egyes történészek (pl. Kocsis István) véleméménye szerint mindmáig nem szűnt meg a Szent Korona ezeréves jogfolytonossága.
A Szent Korona, amennyiben azonos lenne I. István koronájával, 55 magyar király fejét érinthette. Csak három király nem volt megkoronázva: I. Ulászló, János Zsigmond ellenkirály, aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint II. József, a „kalapos király”, aki nem koronáztatta meg magát. A magyar állam ezer éve alatt a Szent Korona is kalandos történelmet élt meg. Az Árpád-házi királyok idején Székesfehérváron őrizték, később Visegrádon, utána pedig Pozsony lett a koronázó főváros.
Története
Az Árpád-ház kihalása után II. Vencel 1304-ben a koronázási ékszereket Prágába vitte. 1305. június 21-én történt halála után az 1305. augusztus 18-án megkötött német-cseh béke egyik feltétele volt, hogy az utód. III. Vencel lemond a magyar trónról és a koronázási jelvényeket visszaszolgáltatja . I. Albert német király nem saját magának követelte a Szent Koronát, hanem azt anyai unokaöccsének, Károly Róbertnek kívánta juttatni. Vencel ennek a feltételnek eleget is tett, 1305. október 9-ikén Brünnben (Brno) ünnepélyesen lemondott a magyar trónhoz való jogáról, de azt a koronával együtt szövetségesének, Bajor Ottónak adta át.
Ottó Magyarországra jövetele nem volt veszélytelen, mert III. (Habsburg) Rudolf osztrák herceg megkísérelte a Magyarországra vezető utakat elzárni előle. Hogy a feltűnést elkerülje, Ottó (a Képes Krónika ábrázolása szerint) egy nagyobb kulacshoz hasonló csobolyót készíttetett és abba rejtette a Szent Koronát. Egy éjszaka folyamán a csobolyó a földre esett és a visszaforduló Ottó csak másnap este találta meg. A Képes Krónika írója égi jelként értékelte az esetet:
- „Valóban csodálatos, és el nem hallgatható csoda! Mert mit is értsek azon, hogy a korona leesett – ha nem azt, hogy az a herceg nem viselhette élete végéig ezt a koronát […] És mit jelent az, hogy senki sem találta meg, csak azok, akik vitték – ha nem azt, hogy Pannonia nem veszítheti el angyal adta koronáját.” (Bellus Ibolya fordítása)
Az angyal adta korona említése igazolja, hogy a Szent Korona „szent” voltáról alkotott nézet a 14. századra már átment a köztudatba. (A Szent Korona kifejezéssel IV. Béla egy oklevelében találkozhatunk először.) A Szent Korona kutatásában volt olyan időszak, amikor a kereszt ferdeségét a csobolyó leesésének következményeként magyarázták.
1307 elején Ottó Erdélybe indult, a források egy része szerint az őt támogató erdélyi németekkel akarta kapcsolatait erősíteni, más források szerint feleségül kívánta venni Kán László erdélyi vajda leányát. Kán László elfogta a magyar királyt a nála lévő Szent Koronával együtt. Ottó csak néhány hónapos rabság után, váltságdíj ígéretével szabadult és feladva magyarországi uralmi terveit Bajorországba távozott.
1309. június 15-én Budán Tamás esztergomi érsek királlyá koronázta Károly Róbertet, de mivel a Szent Korona még mindig az erdélyi vajda kezében volt, alkalmi koronát használt hozzá. Ezzel több hagyományt is megsértett, mert a magyar szokásjog csak a Székesfehérvárott, az esztergomi érsek által és a Szent Koronával történt koronázást ismerte el érvényesnek. Kán László csak az egyházi átok hatására adta a koronát, így a királyt 1310. augusztus 20-án ismét megkoronázták, ezúttal minden előírást betartva.
A korona körüli bonyodalmak I. Lajos halála után kezdődnek újra. Durazzói Károly nápolyi király 1385-ben a magyar trónra tört, s kihasználva a magyar belviszályokat, megszerezte a koronát, s 1385-ben királlyá koronázta magát. Mária anyakirályné azonban Garai Nádor segítségével elfogta, majd megölette Károlyt, akit a pápa is kiátkozott. Ezt követően a korona Mária, Zsigmond, majd Albert királyaink, illetve a királyi kincstár birtokában volt. Albert király halála után 1440. febr. 21-ére virradó éjjel a korona krimibe illő viszontagságokon esett át. Kottaner Jánosné, a királyné udvarhölgye, Kesselőkői Liptai Bálint és szolgája segítségével Visegrádon ellopta a koronát, és egy vánkosba rejtve Komáromba vitte. Ezzel lehetővé tette V. László megkoronázását, a korona Frigyes császár kezére jutását és meghiúsította I. Ulászló megkoronázását. [5] Emiatt, 1440. július 17-én I. Ulászlót egy alkalmi koronával koronázták meg, amelyet Szent István székesfehérvári ereklyetartójáról szereltek le. A két király miatt az országban polgárháború tört ki, amelyből I. Ulászló került ki győztesen, de ő a várnai csatában elesett (1444).
A korona 1463-ban Bécsben volt, amikor I. Mátyás király megkötötte III. Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást, amelynek értelmében 80 000 aranyforintért visszakapta tőle a Szent Koronát, és azzal 1464. március 29-én Székesfehérvárott megkoronázták.[6]
A mohácsi csata után a koronát II. Lajos özvegye, Habsburg Mária Visegrádon keresztül először Pozsonyba, majd Bécsbe menekítette, végül átadta I. Ferdinándnak, aki a korona birtokában, Szapolyaival szemben, nagyobb jogot formálhatott a magyar trónra.
A koronázást 1527. november 3-án tartották Székesfehérvárott Podmaniczky István nyitrai püspök[7] közreműködésével, mivel ő volt a rangidős főpap, amíg az esztergomi érsek és veszprémi püspök nem volt felszentelve.[8] A felesége, Jagelló Anna királyné koronázására másnap, azaz november 4-én került sor, szintén Székesfehérváron, és akit szintén a nyitrai püspök koronázott meg a fent említett okok miatt. Ez volt az utolsó székesfehérvári királykoronázás.
Története a XX. században
- 1916. december 30. – Az utolsó magyar koronázás napja. Ekkor koronázták meg Budapesten IV. Károlyt, és feleségét, Zita hercegnőt. A koronázók Csernoch János esztergomi érsek és gróf Tisza István voltak.
- 1919-ben, a Tanácsköztársaság uralma alatt megszüntették a Szent Korona és a koronázási jelvények korábbi őrzésének törvényét, melyet csak 1920-ban állítottak vissza.
- 1944. november – a nyilas hatalomátvétel után védelem alá helyezték. Veszprémbe, Kőszegre, majd Velembe szállították, végül 1945 márciusában az ausztriai Mariazellbe, majd onnan Mattsee-be vitték, és – története során nem először – elásták. Júliusban a németországi Augsburgba, onnan Frankfurtba került.
- 1946 – Az I. törvénycikk szerint Magyarország mint királyság megszűnt, az új államforma: köztársaság.
- 1951-1978 – Az USA Kentucky államában lévő Fort Knox katonai támaszponton tárolták csaknem három évtizeden át.
- 1978. január 5. – A magyar Szent Korona a koronázási jelvényekkel ismét hazai földre kerülhetett Jimmy Carter elnöksége alatt. Két évtizeden át a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki.
- 1999. december 21. – Az Országgyűlés elfogadta a Szent Koronáról szóló 2000. évi. I. törvényt, melynek értelmében a Szent Korona 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába került. A koronázási palást a Magyar Nemzeti Múzeumban maradt.
- 2001. augusztus 15. – Nagyboldogasszony napján a millenniumi ünnepségsorozat keretében hajón Esztergomig vitték, ahonnan – rövid tiszteletadás után – visszakerült az Országházba.
A millenniumi Szent Korona-emléktörvény
Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Országgyűlése megalkotta a 2000. évi I. törvényt Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról.
A törvény fontosabb rendelkezései:
- A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban.
- Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi.
- 4. § (1) A Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére az Országgyűlés Szent Korona Testületet (a továbbiakban: Testület) hoz létre.
- 5. § (1) A Testület tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Testület elnöke a köztársasági elnök.
Ezeken túlmenően a törvény meghatározza a koronázási jelvényeket, szabályozza a Testület feladatait, lehetővé teszi a koronázási jelvények tudományos vizsgálatát, és hiteles másolatok készítését.
Lásd még
Források
- Bárány-Oberscall M. von, Die Sankt Stephans-Krone und die Insinien des Königreichs Ungarn, Vienna-Munich 1974
- Benda K.-Fügedi E. Tausend Jahre Stephanskrone, Budapest 1988.
- Deér J., Die Heilige Krone Ungarnsin, in Denkschriften der Österreichsischen akademie d. Wiss. Phil.hist. Kl, 91, Vienna 1966.
- Fügedi E., Medieval Coronations in Hungary in Studies in Mediaeval and Renaissance History 3, 1981.
- Kovács É.-Lovag Zs., Die Ungarischen Krönungsingien, Budapest 1980.
- Tóth E., Szelényi K., Die heilige Krone von Ungarn, Budapest 2000.
- Tóth E., Zur datierung der Apostolplatten der Heiligen Krone, in Communicationes Archeologiaie Hungariae, 1996, pp 181-209.
- Tóth E., A koronázási palást és jogar (The Coronational Cloak and Sceptre), Szeged 2000.
- Tóth E. Das ungarische Krönungspectrum, in Folia Archaeologia 47, 2000.
- Vajay Sz. De Corona Regia. Corona. Regni, Sacra Corona: Königskronen und Kronensymbolik in mittelalterlichen Ungarn, in Ungarn Jahrbuch 7, 1976m pp. 37-64.
- http://www.alkotmany.ngo.hu
Referenciák
- ↑ Zombori, I, Cséfalvay, P., Maria Antonietta De Angelis: A Thousand Years of Christianity in Hungary – Hungariae Christianae Millennium – Published by the Hungarian Catholic Episcopal Conference, Budapest, 2001 – Kiadvány a Magyar Millennium alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök védnöksége alatt rendezett vatikáni kiállításra
- ↑ http://portal.bme.hu/C11/Millennium/Lists/Leiras/AllItems.aspx
- ↑ NaPúT - Az eredendő műveltség holnapja - "Angyali korona, szent csillag"
- ↑ Beöthy Mihály, Fehér András, Ferenczné Árkos Ilona, Ferencz Csaba: Egy régi kor kozmológiájának emléke: a magyar korona. Fizikai Szemle 1981. 12. sz.
- ↑ Jutalmul a Pozsony vármegyei Kisfaludot kapta 1452-ben. A korona ellopásáról 1442–1457 között feljegyzést írt, mely a bécsi Nationalbibliothekban maradt fenn. Kiadta S. L. Endlicher, Aus den Denkwürdigkeiten der Helene Kottanerin, 1439–1440 (Leipzig, 1846). – Irod. Mollay Károly: K. J. és naplója (Soproni Szle, 1957. 1–2. sz.).
- ↑ Mátyás de facto 1458-tól uralkodott.
- ↑ Szapolyai Jánost is a nyitrai püspök koronázta egy évvel korábban.
- ↑ Vö. Kollányi (1901)
Irodalom
- A Korona kilenc évszázada, Történelmi források a magyar koronáról, Szerk: Katona Tamás, Sorozat: Bibliotheca historica, Magyar Helikon, Bp., 1979, ISBN 9632071980
- A Korona kilenc évszázada, Történelmi források a magyar koronáról, Szerk: Katona Tamás, Sorozat: Pro memoria, Európa Könyvkiadó, Bp., 1979, ISBN 9630714140
- A magyar Szent Korona és a Szentkorona-tan az ezredfordulón, Bp., 1999
- Bertényi Iván: A Magyar Szent Korona, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1996, ISBN 9630938340
- Csomor Lajos: Őfelsége, a Magyar Szent Korona, Székesfehérvár, 1996, ISBN 9630475170
- Csomor Lajos: Magyarország Szent Koronája, Vaja, 1987, ISBN 963018639X
- Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Bp., 2000
- Kovács József: A Magyar Szent Korona, Ikonológiai megjegyzések, 2. kiadás, Főnix Könyvek 49., Főnix Könyvműhely, Debrecen, 2003, ISBN 9638636726
- Dr. László András: Néhány megjegyzés a magyar királyok Szent Koronájával kapcsolatban, In: Zománc 1989-1990, Kecskemét, 1991
- Szigeti István: A Szent Korona titka, Aachen, 1994, 1995, 1996
- Szigeti István: A Szent Korona titka, Lakitelek, 1995, ISBN 963550148X
- Vajay Szabolcs: A Szent Korona kamelaukion jellege. In: Insognia Regni Hungariae I.", Bp., 1983
- Vass Ferenc: Viták a Magyar Szent Korona származása körül, Előadás. Harmadik Magyar Őstörténeti Találkozó, London, 1988. május. Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Kézirattára
- Zétényi Zsolt: Magyarország Szent Koronája, Szentendre, Kairosz Kiadó, 2001, ISBN 9639406287
Külső hivatkozások
- A magyar Szent Korona az arpadhaz.lap.hu oldalon
- A Szent Korona Hajdúszoboszlón
- NaPúT - Az eredendő műveltség holnapja - "Angyali korona, szent csillag" Pap Gábor: "Angyali korona, szent csillag" BESZÉLGETÉSEK A MAGYAR SZENT KORONÁRÓL]
- Képek a Koronáról
- Képek a Szent Korona részeiről.
- 2000. évi I. törvény Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról
- Alternatív Szent Korona-elméletek (mancs.hu, 2005.02.24.)
- Mimi keresési találatok: Szent korona
- Szent Korona emlékmű Balatonvilágoson
- ZSOLDOS ATTILA: A Szent Korona árnyékában Királyné és korona
- Szekér Szimonetta, Buzás Gergely: Mikor válhatott valaki Magyarország törvényes királyává?. 2008. január 24.; National Geographic Magyarország; elérve: 2008-02-10
- Zsoldos Attila: A Szent Korona. A korona a történelemben és a nemzeti hagyományban (III. A koronázás törvényességi szabályai - Historia)
