I. Géza magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. Géza szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
I. Géza
I. Géza képmása a Szent Koronán
I. Géza képmása a Szent Koronán

Ragadványneve Magnus
Magyarország királya
Uralkodási ideje
1074. március1077. április 24.
Koronázása Székesfehérvár
1075 (?)
Örököse Kálmán
Elődje Salamon
Utódja I. László
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 1044 (?)
Lengyel Királyság
Elhunyt 1077. április 25. (33 évesen)
Vác
Nyughelye Boldogságos Szűz-székesegyház, Vác
Édesapja I. Béla
Édesanyja Piast Richeza
Házastársa Loozi Zsófia (1065-1072)
Szünadéné (1072-1077)
Gyermekei Álmos, Kálmán, Katalin
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Géza témájú médiaállományokat.

I. Géza (Lengyel Királyság, 1044 k. – Vác, 1077. április 25.) Árpád-házi magyar király 1074 és 1077 között. Apja I. Béla király, Vazul herceg fia, anyja a lengyel származású Richeza királyné volt.

Születésétől trónra lépéséig[szerkesztés]

I. Béla király és Richeza lengyel hercegnő fia, atyjának lengyelországi tartózkodása idején született. Lengyelországból apjával együtt 1048-ban tért haza. 1057-ben öccsével, Lászlóval együtt belenyugodott unokaöccsének, Salamonnak megkoronázásába; 1059-ben azonban – a tiszavárkonyi palotacsíny után – atyjával együtt Lengyelországba menekült, s az onnan hozott hadakkal együtt részt vett a polgárháborúkban, melyek után 1061-ben I. Béla név alatt atyját ültették trónra. Az ő halála (1063) után testvéreivel, Lászlóval és Lamberttel együtt ismét Salamont ismerte el királyának a győri békében (1064. június 20.). Géza visszanyerte atyja hercegségét, s Pécsett április 11-én maga tette a húsvéti koronát Salamon fejére, s jelen volt újabb, székesfehérvári megkoronázásán is, a Salamont támogató IV. Henrik császár jelenlétében. Azután részt vett a besenyők és bizánciak ellen folytatott háborúkban. Niketász görögjei Nándorfehérvárnál (1071) nem a király, hanem az ő pártfogásába ajánlották magukat, s ő a buzási mezőn nem engedte zsákmányra bocsátani őket, ezért az osztály alkalmával megrövidítette őt a király.

Géza 1072-ben, mikor a bizánciak csellel visszavették Nándorfehérvárt, elkísérte ugyan a királyt a niši hadjáratra, a Szerémségbe azonban már nem követte, hanem hazasietett hercegségébe, ahol előkészületeket tett a polgárháborúra, melyet kikerülnie nem állt hatalmában. 1073-ban az esztergomi szigeten rövid időre még egyszer kibékültek ugyan a rokonok, mikor azonban Salamon hadai télvíz idején meg akarták lepni az Igfan erdejében vadászgató Gézát, a herceg is élére állt a maga tiszántúli csapatának, s a cseh határ felé igyekezett, hogy öccse, László hadaival egyesüljön. Kemejnél azonban (a Zagyva torkolata és a Hortobágy mocsarai közt) 1074. február 26-án csatát vesztett, és csak néhány emberével menekülhetett át a Tiszán. Egyesült László seregeivel, s 1074. március 14-én Mogyoródnál döntő csatát nyert a királlyal szemben.

Uralkodása[szerkesztés]

Géza az ország túlnyomó részén átvette a hatalmat (a hercegség vezetésével Lászlót bízta meg); csak Moson és Pozsony vára maradt Salamon kezén. Gézát az 1074-es székesfehérvári országgyűlés királlyá is választotta.[1] A királyi felségjelvényeket azonban Salamon magával vitte, ezért Géza a Szentszékhez fordult új koronáért. VII. Gergely pápa egy ideig Salamont ismerte el törvényes királynak, később azonban a Magyar Királyság feletti hűbéruraság elismerésének fejében hajlandó lett volna Géza támogatására. Hűbérúri igényének alátámasztására azt hangoztatta, hogy a magyar királyi méltóság Rómából ered, és Szent István, akinek koronája és lándzsája a Vatikánban található, halála előtt Szent Péter oltalmába ajánlotta országát.[2]

Géza számára azonban a pápai hűbéruraság elismerése éppúgy elfogadhatatlan volt, mint a német-római császár főhatósága. Ezért logikus külpolitikai lépésként korábbi ellenfele, Bizánc felé fordult és 1075-ben szövetségre lépett Dukász Mihály bizánci császárral. A szövetséget a szokás szerint dinasztikus házassággal pecsételték meg, Géza egy bizánci hercegnőt kért és kapott feleségül, és vele együtt a császár egy koronát is küldött – az úgynevezett Corona Graecát, ami ma is a Szent Korona alsó részét alkotja.[3]A koronát díszítő zománcképek I. Gézát is megörökítették, ez a második hiteles magyar királyportré I. István koronázási palástja után.[2]

Az így megerősödött bizánci befolyás ellensúlyozására azonban Géza fenntartotta a magyarországi keresztény egyház latin rítus szerinti szervezését. Kedvelt lakóhelyén, Vácott befejezte a székesegyház építését, amire a mogyoródi csata előtt fogadalmat tett. Ugyancsak betartotta egy újabb bencés kolostor építésére tett ígéretét is, ami a garamszentbenedeki apátság lett. Mogyoródon emléktemplomot emeltetett. Géza uralkodása során tehát ügyesen egyensúlyozott a pápaság és a német-római császár, illetve a bizánci császár között.[2]

Géza 1077. április 25-én halt meg, utóda öccse, László lett. Haláláról krónikáink, köztük a Thuróczi-krónika, szűkszavúan szólnak. Eszerint tárgyalások közben betegedett meg, és az így szerzett ismeretlen betegségbe halt bele. A halált okozó körülményekről az olasz származású apát, Willermus számolt be azzal, hogy a fiatal, erőteljes és hőn szeretett király, amikor Salamonnal egy béketárgyaláson vett részt, hirtelen megbetegedett és meghalt.

I. Gézát Vácott temették el a mai Barátok Templomának (Szent Kereszt ferences templom, vagy más néven Vártemplom) helyén álló székesegyházban. Ezt a három hajós templomot udvarháza mellé építtette. A tatárjárás után, majd még többször átépítették, végül a török harcokban pusztult el az épület. Az 1076-ban elhunyt alapító királyt ebbe a templomba temették, a bazilika középső hajójának közepére, annak ellenére, hogy a templomban volt egy négy oszlopos kripta is. Ez utóbbi valószínűleg Vác névadójának, Vác remetének a kultuszhelye volt.

A Géza sírhelyéül szolgáló templomot a ferencesek bontották le 1720-tól, amikor a saját rendházukat építették. A templomot az alapig elhordták és belőle épült az új rendház. Magát a sírt is lebontották, a sírhelyként azonosított helyen azonban csontvázat nem találtak a modern kori régészek.[4]

Utódai[szerkesztés]

Gézának első feleségétől, Zsófiától két fia maradt: Kálmán (a későbbi Könyves Kálmán király) és Álmos.

Második felesége Szünadéné, Niképhorosz Botaneiatész bizánci császár unokahúga volt, tőle egy leány, Katalin született.

Felmenői[szerkesztés]


 
Ismeretlen
 
Vazul
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. András
 
 
 
 
 
I. Béla
 
Richeza
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Salamon
 
 
 
Zsófia
 
I. Géza
 
Szünadéné
 
I. László
 
Lampert
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kálmán
 
 
 
 
 
Álmos
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. István
(1116-1131)
 
 
 
 
 
Magyar királyok
(1131-től)
 

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Juhász József: Székesfehérváron tartott országgyűlések és koronázások
  2. ^ a b c Romsics 2017
  3. Zombori, I, Cséfalvay, P., Maria Antonietta De Angelis: A Thousand Years of Christianity in Hungary – Hungariae Christianae Millennium – Published by the Hungarian Catholic Episcopal Conference, Budapest, 2001 – Kiadvány a Magyar Millennium alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök védnöksége alatt rendezett vatikáni kiállításra
  4. Archeologia: I. Géza temetkezése

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Előző uralkodó:
Salamon
Magyarország uralkodója
1074 – 1077
A Szent Korona
Következő uralkodó:
I. László