Tatra T4
Tatra T4 | |
Gyártási adatok | |
Gyártó | ČKD |
Méretek | |
Hossz | 14 000 mm |
Szélesség | 2200 mm |
Magasság | 3063 mm |
Nyomtávolság | 1000 mm |
Műszaki adatok | |
Engedélyezett sebesség | 65 km/h |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatra T4 témájú médiaállományokat. |
A tatra T4 a csehszlovák ČKD Tatra által gyártott villamos, a Tatra T3 modell kisebb szélességű változata. A Német Demokratikus Köztársaságba, a Szovjetunióba, Romániába és a volt Jugoszláviába is nagy mennyiségben szállítottak belőle. Minden országba más típusjelzéssel használták, az egyes változatok között kisebb eltérések voltak. Az alkalmazó országok szerint a T4D, a T4SU, a T4R és a T4YU változatokat gyártották. 1958-ban kezdték el gyártani. A továbbfejlesztett, illetve lemásolt változatait a mai napig is készítik.
Típusváltozatok
T4D
Németországban kezdetben négy volt tartományi városban, Drezdában, Haalében, Lipcsében és Magdeburgban vezették be. Egy kocsiban 26 ülő és 88 állóhely volt. Utóbbit jócskán optimistának szokták tartani, mivel négyzetméterenként 8 utasra számolták. 1968 és 1986 között összesen 1766 motorkocsit szállítottak le. A motorkocsik B4D típusú pótkocsikat vontathattak, melyekben kettővel több ülőhely volt. A német városokba összesen 789 pótkocsit szállítottak le.
Akár több kocsit is egymás után lehetett kötni. Ezt nevezték "Großzug"-nak ("nagy vonatnak") és általában két motorkocsi és egy pótkocsi volt csatolva. A német újraegyesítés után elkezdték modernizálni a T4D kocsikat. A modern változatok jelzete T4D-C (Halle), T4D-M (Lipcse), T4D-MS vagy T4D-MT (Drezda). Azokat a T4 kocsikat, melyeket nem újítottak fel, kivonták a forgalomból. Magdeburg Nagyváradnak és Kolozsvárnak értékesítette a használt kocsikat. A halléi példányokat Kalinyingrádban, Aradon, Jászvásárban, Belgrádban és Szófiában, a Lipcsében, valamint Drezdában leselejtezett egységeket pedig Phenjanban és Rosztovban használják. Később a drezdai és magdeburgi felújított példányok is kelet-európai városokba kerültek (Nagyvárad, Botosani).
Néhány városban, így Drezdában is, később a felújított szerelvényeket alacsony padlós járművekre cserélték ki. Biztonsági okokból éjszaka csak ezek az újabb típusok közlekednek. Mivel a motorkocsik helyét is alacsony padlós gyártmányok vették át, ezért Lipcsében is megnőtt az ilyen kocsik aránya. A T4 részben azért maradt emlékezetes, mert a későbbi doboz vagy modern formájú kialakításoktól eltérő stílusban tervezték ezeket.
T4SU
Kelet-Németországhoz hasonlóan a Szovjetunióban is voltak olyan hálózatok, ahol a legnagyobb engedélyezett szélesség 2,2 m volt. Mivel ez túl szűknek bizonyult a T3 számára, és Gothában a gyárban abbahagyták ennek a gyártását, keletre a T4 T4U típusát szállították. A többi CSU-márkához hasonlóan itt is megtalálható egy kicsi, zárt vezetői fülke. Nem használtak vontató szerelvényt.
T4R
A román és a szovjet típus között sem technológiai, sem építésbeli különbség nem mutatható ki. A kisebb testnek köszönhetően jobban illeszkedtek a román hálózatok által támasztott követelményeknek, mint a T3 változat, s emiatt sokkal többet is használtak belőle.Bukarest kivételével az összes városban felhagytak a javításokkal, és a legtöbbet kivonták a forgalomból.
1998-ban a RATB nekiállt a T4R modernizálásának, és két kocsiból egy hatszögletű autót alakított ki. Az új jármű neve "Bucur" lett. A projekt pénzügyi nehézségek miatt csak nagyon lassan haladt előre, és bizonytalan, hogy hány ilyen új járatot tudnak kialakítani majd. Az eredeti tervek szerint mind a 130 T4R-ből összesen 65 modern kocsit hoztak volna létre.
A Bukarestbe érkező kocsik számozása 3301-től 3431-ig tartott, de összesen 130 darab került leszállításra. A 3339. sorszámú kocsi soha nem érkezett meg. Egy városi legenda szerint a CKD rossz számot nyomtatott ki, és a RATB logójával felszerelt kocsit rossz helyre szállították le, és így lett az utolsó kocsi sorszáma 3431.
T4YU
A T4 jugoszláv termékvonalának gyártása 1967-ben indult meg. A fővárosba, Belgrádba leszállítottak két olyan villamost, melyekben a T4D motorja és elektronikája volt beszerelve. Röviddel később az egyiket visszaküldték Prágába, ahol városnéző villamosnak használták. A másikat átépítették vontató autónak, és Haaléba szállították. 1972-ben 20, szovjet eszközökkel felszerelt villamost küldtek Belgrádba. Ezeket a ’90-es évek elejéig folyamatosan használták is. A horvátok központjába, Zágrábba 1977 és 1983 között 95 autót rendeltek, melyeket még sokkal később is használtak. A zágrábi szerelvények a némethez hasonló felszereltséggel készültek.
Gyártás
1967 és 1987 között összesen 3509 villamos készült el, melyeket a következő helyekre szállítottak le:[1]
Város | Év | T4D | B4D | T4SU | T4R | T4YU | B4YU | Összesen | |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Románia | Arad | 1974–1981 | 0 | 0 | 0 | 100 | 0 | 0 | 100 |
Szerbia | Belgrád | 1967/1972 | 0 | 0 | 0 | 0 | 22 | 0 | 22 |
Románia | Brăila | 1978 | 0 | 0 | 0 | 10 | 0 | 0 | 10 |
Románia | Bukarest | 1973–1975 | 0 | 0 | 0 | 131 | 0 | 0 | 131 |
Németország | Drezda | 1967–1984 | 572 | 250 | 0 | 0 | 0 | 0 | 822 |
Románia | Galați | 1978 | 0 | 0 | 0 | 10 | 0 | 0 | 10 |
Németország | Halle | 1968–1986 | 323 | 124 | 0 | 0 | 0 | 0 | 447 |
Románia | Jászvásár | 1978–1981 | 0 | 0 | 0 | 70 | 0 | 0 | 70 |
Oroszország | Kalinyingrád | 1971–1979 | 0 | 0 | 223 | 0 | 0 | 0 | 223 |
Németország | Lipcse | 1968–1987 | 597 | 273 | 0 | 0 | 0 | 0 | 870 |
Lettország | Liepāja | 1976–1979 | 0 | 0 | 15 | 0 | 0 | 0 | 15 |
Ukrajna | Lviv | 1972–1979 | 0 | 0 | 73 | 0 | 0 | 0 | 73 |
Németország | Magdeburg | 1967–1986 | 274 | 142 | 0 | 0 | 0 | 0 | 416 |
Észtország | Tallinn | 1973–1979 | 0 | 0 | 60 | 0 | 0 | 0 | 60 |
Ukrajna | Vinnicja | 1971–1979 | 0 | 0 | 42 | 0 | 0 | 0 | 42 |
Horvátország | Zágráb | 1976–1983 | 0 | 0 | 0 | 0 | 95 | 85 | 180 |
Ukrajna | Zsitomir | 1977–1979 | 0 | 0 | 18 | 0 | 0 | 0 | 18 |
Összesen | 1766 | 789 | 431 | 321 | 117 | 85 | 3509 |
Fényképek
-
T4D Lipcsében
-
A T4D irányító felülete
-
T4YU Zágrábban
-
T4SU Kalinyingrádban
Jegyzetek
- ↑ Tatra T4 production list. Strassenbahnen-Online. (Hozzáférés: 2007. december 10.)