Ugrás a tartalomhoz

Tatra T4

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tatra T4
Gyártási adatok
GyártóČKD
Méretek
Hossz14 000 mm
Szélesség2200 mm
Magasság3063 mm
Nyomtávolság1000 mm
Műszaki adatok
Engedélyezett sebesség65 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatra T4 témájú médiaállományokat.
Tatra T4R Bukarestben

A Tatra T4 a csehszlovák ČKD Tatra által gyártott villamos, a Tatra T3 modell kisebb szélességű változata. A Német Demokratikus Köztársaságba, a Szovjetunióba, Romániába és a volt Jugoszláviába is nagy mennyiségben szállítottak belőle. Minden országba más típusjelzéssel használták, az egyes változatok között kisebb eltérések voltak. Az alkalmazó országok szerint a T4D, a T4SU, a T4R és a T4YU változatokat gyártották. 1958-ban kezdték el gyártani. A továbbfejlesztett, illetve lemásolt változatait a mai napig is készítik.

Típusváltozatok

[szerkesztés]
T4D Drezdában

Németországban kezdetben négy volt tartományi városban, Drezdában, Haalében, Lipcsében és Magdeburgban vezették be. Egy kocsiban 26 ülő és 88 állóhely volt. Utóbbit jócskán optimistának szokták tartani, mivel négyzetméterenként 8 utasra számolták. 1968 és 1986 között összesen 1766 motorkocsit szállítottak le. A motorkocsik B4D típusú pótkocsikat vontathattak, melyekben kettővel több ülőhely volt. A német városokba összesen 789 pótkocsit szállítottak le.

Akár több kocsit is egymás után lehetett kötni. Ezt nevezték "Großzug"-nak ("nagy vonatnak") és általában két motorkocsi és egy pótkocsi volt csatolva. A német újraegyesítés után elkezdték modernizálni a T4D kocsikat. A modern változatok jelzete T4D-C (Halle), T4D-M (Lipcse), T4D-MS vagy T4D-MT (Drezda). Azokat a T4 kocsikat, melyeket nem újítottak fel, kivonták a forgalomból. Magdeburg Nagyváradnak és Kolozsvárnak értékesítette a használt kocsikat. A halléi példányokat Kalinyingrádban, Aradon, Jászvásárban, Belgrádban és Szófiában, a Lipcsében, valamint Drezdában leselejtezett egységeket pedig Phenjanban és Rosztovban használják. Később a drezdai és magdeburgi felújított példányok is kelet-európai városokba kerültek (Nagyvárad, Botosani).

Néhány városban, így Drezdában is, később a felújított szerelvényeket alacsony padlós járművekre cserélték ki. Biztonsági okokból éjszaka csak ezek az újabb típusok közlekednek. Mivel a motorkocsik helyét is alacsony padlós gyártmányok vették át, ezért Lipcsében is megnőtt az ilyen kocsik aránya. A T4 részben azért maradt emlékezetes, mert a későbbi doboz vagy modern formájú kialakításoktól eltérő stílusban tervezték ezeket.

T4SU Lvivben

Kelet-Németországhoz hasonlóan a Szovjetunióban is voltak olyan hálózatok, ahol a legnagyobb engedélyezett szélesség 2,2 m volt. Mivel ez túl szűknek bizonyult a T3 számára, és Gothában a gyárban abbahagyták ennek a gyártását, keletre a T4 T4U típusát szállították. A többi CSU-márkához hasonlóan itt is megtalálható egy kicsi, zárt vezetői fülke. Nem használtak vontató szerelvényt.

A román és a szovjet típus között sem technológiai, sem építésbeli különbség nem mutatható ki. A kisebb testnek köszönhetően jobban illeszkedtek a román hálózatok által támasztott követelményeknek, mint a T3 változat, s emiatt sokkal többet is használtak belőle.Bukarest kivételével az összes városban felhagytak a javításokkal, és a legtöbbet kivonták a forgalomból.

1998-ban a RATB nekiállt a T4R modernizálásának, és két kocsiból egy hatszögletű autót alakított ki. Az új jármű neve "Bucur" lett. A projekt pénzügyi nehézségek miatt csak nagyon lassan haladt előre, és bizonytalan, hogy hány ilyen új járatot tudnak kialakítani majd. Az eredeti tervek szerint mind a 130 T4R-ből összesen 65 modern kocsit hoztak volna létre.

A Bukarestbe érkező kocsik számozása 3301-től 3431-ig tartott, de összesen 130 darab került leszállításra. A 3339. sorszámú kocsi soha nem érkezett meg. Egy városi legenda szerint a CKD rossz számot nyomtatott ki, és a RATB logójával felszerelt kocsit rossz helyre szállították le, és így lett az utolsó kocsi sorszáma 3431.

T4YU Zágrábban

A T4 jugoszláv termékvonalának gyártása 1967-ben indult meg. A fővárosba, Belgrádba leszállítottak két olyan villamost, melyekben a T4D motorja és elektronikája volt beszerelve. Röviddel később az egyiket visszaküldték Prágába, ahol városnéző villamosnak használták. A másikat átépítették vontató autónak, és Haaléba szállították. 1972-ben 20, szovjet eszközökkel felszerelt villamost küldtek Belgrádba. Ezeket a ’90-es évek elejéig folyamatosan használták is. A horvátok központjába, Zágrábba 1977 és 1983 között 95 autót rendeltek, melyeket még sokkal később is használtak. A zágrábi szerelvények a némethez hasonló felszereltséggel készültek.

Gyártás

[szerkesztés]

1967 és 1987 között összesen 3509 villamos készült el, melyeket a következő helyekre szállítottak le:[1]

Város Év T4D B4D T4SU T4R T4YU B4YU Összesen
 Románia Arad 1974–1981 0 0 0 100 0 0 100
 Szerbia Belgrád 1967/1972 0 0 0 0 22 0 22
 Románia Brăila 1978 0 0 0 10 0 0 10
 Románia Bukarest 1973–1975 0 0 0 131 0 0 131
 Németország Drezda 1967–1984 572 250 0 0 0 0 822
 Románia Galați 1978 0 0 0 10 0 0 10
 Németország Halle 1968–1986 323 124 0 0 0 0 447
 Románia Jászvásár 1978–1981 0 0 0 70 0 0 70
 Oroszország Kalinyingrád 1971–1979 0 0 223 0 0 0 223
 Németország Lipcse 1968–1987 597 273 0 0 0 0 870
 Lettország Liepāja 1976–1979 0 0 15 0 0 0 15
 Ukrajna Lviv 1972–1979 0 0 73 0 0 0 73
 Németország Magdeburg 1967–1986 274 142 0 0 0 0 416
 Észtország Tallinn 1973–1979 0 0 60 0 0 0 60
 Ukrajna Vinnicja 1971–1979 0 0 42 0 0 0 42
 Horvátország Zágráb 1976–1983 0 0 0 0 95 85 180
 Ukrajna Zsitomir 1977–1979 0 0 18 0 0 0 18
Összesen 1766 789 431 321 117 85 3509

Fényképek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Tatra T4 production list. Strassenbahnen-Online. (Hozzáférés: 2007. december 10.)