Szász Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. november 10., 17:38-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Magyar református egyházi személyek kategória hozzáadva (a HotCattel))
Szász Lajos
A Szálasi-kormány (Szász Lajos az ülő sorban jobbról az első)
A Szálasi-kormány (Szász Lajos az ülő sorban jobbról az első)
Született1888. február 26.
Szatmárnémeti
Elhunyt1946. augusztus 24. (58 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • jogász
  • tanár
Tisztsége
  • tárca nélküli miniszter
  • államtitkár (1937–1942)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1945)
  • Magyarország iparügyi minisztere (1944. március 22. – 1944. augusztus 29.)
  • Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere (1944. augusztus 7. – 1944. augusztus 29.)
  • Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere (1944. október 16. – 1945. március 28.)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1910, jogtudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szász Lajos (Szatmárnémeti, 1888. február 26.Budapest, 1946. augusztus 24.) magyar politikus, egyetemi tanár, a magyar református egyház főgondnoka, államtitkár, majd miniszter Magyarország több kormányában. A második világháború után halálra ítélték és kivégezték.

Pályafutása

Szegénysorból a maga erejéből küzdötte fel magát a miniszterségig. Előbb pénzügyőr volt, majd saját költségén leérettségizett. 1910-ben a Budapesti Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. Eleinte Beregszászban dolgozott, majd 1919-től Budapesten lett pénzügyminisztériumi számvizsgáló, pénzügyi titkár. 1926-tól minisztériumi titkár lett, majd 1935-től a pénzügyminisztériumban a költségvetési osztály vezetője. 1936-tól a budapesti egyetemen emellett a pénzügytan tanáraként dolgozott. 1937 és 1942 között államtitkár volt a Darányi-, Imrédy-, Teleki- és Bárdossy-kormányban. 1942. október 19-től 1944. március 22-ig tárca nélküli közellátásügyi miniszter volt a Kállay-kormányban. 1944. március 22-ét követően a Sztójay-kormányban volt iparügyi miniszter, ezt a tisztségét augusztus 29-ig megtartotta, amikor Sztójay Döme miniszterelnököt lemondatták és helyébe Lakatos Géza került. A Lakatos-kormányban kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter volt. A nyilas hatalomátvételt követően továbbra is megmaradt tisztségében, egészen 1945. március 27-ig. A kormány többi tagjával együtt a szovjetek elől Németországba menekült. Itt fogták el a szövetségesek és, háborús bűnösség vádjával kiadták Magyarországnak. A Népbíróság ügyét Sztójay Döme egykori miniszterelnökkel, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszterrel, vitéz Rátz Jenő miniszterelnök-helyettessel és Kunder Antal közlekedésügyi miniszterrel együtt tárgyalta. A népbíróság utóbbi kettő halálos ítéletét életfogytiglanra módosította, amint Tasnádi Nagy András politikusét, a Nemzeti Törvényhozók Szövetségének egykori vezetőjéét, akivel utolsó óráit a börtönben együtt töltötte. Ravasz László református püspök meglátogatta, mielőtt golyó által kivégezték.

Magánélete

Felesége Huszár Etelka, egy beregszászi tanár lánya volt. Három fiuk született, Egon, Miklós és Frigyes.

Jegyzetek

Források