Stóla (település)
| Stóla (Štôla) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Poprádi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1330 | ||
| Polgármester | Martin Hajko | ||
| Irányítószám | 059 37 | ||
| Körzethívószám | 052 | ||
| Forgalmi rendszám | PP | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 514 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 201 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 853 m | ||
| Terület | 2,56 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 49° 05′ 38″, k. h. 20° 08′ 21″49.093938°N 20.139250°EKoordináták: é. sz. 49° 05′ 38″, k. h. 20° 08′ 21″49.093938°N 20.139250°E | |||
| Stóla weboldala | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Stóla (szlovákul Štôla, németül Stollen) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Poprádi járásában. 2011-ben 514 lakosából 469 szlovák volt.
Fekvése
Poprádtól 15 km-re nyugat-északnyugatra a Poprád bal partján fekszik.
Nevének eredete
Neve a német stollen (= tárna) főnévből ered. Határában egykor bányászat folyt.
Története
Területét 1279-ben adományozta IV. Béla király betelepítés céljára. 1314-ben a kiirtott erdő helyén bencés kolostor létesült, a falu később a kolostor körül alakult ki. A falu első írásos említése 1330-ból származik „Stoly” alakban. 1333-ban „Stahl”, 1393-ban „Stol”, 1499-ben „Stolnaw” néven említik. 1526-ban a kolostor leégett, anyagát a batizfalvi Máriássy-kastély és 1870-ben az evangélikus templom építéséhez használták fel. 1870-ig Menguszfalvához tartozott. A falunak 1787-ben 17 háza és 142 lakosa volt. 1828-ban 24 házában 178 lakos élt. A 18–19. században lakói gyógyolaj készítéssel, fafeldolgozással foglalkoztak. Később a mezőgazdaság volt a fő megélhetési forrás, majd tátrai turizmus fellendülésével egyre nagyobb bevétel származott a turistaforgalomból is.
Vályi András szerint „STOLLA. Stollen. Tót falu Szepes Vármegy. földes Ura Márjásy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Batizfalvához nem meszsze, és annak filiája; határja hegyes, vőlgyes, legelője, erdője elég van.”[2]
Fényes Elek szerint „Stola, Stollen, igen régi tót falu, Szepes vmegyében, a Kárpátok tövében, 9 kath., 469 evang. lak., kik sok teknőt, s más faszerszámot készitnek, továbbá fiatal medvéket, borzokat s murmutérokat fognak. Hajdan volt itt a sz. Benedek szerzeteseinek apátságuk. F. u. nagyobb részt a Marjássy nemzetség. A megyében ezen falu határát éri legelőször a Poprád. Ut. p. Késmárk.”[3]
1910-ben 290, többségben szlovák lakosa volt, jelentős cigány kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott. 1960-ban ismét Menguszfalvához csatolták, ma újra önálló község.
További információk
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
A Poprádi járás települései | ||
|---|---|---|
Poprád (Poprad) | ||
Alsóerdőfalva (Nová Lesná) · Batizfalva (Batizovce) · Csorba (Štrba) · Erzsébetháza (Kravany) · Gánóc (Gánovce) · Gerlachfalva (Gerlachov) · Hernádfalu (Spišské Bystré) · Hernádfő (Vikartovce) · Javorina (Tatranská Javorina) · Lándzsásötfalu (Hôrka) · Lucsivna (Lučivná) · Magastátra (Vysoké Tatry) · Malompatak (Mlynica) · Menguszfalva (Mengusovce) · Nagyszalók (Veľký Slavkov) · Ószelec (Hozelec) · Savnik (Spišský Štiavnik) · Stóla (Štôla) · Szépfalu (Šuňava) · Svábfalva (Švábovce) · Szepesjánosfalva (Jánovce) · Szepestapolca (Spišská Teplica) · Szepesvéghely (Hranovnica) · Szvit (Svit) · Teplicska (Liptovská Teplička) · Vernár · Védfalu (Vydrník) · Zár (Ždiar) |  | |
