Felebaráti szeretet

A felebaráti szeretet (vagy testvéri szeretet) a keresztény élet és erkölcs egyik alaptanítása.

Az Újszövetség világosan hirdeti, hogy minden szeretet Istentől van a hívőnek is kötelessége embertársát szeretni.

A szeretet Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet... Aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a testvérét, hazug az: mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk van őtőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. 

A szeretet keresése az ember lényének mélyén annyi, mint Isten keresése. A szeretet, minthogy önmagunktól elszakít, Istenhez visz közelebb, mert minden ember életében csak két vonzási pólus van: önmaga (ego) vagy a többiek és Isten.

Az önzetlen, valódi szeretet mindig Isten jelenlétének a jele, mert Isten minden szeretetben jelen van, mint ahogy a nap jelen van minden sugarában. Nyomon követhetjük Istent a világban, ha az önzetlen szeretet nyomait kutatjuk. Betölthetjük az emberek lelkét Istennel, ha önmagunkat elfelejtve szeretetet sugárzunk embertársaink felé. Istenhez vezethetjük embertársainkat, ha segítjük őket abban, hogy ténylegesen szeressék felebarátaikat.

Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 

Isten egykor aszerint fog megítélni, hogy a felebaráti szeretetben milyen hűségesek voltunk.

Egy törvénytudó kérdezte őt: "Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod? Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól feleltél; ezt cselekedd!" 

„Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek”

„Ebből a tényből ismerhetők fel az Isten gyermekei és az Ördög gyermekei: mindaz, aki nem gyakorol igazságosságot, nem az Istentől származik, és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást”.  

A szeretet az egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy igaz keresztények vagyunk. Az ember nem szeretheti Istent, ha nem szereti embertársait, és nem szereti azokat, ha tétlenül tűri, hogy azok szenvedjenek.

Ha a súlyos sebesültet cserbenhagyjuk az út szélén anélkül, hogy segítséget nyújtanánk neki, elítélnek, mert nem segítettünk egy életveszélyben forgó emberen. Jézus is megmondta, hogy ha közömbösen megyünk el egy szenvedő embertársunk mellett, akkor nem nyerjük el az örök életet.

Ha tudjuk, hogy vannak emberek, akik az éhezés szélén vannak, nyomorúságos életük van és hajléktalanok, súlyos betegségek által sújtottak vagy elhagyott öregek, ha mindezt tudjuk és semmit nem teszünk értük, annyi, mintha Isten előtt saját kárhozatunkat írnánk alá.

Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak. 

Az Úr nem csak azt parancsolta nekünk, hogy ne ártsunk felebarátunknak, hanem azt is parancsolta, hogy szeressük és segítsük őt, mint önmagunkat. Isten — Fiának feláldozása által — megmutatta, milyen nagyra becsül minden egyes lelket; ezért senkinek sem szabad megvetően vagy gyűlölettel bánni felebarátjával. Embertársaink hibáit és gyengeségeit megláthatjuk ugyan, Isten azonban azok ellenére tulajdonának tekint minden egyes lelket; elsősorban a teremtés folytán, majd pedig Krisztus megváltó vére által. Isten minden embert "saját képmására" alkotott, tehát a legalacsonyabb rangúakkal is szeretettel kell bánnunk! Javainkból és időnkből a felesleg, vagyis az, ami már nem feltétlenül szükséges a magunk és családunk megélhetéséhez, nem a mienk, hanem a többieké. Ha magunknak tartjuk meg, tolvajok vagyunk.

Ha fuldokolni látunk valakit, nem vesztegethetjük az időt, mondván: "az ő hibája, meg kellett volna tanulnia úszni". Ki kell húznunk a vízből és meg kell tanítanunk úszni.
Nem mondhatjuk egy emberről sem: az ő hibája, hogy nyomorban van, miért nem segített magán úgy, mint én. Önmagunkat ítélnénk el ezzel.

Jézus parancsa még kiterjed az ellenségeinkre is:

Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai. 

Isten gyermekei azok, akik részesei az isteni természetnek és jellemnek. Nem a vallási kiváltságok vagy egy felekezethez való tartozás tesz bennünket az isteni család tagjaivá, hanem egyedül a szeretet - olyan szeretet, amely minden embert átölel. Egyedül Isten lelkülete adhat a gyűlöletért cserébe szeretetet. A hálátlanokkal és gonoszokkal szemben tanúsított barátságos magatartás, és a jóindulat azokkal szemben, akiktől semmit sem várhatunk, az ismertetőjele a menny királyi családjának. Ez a leghatározottabb bizonyíték, amellyel a Magasságos Isten gyermekei igazolják küldetésüket.

A kereső egyén felismeri, hogy a Teremtőben mindnyájan egyek vagyunk. Már e világban is érvényesül az, hogy amikor másnak okozunk kárt vagy bajt, önmagunknak is kárt okozunk, amikor másokon segítünk, önmagunkon is segítünk.

Nem szolgálhatunk két úrnak. Választanunk kell. Vagy az anyagias, önző világ útját járjuk vagy Jézusét. A hit azt jelenti, hogy Jézus Krisztust választjuk és minden egyebet alárendelünk Jézus Krisztusnak és az ő parancsolatainak.

Forrás

• Stuttgarti bibliai kislexikon, 1974.
• Michel Quoist: Így élni jó, 1966.
• Jack Canfield, Mark Victor Hansen: Merj nyerni!, 2005.