Sf 38(t) ausf K
| Grille | |
 | |
| Grille önjáró nehéz lövészlöveg | |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 5 fő |
| Hosszúság | 4,61 m |
| Szélesség | 2,16 m |
| Magasság | 2,4 m |
| Tömeg | 11,709 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 50 mm, a tornyon 25 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 15 cm schweres Infanteriegeschütz 33 |
| Másodlagos fegyverzet | 1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Praga EPA/2 |
| Felfüggesztés | Laprugó |
| Sebesség | 35 km/h |
| Hatótávolság | 185 km |
A Grille sorozat legelső tagja, a náci Németország által gyártott önjáró löveg, amely a Panzer 38(t) könnyű tank vázára épült.
Tervezés[szerkesztés]
A Grillét először a BMM által fejlesztett új önjáró alváz felhasználására rendelték meg. Később a háborús körülmények miatt mégis a Panzer 38(t) alvázát használták fel, mely nagy számban állt rendelkezésre, gyártása könnyű és olcsó volt, gyártókapacitást pedig az elfoglalt cseh üzemek adtak hozzá. A BMM a frontról javításra visszatérő Pz 38(t) harckocsik egy részét átalakította Hetzer páncélvadásszá, más részét Grille önjáró löveggé. Innen a típusneve: Sf (Selbstfahrlafette) 38(t) ausf K. A szabványos alvázra új felépítményt készítettek a küzdőtér elhelyezésére, amely egészen a motortér fölé nyúlt, hogy helyet biztosítson a sIG 33/1-es L/12-es nehézlövegeknek és a 15 lövedékből álló lőszerkészletnek.
Alkalmazás[szerkesztés]
90 db-ot gyártottak 1943 februárja és áprilisa között. Az összes Grillét az 1943-ban Oroszországban, Tunéziában, Olaszországban és Franciaországban szolgáló páncélgránátos zászlóaljak nehéz lövész-rohamlövegütegei kapták meg. 1944 júniusában a D-napi partraszállás idején a Grille még szolgálatban állt a 2. páncéloshadosztály 38. páncélos-nehézlövész rohamlöveg-osztályainál Normandiában.
Harctéri tulajdonságok[szerkesztés]
A Praga EPA/2-es motor négy sebességi fokozattal hajtott előre és eggyel hátra, és 35 km/h csúcssebességet nyújtott a járműnek. Mint az 1942 előtti rohamlövegek esetében, a kezelőszemélyzet itt is nyitott küzdőtérben kapott helyet. Közelharcfegyverzete az MG-34-es géppuska, amellyel gyalogsági támadások ellen védekezhettek az ellenséges páncéltörő-rajokkal szemben. Közelharcra azonban ritkán került sor, hiszen a vonalak mögül tüzeltek, akár a korábbi vontatott, fogatolt tüzérség.
Források[szerkesztés]
- Crawford, Steve. Harckocsik a II. világháborúban, 20. századi hadtörténet. Budapest: Hajja & Fiai Könyvkiadó (2002). ISBN 963-9329-40-1
