Sárdy Brutus
| Sárdy Brutus | |
| Született | 1892. január 20. Perlasz |
| Meghalt | 1970. szeptember 28. (78 évesen) Budapest |
| Sírhely | Óbudai temető |
| Nemzetisége | magyar |
| Stílusa | naturalista |
| Iskolái | Képzőművészeti Főiskola |
| Mestere(i) | Balló Ede Zemplényi Tivadar |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. | |
Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor.
Munkássága[szerkesztés]
1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3]
1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3]
1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva).
1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be.
1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4]
Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban.
Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3]
1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában.
.jpg)
Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6]
Főbb művei[szerkesztés]
A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7]
- Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597)
- Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417)
- A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524)
- Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946)
- Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919)
- Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410)
- Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621)
Irodalom[szerkesztés]
- S. B. Művészet, XII. évf. 1. sz. (1971)
- Dr. Bodnár Éva: Sárdy Brutus (1892-1970) emlékkiállítása Budapest, 1975. április: Retrospective de Brutus Sárdy (1892-1970) - Kiállítási ismertető. Fotók: Magyar Jánosné. Budapest: Magyar Nemzeti Galéria. 44. o. Fekete-fehér reprodukciókkal illusztrálva. Kiállítási ismertető. (magyarul), (franciául)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A tanárokat illetően az életrajzi források eltérő adatokat közölnek: Zemplényi Tivadar mellett a Magyar Életrajzi Lexikon Balló Edét, míg az aukciós házak Bosznay Istvánt szerepeltetik.
- ↑ Magyar Életrajzi Lexikon 1990.
- ↑ a b c Budapest Aukció 1999.
- ↑ Vámos–Sárdy 2003.
- ↑ 1031 Budapest, Dósa utca 17.
- ↑ Óbudai temető [40-I-136] sz. sírhely.
- ↑ Bodnár Éva 1975.
Források[szerkesztés]
- Sárdy Brutus: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes mek.oszk.hu. Budapest: Magyar Elektronikus Könyvtár (1990) (Hozzáférés: 2015. március 23.) arch
- Vámos Péter, Dr. Sárdy Lóránt (2003). „Kína és Magyarország, 1959”, Budapest, Kiadó: História folyóirat. [2015. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 23.)
- Sárdy Brutus 1892-1970. budapestaukcio.hu. Budapest: Budapest Aukcio (1999) (Hozzáférés: 2015. március 23.) arch
További információk[szerkesztés]
- Sárdy Brutus képei a hung-art.com-on Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
