Református egyházak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. február 12., 21:16-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források)
Debreceni református nagytemplom
Alsóvárosi református templom (Kolozsvár)

A református egyházak Kálvin János és Ulrich Zwingli tanaira épülő tanításrendszerrel rendelkező protestáns felekezetek.

Létrejöttük a 16. századi nyugat-európai reformációhoz nyúlik vissza. A református egyház megalapítója a svájci reformáció vezetője, Ulrich Zwingli zürichi lelkész volt. Halála után a mozgalom fokozatosan Kálvin János irányítása alá került, aki 1536-ban kiadta A keresztény vallás tanítása című művét. Ebben világos rendszerbe foglalta a reformáció alapelveit (mint például a kizárólag hit általi megigazulás elve).

A reformáció magyarországi, kálvini ága két hitvallást fogadott el Debrecenben 1567-ben, a Heidelbergi kátét és a II. Helvét hitvallást. Innen, az 1567-es debreceni zsinattól számoljuk a magyar református egyház létét, amikor a reformátusok, élükön Méliusz Juhász Péterrel összegyűltek és állást foglaltak az unitárizmussal szemben és hitvallásilag megszervezték az egyházat. [1]

Jellemzői

A református egyházak nemzeti alapon szervezkedtek. Ezek mindegyikének külön hitvallásai vannak, tehát sem hitelvi, sem szervezeti alapon nem egységesek,[2] hanem országonként egymástól független hálózatot alkotnak. Főbb jellemvonásaik mégis meglehetősen azonosak.

Magyarországon az egyházkerületek élén püspökök állnak világi elnöktársukkal, a főgondnokokkal.

A református egyházak központi gondolata az, hogy Isten dicsősége csak a teokráciában valósul meg, ezért a vallásos követelményekből szigorú törvényt csináltak; komoly egyházfegyelmet igyekszenek tartani, presbiteri alkotmányuk pedig nem engedi kifejlődni bennük a papuralmat.[2] Isten abszolút uralmának a proklamálásával áll szoros összeköttetésben a predesztináció tana: az a felfogás, hogy Isten szabad ura az emberek üdvösségének v. kárhozatának, a hívek és az emberek az ő eleve rendelése alapján üdvözölnek v. elkárhoznak. A reformátusok az egyházi szertartásoknak (keresztség, úrvacsora) kisebb jelentőséget tulajdonítanak, mint a lutheri (evangélikus) egyház.[2]

Európai református egyházak

Svájci Református Egyház

A protestantizmus református ágát a svájci Ulrich Zwingli indította el Zürichben és néhány éven belül el terjesztették Bázelban (Johannes Oecolampadius), Bernben (Berchtold Haller és Niklaus Manuel), Genfben (Kálvin János), St. Gall-ban (Joachim Vadian), számos dél-németországi városban és a franciaországi Elzászban (Martin Bucer).

Franciaországi Református Egyház

Franciaországban a református protestánsokat hugenottáknak nevezték.

Német Református Egyház

A Német Református Egyház (Reformierte Kirche) a katolicizmus és lutheranizmus mellett Németország meghatározó egyháza. A Német Református Egyház szokatlan módon nem Kálvinhoz és Zwinglihez vezeti vissza egyházuk megalapítását hanem Philipp Melanchthonhoz, aki Luther Márton legjobb barátja és szövetségese volt.

Magyar vonatkozású református egyházak

Magyarországi Református Egyház

A Magyarországi Református Egyház ma a nemzetközi református mozgalom legnagyobb szervezete.

Kisebbségi magyar református egyházak

Tengeren túli magyar református egyházak

A Református Egyházak Világszövetsége

Kapcsolódó szócikkek

Források

Jegyzetek

  1. Uj Idők Lexikona 7-8. Debreceni zsinat (Budapest, 1937)
  2. a b c Tolnai Új Világlexikona 15. Református egyház (Budapest, 1929)