Romániai református egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Romániai Református Egyház szócikkből átirányítva)
Romániai Református Egyház
Kolozsvar Farkas utcai reformatus templom.jpg
A Farkas utcai református templom Kolozsváron

Vallás keresztény
Felekezet református
Eredet Magyarországi Református Egyház
Lelkészi vezető Kató Béla (ERE)
Csűry István (KRE)
Tisztsége elnök-püspök
Nemlelkészi vezető Varga Attila (KRE)
Tisztsége elnök-főgondnok
Tagság 701 077
Nyelv magyar
Alapítva 1920
Székhely Kolozsvár, Nagyvárad

A romániai református egyházat a Királyhágómelléki és az Erdélyi Egyházkerület alkotja. Az egyház tagjainak túlnyomó többsége magyar, és az istentiszteletek nyelve is leginkább magyar (a nagyobb városokban időnként tartanak román és angol nyelvű istentiszteleteket is). A református egyház a legnépesebb magyar egyház az országban. 1930-ban 710 706 református élt Romániában. 2002-ben 701 077 lakos vallotta magát reformátusnak, ami országos szinten 3,23%-ot tett ki. Az egyház tagjai közül 665 343 (95%) vallotta magát magyarnak.[1][2] A legtöbben Maros megyében (157 046), Bihar megyében (108 769), Kolozs megyében (86 811) és Kovászna megyében (74 312) élnek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az önálló romániai református egyház története a 20. század húszas éveiben kezdődött, amikor is, a trianoni békeszerződés következtében kialakult helyzet szükségessé tette a Romániához csatolt területek magyarságának vallási önszerveződését. Romániához csatolták a nagy multú Erdélyi Református Egyházkerület egészét (a történelmi Erdély területének egyházközségeit), de egy sor további egyházközséget is, több százezer hívővel együtt.

Ezek az egyházközségek zömmel a Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartoztak korábban, és a mai Románia legnyugatibb régióiban helyezkedtek el. Az említett "csonka" egyházkerület Romániához csatolása, illetve az Erdélyi Református Egyházkerület amúgy is meglehetősen nagy kiterjedése indokolta egy új, második egyházkerület létrehozását, Nagyvárad központtal. Az új egyhházkerület a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevet kapta, és magába foglalta a Partium, a Bánság és Máramaros Romániához csatolt egyházközségeit. Az új egyházkerület első választott püspöke Sulyok István, bihari esperes, a Romániához csatolt Erdélyi egyházkerület püspöke pedig Nagy Károly volt.

A romániai református egyház tehát két egyházkerülettel kezdte meg önálló működését a húszas évek elején. A Királyhágómelléki Egyházkerületet azonban sem a Román Királyság, sem a második világháború utáni román állam, sem pedig a Román Szocialista Köztársaság vezetése nem ismerte el. Ily módon az egyház kisebbik egyházkerülete (és püspökei) csupán az egyház által elismert módon tevékenykedhetett az 1989-es romániai forradalomig.

A rendszerváltás előtti évtizedek a megmaradásért folytatott csendes küzdelem évtizedei voltak. Az egyházat folyamatos megszorítások, sőt, nem ritkán durva zaklatások is sújtották. Számos lelkészt bebörtönöztek, megszüntették az egyházi intézmények jelentős részét, tulajdonaikat pedig államosították.

A rendszerváltozásban jelentős szerepe volt az egyháznak, elsősorban Tőkés László, későbbi királyhágómelléki püspök és a temesvári egyházközség bátor szerepvállalása révén, mely által a gyülekezet és fiatal lelkésze a temesvári események kirobbantójává vált.

A rendszerváltozást követő években az egyháznak a kommunizmus előtti vallási élet felélesztése, a kivándorlás elleni fellépés, és a jogtalanul elorzott egyházi tulajdonok visszaszerzése lett a legfontosabb feladata. Elszántan küzdött egykori intézményei (főként híres kollégiumai és gimnáziumai) újjáalapításáért és épületeinek visszaszerzéséért.
Ezt végül az 501/2001 számú, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény tette lehetővé. Azóta folyamatosan folynak a visszaigénylések, noha számos körülmény és az általános pénzhiány mellett szándékos akadályoztatásnak is ki vannak téve az ilyen irányú kezdeményezések. Az egyháznak 2010-ig is épületeinek és korábbi javainak csak mintegy kétharmadát sikerült visszaszereznie.

Egyházszervezet és egyházvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A romániai református egyház, akárcsak a kálvinista egyházak általában, zsinat-presbiteri elv alapján szerveződik. A nyugati kálvinista egyházak többségétől eltérően, és a magyar nyelvű, a Magyarországi Református Egyházból származó kárpát-medencei református egyházakhoz hasonlóan, részben mégis episzkopális jellegű. Lelkészi hierarchiája történelmi okokból, a katolikus egyházéhoz hasonlóan, hierarchikusan tagolt (a kálvinista egyházak többségében nincsenek püspökök).

Ezt tükrözi az egyház területi felosztása is. Az egyes egyházközségek (melyekhez leány- és szórványegyházközségek is tartozhatnak) egyházmegyékbe, az egyházmegyék pedig egyházkerületekbe szerveződnek. Az egyházkerületek élén választott püspökök, az egyházmegyék élén esperesek állnak. Velük egyenrangú világi vezetők a választott főgondnokok.

A Romániai Református Egyház legfelső döntéshozó szerve a zsinat, melyet társelnökként a püspökök (lelkészi elnökök) és egyházkerületi főgondnokok (világi elnökök) elnökölnek. A Romániai Református Egyháznak nem egyetlen elnök-püspöke és elnök-főgondnoka van. Mindkét egyházkerület püspökei és főgondnokai egyenrangú társelnökök.
A zsinatnak azonos számú lelkészi és világi tagja van.

Az egyházszervezet minden szintjén a zsinathoz hasonlóan épül fel a döntéshozó testület. Egyházmegyei szinten az esperesek és a velük egyenrangú egyházmegyei főgondnokok elnöklete alatt működik az egyházmegyei tanács, melyben hagyományosan szintén azonos számban vannak egyházi és világi tanácsosok. Az egyes egyházközségek élén a presbitérium áll, melyet a gyülekezet lelkésze és főgondnoka elnököl. A presbitériumi döntéshozatalban a gyülekezetek valamennyi lelkésze és segédlelkésze is részt vesz (hagyományosan a nyugalmazott lelkészek is). A presbitereket a gyülekezet bejegyzett, felnőtt (konfirmált) és (egyház-)adófizető tagjai választják saját soraikból, meghatározott mandátum erejéig. A presbiterek közül választják a zsinati tagokat (hagyományos megszólításuk szerint: zsinati atyákat). Ők meghatározott számú hívőt képviselnek - ily módon lehetséges, hogy a nagyon nagy gyülekezetek több zsinati tagot is választhatnak a zsinatba, míg a nagyon kis lélekszámú gyülekezetek esetében olykor több gyülekezetet is egyetlen zsinati tag képvisel. A fontosabb intézményeknek (például a felsőoktatási intézmények és gimnáziumok, kollégiumok) saját képviseletük van a zsinatban. A zsinat tagjai (főként a lelkészi tagok) funkciójuk szerint több szavazattal is bírhatnak, így például az egyetemi tanárok, püspökök, rektorok szavazata akár kétszer-háromszor annyit érhet, mint az egyes lelkészeké. A fontosabb intézmények szintén több szavazat jogát birtokolják (nagyságuktól és jelentőségüktől függően akár 4-5 szavazatuk is lehet). Az egyház fontosabb ügyeivel, feladataival kapcsolatos speciális döntéshozatali területekért külön zsinati bizottságok felelősek.

Egyházkerületek és egyházmegyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdélyi Református Egyházkerület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Erdélyi Református Egyházkerület (ERE) a történelmi Erdély területének egyházközségeit tömöríti 16 egyházmegyéjébe. Ezzel az Erdélyi Egyházkerület képezi az egyház nagyobbik, a hívek mintegy kétharmadát magába foglaló egyházmegyéjét. Központja Kolozsvár, püspöke Ft.Kató Béla. Köztiszteletben álló főgondnoka, Tonk István 2010 áprilisában hunyt el.

Egyházmegyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Királyhágómelléki Református Egyházkerület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyváradi központú egyházkerület mintegy kétszáz ezer református hívőt tömörít 9 egyházmegyébe. Püspöke Ft. Csűry István, főgondnoka Varga Attila.

Egyházmegyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A KRE egyházmegyéi

A Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek kilenc egyházmegyéje van:


Zsinat[3][4][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyház legfelső döntéshozó szerve a zsinat. A Romániai Református Egyház zsinatában a két egyházkerület arányosan képviselteti magát, mind lelkészi, mind világi zsinati atyák szintjén.

A zsinat lelkészi elnökei a püspökök (egyenrangú társelnökökként), világi elnökei pedig az egyházkerületi főgondnokok.

A zsinat vezetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ft. Kató Béla elnök-püspök (ERE)
  • Ft. Csűry István elnök-püspök (KRE)
  • Varga Attila elnök-főgondnok (KRE)
Zsinati ülésvezető elnökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Bibza István - lelkészi ügyvezető elnök
  • Kovács Béla - presbiteri ügyvezető elnök
Jegyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Sípos Gábor
  • Bara Csaba
Gazda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Oláh József

Zsinati bizottságok, testületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyenyedi vártemplom
A vízaknai református erődtemplom
  • Zsinati Állandó Tanács
  • Fegyelmi Bizottság
  • Kánonjogi Bizottság
  • Liturgiai Bizottság
  • Zenei Bizottság
  • Nevelésügyi Bizottság
  • Teológiai, Ökumenikus Bizottság
  • Missziói-Diakóniai Bizottság
  • A kommunista titkosszolgálattal való együttműködést vizsgáló Átvilágító Bizottság

Más fontos testületek, szövetségek, szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az egyház lelkészi tagjait a RORLÉSZ (Romániai Református Lelkészértekezleti Szövetség) fogja össze. A szövetségnek alanyi jogon tagja minden lelkész, teológus, hitoktató és teológiai tanár. A meghatározott időközönként szervezett értekezletek elnökei a püspökök.
  • Az egyház esperesei Esperesi Kollégiumot alkotnak (országos és egyházkerületi szinten).
  • A presbiterek Presbiteri Szövetséget alkotnak, valamennyi egyházszervezeti szinten (így például létezik Egyházkerületi és Egyházmegyei Presbiteri Szövetség)
  • A különböző nőszövetségek a Presbiteri Szövetség mintájára tömörülnek egyházmegyei és egyházkerületi szervezetekbe.
  • Az ifjúsági szövetségek (melyekhez hasonló szervezetek egyes gyülekezetekben a fiatal házasok szövetségei is) a fentiekhez hasonlóan szerveződnek egyházmegyei és egyházkerületi egységekbe.
  • Mindkét egyházkerületben létező szervezet és mozgalom a CE Szövetség, amely egy, a pietizmus szellemi hagyatékából kinőtt református kegyességi mozgalom (a magyarországi Bethánia CE Szövetség romániai megfelelője). Országszerte számos hívő és lelkész tartozik a szövetség tagjai közé (köztük teológiai tanárok, nagy tekintélyű egyházi vezetők is) - ennek ellenére a szövetség betagozódása az egyházkerületekbe és az egyház hierarchiájába hosszú évek óta vita tárgya.[5][6]

Liturgia, ünnepek, szokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Istentisztelet hagyományos ülésrenddel a Kolozs megyei Aranyosgerenden: a férfiak és nők külön padsorokban, életkor szerinti ülésrendben foglalnak helyet a templomokban, és eszerint járulnak az Úr asztalához (először a legidősebb férfi, utoljára a legfiatalabb nő vesz úrvacsorát)
Istentisztelet a marosvásárhelyi alsóvárosi templomban

A Romániai Református Egyház mindenben a református felekezet kálvini teológiáját és liturgikus rendszerét követi. Liturgikus rendje és a liturgiák kötött szövegei nagyban megegyeznek a Magyarországi Református Egyházéival, azzal a különbséggel, hogy helyenként némileg archaikusak, és regionális különbségeket mutatnak. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyakorlatában is mutatkoznak kisebb-nagyobb különbségek (de nem lényegbevágóak). A hosszú évtizedekig tartó kommunista elnyomás során alig adhattak ki új énekeskönyveket, ily módon mindenütt különböző rég kiadott énekeskönyvek voltak használatban, ami azt eredményezte, hogy a számozás (sőt, kisebb részt még az énekanyag is) eltéréseket mutatott.Amikor a Ceaușescu-rezsim alatt tilos volt a templomokban Himnuszt és Szózatot énekelni, a régi énekeskönyvekből eltávolították a megfelelő oldalakat, az esetleg újonnan kiadott énekeskönyvekben pedig a megfelelő számozást átugorva hagyták ki az énekeket (pl. a 31. Dicséret után a 34. következett), ily módon emlékeztetve a híveket a kényszerűen kihagyott nemzeti imák és énekek hiányára. A rendszerváltozás után az említett énekek visszakerültek az énekeskönyvekbe. Nagyobb ünnepek alkalmával általában a Himnusz képezi az istentiszteleti záróéneket is (míg úrnapi istentiszteleteken hagyományosan a Tebenned bíztunk kezdetű zsoltár).

A Romániai Református Egyháznak - a magyarországihoz hasonlóan - a Szentírás (Károli Biblia), az Úri imádság, az Apostoli hitvallás és a Heidelbergi káté tartozik a legalapvetőbb teológiai fundamentumai közé. Ezeken kívül a Kálvin János-féle Institutio Christianae religionis és a L'es Ordonances számít fontos alapiratnak (utóbbit Kálvin az egyházszervezet ideális felépítéséről írta).
Úrvacsorát a gyülekezetekben a nagyobb ünnepek alkalmával osztanak (általában: adventkor, karácsonykor, nagypénteken, húsvétkor, pünkösdkor, új kenyér ünnepén és a reformáció emlékünnepén).

Románia falvaiban és kisvárosaiban még mindig gyakorolják azt az erdélyi reformáció puritán korszakából fennmaradt szokást, hogy a az asszonyok és a férfiak külön ülnek, a templom felépítésétől függően, rendszerint egymással szemben, míg a gyerekek és azok a fiatalok, akik még nem házasodtak meg a karzaton kapnak helyet a kántorral együtt. A nagyvárosok gyülekezeteiben, amikre az emancipáció és az elvilágosodás jellemző, ez a hagyomány kihalt vagy eleve már soha sem gyakorolták.

A gyermekek és az ifjúság vallásos nevelésének célja a konfirmáció eseménye: a katekumenus személyes döntése Krisztus és az Ő egyháza mellett. A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt személy, mint aki elnyerte a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot Krisztus mellett hozott személyes döntéséről. A döntés magába foglalja a bűnbánat, a megtérés Lélek által munkált eseményét és a bűnbocsánat evangéliumának meghallását.Az egyház tanítása szerint e döntés kifejezésével a hivő betagolódik Krisztus testébe, szolgáló közösségébe.[7] A konfirmáció az egyik legünnepélyesebb esemény az egyházközség életében, ezért számos profán hagyomány kötődik hozzá. Mára turistacsalogató eseménnyé vált azokon a vidéki településeken, ahol a hívek erősen ragaszkodnak a hagyományokkor és a fiatalok a falusiakkal együtt népviseletben járulnak a szentség kiosztásához.

Mivel a hívek 95%-a magyar anyanyelvű, a Romániai Református Egyház istentiszteleti nyelve szinte kizárólag a magyar.

Román nyelvű istentiszteletet csak Bukarestben tartanak rendszeresen, ahol a hívek egy része román anyanyelvű (a fővárosban letelepedett magyarok asszimilálódott leszármazottai vagy vegyes házasságokban született román ajkú hívek). Ugyanakkor a fővárosban nagyobb részt magyar nyelvűek az istentiszteletek, mivel nagy számú magyarság is él itt (saját középiskolájuk is van: az Ady Endre Líceum).

A nagyobb erdélyi városok közül Kolozsváron, a Tóközi Egyházközségben létezik román nyelven is hallgatható igehirdetés (ez azonban magyarul folyik, a fordítást fülhallgatós fordítógép biztosítja). Ugyanezeket az istentiszteleteket angolra is fordítják, hasonló berendezések segítségével.

A nagyobb egyetemi központokban angol nyelvű istentiszteletek is előfordulnak (a fentebb említett kolozsvári egyházközségben például rendszeresen tartanak angol istentiszteletet). Ezekkel az istentiszteletekkel elsősorban az Amerikai Egyesült Államokból vagy nyugati Európai Uniós tagállamokból érkező kálvinista (presbiteriánus, hugenotta, stb.) diákokat és munkavállalókat szeretné elérni az egyház.[8]

Református lelkész a bánffyhunyadi templomban. A lelkészeket hagyományosan tiszteletes úr megszólítás illeti

Címek, megszólítások (egyházi protokoll)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyes egyházi méltóságokat a rangjuknak megfelelő hagyományos megszólítások illetik meg:

  • "Főtiszteletű" (röviden Ft.) megszólítás illeti meg az egyes egyházkerületek püspökeit
  • "Nagytiszteletű" (Nt.) megszólítás illeti meg az espereseket
  • "Tiszteletes" vagy tiszteletes úr megszólítás illeti meg a lelkészeket és segédlelkészeket

A nyugalmazott püspököket, espereseket és lelkészeket továbbra is megilleti a korábbi tisztségüknek megfelelő megszólítást. Hasonlóan szólítják meg a hivatalukról leköszönt, vagy újra nem választott püspököket és espereseket is. Azokat a lelkészeket tehát, akik korábban töltöttek már be esperesi vagy püspöki tisztet, továbbra is Nagytiszteletű vagy Főtiszteletű úrnak nevezik.

Noha az egyes világi elöljárókat nem szokás ilyen megnevezésekkel illetni, a döntéshozatalra összeült testületre már hasonló megszólítást alkalmaznak:

  • A zsinat egészét a "Főtiszteletű" jelző illeti meg, a zsinati tagokat viszont "Nagytiszteletű zsinati atyák" megnevezéssel illetik. Utóbbit is ritkán alkalmazzák az egyes zsinati tagok esetében, az elnök-püspökök azonban ezzel a megszólítással nyitják meg a zsinat üléseit. A megszólítás a zsinat esetében is évszázados hagyományokon alapul, és annak ellenére alkalmazzák, hogy a zsinatba - természetesen - nők is beválaszthatók.
  • A különböző (egyházmegyei vagy egyházkerületi) közgyűléseket "Nagytiszteletű" jelzővel illetik. Ugyanez a megszólítás érvényes az egyes egyházközségek presbitériumaira is. A "Főtiszteletű" megszólítás egyedül a zsinatot illeti.

Intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Romániai Református Egyház számos oktatási, szociális, missziós és kulturális intézményt működtet. Legfontosabbak az oktatási intézményei, melyek közt számos nagy múltú, a rendszerváltás után újjáalapított intézmény is van.

Oktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főiskolai és posztlíceális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolák (Református Gimnáziumok és Kollégiumok)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános iskolák és óvodák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hívek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hívek népviseletben a magyarvistai templomban
Reformátusok Romániában (2002)

Romániában, a 2002-es népszámláláson 701 077 lakos vallotta magát reformátusnak. Ez a szám az ország lakosságának 3,23%-át jelenti.

Az országban élő összes reformátusból 665 343 (a hívek 95%-a) magyar,[1][2] 35 734 pedig más nemzetiségű (leginkább román vagy cigány/roma). Ugyanakkor a magukat románnak vagy romának valló hívek egy része is magyar anyanyelvű, vagy jól beszél magyarul (pl. a székelyföldi cigány népcsoportok egyes közösségei reformátusok, és noha anyanyelvként valamely cigány dialektust beszélnek, az istentiszteleteket a magyar hívekkel együtt látogatják). Román ajkú református közösség csak Bukarestben él.
A Romániai Református Egyház híveinek elsöprő többsége Erdélyben él (ide számítva a Partiumot, a Bánságot és Máramarost is).

A hagyományosan protestáns többségű erdélyi magyarság legnagyobb történelmi egyháza mai napig is a Romániai Református Egyház. Ezt követi a romániai katolikus egyház 587 033 magyar római katolikus és kb. 20 000 magyar görög katolikus hívővel, az Erdélyi Unitárius Egyház 66 846 hívővel és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház mintegy 30 000 magyar hívővel. Az egykor több százezer magyar zsidót tömörítő erdélyi hitközségek mára úgy megfogyatkoztak, hogy mindössze néhány ezer magyar ajkú hívőt tömörítenek (mindazonáltal a neológ hitközségekben dominánsan ma is a magyar nyelv használatos a jiddis vagy a román helyett).

A magukat magyar anyanyelvűnek vallók 46,5%-a, a magyar nemzetiségűek 47%-a református.

Az egyes egyházmegyék és egyházkerületek saját statisztikái ennél olykor jóval kisebb számokat mutatnak. Ennek oka csupán az, hogy nem az összes reformátust tartják számon (gyülekezeti tagként), csupán azokat, akik konfirmáltak és egy konkrét gyülekezetbe beiratkoztak, továbbá rendesen fizetik az egyházadót. Számos református azonban úgy látogatja a templomokat, hogy nem beírt tagja az illető gyülekezetnek, egyházadót pedig nagy kihagyásokkal, visszamenőleg fizet (pl. esketés, temetés, keresztelés előtt).

Erdélyben hagyományosan a belső-erdélyi régiók és a partiumi régiók magyarsága református. A református székelyek inkább Maros és Kovászna megyében élnek (bár utóbbiban nem képeznek többséget), míg Hargita megye székelysége alapvetően katolikus.

A legnagyobb református közösség (157 046 fő) Maros megyében él. Itt a megye összlakosságának közel 31%-a református felekezetű (a magyar lakosság közel 70%-a). Ezt követi Bihar, Kolozs, Kovászna és Szatmár megye.

A magyar lakosság felekezeti hovatartozását tekintve a „legreformátusabb” megye mégis Szilágy, ahol a magyarok 85%-a református (a vidéki lakosság szinte kivétel nélkül ehhez a felekezethez kötődik hagyományosan).

A Kárpátokon túl, a Regátban nincsenek számottevő református közösségek. A moldvai csángók kivétel nélkül katolikusok (Moldvába el sem jutott a reformáció). Jelentékenyebb református közösségnek egyedül a főváros fentebb említett kétnyelvű reformátusságát tekinthetjük.

A reformátusok száma és aránya az erdélyi megyékben:

Reformátusok Erdélyben:[9]
Megye Reformátusok száma A megye magyar lakossága Reformátusok aránya a megye összlakosságát tekintve Magyarok aránya a megyében Reformátusok becsült aránya a megye magyar lakosságán belül
Maros* 157 046 228 275 30,9% 39,30% 68,80%
Bihar* 108 769 155 829 18,12% 25,96% 69,80%
Kolozs* 86 811 122 301 12,35% 17,4% 70,98%
Kovászna 74 312 164 158 33,4% 73,79% 45,27%
Szatmár* 68 619 129 258 18,68% 35,19% 53,09%
Szilágy* 48 452 57 167 23,04% 19,53% 84,75%
Hargita 41 269 276 038 12,65% 84,61% 14,95%
Máramaros 20 808 46 300 4,08% 9,08% 44,94%
Fehér* 14 805 20 684 3,86% 5,40% 71,58%
Brassó 14 489 50 956 2,46% 8,65% 28,43%
Beszterce-Naszód* 14 398 18 349 4,62% 5,89% 78,47%
Temes 12 962 50 556 1,91% 7,46% 25,64%
Arad 12 359 49 291 2,67% 10,67% 25,07%
Hunyad 11 466 25 388 2,36% 5,23% 45,16%
Szeben* 8 073 15 344 1,91% 3,64% 52,61%
Krassó-Szörény 1 755 5 824 0,53% 1,75%% 30,13%

* Megyék, ahol a magyarságon belül a reformátusok vannak (abszolút vagy relatív) többségben.

A reformátusok száma és aránya a nagyobb magyar közösséget tömörítő erdélyi városokban:

Reformátusok Erdély fontosabb városaiban[9]
Város Reformátusok száma A város magyar lakossága Reformátusok aránya a város összlakosságát tekintve Magyarok aránya a városban Reformátusok becsült aránya a város magyar lakosságán belül
Marosvásárhely* 45 104 70 108 30,06% 46,73% 64,33%
Kolozsvár* 38 779 60 287 12,19% 18,96% 64,32%
Nagyvárad* 33 800 56 830 12,35% 17,4% 59,48%
Sepsiszentgyörgy* 22 805 46 113 37,06% 74,92% 49,45%
Szatmárnémeti* 22 475 45 298 19,52% 39,34% 49,62%
Székelyudvarhely 11 138 35 357 30,14% 95,69% 31,50%
Zilah* 9 591 11 016 15,24% 17,51% 87,06%
Nagybánya 9 576 20 466 6,92% 14,84% 46,78%
Nagyszalonta* 9 241 10 335 51,13% 57,18% 89,41%
Brassó 7 193 23 176 2,53% 8,14% 31,04%
Temesvár 6 209 24 287 1,95% 7,65% 25,57%
Arad 5 406 22 492 3,13% 13,01% 24,03%
Nagykároly 4 809 12 596 20,74% 54,33% 38,18%
Kézdivásárhely 4 258 18 633 20,78% 90,95% 22,85%
Csíkszereda 3 118 34 359 7,41% 81,75% 9,07%
Gyergyószentmiklós 1 271 17 524 6,35% 87,54% 7,25%

* Városok, ahol a magyarságon belül a reformátusok vannak (abszolút vagy relatív) többségben.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Templomok, egyházközségek:

Oktatási intézmények:

Személyek:

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Romániai református egyház témájú médiaállományokat.