Soli Deo gloria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
"SDG" G. F. Händel aláírása végén

A soli Deo gloria latin kifejezés, jelentése: „egyedül az Istené [legyen] a dicsőség”; egyike az öt solának, melyek a reformátorok hittételének összegzésére szolgáltak a reformáció alatt. Gánóczy Sándor szerint Kálvin számára ezek közül a soli Deo gloria elv a legelső és a leglényegesebb.[1]

A barokk komponista, Johann Sebastian Bach hozzáfűzte az „SDG” kezdőbetűket a kézjegyéhez az összes kantátája[2] zenei kézirataihoz és sok egyéb munkájához is. A dedikációt kortársa, Georg Friedrich Händel is használta.[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Timothy George: John Calvin and the church: a prism of reform. Westminster: J. Knox Press. 1990. p.269
  2. Soli Deo Gloria. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
  3. Charles Francis Abdy Williams: Händel. 1901.