Soli Deo gloria
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A soli Deo gloria latin kifejezés, jelentése: „egyedül az Istené [legyen] a dicsőség”; egyike az öt solának, melyek a reformátorok hittételének összegzésére szolgáltak a reformáció alatt. Gánóczy Sándor szerint Kálvin számára ezek közül a soli Deo gloria elv a legelső és a leglényegesebb.[1]
A barokk komponista, Johann Sebastian Bach hozzáfűzte az „SDG” kezdőbetűket a kézjegyéhez az összes kantátája[2] zenei kézirataihoz és sok egyéb munkájához is. A dedikációt kortársa, Georg Friedrich Händel is használta.[3]
Források [szerkesztés]
- ↑ Timothy George: John Calvin and the church: a prism of reform. Westminster: J. Knox Press. 1990. p.269
- ↑ Soli Deo Gloria. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
- ↑ Charles Francis Abdy Williams: Händel. 1901.
 |
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
