Arisztoteliánusok
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az arisztotelianizmus (peripatetikusok) egy filozófiai irányzat, amely Arisztotelész filozófiájára épít, tagjait azok a gondolkodók összessége teszi ki, akik Arisztotelész filozófiáját követték. A kritikusok gyakran Platón idealizmusának ellenzőit is így nevezik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Görög arisztotelianizmus
Az első arisztoteliánus rhodoszi Andronikosz volt, aki elrendezte a Corpus Aristotelicumot (Arisztotelész összes műveit). A másik nagy korai arisztoteliánus, Arisztotelész első nagy kommentátora aphrodisziaszi Alexandrosz volt. Neki köszönhetjük a legtöbb fennmaradt Arisztotelész-szöveget is. Őt követte Ammoniusz Hermiae.
[szerkesztés] Arab arisztotelianizmus
Az arab világba, Arisztotelész tanai késői peripatetikus és az újplatonikus iskola kommentátorain keresztül jutottak el. Ezek az arab bölcsek, akik érdeklődtek a görög filozófia, így Arisztotelész iránt is inkább tudósok, orvosok voltak, figyelmük ezért túlnyomórészt olyan írások felé fordult, amelyek segíthették szakismereteik elmélyítését.
A bagdadi peripatetikus iskola megalapítója, a kiváló muszlim filozófus, al-Fárábí tanítómestere, Abú Bisr Mattá ibn Júnusz volt aki elsőnek fordította görögből arabra a Poétikát. A másik nagy és ismert fordítást a jakobita Jahjá ibn Adí készítette 960 körül. Ezt a második fordítást 1200 körül kommentálta Avicenna (Ibn Színá), majd 1174 táján Averroes (Ibn Rusd) is írt egy hosszabb kommentárt.
[szerkesztés] Zsidó arisztotelianizmus
A középkori zsidó arisztotelianizmus legismertebb képviselője Maimonidész volt. Egyik fő feladatának azt tekintette, hogy bebizonyítsa: az arisztotelianizmus nincs ellentétben Izrael ősi hitével.
[szerkesztés] Arisztotelianizmus a középkori Európában
Arisztotelész filozófiáját, a 12. század elejéig Európa elfelejtette. Ekkor történtek az első latin nyelvű fordítások, s innen kezdődően a kor meghatározó személyiségévé vált. Nemcsak Arisztotelész gondolkodását vették át, hanem tanítási módját is az egyetemeken és a szemináriumokon a dialógusforma volt a meghatározó.
A reneszánsz idején az arisztotelianizmus, páduai központtal újjáéledt. Fontosabb képviselői: Pietro Pomponazzi és Jacopo Zabarella voltak.
[szerkesztés] Forrás
- Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája. Piliscsaba, 1997.
- Aristotelianism
Filozófiaportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
